Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-03 / 273. szám

77 évig tartó küzdelem után Pécs szabad királyi oklevelet kapott Mit ábrázol a város első címere? 1703-ban,' éppen 280 évvel ezelőtt kezdődött el az az ádáz küzdelem — a pécsi polgárság és a püspöki földesúr között —, amelynek révén Pécs végül is szabad királyi városi rangot kapott. A város a 18. század elején nem tudott belenyugod­ni abba, hogy a korábban — az úgynevezett kamaraigazga­tás alatt - élvezett előjogait elveszítse, ezért indított harcot a szabad királyi címért. A Baranyai Levéltári Füzetek sorozatában Pécs város 1780. évi szabad királyi oklevele cím­mel Sándor László, a levéltár igazgatóhelyettese és Tímár György, a püspöki levéltár le­véltárosa dolgozták fel ezt az érdekes témát. A szerzőpáros foglalkozik az oklevél kibocsá­tásának a történeti hátterével is, rámutatva a 77 évig tartó küzdelem hátterére. Dolgoza­tukban a privilégiumlevél latin és magyar nyelvű szövegének közlése előtt bemutatják a dí­szes oklevelet, kiemelt figyel­met szentelve annak művelő­déstörténeti értékeire. Nálunk is egyre-másra jelen­nek meg a szabad királyi városi címer többé-kevésbé pontatla­nul ábrázolt változatai, az em­léktárgyárusító helyeken, buti­kokban. Ez a címer látható példáid a Sopianae cigarettán is — természetesen pontatlanul stilizálton. Pedig jó volna ezt a szép címert pontosan is le­másolni és akár emléktárgy formájában árusítani. Aligha kell bizonygatni: kelendő len­ne. — Mit ábrázol végül is az eredeti címer?- A. körbefutó latin felirat magyar jelentése Pécs szabad királyi város pecsétje. Beszélő pecsét ez, mert pontosan meg­mondja, mi az, amit jelképesen ábrázol. Bent a kör közepén lévő pajzsban a Mecsek lábá­nál az öt torony (fünfkirchen) látható. A jól kivehető patak a Tettye-patak kis híddal. A dom­bok a szőlővel pedig az Arany­hegyet jelenítik meg. A pajzs fölötti nemesi korona a szabad királyi címmel járó nemesi elő­jogokat jelképezi. A pajzsot közrefogó két alak egyike a hűség, a másik pedig a szor­galom szimbóluma. A címerkép körül különböző jelképek, motí­vumok találhatók. Fent Mária Terézia és II. József vonásait örökítette meg az oklevélfestő művész. Lent Pallas Athéné és egy - a város önkormányzatát megtestesítő — másik női alak fogja közre Mária Terézia trón- termének stilizált képét. A címer Pécs város első cí­mere. A korábbi Pécset jelké­pező kék-sárga színek is ebből a címerből eredeztethetők. A dolgozat a korábbi pécsi pecsé­tek bemutatása és elemzése mellett igazgatástörténeti és jogtörténeti szempontból is egyaránt jelentős megállapítá­sokat tartalmaz. Bebesi Károly Ilyen volt Pécs város első címere Robbantás dugóhúzó Wéber Imre, legkedvesebb darabja társaságában. Ahogy ő mondja, a jó villányi vöröshöz csak ilyen régi magyar borkehely illik. Fotó: Kocsmár Gábor flz ország legnagyobb pohár­gyűjteménye Az italtárolás és -fogyasztás csaknem ezer tárgyi emlékét őr­zi Wéber Imre pincevezető bo­rász, villányi lakásán, tucatnyi vitrinben. Sokat adnának a mú_ zeológusok a házi kincsek színe- javáért. A ritka gyűjteménybe egyedi készítésű remekek kerül­tek be hazánkból, Európa szá­mos országából főként NSZK- ból és Olaszországból. — Egyiktől sem válnék meg semmi áron — magyarázza a tulajdonos, aki épp 30 éve hó­dol a gyűjtési szenvedélynek. — Némelyikért 4—5000 forintot fizettem és ahányszor külföldön jártam, pohórcsodákkal tértem haza. Míves portékákat kaptam Lantos Mihály futballistától és a lengyel filmhőstől, Kloss ka­pitánytól. Az összes magyar üveg- és porcelángyárral, a legrangosabb belföldi gyűjtők­kel tartom a kapcsolatot. Az utóbbiak „civilben" italkészítő, vagy forgalmazó szakemberek, üveg- és porcelánpoharaim, kelyheim száma meghaladja a 700-at: egyediek csaknem fél­száz országból valók, egyharma. duk múlt századi. A kollekció­val magyar viszonylatban első­nek számítok. Leg becsesebbek a művészi forma miatt a 150—200 éves címeres főúri és egyházi boros keiyhek. Aranyfuttatású a pe­remszál, ezüstből a feliratok, a jelölések, az oldalukon díszlő életképeket porcelánból éget­ték, ki. Mint ötvösszépségek is megállják a helyüket. Anyaguk üveg, porcelán, kristály és ón. Jópár 10—20 dekás, a lepke- könnyű súly ebből az időből is­meretlen. Több színben, vagy egy színnek 10—12 féle árnya­latában pompáznak mégis a beöntött ital csillogása élvez­hető. Egyedül a borkóstoló po­harak egyszínűek, ma is az elegáns tokaji kehelyformát utánozzák szerte a világon. Szarvasbőrbe ágyazva a majd­nem gyűszű nagyságú francia ezüst borkóstoló pohárkák. A francia borkereskedők ezen esz- kc-zeit napjainkban is nagy becsben tartják kóstolók alkal­mával. Változatos a hajdani tároló­üvegek megjelenése, amelyek még e század elején is üveg­fúvás, bravúrral, egyenként és művészi igénnyel készültek. Egykor elterjedt volt a váll-, a hordó, és a pocakalak. Mére­tük az italfajtától függően 3 decitől 2—3 literig terjedt. Az aljukban ott az évszóm, a ké­szíttető neve, mint például Schamburgh Lippe hercegé. Sokféle üveget gyártatott a bu­dafoki Hagenmacher Sörgyár, ritkaságszámba menő cégjelzé. ses üvegei komoly értéknek szá­mítanak. A régi üvegek hasré­szén a gyártóüzem, a szőlőmű­velés mozzanata a feldolgozó lakása, városa és szőlőtelke látható. .Az üvegdomborművek és papírcímkék érzékeltetik a korabeli termesztési, feldolgozá­si szokásokat, ezek alapján szinte minden változásában nyomon követhető a német, osztrák, francia és olasz táj­egységek, falvak szőlőkultúrájá­nak hagyományvilága. Az ilyen oldal és fenékjelzetű üvegek párjukat ritkítják. Néha el- cserélhetők ielzetlen üvegek­kel, amennyiben azokat szőlő- termesztéssel nem foglalkozó országokban hozták forgalom­ba. Keletje kezd lenni például a skandináv üvegtermékeknek, bármely korból valók. Wéber Imre dugóhúzókat is gyűjt. Az egyik szovjet gyárt­mány ágyuformájú, a francia fogantyúját gyökérből faragták. A jugoszláv húzóval levegő pré­selhető a zárt térbe és „kirob­bantható” a dugó. A gyűjtő meglepetése egy speciális po­hár, amely koccintás közben ze­nél. Csuti J. Zalai 7./ tudományos napok Keszthelyen A csütörtökön kezdődött IX. Zala megyei Egészségügyi Tudományos Napok programja pénteken a keszt­helyi Városi Színházban és a Vá­rosi Művelődési Központban szekció­ülésekkel folytatódott. Az orvosi előadások sorozatában többek között érdemes kiemelni a témakörhöz — ,,A műtéti beavatko­zások és határterületei” — kapcso­lódó tudományos beszámolók közül az idős betegek műtét teherbírásá­nak tapasztalatairól szóló, és az operált máj-cistás eseteket értékelő előadást. Külön foglalkoztak a te­rápia kérdéseivel a mozgásszervi betegek interferencia kezelése során nyert tapasztalatokkal, a fizikoterá­piás kérdésekkel és lehetőségeivel. Igen népszerűek voltak a színház előcsarnokában rendezett poszter­bemutatók is. A gyógyszerészek ugyancsak számos, aktuális kérdéssel foglalkoztak az egészségnevelési te­vékenységtől a gyógyszerelési szoká­sok számítógépes elemzéséig. A programot a Georkigon néptánc­együttes és a hévízi Block-flöte együttes műsora színesítette. Uj szobrok Nagyatádon Pénteken délután — 3 hóna­pos alkotó munka befejezése­ként — ünnepélyes keretek kö­zött adták át Nagyatádon azt az öt szobrot amelyet az idei, im. már 9. alkotó idény alatt készí­tettek a művészek. A magyar szobrászaton kívül román, fran­cia és finn művészek munkáival gyarapodott a Rinya-parti sza­badtéri szoborpark. Sümegi György művészettör­ténész, a Művelődésügyi Mi­nisztérium képzőművészeti osz­tályának munkatársa értékelte az idei munkát, majd. a nagy számú érdeklődő előtt a „Szél­kiáltó” együttes adott műsort. Este a városi könyvtárban ke­rült sor az alkotó művészek és a közönség találkozójára. D. S. / Nem hókuszpókusz: életforma lógások Vágotpusztán Vágotpusztót kétfelől lehet megközelíteni: Orfű és Mánfo irányából. Talán ezért is döntöt­tek úgy az illetékesek, hogy a mindössze nyolc-tíz házból álló kis települést felosztják a kom­lói és az orfűi tanács között. A helybeliek úgy tudják, hogy a határ o harangláb előtt, a „főutcán" húzódik. Őslakos talán csak egy-kettő él már itt, pedia a kis Vágót méq irodalmi hőst is adott a világnak: itt született Cecey Éva, Bornemissza Gergely felesége. Most a Szegedről és Pécsről ki­költözött jógások kínálnak érde­kességet a pusztán. A ház a harangtoronnyal szemben szinte kihaltnak tűnik, állandó lakosokból Busa Kata­lin és Dienes László van itthon, a többiek haza-, s látogatóba utaztak. Katiék szegedi barát­jukkal Révész Tiborral, szilvát szednek, szombat délutáni lek­várfőzéshez készülődnek. Ez már könnyebben fog menni; hiszen még vámok vagy féltucat se­gítséget. — Miért „menekültek el" a városból? — Nem menekülés volt ez, hanem életforma-váltás — mondják. — Nem akarunk re­meteéletet élni, minden vendé­get szívesen látunk, legyen is­merős vagy ismeretlen. Itt talán még nehezebb a megélhetés, mert mindent magunknak kell megtermelnünk. A döntésünkben a jóga játszott meghatározó szerepet. Nem elégedtünk meg azzal, hogy csupán „tornogya- korlatnak” tekintsük a jógát, hanem igyekszünk alkalmazni ennek a filozófiának a lényegét: a nyugodt, kiegyensúlyozott életre törekvést, a nyíltságot, a becsületességet, a természet és az emberek megbecsülését. Ha­misnak tartjuk azt a hókusz­pókuszt, amit a jóga köré kerí­tenek. Nincsen ebben semmi miszticizmus, faRírkodás. Valóban, o ház minden sar­ka erről az életszemléletről árul­kodik: a vakolás előtt álló pa­rasztház központja a tágas ét­kező. Külön szoba van o gya­korlatok végzésére, az írásra, a magyar és angol nyelvű könyvek olvasására. Dienes László földrajz-rajz szakos volt o szegedi tanár­képzőn. Most gazdálkodik, a ház körül minden az ő, s ba­rátja, Telijak András kezemun- kóját dicséri. A kocsiszínben Honda-kistraktor, az udvaron rozzant Skoda Felicia. — Nem vagyunk ellenségei a technikának. Nem robinsonosdit játszunk, hanem gazdálkodunk. Ehhez nélkülözhetetlen a jó szerszám ,az autó — válaszolja kérdő pillantásomra László. Kint a ház előtt turistacsoport telepszik le. A kút felvonójával kínlódnak. Busó Kati segítsége kell a vödör felhúzásához, lé­vén a kút hatvanméteres. Kati élelmiszerioari főiskolát végzett Szegeden, aztán egy húsüzem­ben dolqozott. — Húst most már egyáltalán nem eszem, úgy vagyok vele, mint a cukrász a fagylalttal. Kü­lönben is, az összes állati fe­hérje pótolható növényi anya­gokból — mondja . Érthetően nagyon élvezik az életet kis birodalmukban. Azok számára .akik vállalják ezt a A fafaragó nehézgépkezelő Nézem a kezeit. Munkahe­lyén, a Mecseki Szébányák külfejtési üzemében a tiz kilós kalapáccsal és a nehéz szer­számokkal dózereket, kotrógé­peket, fúrógépeket, szállítójár­műveket javít. Haza érve a pillekönnyű vésőket veszi kézbe és saját elképzelései alapján virág- és más mintákat formáz leheletfinom mozdulatokkal a fába. Zádori Alajos szakmája nehézgépszerelő, szenvedélye a fafaragás. — A honvédségnél - mond­hatnám unaloműzésképpen — majd mindenki rákapott vala­milyen hobbira. Én kajszi és cseresznyemagból kezdtem fa­sajátosnak tűnő életformát, Vá- gotpuszto valóban egy kis pa­radicsom. H. J. rágni láncokat és egyéb cse­csebecséket. Jó 10 éve tértem át a fára, azt könnyebb meg­munkálni, bár a diófa — ami­vel kezdtem - talán a legke­ményebb.- Honnan meríti az ötleteit? — Megálmodom, elképzelem vagy saját nyelvemre fordítom le a másutt, vagy szakkönyvek­ben látott mintákat. Munkáit nézve szembeötlik, hogy híve a változatosságnak. Dió asztala barokk keverék- stílus, lapja akkantuszleveles díszítésű. És az üveglap alatt is nagyon jól mutat. A tükrös, fiókos fésülködő asztalkája, szobai pipereszekrénye, óratar­tója, a dísztányérok, a fokos, az ostornyél is bizonyítja, hogy készítőjük nemcsak szereti, ha­nem érti, érzi is a fát. Az külön észrevéteti magát, hogy a gyári könyvszekrényes polcrendszer ajtajait mennyire „feldobja" a tenyérnyi nagyságú, ráragasz­tott levélfaragása. Jó ideje ha­talmába kerítették a népi mo­tívumok. Sokhelyütt vett részt kiállításon^ pályázaton. Moso­lyogva mondja, igazi sikere még nem volt. Kiegyensúlyozott ember, sze­reti a munkáját és teljesen ki­tölti a hobbija, melyhez ahogy mondja csak türelem, kéz­ügyesség, fantázia szükséges. — Nem volna jobb, ha hiva­tásszerűen faragna? — Abból nem tudnék megél­ni. Különben is így a nehéz- gépszerelés mellett igazi kikap­csolódás a faragás. Murányi L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom