Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-30 / 300. szám

Dunántúlt napló 1983. október 30., vasórnop Ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek katonai tanácsa Dmitrij Usztyinov magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács Dmitrij Usztyinovot, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió rrvarsallját, a Szov­jetunió honvédelmi miniszterét a béke védelmében, a ma­gyar—szovjet barátság elmélyí. tésében, valamint a két ország hadseregeinek fegyverbarátsá­ga és együttműködése fejleszté­sében szerzett kimagasló érde­meiért, 75. születésnapja alkal­mából a Magyar Népköztársa­ság rubinokkal ékesített Zászló- rendjével tüntette ki. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra táviratban köszöntötte ez ■alkalomból Dmitrij Usztyinovot. Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter ugyancsak kifejezte jókívánsá­gait. Lenin-renddel tüntették ki Drriitrij Usztyinov marsallt, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagját, szovjet honvédelmi minisztert. A Legfelsőbb Tanács rendelete — amelyet Jurij And­ropov irt alá — hangsúlyozza, hogy Usztyinov marsall, a kom­munista pártnak és a szovjet államnak tett kiemelkedő szol. gálataiért és 75. születésnapja alkalmából kapta a magas ki­tüntetést. Kínai­szovjet közlemény Szombat délután Moszkvá­ban és Pekingben a következő szövegű közleményt hozták nyilvánosságra. a kínai—szovjet konzultációk harmadik forduló­járól : ,,A kínai—szovjet konzultá­ciók harmadik fordulóját 1983. október 6. és 20. között tar­tották Pekingben. Csien Csi- csen külügyminiszter-helyettes, a kínai kormány különmegbi- zottja és Leonyid lljícsov kül­ügyminiszter-helyettes, a szov­jet kormány különmegbízottja véleményt cserélt Kína és a Szovjetunió kapcsolatainak normalizálásáról. A konzultá­ciók nyugodt és nyílt légkörben folytak. A két fél a konzultá­ciókat hasznosnak találta, és megálapodott abban, hogy a konzultációk következő forduló­ját 1984 márciusában Moszkvá­ban tartják.” • ♦ RÓMA: Hans Jochen Vo­gel a nyugatnémet SPD veze­tője Rómába utazott, hogy megpróbálja rávenni az olasz vezetőket: ne engedjék heg az amerikai közepes hatótávolsá­gú atomlegyverek tervezett te­lepítését. Vogel szombaton ta­lálkozik Casaroli vatikáni bíbo­rossal is. A Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői­nek katonai tanácsa október 26—29-ig Viktor Kulikovnak, a Szovjetunió marsalljának el­nökletével a Szovjetunióban, Lvovban megtartotta soros ülé­sét. A katonai tanács munká­jában részt vettek a Bolgár Néphadsereg, a Csehszlovák Néphadsereg, a Lengyel Nép­hadsereg, a Magyar Néphad­sereg, a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphad­serege, a Román Szocialista Köztársaság Hadserege és a Szovjetunió fegyveres erőinek a katonai tanács tagjai által ve­Fred Sinowatz kancellár pártelnökké választásával és beszédével ért véget szomba­ton Bécsben az Osztrák Szo­cialista Párt (SPÖ) háromna­pos kongresszusa. A párt ve­zetése Bruno Kreisky pártelnök visszavonulásától eltekintve változatlan maradt. Fred Sinowatz rendkívül mértéktartó beszédéből kitűnt: zetett küldöttségei. A katonai tanács megvitatta az egyesí­tett fegyveres erők mindennapi tevékenységének néhány kér­dését, és megfelelő ajánláso­kat fogadott el a harckészült­ség és a kiképzés további tö­kéletesítésére. Az ülés tárgy­szerű légkörben, a barátság és kölcsönös egyetértés jegyében zajlott le. A katonai tanács ülésén részt vett magyar küldöttség, amelyet Csémi Károly vezér- ezredes, honvédelmi miniszté­riumi államtitkár vezetett, szombaton hazaérkezett. * ---------------------------------------------­a z új pártelnök lényegében változatlanul folytatni kívánja elődje, Bruno Kreisky vonalát a belpolitikában csakúgy, mint a párt vezetésében és a kül­politikában. Bruno Kreiskyt, a párt tiszte­letbeli ^elnökévé választották, és így (legalábbis hivatalosan) visszavonult a napi belpoliti­kától. Japán-amerikai gazdasági ellentétek Tokió: Reagan elnök küszöbön álló látogatása előtt Washington fokozott nyomást gyakorol To­kióra kereskedelmi engedmé­nyek megtételéért. Ennek je­gyében kezdte meg szigetor­szági tárgyalásait William Brock, az amerikai kormány ke. reskedelmi képviselője. Brock szombaton kijelentette Naka- szone miniszterelnöknek: az Egyesült Államok fokozott erő­feszítéseket vár el Japántól a 20 milliárd dollárt meghaladó amerikai kereskedelmi defi­cit csökkentés^ céljából. Az Egyesült Államok követeli, hogy Japán egyebek között növelje az amerikai mezőgazdasági ter­mékek behozatalát, továbbra is tanúsítson „önmérsékletet” az amerikai piacokra irányuló autóexport terén, vásároljon több amerikai távközlési bérén, dezést, s változtasson a jen ár­folyamán. Nakaszone Jaszuhiro minisz­terelnök hangoztatta a szabad- kereskedelem fenntartásának, a protekcionizmus megfékezésé­nek fontosságát. A két ország közötti kereskedelmi ellentétek, kel kapcsolatosan úgy vélte, hogy a problémák közül néhány rövid távon, néhány azonban csak hosszabb távon oldható meg. ♦ MOSZKVA: Négynapos ta­lálkozót tartottak a szocialista országok színházi szakemberei Sztanyiszlavszkij művészi hagya­tékáról, valamint a szocialista országok mai színházművésze­téről. Az európai szocialista országok, valamint Vietnam, Mongólia és Kuba szakemberei kicserélték tapasztalataikat, s felkerestek számos moszkvai színházat. A munka befejezté­vel a tanácskozás résztvevői nyilatkozatot fogadtak el amely hangsúlyozza, hogy a színház­művészetnek a népek közötti megértést együttműködést és a békét kell szolgálnia. ♦ SOUTHAMPTON: 30 577 kilométernyi gyaloglás után a Queen Elizabeth II. fedélzetén hazatért George Meegan brit állampolgár. A most harminc­éves Meegan 1977-ben indult el Argentínából, akkor még ja­pán barátnőjével. A hölgy út­közben Meegan felesége lett, majd két gyermeknek is életet adott. Meegan 12 pár cipőt koptatott el az úton. Minthogy közben anyagilag tönkrement, a Cunard hajótársaság ingyen szállította haza New Yorkból. ♦ NEW YORK: Izrael tavalyi libanoni inváziója a becslések szerint összesen több mint 13,2 millió dolláros kárt okozott az ENSZ Libanonban levő mene- kültsegélyezési,, kulturális, hu­manitárius és egyéb létesítmé­nyeiben. Az adatot az a jelen­tés tartalmazza, amelyet pén­teken terjesztett az ENSZ-köz- gyülés elé Pérez de Cuellar, ENSZ-lötitkár. Bécsben az Osztrák Szocialista Párt kongresszusán Willy Brandt üdvözli Bruno Kreiskyt Az Osztrák Szocialista Párt kongresszusa ÉPÍTŐ VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK, GMK K, KISIPAROSOK! A Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat építőipari kapacitást keres bátaszéki gyárának területén 1 db 10x28 m alapterületű, földszintes, lapostetös ÉPÜLET (gépészet és külsö-belsö vakolás nélkül) megépítésére Költségkeret: 1,4 millió Ft, készenléti határidő: 1983. december 15., valamint kivitelezőt keres mohácsi gyárának területére telepitendö, 1 db 42 m hosszú DV—KU—18-as SZÍN ÁLLÍTÁSÁRA. JELENTKEZÉS: A VÁLLALAT MŰSZAKI FEJLESZTÉSI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJÉNÉL, Bayer Andornál, Pécs, Mártírok u. 12. Telefon: 11-377 45. •k Több mint hot éven ót élt Szu- mátro kígyóktól és ragadozóktól hemzsegő őserdejében a 18 éves Emiyatí, akiről szülei azt hitték, hogy vizbe fulladt. A fiatal lány erdei gyümölcsökkel es bogyókkal táplálkozott. Most ismét emberek között van, bár egyelőre csak a madarakéra emlékeztető hangokat hollat. Édesapja elmondta, hogy Emiyatí 1977. február 11-én kishugával es két szomszéd pajtásával horgászni indult a közeli folyóra. A gyerekek egy kötelekkel összeerósitett bam­busztutajon akartak átkelni a folyón. Elvesztették azonban uralmukat a vízi alkalmatosság fölött, és a tu­taj az erős sodrásba kerülve felbo­rult. Az egyik szomszéd gyerek holt­testét néhány nap múlva a folyó partra vetette. A másik két gyerek szerencsésen megmenekült, de Emiyatit a több napig tartó kutatás után sem találták meg. Ez év június 11-én, amikor is Indo­néziában napfogyatkozás volt, há­rom bali-szigeti vadasz egy ,.szörny­alakot" fedezett fel az őserdőben. Egyikük megközelítette a furcsa lényt, de visszarettent a rászegezö- dö tekintettől. A környékbeliek is' próbáltak a közelébe férkőzni, ám hamarosan híre járta, hogy akinek ez sikerül, • megbetegszik . . . Végül is egy kuruzslónak — du- kunnak — sikerült kapcsolatot terem­tenie a lánnyal. Miután a környék­beli falvak lakosaitól értesült az esetről, tudományának irattan sza­bályai szerint hétezer körbejárta, majd megfogta kezét, es megölelte a különös lényt, akinek földig ért a haja. Az esetről — az AFP francia hirügynökség tudósítója szerint — egy szemtanú számolt be. Emiyatit több mint két hónapig a kuruzsló gondozta. Most Emiyatí újra rizst eszik és orvosa szerint makkegészséges; szellemileg azonban visszamaradott, nem tud beszélni. Emiyatí az ,.őserdő csodája" a szerencsére áhitozók szentje lett; .látogatók sokasága keresi fel, hogy megérintsék. Mi a jelentősége az And­ropov által előterjesztett új javaslatoknak? „A Szovjetunió mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egye­sült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné teszi” — akár kulcsmondatként is idézhetjük ezt a megállapítást Jurij And- ropovnak a Pravdában megje­lent nyilatkozatából. S a szov­jet vezető szavaiból ismét ki­tűnhetett, hogy az egyensúly alapkövetelményének fenntar­tása mellett, Moszkva messze­menő rugalmasságot tanúsít a tárgyalások minden vonatkozá­sában, egy kölcsönösen elfo­gadható megegyezés érdeké­ben. Ez a rugalmasság jutott ki­fejezésre három olyan terüle­ten, ahol Andropov új, a nyu­gati megközelítést még inkább figyelembe vevő javaslatokat körvonalazott. O Szovjet rész­ről hajlandók nemcsak a ra­kéták, hanem a rakétatöltetek számát is figyelembe venni az európai nukleáris egyensúly megteremtésénél. Miután a so­kat emlegetett SS—20-as tí­pusú szovjet rakéták hórom töltet továbbítására alkalma­sak, s a számbajöhető brit és francia rakéták között vannak csupán egytöltetűek is, a 162 rakétaállással szemben szovjet részről csak 140 maradna; 0 Moszkva kész tárgyalni a középhatósugarú repülőgépek kölcsönös korlátozásáról, figye­lembe véve az ezzel kapcso­latos mennyiségi és minőségi (tipusösszetétel) tényezőket; 0 IstT'ét megerősítést nyert az a szovjet kötelezettségvállalás, hogy kevesebb európai rakéta nem jelentene több rakétát a Szovjetunió ázsiai területén. A Szovjetunió tehát valóban mindent elkövet azért, hogy megegyezésre lehessen jutni, s ezzel elejét vehessük a fegy­verkezési verseny újabb, veszé­lyes és költséges fordulójának. Ám az is nyilvánvaló: ha az amerikaiak mindezek ellenére telepítenek, nem lehetne sok értelme annak, hogy a genfi tárgyalások az eddigi alapokon folytatódjanak. S az egyensúly fenntartása érdekében bizonyos válaszlépések is következhet­nek. Ezek egyik módozatáról szólt a szovjet—NDK—cseh­szlovák bejelentés: ha megtör­ténik az amerikai telepítés, ak­kor hadműveleti-harcászati ra­kétakomplexumokat telepíthet­nek az NDK és Csehszlovákia területére. Válaszlépésről lévén szó, minden attól függ, milyen kihívással él a NATO, a régi mondás szerint, a fogadj isten ezúttal is az adjon istenen mú­lik. Miért támadtak amerikai csapatok Grenadára? Nemcsak szerecsendióról van szó — hangzik az utalás lép- ten-nyomon Washingtonban, a ■kis karibi füszersziget legfőbb termékére —, s azt sugalmaz­zák: végveszély fenyegette az Egyesült Államokat. Pedig a számok magukért beszélnek: az USÁ-nak kétezerszer több la­kosa van, mint a szigetnek és harmincötezerszer többet költ katonai kiadásokra Granadá­nál . . A szigeten tartózkodó amerikai turistákkal és orvos- tanhallgatókkal kapcsolatban „túszveszély”-ről is szó esik, ezt lett volna hivatott megakadá­lyozni az amerikai intervenció. Csakhogy eddig nem érkezett jelentés egyetlen, korábban a szigeten tartózkodó, amerikai állampolgár haláláról vagy se­besüléséről, viszont az ameri­kai katonai erők halottainak, eltűntjeinek és sebesültjeinek száma a száz felé közeledik. A számok és az arányok egy pillanatig sem tehették kétsé­gessé Góliát győzelmét Dávid felett, de az amerikai előrenyo múlás mégis lassúbb lehetett a vártnál, a kétezerfőnyi grena- dai hadsereg maradványainak és a néhányszáz főt kitevő, ön­védelmi kézifegyverekkel ren­delkező kubai munkások ellen­állása következtében. Még ne­hezebbnek tűnik a politikai ki­bontakozás Washington számá­ra. A Biztonsági Tanácsban a szó valódi értelmében /nagára maradt, s a határozatot gátló vétó sem feledtethette a fran­ciák és hollandok ellenszava­zatát, a brit tartózkodást. Nem tűnik egyszerűnek egy helyi kormány felállítása sem, egye­lőre az amerikai megszállás az egyetlen kézzelfogható tény. A hivatalos indokok mögött mind több szó esik az ameri­kai lépés igazi indítékairól: 1. Washington a grenadai ve­zetés belső válsága nyomán ki akarta használni a lehetőséget a haladó rendszer erőszakos megdöntésére. 2. Az ameri­kaiak világcsendőri szerepüket kívánták gyakorolni, különös lekintettel Nicaragua és Kuba fenyegetésére. 3. Belpolitikai tényezőként számításba vehető az elnökválasztási év megkez­dődése, a kormány így akart „keménységet” mutatni és a li­banoni merényletért Granadá­ban „törleszteni”. Akárhogyan is alakulnak az események, túl sok a kérdőjel, de egy bizonyosra vehető: a grenadai intervenció súlyos te­hertétellé válhat, s nem jegyzik fel az Egyesült Államok katonai és politikai sikereinek króniká­jába . . . Milyen esélyei lehetnek a libanoni nemzeti megbékélé­si konferenciának? A genfi repülőtérre egymás­után érkeznek a libanoni poli­tikusok — a tervek szerint hol­nap, az Intercontinental szálló­ban kezdődik meg a közel-ke­leti ország nemzeti megbékélé­si értekezlete. Az óvatos fogal­mazás azért indokolt, mert az események szinte óráról órára változnak. Nagy feltűnést kel­tett, amikor nyolc hónap után — egy telefontanácskozás ere­jéig — helyreállt a libanoni és Szíriái államfő között megsza­kadt beszélő viszony, Damasz­kusz a különalkudozások nyo­mán tavasszal szakított a hi­vatalos Bejrúttal. Még inkább a meglepetés erejével hatott egy damaszkuszi Dzsemajel lá­togatás bejelentése, de azt percekkel az indulás előtt le­mondták . . . A megbékélési konferencia formailag a helyszínvita miatt húzódott. A kormány a bejrúti repülőtéren akarta eredetileg megrendezni (ahol a merény­letek történtek!), a hazafias erők egy libanoni zászló alatt hajózó görög tengerjáró mel­lett kardoskodtak. Végül a gen­fi helyszínben állapodtak meg, ohol hivatalosan a szállodák zsúfoltsága adott okot újabb halasztásra. Valójában más té­nyezők hátráltatták a tárgya­lások megkezdését. Először: eddig nem voltak képesek ha­tékony tűzszünetet létrehozni, még a most záruló héten is egymást követték a harcok. Másodszor: a korábbi polgár- háborúk gyakorlatától eltérően ezúttal a libanoni hadsereg is beavatkozott a jobboldal párt­ján, a kormányerőket pedig az amerikai és francia békefenn­tartónak mondott alakulatok tá­mogatták. Ilymódon veszélyes nemzetközi kiterjedést kapott a libanoni krízis. Harmadszor: a jobboldal többször kész hely­zetet kívánt teremteni a konfe­renciára. A legnagyobb vihart az a rendelkezés keltette, amellyel visszavontak egy 1970- ben kelt belügyminiszteri intéz­kedést. (Ezt az akkori belügy­miniszter, Kamal Dzsumblatt — Valid atyja — hirdette ki, s engedélyezte a baathisták, li­banoni kommunisták, s más pártok legális működését. A mostani visszavonás törvényen kivül helyezheti a haladó irány­zatokat!) S a kérdések kérdé­se, hogy a kettős bejrúti me­rénylet miként hat ki majd a konferenciára. Talán nem véletlen, hogy né­hány órával a genfi tanácsko­zás előtt a világsajtó nagyob­bik része változatlanul feltéte­les módot használ magával az értekezlettel és kilátásaival kapcsolatban. Réti Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom