Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-08 / 278. szám
Nővérek lesznek Az 1975-ös év a fordulat éve. Ekkor változtatták meg azt a rendeletet, amelynek értelmében addig csak a 18. életévüket betöltött lányok jelentkezhettek ápolónőnek. Azok közül, akik annak idején érdeklődtek a pálya iránt, de nem jutottak be olyan középiskolába, ahol az egészségügyi szakmák valamelyikére készülhettek volna, sokan másfelé orientálódtak, és 18 éves korukban már nem tértek vissza az eredeti elképzelésük szerinti hivatáshoz. Nyolc év óta azonban nemcsak szakközépiskolákban, hanem aZ Egészségügyi Szakiskola nappali tagozatán is az általános iskolát befejezett lányok kezdhetik meg a tanulást. Az eltelt évek alatt már jól mérhető az a változás, amit a rendelet megváltoztatása hozott: nem kell szaladni jelentkezők után (idén is két és félszeres volt a túljelentkezés), s többnyire közepes, illetve ennél jobb tanulmányi eredrTjényű fiatalok jelentkeznek a Pécsett levő szakiskolába. Jelenleg 215-en tanulnak itt. o Egy ismerősöm azt mondta, hogy ő még nem látott csúnya ápolónőt. Heteket töltött kórházban, s mintha kiválogatták volna, csupa olyan nővérrel hozta össze a betegsége, akik igazi emberbarátként törődtek vele. — Lehet, hogy az utcán „pillantásra sem méltattam volna őket — mondta —, de bent a kórháziban mindegyiket szépnek találtam. Alighanem a tisztaságuk, a gondoskodásuk, szépítette meg őket számomra. Látszik, már valami ebből a szépségből azon a nővérnek készülő négy kislányon is, akikkel a közelmúltban találkoztunk. Nem beszéltek össze, ám amikor megkérdeztem, hogy miért szeretnének ápolónők lenni, mindannyian ugyanezt válaszolták: mert emberekkel törődhetünk. Báder Judit, aki most kezdte a szakiskolát, családi indíttatásra választotta ezt a pályát. — Édesanyám a pécsi Munkácsy Mihály utcai rendelőben vezető asszisztens a fizikoterápián — mondja.-— Ű mindig az egészségügyben dolgozott és én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valami mást csináljak mint ő. Pusztán annyiban akarok változtatni, hogy inkább gyerekek között szeretnék dolgozni. Ezért gondolom, hogy csecsemőgondozó leszek. A másodéves Füstös Zsuzsannát és a harmadéves Vass Erikát már az iskolai követelményekről kérdezem. . HÉTVÉGE —1 Elég sokat kell tanulnunk — kezdi Zsuzsa —, különc-sen a szakmai tárgyakat. Az anatómia például nagyon izgalmas, de rendkívül nehéz tárgy. Szerencsére szeretem a biológiával együtt. Zsuzsa is csecsemőgondozó szeretne lenni, mégpedig gyermekkori élményei hatására. A nagymamája ugyanis bölcsődében dolgozott és őt sokszor el- vitte magával. A kötelező nyári gyakorlatból egy hetet Pécsett, a Melinda utcai bölcsődében töltött, ám mégis a gyakorlat másik helyére, a Lánc utcai fogászatra emlékezik szívesebben. — Ezek a közvetlen találkozások a munkával számunkra nagyon sokat jelentenek — magyarázza az ellentmondást —, s mivel a Lánc utcában nagyon kedvesek voltak hozzám, és minden asszisztensi feladatba bevontak, itt hasznosabbnak éreztem magam. Vass Erika első mondata, hogy ő mindenképp betegágy mellett akar dolgozni. Bár az ő pályaválasztásában is van rokonság; inspiráció — a keresztanyja anaesthesiológus Pécsbányán —■„ meghatározó mégis az volt számára hogy az öccse évekkel ezelőtt nagyon beteg volt s ma is esendőbb a többi gyermeknél. — Az általános iskolában közepes tanuló voltam, itt valamivel jobb — mondja. — Ezért gondoltam arra, hogy a szakiskola után leérettségizem, s majd szakosodom. Mi ugyanis a szakiskolától általános ápolói és asszisztensi képesítést kapunk. s aki meghatározott területen felnőtt szakápolóként. szakasszisztensként akar dolgozni, vagy csecsemőgondozó akar lenni, annak még tanulnia kell. Erika szerint a harmadik év is nehéz lesz, de rendkívül érdekessé teszi hogy amit a szakorvos egyik órán előad, azt a heti gyakorlati foglalkozásokon szemtől szembe megismerhetik. Szvetnyik Zsuzsa, a másik harmadéves kislány műtősnő szeretne lenni. Talán azért, mert elég sokat volt sebészeten. — Ebben az évben hetente két napot a kórházak, klinikák különböző osztályain tc-ltünk — magyarázza Zsuzsa —, s szerintem nagyon jó, hogy a gyakorlatban is készülhetünk a pá. lyára. Ha valóra akarom váltani az elképzelésem, akkor a szakiskola után nekem is érettségiznem kell, majd ha megfelelőnek találnak a munkahelyemen,, akkor jelentkezhetem szaktanfolyamra. Zsuzsa jeles tanuló szinte minden szakmai. tanulmányi versenyen szép sikerrel szerepel, s ő fogalmazza meg, hogy napjainkban az ápolónő sem elégedhet meg az egyszer kapott képesítéssel. Vagy a speciális szakon, vagy a házi tanfolyamokon. illetve önképzéssel, de állandóan lépést kell tartani az orvostudomány fejlődéséből rájuk eső résszel. A szakismeretek, a megbízhatóság, a gyorsaság mellett azonban szerintük is van még valami, ami feltétlenül szükséges az ápolónőséghez mint hivatáshoz. Vass Erika szavaiból kiderül, hogy mire gondolnak. — A nyári gyakorlaton ismertünk meg egy nénit, aki már régóta bent feküdt a klinikán. A gyakorlat véget ért, de mi heteken át visszajártunk látogatni, egész addig, amíg gyógyultan hazamehetett. . . T. É. elveszünk felújítási munkákban jártas miiivea pécsi munkahelyre, • termelésirányításban jártas MAGASÉPÍTŐ MŰVEZETŐKET siklósi és mohácsi munkahelyeinkre, # továbbá szakipari munkákban jártas SZAKIPARI MŰVEZETŐT. JELENTKEZÉS: B. M.-l TANÁCSI MAGAS. ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT, személyzeti osztályán, Pécs, Fürst S. u. 5. A segélyhívások szövevényes útjai Falusi telefonok hivatalzárás után Kollektív kíváncsiskodók, telefon- rongálok és kényelemszeretők Elgondolni is rossz egy olyan helyzetet, hogy az ember rosz- szulléthez hívna orvost, vagy pánikba esett apajelölt hívja telefonon a mentőket, a telefon pedig süket. Még rosszabb átélni, végigszenvedni mindezt. Szólni róla pedig azért kell, mert mindez nem a lidérces álmok világából való. Igaz, nem is mindennapos gyakorlat, de egyes embereknek néha szomorú, esetleg visszafordíthatatlan valóság. Mert hiába jól szervezett az egészségügyi hálózat, hiába szerelik fel az orvosi ügyeleteket gépkocsival, URH- rádiával, hiába a mienk Európa egyik legkorszerűbb mentő- szolgálata, ha a segélyt kérő hívás nem, vagy csak későn érkezik el a hívatott segélynyújtóhoz. Nem Baranya az egyetlen a meqyék közül, ahol a kisebb települések lakói időnként szenvedő kiszolgáltatottjai a távközlés hiányosságainak. Itt legfeljebb azért jelentkeznek halmozottan a gondok, mert a csaknem háromszáz település, a sok kislélekszámú közösség eleve megsokszorozza a megoldásra jogosult gondokat. A nagyvárosban az ember felemeli a telefonkagylót. Ha nem beszél az iker, ha kap vonalat, tárcsáz. Ha a hívott fél éppen nem foglalt, akkor előadja a kívánságát, délután 4 óra után is. Falun az ember (mivel a túlnyomó többségnek nincs otthon telefonja) elmegy a segélyhívó készülékhez, megtekeri a készülék oldalán a'kis kart, aztán várja, hogy bejelentkezzék a központ. A központ bejelentkezik, kapcsolja a három faluval arrébb lakói körzeti orvost. Abban a faluban — tegyük fel — öt ilyen „berepülőzött” készülék van. (A berepülőzés azt jelenti, hogy a helyi postahivatal zárása, vagyis 16 óra után is használható a telefon, mert összekötötték a körzeti közDont- tal.) Na már most tegyük fel, hogy az öt vonal közül az egyik hibás. Talán tényleg műszaki hiba van, vagy valak; a készülék mellé tette a kagylót, hogy őt ne zavarják. (Az ilyen berepülőzött helyeken ugyanis egyszerre csengenek a telefonok, s csak az első mondatok után derül ki, hogy ki az, akit kerestek.) Akár hiba, akár a nyugalom óhaja azok, már mind az öt telefon hívhatatlan. Az orvosé is! Tegyük fel, hogy kicseng a hívás. Az orvosnál is. De felveszik egyszerre öten a telefont, s csendben, de élénk érdeklődéssel figyelik, hogy ki a beteg, hova megy a „doki”, igazán megy-e, vagy csak tanácsot ad. Ilyenkor rendszerint alig hallanak vdlomit, mert az öt élő vonal annyira igénybe veszi azt az áramkört, hogy a tényleges beszélgetés még üvöltözés esetén is érthetetlen suttogássá halkul. Ilyenkor fordul elő, hogy az orvos autóba vágja magát, s elszáguld húsz kilométerre az ellenkező irányba, mert rosszul értette a címet. Némiképp segített a helyzeten a szelektív berendezés felszerelése, amely csak a hívott félnél, csengeti a telefont. Ez jó lenne, de Mozsgó a megmondhatója, hogy esetleg tragédiát is okozhat a folytonos 'üzemzavara. Milyen a vidékről vidékre telefonálás? íme egy gyöngyszem. Hozzáteszem: igaz. Ha valaki például Bicsérdről Szigetvárra akar telefonálni, akkor ilyen rövid úton teremthet kapcsolatot:- Szabadszentkirály központját kéri, az Pécsre továbbítja a hívást, onnan Szentlő- rinc a következő állomás, és innen már csak egy kapcsolás Szigetvár. Sajnos, még mindig csak egy töredéke a sürgős hívások akadályának az, amit eddig felsoroltunk. A legtöbb problémát azok okozzák, akik megrongálják, leszerelik, vagy csak szórakozásiból összetörik a segélyhívó telefonokat. Ezzel üzem- képtelenné tehetik egy egész település távközlési rendszerét. Az ilyenfajta vandál rongálások egyre több kárt okoznak. Persze, hogy a Postának |s, de az igazi kárt az ott lakók szenvedik. Kevés a kereskedők jövedelme, kicsi néhány vendéglátóipari dolgozó — konyhalány, takarító, pult mögött felszolgáló alkalmazott —- fizetése. Ez aztán sajnos, meglátszik a munkában is. A Minisztertanács azonban szeptember 9-én rendeletben adott léhetőséget az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozók műszakpótlékának növelésére. A lehetőséggel élni kell, méghozzá mielőbb. Ezért körkérdéssel fordultunk nagyvállalatok illetékes vezetőihez: mit jelent számukra ez a rendelet? Gerber Jenő, a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója : — Az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátóiparban a műszakpótlék mértékét 1983. július 1-től növelték, vagyis a délutáni műszakban teljesített munkaórák után az eddigi 3 forint helyett 3 forint 40 fillérre, az éjszakai műszakban teljesített munkaórák után pedig 6 forint helyett 6 forint 80 fillérre emelték. A növekedéshez szükséges pénzt a vállalatoknak saját maguknak kellett A végső megoldást az automata telefonközpontok felszerelése hozza majd. Ezek telepítése egy központilag megállapított, az anyagi lehetőségek szerint folyó program alapján történik. Ahhoz, hogy Baranya minden településében ilyen legyen, még sok időnek kell eltelnie. Talán az ezredfordulóra ez is megoldódik. Addig a községek telefonjai csak a sürgős és a legfontosabb közlendők továbbítására alkalmasak. Ma Baranyában minden lakott település rendelkezik legalább egy segélyhívó nyilvános állomással, Két éve ezeken a telefonokon távolsági beszélgetéseket is lehet bonyolítani, táviratot léhet feladni. Ha pedig rossz a telefon, ha gondok jelentkeznek a „berepülőzött” vonalakon, ha a körzeti központ kezelésével kapcsolatban kifogások merülnek fel, akkor célszerű azonnal az illetékes postahivatalt értesíteni. A Posta műszerészei a lakásukon is ügyeletet tartanak, éppen az ilyen meghibásodások gyors kiküszöbölésére. kigazdálkodni. Ez nálunk mintegy 300 000 forint bérnöveléssel jár. Az említett rendelet lehetőséget ad magasabb összegű műszakpótlékra is. A mi vállalatunk idei első háromnegyed évi bérgazdálkodása alapján ez is váfható. így tehát már enyhíteni lehet a vállalat munkaerőgondjait és ennek során a vendégek ellátását. Dr. Németh Jenő, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat munkaügyi osztályának vezetője: — A július elsejétől lehetővé vált műszakpótlékon túl — az időközben növelt átlagbér alapján — jogszabály teszi az ágazati miniszter feladatává a műszakpótlék háromévenkénti emelését. így azoknak, akik kedvezőtlen munkabeosztásban — téhát délután, netán éjszaka; műszakiban — vagy folyamatos munkarendben dolgoznak, ennek ellenértékét bérben is kifejezésre kell juttatni. Mindezek következtében talán javul a kereskedők munkakedve a kedvezőtlen munkabeosztásban. Mivel az élelmiszerkeres- kedelemben a négyszer hatórás munkarend ritka, a műszakpótlékról hozott új jogszabály egyéb tételei a mi vállalatunkat nem érinti. Dr. Fajcsy Tibor, a Mecsek- vidéki Vendéglátó Vállalat osztályvezetője : — M; már eddig is éltünk egy korábbi jogszabály adta lehetőséggel; nálunk a második műszakra eddig is 3 forint 40 fillér, a harmadikra pedig 6 forint 80 fillér műszakpótlékot kapnak a dolgozók. De az említett jogszabály a kollektív szerződés módosítására is lehetőséget ad. Mi nemcsak a bér jellegű, hanem a munkarenddel összefüggő, egyéb kedvezmények lehetőségét is kutatjuk. Egy éve már bevezettük a lépcsőzetes munakkezdést. Ezt szeretnénk tovább finomítani s a dolgozók érdekeihez igazítani. Ezt a jövő év első negyedében már kollektív szerződésbe iktathatjuk. A kereskedelem és vendéglátóipar sok alkalmazottjára jellemző közöny forrása, az alacsony jövedelem ellen tehát valamelyest léptünk. Ez azonban még mindig nem elég, s további jövedelemnövelő megoldásokat keresni kell. F. D. Megvételre felkínáljuk 4 éves, 2715—IZS típusú 0,35 t teherbírású, zárt klstehergépkoesinkat Friss műszaki vizsgával, magánfuvarozóknak is. ÉRDEKLŐDNI: BARANYA MEGYEI KÖJÁL, PÉCS 12-595 TELEFONON, A GARAZSMESTERNÉL. A PÉCSI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET felvételt hirdet képesítéssel és gyakorlattal rendelkező: • terv-statisztikus, • magasépítőipari technikus, • teljesítményelszámoló, • gyors- és gépírónő állások betöltésére. JELENTKEZÉS: PÉCS, FELSZABADULÁS U. 16., személyzeti vezetőnél. (Bejárat a Tüskésréti út felől). K. Gy. Vendéglátóknak, élelmiszerkereskedőknek Növelik a műszakpótlékot Javuló bérrendszer - Csökkennek majd a munkaerőgondok? Gyakorló termi oktatás az első évfolyamon Fotó: Proksza László
