Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-04 / 274. szám

1983. október 4., kedd Dunántúli napló 5 Új szolgáltató épület Évek óta növekszik a Pécsi Tempó KTSZ sokszorosító és könyvkötő üzemének népsze­rűsége. A jó minőségű mun­ka, az elkészítés viszonylag rövid ideje következtében évente másfél—két millióval több az üzem termelése. Idén 17 millió forint értékű sok­szorosító, illetve könyvkötő munkát végeznek. Az ered­mény mögött értékes munkás­háttér áll: a szolgáltató szö­vetkezet törzsgárdájának a java dolgozik az üzemben. Eddig a Perczel utcában volt a munkahelyük szűk, részben föld alatti termekben. Most hatmillió forintért az új üzemrészt építik a pécsi Volán pályaudvar közelében, a felüljárónál. A . Somogyi Béla utca 2. szám alatti, sa­ját telken levő épületben megkezdődött a próbaüze­melés. A világos, egészséges munkahelyek mellett modern szociális létesítmények is van­nak, illetve épülnek. Már odaköltözött a megrendelő is, így a sokszorosítás és könyvkötés miatt a megren­delőknek többé nem a Per­czel utcába, hanem ide kell jönni. • Az ifjúmunkás-és szakmunkástanuló napok megnyitója dz MTB Dunántúli Tudományos Intézetének rendezvénye Lengyel-magyar földrajzi szeminárium Téma: regionális fejlődés Évtizedes hagyománya van már az ifjúmunkás és szak­munkástanuló napok rendez­vénysorozatának, amelynek ez évi baranyai programját teg­nap délután Pólfy Tibor, a KISZ Baranya megyei Bizott­ságának titkára nyitotta meg a pécsi Ifjúsági Házban ren­dezett ünnepségen. A megnyitót összekapcsolták az október 3-tól 30-ig zajló ifjúmunkás - és szakmunkásta­nuló napok első eseményével, a KISZ Baranya megyei Bi­zottsága által meghirdetett 1983. évi újítási és ötletpályá­zat eredményhirdetésével. A pályázatot tavaly írták ki elő­ször, akkor 54 pályamunka ér­kezett a bíráló bizottsághoz. Idén még nagyobb volt az ér­deklődés. Nemcsak Baranyá­ból, hanem a fővárosból és más megyékből is érkeztek pályamunkák, összesen 74. Az ünnepségen díjazott pálya­munkák alkotói vettek részt. Az eredményhirdetés előtt az ünnepség résztvevőinek dr. Dá- nyi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára tartott tájékoztatót gazdaság- politikai kérdésekről. Gazda­sági helyzetünket, gazdaság- politikai céljainkat, illetve azok lehetséges megvalósítá­si módozatait elemezve jó pél­daként utalt a Baranya me­gyei KISZ-bizottság újítási és ötletpályázatára is. „A mosta­ni gazdasági helyzetünkben az eddiginél sokkal nagyobb fi­gyelmet és gondot kell fordí­tanunk szellemi erőforrásaink feltárására és hasznosítására" - hangoztatta a megyei párt- bizottság titkára. A pályázat eredményét a bíráló bizottság elnöke, Sza­bó Antal, a DÉDÁSZ vezér­igazgató-helyettese ismertette. A bíráló bizottság két, egyen­ként 15 000 forintos első díjat adott ki. Első helyezést ért el a „Számítógépes tápanyag­gazdálkodási alrendszer" című pályázat, egy pécsi munkacso­port, Igaz Béláné, Auer Pál és Obert Zoltán közös alkotása, valamint a „Rétegrepesztő fo­lyadékok gépállapotának sza­bályozott megbontása” című munka, Udovecz György (Szol­nok) pályázata, Tízezer forin­tos második díjat nyert pálya­munkák: „Hőhidak hőátbocsá- tásának csökkentése és építési rendszerelméletének kidolgo­zása a hagyományos építési rendszerben”, Kovács Ferenc pécsi alkotó munkája, a „Cso­portos korszerű lakóházzal te­lepített háztáji gazdaság” cí­mű pályamunka, Petérmann László, Kiss Lajos és Melhof- fer Albert (Pécs) közös alkotá­sa, valamint az „Elektromos ferdehuzatás gátló készülék" című pályamunka, Dékány Fe­renc és Dékány István, buda­pesti fiatalok alkotása. Az öt­ezer forintos harmadik helye­zésben 5 pályamunka része­sült, 8 alkotás pedig kétezer forintos ötletdíjban részesült. A KISZ Baranya megyei Bizott­ságának tízezer forintos külön- díjót két alkotóközösség kapta megosztva: Igaz Béláné, Auer Pál, Obert Zoltán, illetve Pe­térmann László, Kiss Lajos és Melhoffer Albert. A díjak átadása után Pálly Tibor, a Baranya megyei KISZ- bizottság titkára bejelentette, hogy az újítási és ötletpályá­zatot jövőre újra meghirdetik. A mostani pályázat díjazottjai pedig október 26-án az Ifjú­sági Házban megrendezendő ötletbörzén ismertetik pálya­munkáikat az érdeklődőknek. D. I. Földrajztudományi tárgyú rendezvénynek ad otthont a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Inté­zete. Hosszú évekre tekint visz- sza a magyar és a lengyel akadémia földrajztudományi intézetének együttműködése. Most az ötödik alkalommal rendezik meg közös szeminá­riumukat Pécsett. Általában két-három évenként ülnek ösz- sze a kölcsönös érdeklődést kiváltó témákban kutató szak­emberek. Az idei szeminárium fő témáját a lengyelek válasz­tották ki, magyar kollégáik ezekhez kerestek kapcsolódási pontokat. Az ötfős lengyel delegáció, amelynek varsói kutatók a tag­jai, déltájban érkeztek meg Pécsre. A szemináriumot dr. Enyedi György, a Dunán­túli Tudományos Intézet meg­bízott igazgatója nyitotta meg, majd három előadás követ­kezett: A regionális fejlődés egyenetlenségei Lengyelor­szágban, illetve Magyarorszá­gon, valamint A pécsi agglo­meráció fejlődése címmel. Ma délelőtt előadásokat hallgat­nak a résztvevők, délután pé­csi városnézésen vesznek részt. Szerdán a délelőtti előadások után a pécsi agglomerációt mutatják be a vendéglátók, csütörtökön pedig a szeminá­rium résztvevői Mohácsra, Bolyba, Villányba és Siklósra látogatnak el. Dr. Andrásfalvy Bertalan ismerteti a kiállítás tárgyait Néprajzi kiállítások Két szép néprajzi kiállítás nyílt meg tegnap délután Pé­csett. A Várkonyi Nándor könyvtár földszintjén a vitri­nekben baranyai szőttesek, fafaragások, pásztortülkök, né­pi kerámiák láthatók október 29-ig. A falakon régi fényké­pek reprodukciói segítik a tá­jékozódást, bemutatva azokat a helyszíneket, ahol a kiállított tárgyak készültek. A kiállítást Andrásfalvy Bertalan kandidá­tus, a Janus Pannonius Mú­zeum néprajzi osztályának ve­zetője nyitotta meg. (A tárgyak a múzeumból származnak.) Rö­vid beszédében annak a fon­tosságát hangsúlyozta, hogy a néprajzi értékek, elődeink eszé­nek, kézügyességének termé­kei ma is láthatóak legyenek, megjelenjenek napjainkban. A másik kiállítást — amely­nek anyaga szintén a JPM nép­rajzi osztályáról került ide — a Délszláv Klubban nyitotta meg Filókovity István. A Dráva menti horvótok és sokacok, a bosnyákok és a mohácsi soka­cok szőtteseiből láthatnak az érdeklődők nagyon szép válo­gatást a földszinti hallban. Ezt az anyagot is több érdekes fényképfelvétel illusztrálja. A kiállítás október 17-ig tekint­hető meg. A délszláv klubban nyilt tegnap a szebbnél szebb szőttesek kiállítása Képernyő előtt Fehér rozsda Berthai Bulcsu hasonló cíi mű, kitűnő novellája az emberi szorongatottság egy minden ízében mai esetét dolgozza fel egy tanár—diák kapcsolat ke­retében. Egy értelmes és tisz­tességes tanárember kezdetben látens konfliktusát egy félre­nevelt, nagyhangú diákkal, a hatalmaskodó embertípus e tinédzserbőrben megjelenő kép­viselőjével'. A konfliktus a no­vellában szemünk láttára mélyül el és érkezik el ö pofonig. Mindezek közben a mai ma­gyar valóság számos torz voná­sára esik egy-egy fénynyaláb. Egészében egy — természetsze­rűleg — kiélezett, de tökélete­sen hiteles életdarab jelenik meg az olvasó előtt. És — Zsurzs Éva kitűnő ren­dezése nyomán — a tévéfilm­ben is. Igaz ugyan, hogy a mű­faj követelményének megfele­lően a jiovella zárt, sűrű világa kiszélesedik, bizonyos tekintet­ben fel is hígul, de az összkép változatlan marad. Különösen szerencsés, hogy minden — a novellához képest — új elem hű marad az író világához, ha mindenekelőtt • Bertha Bulcsu fanyar iróniájával gazdagítja is a Fehér rozsda olvasmányélmé­nyét. Mind a seftelő tanár, mind pedig a táborélet sok ap­ró jelensége ezt a vonalat erő­síti. Bár kétségtelen, hogy az összkép ezáltal veszít valamit abból a fenyegetettség-érzés­ből, ami a novella atmoszférá­ját olyan vérlázítóan feszültté tette. De úgy hiszem, a sok valós, hiteles részlet együtt mégis korunk egyik súlyos problémáiét rajzolta meg és tette hozzáférhetővé a nézők milliói számára. A tévéfilm egy sor kiváló szí­nésznek adott nagv lehetősé­get, mindenekelőtt Andorai Pé­ternek, Szilágyi Tibornak és Drahota Andreának. De a ki­sebb szereoekben is ió karak­tereket láthattunk, még a diá­koknak is fölismerhető, megkü­lönböztethető arcuk volt. r Érsebészet Jóval a pécsi dr. Horváth Lászlóval készített riport után ismét visszatértek a televízió­ban az érbetegségek gyógyí­tásának új módszerére, azaz a riport témájára. Az ok részben az a több száz levél volt, amit betegek és hozzátartozók küld­tek a műsort követően a tele­vízióhoz és az egészségügyi in­tézményekhez. A levelek híven tükrözték az emberek reagálá­sát az ilyen és ehhez hasonló témákra: azt a türelmetlensé­get és keserűséget, ami min­den vélt, vagy valódi nehéz­kesség, késlekedés velejárója, de ami még indulatosabban jelentkezik, ha életekről, egész­ségről- van szó. Tükrözte a visszhang azt a súlyos szám­adatot is, amelyet mind a ko­rábbi riportban, mind ez utób­bi kerekasztal-beszélaetésben is hallottunk: hogy Magyar- országon évente több ezer (ta­valy 3000) lábat kell amputál­ni. Az említett kerekasztal-be- szélgetés, mint bejelentették, azért született meg, mert né­hány félreértést el kellett osz­latni. Nevezetesen azt, hogy a dotterezés, ez az új gyógyító eljárás nem alkalmazható min­den érszűkület esetében, és nem menthet pneg minden egyes amputálandó végtagot. De ezen a szakmai kiegészí­tésen, pontosításon, vagy in­kább csak újrahangsúlyozáson kívül arra is jó volt ez a be­szélgetés, hogy valamivel derű_ sebb színben tűnjék fel a jövő. A riport óta ugyanis történtek lépések az eljárás kiszélesítésé­re, a feltételek javítására. Kár ugyan, hogy nem előbb. De talán még, remélhetőleg, ide­jében. Ezután már számonkérhető, mert utasításnak számító mód­szertani levél készül, mondta a minisztérium. Erre is, miként annyi más ígéretre, érdemes lenne a megfelelő időben visz- szatérni. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom