Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-06 / 276. szám
1983. október 6., csütörtök Dunántúlt napló 3 A viselkedési kultúra árnyal Nem rosszabbak Decemberben kerül sor az úttörőkezetők Vili. országos konferenciájára. Ennek mintegy elméleti-tudományos hátteréül szolgál az a tanácskozás, amelyet október 6—7-én tartanak Budapesten a Magyar Úttörők Szövetségének, az Állami Ifjúsági Bizottságnak és a Művelődési Minisztériumnak rendezésében. A tanácskozáson a 6—14 évesek jelenkori társadalmi szerepét, a velük kapcso-» latos nevelési teendőket vitatják meg a szakemberek. Az egyik vitaindító előadást dr. Hunyady Györgyné, az ELTE neveléstudományi tanszékének docense tartja oz intézményes nevelésről, az iskolának és a mozgalomnak egyaránt fontos aktuális gondjairól. — Napjainkban talán túlságosan is sok szó esik arról, hogy a -gyerekek fegyelmezetlenek az iskolában. Valóban így volna ez? — Igen, ez elég általánosan tapasztalható jelenség — válaszolja dr. Hunyady Györgyné. — Sokszor hivatkozunk arra, hogy a mai gyerekek mások, rosszabbak, kezelhetetlenek. Azt hiszem, valóban mások, mint a két-három évtizeddel ezelőtti iskolások, önállóbbak, kevésbé norma- és tekintélytisztelők. Ez alapvetően abból fakad, hogy ők már egy szabadabb, demokratikusabb légkörben nőttek fel. Az alapvetően pozitív változások fel lazították ~a társas érintkezés korábbi merev, gyakorta értelmetlen kötöttségeit. Uavanakkor viszont nem alakult ki az új, demokratikusabb kapcsolatoknak megfelelő viselkedési kultúra. — A kívánatos viselkedési kultúra kialakításában fontos feladatai vannak az iskolának, a pedagógusoknak. De ez nem mindig sikerül. Miért nem? — Kétségtelenül, a pedagógusoknak általában nincsenek megfelelő eszközeik arra, hogy a gyerekek körében a nevelés alapfeltételét és egyben eredményét, az értelmes fegyelmet megteremtsék. Az idősebb generáció korábbon sikeres módszerei az évek múlásával hatástalanokká váltak. A fiatalokat a tanárképző intézetek nem tudiák igazán jól felkészíteni erre a feladatra. S ezért, ha ők jobban értik is g mai kisiskolásokat, a magatartásukat éppoly kevéssé tudják befolyásolni, mint tapasztal tabb kollegáik.' • De nem ez a fő ok. Az iskolai élet jelenlegi keretei sem kedveznek a fegyelmezett magatartás alakulásának. Az általános iskolákban nagy a zsú^ foítság, az oktatás rendszerint több műszakos. A ayerekek nagy része reggeltől késő délutánig az iskolában ül, nincs alkalma játékra, kikapcsolódósra. Érthető, hogy fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek. Hangsúlyozom azonban, hoay az eredményes munkához szükséges fegyelem hiánya iskoláinkban elválaszthatatlanul összefügg azokkal a külső társadalmi körülményekkel, amelyek befolyásolják az intézményes nevelés sikerét. — Hogyan befolyásolja a család az iskolai nevelést? — A közvetlen környezetnek, a családnak mindig is nagy szerepe volt a nevelésben. Ma is vitathatatlanul nagy. Ezzel kapcsolatban két jelenségre hívnám fel a figyelmet. Az egyik az a tény, hogy nő a veszélyeztetett gyerekek száma. A családi gondokkal küzdő gyerekek türelmetlen magatartása, figyelmetlensége, gyai- nakvó visszahúzódása, vagy éppen minden a felnőttek által képviselt szabály elleni lázadása, meg-megújuló forrása az iskolai fegyemezetlenségnek. A veszélyeztetett gyerekek mellett mind több a túlságosan elkényeztetett gyermek is. Termé- mások Beszélgetés dr. Hunyady Györgyné docenssel az iskolai nevelésről szetes és kedvező jelenség, ha a család életének középpontja a gyermek. De csakis addig, amíg a gyerek vélt, vagy valódi érdeke nem válik az anyagi szerzésre szűkülő szülői életmód legfőbb igazolójává: armg a gyermek a feltétel nélküli szeretetben nem válik jóvátehetetlenül védtelenné, puhány- nyá. Az ilyen ayerekek ugyancsak sók problémát okoznak, nehezen illeszkednek be az iskolai életbe, nehezen formálhatók, nevelhetők. — Előadásában arról is szól, hogy az utóbbi években csökkent a tanulás társadalmi presztízse. — E presztízsveszteség lényeges, tán döntő oka a gyerekek fegyelmezetlenségének. Ők is, szüleik is mind gyakrabban hivatkoznak az iskolázottság és a gyors anyagi boldogulás közötti szakadékra. Paradox módon azok a szülők és gyerekek körében is kisebb a becsülete az iskolában megszerezhető tudásnak, akik felsőfokú végzettséget igénylő pályát választanak. Ök ugyanis egy hosszú távú, erős verseny résztvevői. Mindenki tudja, milyen nehéz bejutni az egyetemekre, fiőskolákra. Gyakran tapasztalható, hogy sikerrel csak azok a pályázók járnak, akiknek már általános iskolás korukban is módjuk van kiegészíteni az iskolában szerezhefő tudást. Mindez természetesen visszahat magának az iskolának a megbecsülésére. A tanulás presztízsvesztesége szükségszerűen előidézi vagy konzerválja az öntudatos fegyelem hiányát az iskolákban. — Miképpen hatnak-e gondok az iskolai közösségi nevelésre? — Az iskolai közösségi nevelés kérdéseiről sok elemzés látott már napvilágot. Én ez alkalommal azt emelem ki, hogy napjainkban a felnőttekben és a tanulók körében is nő a társadalmi kisközösségek iránti igény. A gyerekek keresik a kapcsolatokat, rendkívül fontos számukra a társak közössége. Új fejlemény viszont, hogy kis csoportjaik, 6—14 éves korban, bár nagyrészt az iskola bázisán szerveződnek, mindinkább el is különülnek az intézményben pedagógiai tudatossággal, tervszerűséggel kialakított közösségektől. Nevelési szempontból ez aggályos jelenség. Hiszen azt jelenti, hogy a gyerekek közösség iránti igényüket csuDÓn az iskolaimozgalmi élettől esetleg élesen elkülönülő — spontán csoportokban elégítik ki. Éppen ezért, megújítandó eszközökkel, ezen a téren is új, megoldandó feladatok állnak az iskola és az ifjúsági mozgalom előtt, ha be akarja tölteni személyiségalakító feladatát. Kende Katalin A Tanért Vállalat egyik budapesti gyáregységében készülnek az általános iskolák biológiai és földrajzi oktatásához a taneszközök. Az oktatási eszközök — a földgömbtöl az állatcsontvázakig — folyamatosan kerülnek az iskolákba. Képünkön: a domborzati térképmodelleket festik. Párizs és Polli A Sorbonne-on is érdeklődnek Magyarország iránt Francia professzornő a DTi-ben Már régen nem számít meglepetésnek, hogy az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében hetente fordulnak meg külföldi kutatók. Nemrégiben a párizsi Sorbonne egyetem egyik professzora, Violette Rey volt az intézet vendége. Először rövid bemutatkozásra kértük meg. — Nem vagyok párizsi, az iskola kedvéért mentem a fővárosba —1 kezdte a professzornő. — A Sorbonne-on, majd az École Normal Superieure-ön végeztem el a födrajz szakot. Látja, így van ez mindenütt a világon; a főváros már csak az iskolái miatt is magához szippantja az embereket. Ez a világ földrajzi, kulturális újrafelosztása . . . — Az egyetem elvégzése után Romániában az erdélyi régió városi és körzeti közigazgatását tanulmányoztam, majd Franciaországba visszatérve falukutatással foglalkoztam. Ekkor lettem tanár a Sorbonne- on, s néhány év múlva doktoráltam. Újra feltámadt az érdeklődésem a szocialista or- száqok iránt, ezért vagyok itt immár negyedik alkalommal. Tetszik nekem Magyarország, és egy sor tudományos kérdés is izgat vele kapcsolatban. — Mi az, amivel hazánkban foglalkozik? — Először is tanár vagyok, tehát meg akarom ismerni a magyarországi viszonyokat, hogy a valósághoz híven magyarázhassam el a tanítványaimnak. Most elsősorban a vidék szervezetével, a mezőgazdasági termelés kérdéseivel foglalkozom: hogyan épül egymásra a szövetkezeti szektor, az állami gazdaságok hálózata és a háztáji termelés. Vizsgálom a népesség mozgását, egyes területek virágzásának, mások elsorvadásának okait. Meggyőződésem, hogy ilyen problémák csaknem minden országban föllelhetők, például Francia- országban is. Mutatis mutandis: a Pécs környéki falvaknak éppen olyan gondjaik vannak a megyeszékhely vonzáskörzetében, mint a párizsi medence kisvárosainak, községeinek — a főváros erős vonzása miatt. Ez a két problémakör már csak azért* is összevethető, mert mindkét országban erős a centrumok — beleértve a fővárosok — „tömegvonzása". — Miben tudják önt támogatni pécsi kollégái? —• Harmadszor járok Pécsett, az intézetben most másodszor. (Az első utam tanulmányi kirándulás volt.) Baranyában is a vidéki élet megszervezését kutatom, ehhez az intézetben sok segítséget tudnak adni: statisztikákat, felmérések eredményeit stb. Boly környékét nézem át tüzetesebben, erre futja a szűkre szabott három nap. H. J. Tízéves a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza November 9-én ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A közelgő jubileum alkalmából az eltelt időszak eseményeiről, a kulturális központ munkájáról, feladatáról Ivan Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa nyilatkozott az MTI munkatársának: — A budapesti Semmelweis utcai székházbán kezdettől fog. va a magyar és a szovjet nép közötti hagyományos bagátság elmélyítésén munkálkodunk — mondotta. Prága után, 1973- ban másodikként Budapesten létesült a Szovjetunió népeinek életét és kultúráját, s tudományos és gazdasági eredményét bemutató központ. Hasonlókat azóta a világ ötven országában alakítottunk ki, hogy az ott élők megismerkedhessenek a Szovjetuniónak a legkülönbözőbb területeken elért sikereivel, külpolitikai törekvéseivel, a békéért, a háborús veszély ellen folytatott küzdelmével. Arra törekszünk, hogy a ház ne csak társadalmi, politikai rendezvények színhelye legyen, hanem közvetlen tapasztalatcserére is módot adjon. Az MSZMP különböző szintű szervezetei, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront és a KISZ segítsége igen sokat jelentett abban, hogy tevékenységünk elérje célját, hasznos legyen. Úgy gondolom, sikerült megtalálnunk az utat a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig, s ma már egyre többen érzik szükségesnek, hogy újra és újra ellátogassanak hozzánk. Egyre több szervezet és intézmény keresi velünk a kapcsolatot Budapes-' ten és vidéken egyaránt. Az 1960-as évek elején indultak az első empirikus nevelésszociológiai kutatások az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete szervezésében, felderítendő, hogy milyen hatással vannak a társadalmi szerkezetváltozások az oktatási rendszerre, illetőleg, hogy o közoktatási rendszer képes-e hatékonyan csökkenteni a társadalmi, művelődési egyenlőtlenségek kedvezőtlen hatásait, vagy éppen konzerválja ezeket az egyenlőtlenségeket. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározatban már érződnek e kutatások eredményei. Az 1973/74-es tanévben Budapest XVIII. kerületének hat általános és ,egy kisegítő iskolájában indultak meg azok a vizsgálatok, amelyekről nemrégiben jelent meg Ladányi János és Csanádi Gábor tanulmánya „Szelekció az általános iskolában” címmel a Gyorsuló idő sorozatban. A kutatók legfőbb módszertani törekvése az Szelekció az általános iskolában volt, hogy ne mesterségesen „vigyék bele” c vizsgált rendszerbe a hierarchiát szelekciós- és újratermelő mechanizmusokat, hanem a ténylegesen meglévőket tárják fel. Megállapítják, hogy az iskolák közli területi, társadalmi különbségeket az elvileg egységes általános iskola nem csökkenti, hanem valamelyest növeli. Olyan tendencia mutatkozik, hogy a tagozatos, illetve ún. „jobb” osztályokban magasabb képzettségű, magasabb társadalm; státusú tanárok tanítsanak míg a „gyengébb" osztályokban magasabb arányú a képesítés nélkül tanítók vagy a fizikai dolgozó szülőktől származó tanárok aránya. A magasabb társadalmi státusú családok az iskola szükségességével, céljaival, értékKönyv az esélyek Brr r r r* i r l r r rrt egyenlőségéről es különbségéről rendjével jöbban egyetértenek, míg az alacsonyabb társadalmi státusú családokban még az iskola létének, szükségességének megértetése, elfogadtatása is súlyos gondokat okoz. Ebből következően a különböző társadalmi rétegből érkező gyerekeknek az iskola; magatartási konfliktusa és a család és az iskola értékrendjének közelsége, illetve távolsága arányában több vagy kevesebb. A hátrányos helyzetű rétegekből érkező gVerekek képességeinek maximális kihasznál- tatására és kifejlesztésére nyilván nem ösztönöz az az értékrend, melyben néhány tehetség felmutatása sokkal nagyobb érdem, mint a gyengébb képességűek nagyobb számának elégséges szintre hozása. Az az adminisztratív intézkedés, mely a buktatás csökkentését irányozta elő, őzt eredményezte, hogy míg az első évben a gyen. ge előmenetel ellenére meg nem bukó — többnyire fizikai dolgozó rétegből származó — gyermek és családja a „sikeres talponmaradás * illúziójában" élt, addig a tudás és képességbeli hátrányok -a következő évben halmozódva mégis kudarchoz és az ezzel kapcsolatos családi problémákhoz vezetnek- Azon túl, hogy a tanulmányi átlag társadalmi rétegenként szisztematikus eltéréseket mutat, az eltérés dinamikáját az jellemzi, hogy a JS. osztályig fokozatosan nő az értelmiségi, illetve segédmunkás- rétegek gyermekeinek tanulmányi átlaga közti különbség. A felmérések szerint a kisegítő iskolába a magasabb társadalmi státusú rétegekből valóban többnyire súlyos fogyatékossággal kerülnek csak be a gyerekek, míg az alacsonyabb társadalmi státusú rétegekből érkezők jelentős száza, lékánál sem jogi, sem más szempontból nem volt indokolt, az áthelyezés. „Maga a kisegítő iskola pedig szelepként funkcionál, amely lehetővé teszi, hogy az általános iskolák működését kevésbé zavarják a problematikus gyerekek” — írják a szerzők. Martin László
