Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-04 / 274. szám
1983. október 4., kedd Dunántúlt napló 3 Ilii u n Icasd i na szti a le N ekünk csodaszép látvány a Szársomlyó — nekik rengeteg kő és biztos kenyér. Tekintetünk bebarangolja az egész hegyet, az övék jószerint csak a hegy siklósi részének bontásra, robbantásra, kitermelésre fogott területe. Kőbányászok. Együtt említik a követ a bányászattal. A boríték és sok más mégis azt sugallja, hogy nem bányászok. Az egészségüket ugyanúgy elveszi a kő, mint mélyben dolgozó társaikét a szén, az érc. A DÉLKŐ nagyharsányi kőbányáját némi jóindulattal úgy említhetném, mint néhány család „vállalkozását". Kőbá- nyászdinasztiák sora adja a bánya dolgozóinak többségét. Apáról fiúra szálló mesterség, és megélhetés a kő — jó ideje nemcsak idényjelleggel, hanem egész éven át. A két kőbányászdinasztia a Niedermüller és a Nágel család ösz- szefonódása a Szársomlyó tövében is jól példázza munkájuk múltját és jelenét, egy kissé a jövőjét is. Idős Niedermüller Sándor készül az utolsó szabadságra és a felmondási időre, ami után — 43 év és 143 nap múltán — megkezdheti a nyugodtságot ígérő nyugdíjas éveit. — Tizenhárom éves koromban, 1937-ben kezdtem apám és három bátyám mellett a szobi kőbányában, kőhegyezőként. Amit apám kifaragott, a rajt hagyott göcsöket lespicceltem egyenesre, simára. Nem volt nehéz, de amikor három ember után hegyeztem a fej- és szegélyköveket, stokkoltam a kilométerköveket, megállás nélkül!... Nem volt egész évben munkánk, ha meg dolgozhattunk, rá kellett verni, hogy néhány hónap alatt megkeressük az egész évre valót. Vándorélet volt a miénk, oda mentünk, ahol munkát kaptunk. Batárfúrós 16 évesen lett a malomvölgyi kőbányában, később robbantómester mellett kisegítős „sziklás". A lejövesz- tett nagy tömböket fúrták, robbantással, vagy 8 kilós kalapáccsal aprították a követ, rakták csillékbe és tolták a törőbe, vagy a vagonokba. — Naponta 200—250 mázsát is megmozgattunk. Amikor 1944-ben megszűnt a kőbánya, mentem a fővárosba romeltakarításra. Falubélim, Zajácz Pista hívott Nagyharsányba a Bajai- és Deli-cég kőbányájába, ahhoz értettem, azt szerettem, az volt szakmám, hát jöttem. Áprilisban volt 37 éve, hogy itt vagyok. Nem sokkal rá összefonódott a két kőbányászcsalád, idős Niedermüller Sándor feleségül vette az egyik Nógel-lányt. Nágel Sándor apja még 1922-ben jött Nagyharsányba, nagyapja is kőbányász volt. Túl az ötvenen elmondhatja, hogy több mint négy évtizede a Szársomlyó sziklái jelentik számára a megélhetést. — Tizenegy éves fejjel délelőtt az iskola, délután meg a bánya foglalt le. Az apám által tört követ raktam a csillébe, ahogy bírtam erővel. Idénymunka volt, minden fillérre számított a család, az enyémre is, amivel megtoldhattam a soha bőviben nem levő kasz- szát. A harminchatodik elismert évemet kezdtem meg ezen az egy helyen. Közben megszereztem a -szakérettségit. — Mennyit változott a kőbánya? — Sokat. Lényegesen többet termelünk, és egész éven át. Egyes helyeken most sokkal könnyebb a munka, bár az én munkámat nemigen lehet könnyíteni. Robbantómester vagyok. A kötélen függeszked- ve végzett munka mit sem változott. Hajdanán nyolc méter mély és 32 milliméter átmérőjű lyukakat fúrtunk, a külső részét kikamráztuk, hogy behelyezhessünk 25—30 kiló robbanóanyagot, és a 2—4 lyuk töltetét gyújtózsinórral robbantottuk. Utána ugyancsak kötélen lógva tisztítottuk meg a falat, nehogy a lent dolgozókra ráessen a kő. Ez ma is így van. Igaz, ma 200 batárlyukat is elrobbantunk, egy-egy nagyrobbantásnál 15—20 lyukkal, ezek 60—65 méter mélyek és 80 milliméter átmérőjűek. A villamos gyutaccsal végzett robbantással a nagyrobbantáskor lejön a 15—40 ezer tonna kő is. — Nincs tériszonya az akrobatikus mutatványok közepette elvégzett fúrás közben? — Megszoktam a magasságot, a kötelet, a robbantást is, amit előtte tudok ellenőrizni, hogy minden tökéletes legyen. A villámcsapás ellen lehetetlen védekezni ... Nemegyszer volt, hogy robbantást készítettek elő, már megtömtek néhány lyukat, amikor hirtelen jött az égi áldás. Volt, hogy „elvitte” a villám a tölteteket, alig értek az óvóhelyre és már robbant, omlott, repült a kő. Eddig komolyabb balesete nem volt. — Szerencsével és figyelemmel megelőzhető a baj? — Kell a szerencse, nem vitás. Nálunk egymásra, a társra, társakra jobban kell vigyáznunk, mint saját magunkra. Aki nem ezt teszi, az nem közénk való. Ifjú Niedermüller Sándor gumijavító szakmunkás a kőbányában, ez az első munkahelye. — Nekem a kőbánya volt a játszóterem, minden szakmát kilestem. A kolonin — ez a kőbányász lakótelep volt — laktunk, karnyújtásnyira a sziklafalaktól, a gépektől, a kőbányászoktól. A szállítószalagok három műszakra is adnak munkát. — Nem gondolt másra? — A közelség, a család, a rokonság tartott engem is itt, és a pénz. Többet kaptam, mintha elmegyek a gépjavítóhoz. Lányomat nem érdekli, az ötéves fiam meg ugyanúgy bolondja a bányának, a gépeknek, mint én voltam annak idején. Talán majd ő folytatja a családi hagyományt, és a kőbányánál köt ki ... Idős Niedermüller Sándor úgy gondolta annak idején, hogy egy nagy darab aranyért se marad tovább a Szársom- lyón. Aztán a Nágel-lány miatt maradt, és itt rakott fészket. A másik Nágel-lány férje Ga- mos István, a bányában döm- peres. Nágel Sándor öccse villanyszerelő a kőbányában, sógora, Vida Sándor is robbantómester. Ifjú Niedermüller Sándor felesége a kőbánya irodájában dolgozik. — Mit jelent a kőbánya? — Biztos munkát és szűkös megélhetést. Sose fizettek túl minket. Nehéz lenne csak a kőből jól megélni. A háztáji, a szőlő, az állatok jelentik a biztonságot. Csak a'„bennszülöttek” maradnak meg nálunk. Nehéz, veszélyes munka a miénk. Kint a szabadban, hóban, fagyban, szélben, kánikulában. Gyakori a légúti panasz, az izületi fájdalom...— így Nágel Sándor. — Mégis maradtak, maradnak ... — Húsz—harminc éve együtt dolgozunk, ismerjük egymás hibáit, erényeit. Megszoktuk egymást, a hegyet; itt, a tövében raktunk fészket. A mi időnkben csak ez a lehetőség volt, most meg már hová mennénk? A körülmények lényegesen jobbak, mint korábban, de a kereset nem vonzó. Félő, velünk kihal a szakma .. . A házigazda a hegyre mutat: — Amíg élünk, ez még megmarad, az unokáink, ükunokáink is folytathatják azt, amiben mi leéltük az életünket. Csak legyen, aki a nyomdokainkba lép .. . Kép, szöveg: Murányi László Magyar sikerek a radgonai vásáron Uj exportpiacok a határ mentén Bővülő választék Dél-Dunántúlon Cipők, Adidas-cikkek, kozmetikumok Bezárta kapuit a BNV, amelyen gyártók és kereskedők jelentős üzleteket kötöttek, nem árt tudni azonban, hogy nemcsak a szinte bejárhatatlanul nagy vásár lehet hasznos, hanem a kicsi is. Ilyen kis vásár, a nyári pécsi termékszemle ikertestvére például a közelmúltban véget ért radgonai. Radgona: kisváros Szlavóniában, a Mura mentén, a jugoszláv—osztrák határon. Ez magyarázza, hogy a mezőgazda- sági és élelmiszeripari bemutatón a 400 kiállító között nemcsak magyar és jugoszláv, hanem olasz és osztrák cégek is szép számmalv ettek részt. Részünkről — érthetően — elsősorban a Zala, Somogy és Vas megyeiek képviseltették magukat (többek közt például a Za- lahús, a Zöldért, illetve tejipari vállalatok), s hogy nem eredménytelenül, mutatja, hogy Radgonában a Konzumex és a Balaton Füszért három jugoszláviai céggel kétmillió dolláros keretmegállapodást kötött. Déli szomszédaink gyártóival és kereskedőivel egyébként - mint Lach Tivadar, a vásárt magyar részről szervező Hung- expo dél-dunántúli képviselője elmondotta — éves viszonylatban 10 millió dollár értékben kereskedünk, s a mindkét oldali lakosság ellátása, a határ menti áruforgalom bővülése most, Radgonában új lendületet kapott. Jugoszláviából többek között csinos, tartós bőrcipőket, Adidas sportcikkeket, kozmetikai árukat, PVC-padlót és sört vásárolunk, ellentételeink pedig: műbőr, ampullák, gyümölcsvelő, ömlesztett sajtok, sertésfej és más élelmiszerféleségek. Különösen a közismerten jó alapanyagból, olasz és francia minták alapján készülő cipők, valamint a Mariborban gyártott Adidas sportcikkek számíthatnak sikerre a dél-dunántúli vásárlók körében. Persze nemcsak a bolti választék bővítése céljából, hanem exportlehetőségeink szélesítésére is érdemes kiállítani, piacot keresni á határ mentén. Somogy ipara, kereskedelme jövő nyáron Bjelováron önálló kiállítással mutatkozik be, s szó van arról, hogy a dél- és nyugat-dunántúli cégek jövőre önálló vásáron mutatkoznak be Grázban is. Magyar sikert hozott a radgonai bemutató más vonatkozásban is: a legszebb pavilonnak megítélt díjat a mieink nyerték el. V. J. Ügyeskedő kimérők Já bort az asztalra! A termelők, feldolgozók, fogyasztók érdekel Az idén jó a bortermes. Igaz, ez nem jelenti azt hogy sok lesz a finomabbnál finomabb olcsó bor, hiszen manapság az olcsó asztali borok literje oz üvegekben 28—30 forintnál kezdődik, és ez a fogyasztó szerint nem a legolcsóbb. Nos, az idei bő szőlőtermés felszította a borral foglalkozók érdekellentéteit. A termelő ke. vesli o sző|őért, mustért, egyszer vagy kétszer fejtett boráért az átvételi árat, ai feldolgozó viszont sokallja, az eladó meg azon van, hogy tisztes hasznot szerezzen a boreladásból. A vevő meg túlzottnak tortja c»z árakat. Nem tudja, hogy a termelőnek, feldolgozónak az igazi minőséget nem fizetik meg. Nem tudja, hogy egy év alatt 11 százalékkol nő a szőlőtermesztés költsége. A ráfordítások majd háromnegyede ipari eredetű, áruk rendre emelkedik és az élőmunka is mind drágább. Márpedig ha a szőlő nem biztosít elég hasznot, akkor sokan úgy vélik: nem érdemes vele foglalkozni. Megyénk történelmi borvidékeinek, a siklós—villányi terület, valamint o Mecsek borai mesz- szeföldön híresék. E hírnévre ügyelni kell és növelni mutatós palackozással. A bortörvény «most megjelent kiegészítése a minőségi követelményeket feljebb emelte. Meghatározta: 14 fok alatta must csak ipari célrai használható, a 19 fok feletti már minőséginek számít, leszögezve, hogy a mustot cukrozni tilos. Aki elégedetlen saját termésével, jovítsa fel azt must- 'koncentrátummal. A Villány- Mecsekolji Borgazdasági Kombinát Pécsett az Irányi Dániel téren és Villányban kínál ilyen mustsűrítményt a szőlősgazdáknak, bérmunkában a Szigetvári Konzervgyár is készít már ilyet. Míg a szőlészettel-borászattal foglalkozó vállalatok, szövetkezetek és kistermelők igyekeznek úgy kialakítani érdekeltségüket, hogy a tevékenység mindenki számára megérje, addig vannak, akik a tisztességtelen eljárásoktól sem riadnak vissza. A megyei kereskedelmi felügyelők, a társadalmi ellenőrök és a helyi tanácsok szakigazgatási szervei a megmondhatói, hányszor kell szabálysértési eljárást kezdeményezniök a borral visszaélő szerződéses üzemeltetésű vendéglátó egységek vezetői és a magánvendéglátósok ellen. A 40/1977-es MÉM-rendelet kimondja: közfogyasztásra csak olyan bort lehet kínálni, amit az Országos Borminősítő Intézet (OBI) arra alkalmasnak talált. Ez a szerződéses és a magán vendéglátó egységek vezetőire is vonatkozik, tehát egyéni termelőtől is csak OBI-bizony- lattal jóváhagyott bort vehetnek meg, mérhetnek ki. A bortörvény tiltja a meghatározott ma- ligánfokot el nem érő bor forgalmazását, mégis vannak, akiket ez nem zavar. A felügyelők találtak borkimérőt, akinél a háromféle bor egyikének sem volt sem OBI-, sem származási bizonylata. Olyannal is találkoztak, ahal az OBI-bizonylat sehogy se illett az éppen kimért borra. 'Az eladó a 200 liter bor bevizsgálását tanúsító OBI-bizonylattal már 600 liter bort adott el, amikor leleplezték. A „legeredetibb" ötlet kiagyalója 10 hektoliterre kötött szerződést a magántermelővel. A szerződésben 4‘3 forintos átvételi árat rögzítettek, de a tényleges átvételi ár 26,50 forint volt. Az üzlet mór a megengedett tisztességes haszonnal a papíron 43 forintos bort 46,20-ért mérte ki. Ám a 10 hektó helyett valójában csak egvet vett a vendéglős a szerződéses eladótól, a többit — az érvényes szerződéssel takarózva — olyanoktól, akik ennél is olcsóbb lőrét kínáltak bor gyanánt. „Ügyességéért” 8000 forint bírságot mértek ki rá, azon felül meg kellett fizetnie a borbevizsgálás dílát. A kétféle engedély nélkül mért bor egyike még az asztali bor minőségét sem érte el, a másik épp hogy megütötte az asztali szintet. A szakemberek egyetértenek abban, hoay ki kell zárni a felvásárlásból a cukrozókát, visz- sza kell állítani a jó bor becsületét. Abban is egyetértenek, hogy mea kell teremteni a lehetőséget r^á, hogy oki szőlőbortermeléssel szakszerűen, becsületesen foglalkozik, az megtalálja a hasznát. A fogyasztó pedig a drágább, minőségi borok mellett továbbra is joggal keresi az olcsóbbakat is. Murányi L. Sokoldalú sátorponyva Manapság, amikor a korábbinál nagyobb súllyal esik latba, hogy valami mennyibe kerül, meddig tart és mi mindenre használható, minden olyan új terméket örömmel kell üdvözölni, amely gazdasági előnyöket ígér. Ilyen a nagy szilárdságú poliészterből készülő műszaki ponyva, amely újszerű szerkezetek, létesítmények ki- fejlesztésére inspirálja a mezőgazdasági, ipari, raktározási, sport- és egyéb szakembereket. A különleges ponyva olcsó acél- vagy kábelszerkezet segítségével teszi lehetővé olyan nagy fesztávolságú csarnokok, tárolóterek építését, amelyeket korábban csak ragasztott faszerkezettel, vasbetontartókkal vagy súlyos acélszerkezetekkel lehetett kialakítani. A könnyű hord- és támasztószerkezetek, valamint a poliészter műszaki ponyva kombinációjával ma már fedett uszodákat, lovardákat, tornacsarnokokat, kiállítási sátrakat, só-, műtrágya-, sze- mestermény-tárolókat, állattartási sátrakat emelnek. Balról ifjú és idős Niedermüller Sándor, a jobb szélen Nágel Sándor. (A szerző felvétele) H Szársomlyó köbányászai
