Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-23 / 293. szám

magazin Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin ink logy mór ezt is megbeszéltük. Akkor íeg minek zaklatsz kisfiam? Mondd meg, ogy miért kell apádat állandóan idege- íteni, amikor úgy is annyi gond, baj... logy már ezt is elmondtam? Az isten sze­llmére ezek a mai gyerekek, hogy mit épzelnek magukról. Ugyanakkor egy nya- alyás dolgozatot képtelen megírni, mert incs bennük meg a legkisebb logikai ér­és sem. a tudásról, a szorgalomról meg em is beszélve. No de hagyjuk ezt. Légy n'ves kedves kisfiam elárulni végre, hogy liről is legyen szó, illetve miről írod, karom mondani írjuk, vagy pontosan om a dolgozatot. Ja? Hát miért nem londtad ezt rögtön? Szóval arról az é ... Hogy nem izé, hanem színuszgör- ék . .. Mit kell ezen vitatkozni? Miért ol­tottam hogy egyenesek? Ha nem, akkor íeg minek a sok beszéd. Hogy ne vitat- ozza'k, hanem mondjam meg? Megáll az >z! Éppen most akarom neki megmagya- izni, és erre rögtön közbevág. Hogy én sm tudom, ez már rögtön kiderült? Hon­án veszed ezt, kisfiam? Hót hiába mon­om én el neki a biciklist, meg a favá- ót, Csokonait meg a szereim; lírát, meg aesart és a többieket, megőrjít ezekkel görbékkel, és nem tudunk semmire sem nladni mert rögtön közbeszólsz... Hogy múltkor is egyest kaptál a dolgozatod- i? Mert mindent összekeversz. Mert gyanis nem Csokonai volt a biciklis kis- am, és a szereim; líra sincs összefüggés­en a színuszgörbékkel, de türelem ide- 3a, mindjárt én leszek a favágó, s ezen szekrényen mutatom be itt neked rög­in, hogy mit csinálok, ha mindig kör- eszólsz és elrontod a dolgozatomat. És iodálkozol, ha egyest kapsz rá. Kapóst Levente A kórusmozgalom Magyarországon Ma a kórusok és a falusi népdalkörök tagjainak a szá­ma meghaladja a 80 ezret. Az európai rangú magyar énekkari kultúra múltja 500 évre nyúlik vissza, és a kez­detek is a legmagasabb szín­vonalú európa; kórusmuzsiká­hoz kötődnek. A krónikák fel­jegyezték, hogy a 15. század második felében, Mátyás ud­varában már működött egy 13 tagú állandó, ahogy ma mon­danánk: függetlenített énekkar. A legigényesebb európai kó­ruszene Beatrix-szel érkezett az udvarba, s Mátyás király a bányavárosok teljes jövedel­mét fordította erre a célra. A Budán felhangzó többszólamú reneszánsz karének még Cas- tello püspököt, a pápa küldöt­tét is bámulatba ejtette. Lel­kes jelentése késztette arra IX. Sixtus pápát, hogy a Sixtusi kápolna — később világhírűvé vált — kórusát életre hívja. A többszólamú éneklés a felvilágosult uralkodók udvará­ban kezdődött. Báthori Zsig- mond erdélyi fejedelem párt- fogoltjaként alkotott például Giovan Battista Mosto, kora egyik legtehetségesebb észak­olasz madrigálistája; a me- cénási szerepet később a hí­res iskolák vették át. A Deb­receni Kollégiumi Kántus 1739- ben alakult. Szilágyi . Márton rektor, uramnak nem kis fá­radságába került, hogy a gyü­lekezeti tagokkal megértesse: nem csupán egy, hanem négy szólamban is lehet énekelni. A Sárospataki Iskolai Énekkar meglétéről csupán 1752-ből vonnak adatok, azok -viszont már arról tanúskodnak, hogy a kórus világi dalokat is éne­kelt. Néha — borízű hangon. Legalábbis erre lehet követ­keztetni törvénybe iktatott mű­ködési szabályzatából, amely kimondja, hogy „ ... aki a kó­ruspróbán az éneklést színlel­ve csak a száját mozgatja, aki vidék; szereplések alkalmából dorbézol, vagy magát leissza..., 50 dénárt tartozik fizetni". Fi­zettek, nem fizettek — ki tud­ja, de az bizonyos, hogy már nyolc szólamban is énekeltek. A hazai karéneklés első nagy korszaka a reformkorban bon­takozott ki. A nemzetté válás­ban a nyelv és az irodalom mellett a zenének is nagy sze­repe volt: sorra alakultak a kórusok. Egressy Bénj a Szózat, Erkel Ferenc a Himnusz megze­nésítésekor, a nemzeti operák kardalainak komponálásakor maga előtt látja „az egész or­szágot”, amely majd énekelni fogja őket. Népszerűvé vált a Szózat, a Himnusz, a Hunyadiból a Meghalt a cselszövő, s ebben nagy része volt Havi Mihály­nak, a Nemzeti Színház éne­kesének, aki 1840-ben alakí­tott férfikarával járta az or­szágot. A szabadságharc leverése évekre elnémította a dalt. Az önkény, az elnyomás enyhülé­sével azonban ismét közönség elé álltak a kórusok: a Pest- Budai Dalárda, a Lugosi Dal­es Zeneegylet, a kőszegi Con­cordia Férfikar, a bajai, a balassagyarmati, a horkai, a miskolci, a szarvasi, a szek­ízletes bőr- hulladékok A bőrhulladékok a jövőben is fontos alapját képezhetik a fehérjetakarmánynak. Az eh­hez szükséges termelőberen­dezést még ebben az évben felépítik Neustadt-Gleweben, az August Apfelbaum bőripari műveknél. A jénai Friedrich Schiller egyetem tudósa; által kifejlesztett eljárással a cser­zett, még festetlen, a mérgező krómtól mentesített bőrből táp­anyagokban gazdag fehérje­oldatot nyernek, és ezt a ser­téshizlalásban használják fel. szárdi, a pécsi, a veszprémi dalárda. A Pécsi Dalárda zász­lóbontó ünnepsége 1864-ben egyúttal az első országos da­los találkozó is volt: tizen­nyolc együttes vett rajta részt. A kiegyezést követő időszak a magyar kórusmuzsika máso­dik fénykora, legalábbis ami a számszerűséget illeti. Orszá­gos méretűvé vált a „dalár- mozgalom”, városaink egy­mással versengtek a „daíár- ünnepségek" szervezésében, egymást követték a dalpályá­zatok és a „dalórversenyek”, megalakultak — elsőként 1870-ben Vácott, majd Pesten és Pécsett — az első önálló női karok is. Fénykor volt a századvég, a századforduló, csak éppen a kórusok műso­rában kicsit sok volt a műdai, a nóta. Viszont ebben az időben alakultak meg az első mun­káskórusok. Kezdetben még a dalárdák nótáit énekelték, leg­feljebb csak a szöveg válto­zott. 1892 május elsejét Hód­mezővásárhelyen, az agrárpro­letárok a Kossuth-nótát így énekelték: „Indulj munkás tün­tetésre, május hónap elsejé­re. .." A munkásmozgalom népszerű dala, a Fel vörösök, proletárok, amelynek már ön­álló dallama és szövege van, a Tanácsköztársaság idején vált általánosan ismertté. Századunk első éveiben meg­jelenik a népdal. Vikár Béla fonográffái járta az országot, Kodály pedig a magyar nép­dal szerkezetéről írta bölcsész- doktori értekezését. 1917-ben a Lichtenberg-kórus a Zeneaka­démián elsőként mutatta be Bartók Tót-népdalok című fér­fi- és Kodály Két zoborvidéki népdal című női karát. 1923- ban pedig hangzott fel Ko­dály Psalmus Hungaricusa. Az „új zene" ha nehezen, ha sok ellenállásba is ütközve, de megkezdte diadalútját. Első ér­tői és népszerűsítői között a munkáskarok is ott voltak. Napjainkra nemcsak a da­losmozgalom tartalma, hanem formája, stílusa is megválto­zott: embertől emberhez szól az ének. Ma nem dalárdák, hanem munkás-, parasztkóru­sok, iskolai és diákénekkarok énekelnek. A magyar énekka­rok európai rangúak. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy neves külföldi együttesek jön­nek el kétévenként Debrecen­be az európai hírű nemzetkö­zi kórusversenyre, a külföldi­ekre pedig évről évre vagy másfél tucat magyar énekkart hívnak meg a rendezők. Nincs olyan év, hogy ne díjakkal ér­keznének haza Olaszországból, Belgiumból, Spanyolországból s máshonnan. A legnevesebb európai kórusversenyről, Lldn- aollenből tavaly a Bartók Kó­rus egyszerre három első dí­jat is elhozott. Erre még soha­sem volt példa az angliai ta­lálkozó történetében. Deregán Gábor Keresztrejtvény Híres festmények VÍZSZINTES: 1. Csavlek And- rás és Galambos Tamás fest­ménye. 16. ...hanem valaki más. 17. Óvodai tisztségviselő. 18. Költő, oroszul. 20. A. A. O. 22. Szovjet folyóirat. 24. Rá­diómárka. 26. Romániai folyó. 28. Száz, oroszul. 30. Dél­amerikai zsellér. 32. Borospin­ce elülső része. 33. Mértani fogalom, névelővel. 34. Erszé­nyes medve vajon? 36. Néger mesemondó. 38. Nem állami bevételi forrás. 40. Francia általános alany. 41. Siránkozó szócska. 42. Ilyen olaj is van. 43. A. I. 45. Kínai hosszmér­ték. 46. Az NSZK pénze. 47. Újházi Péter festménye. 48. Félig apuka. 49. Á. A. 50. Azo­nos magánhangzók. 51. Heyer­dahl egyik hajója. 52. Ősi, gö­rög szavak előtagjaként. 53. Angol becenév. 55. Divatos testedzés, fonetikusan. 58. A harmadik személy veszít a sú­lyából. 61. Nem-igazi cigány. 63. Német női becenév. 64. Papírra vetette. 66. Ételmenü. 68. Ázsiai ország. 69. Neonok magánhangzói. 70. Pesti egye­tem. 72. Közművelődési egye­sület volt, de kávéház is. 74. „A lélek mérnöke." 75. Na­gyobb része. 77. Sokkal muta- tósabb. 80. őrös* férfinév. 82. Vaszary János és Fóth Ernő festménye. FÜGGŐLEGES: 2. Dunántúli erőmű. 3. Tiltás. 4. O. M. T. 5. Aprótermetű. 6. Viszolygást váltass ki! 7. Lásd vízsz. 51. 8. Nemzetközi postásszervezet. 9. Ételízesítő. 10. Zsuzsanna a férfiasabb. 11. Belga város. 12. Kapu, németül. 13. Hélium. 14. Bölöni György felesége. 15. Járműbiztosítás. 19. Dob- re .... — Jó reggelt! 21. Amerikai folyó, névelővel. 23. Távirati ü. 25. Lásd függ. 13. 27. Süsd már rá a fegyvert! 29. Sütéshez használt folyadé­kába. 31. Feleségmivolt jele. 32. Szovjetunió. 33. Amely idő­ből való. 35. Dunántúli bánya­városból való. 37. Női név. 39. Jó! fogy. 42. Egészséges va­jon? 44. Becézett nő; név. 48. Férfinév. 54. Énekel. 56. Cinke- ző. 57. Hideg teszi. 59. A ba­biloni mitológia emberbarát istene. 60. Kettőshangzórik. 61. Körbeás. 62. Kezdőpont. 65. Részvénytársaság. 66. Római 999. 70. Ezen... 71. Olasz nyelvész (Mario) .73. Félig már elunta (I). 76. Férfinév fele. 78. Azonos mássalhang­zók. 79. Belügyminisztérium. 81. Kiejtett mássalhangzó. Beküldendő a helyes meg­fejtés legkésőbb október 31- én (hétfő) déli 12 óráig beér- kezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. Az október 9-i lapban kö­zölt rejtvény megfejtése: Nem minden fából ieszen gerenda, hamar ebédnek hamar a va­csorája. Könyvjutalmat nyertek: Ba- racsi Mihályné, Pécs, Budai Nagy A, u. 8.; Dancsecs Gusztávné, Dobsza, Kisdobsza u. 82.; Jójárt István, Kishar- sány, Petőfi u. 1.; Szajkó Ist­ván, Pécs, Szabadság út 19.; Szabó Máténé, Pécsvárad, Honvéd u. 8. A könyveket postán küld­jük el. A tűz — Mit hallok kedves szomszéd! Igaz, hogy leégtek?--Le bizony, szomszéd. Teljesen. — De mitől? — Hát azt sajnos nem tudom. — És sok mindenük elégett? — Nagyon sok minden. A mahagóni ebédlő, a rokokó há­lószoba, a hallban a vitrinek, a kínai porcelánokkal, a per­zsa és a török szőnyegek, az értékes régi képek, a zongora, a bélyeggyűjtemény a színes televízió. De ez még nem minden. A ház mellett leégett a melegház, ahol értékes kak­tuszok, afrikai, japán és kínai papagájok voltak. A meleg­háztól kigyulladt a garázs, ahol a Mercedesem volt, a ga­rázstól a dolgozószobám, ahol 500 kötet könyv volt, értékes szobrok és egy régi óragyűjtemény... — Hát kedves szomszéd, maga igazán szépen leégett! Lenne mit irigyelni magától.. Milan Zmajkovic (Rohác) Magyar újdonságok A közelmúltban a magyar posta két újdon­ságot bocsájtott forgalomba. A szocialista országok postaigazgatásai és bélyeggyűjtő szövetsége; által Moszkvában megrendezésre kerülő bélyegkiállítás alkalmá­ból. bocsájtotta forgalomba a SZOCFILEX ’83 elnevezésű, 3 darab 2 forintos névértékű, azonos rajzú bélyeget és a 3 darab azonos rajzú szelvényt tartalmazó 6 forint névértékű kisívet. Lengyel György grafikusművész terve alapján többszínű ofszetnyomással a Pénz­jegynyomdában készült. A bélyegképen többek között régi orosz rézmetszet alapján a moszk­vai Kreml palota egy részlete látható. A szel. vényen a bélyegkiállítás hivatalos emblémája. (1-es kép). Október 21-én került forgalomba az „Euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet Madridi Találkozó” elnevezésű blokk, a ta­nácskozás befejezése alkalmából. A 20 forint névértékű blokkot Vertei József grafikus ter­vei alapján több színű ofszetnyomással az Állami Nyomda készítette. (2-es kép). Rádió mellett... Adja be írásban... Ennek a riportnak előzmé­nye még a nyár közepére nyú­lik vissza, amikor is hallgattam kedvenc műsoromat, a „T68 órát”, és nem akartam hinni a fülemnek. Az történt, hogy a rádió riportere — több pa­nasz alapján — fölkereste a főváros egyik kerületének ta­nácsi hivatalát, pontosabban a lakásügyi osztály vezetőnő­jét, aki eléggé fura munka- módszeréről vált híressé a környék lakossága körében. Az ügyfelek csak úgy járulhattak Íróasztala elé, ha előbb egy kolléganőnél feliratkoznak, sor­számot kapnak és a továbbiak­ban várnak a „kiértesítésre”, ám ez időben legalább két-há- rom hónapot jelent, ha nem többet. És ha határtalan türel­mük gyümölcseként végre elér­kezik a „nagy nap”, az osz­tályvezető kartársnő akkor ii pontosan 15 percet szánhat egy-egy ügyfélre, mert rend és pontosság a lelke mindennek. A riporternek már az elő­szobában elmagyarázták az ügyfélfogadásnak e meghök­kentő módját. Igaz, ő — már­mint a riporter — azzal próbált érvelni, hogy ő ezúttal nem „ügyfél", hanem az ügyfelek panaszának tolmácsolója, azaz, mint újságírónak kötelessége kivizsgálnia, hol is szorít a ci­pő. Nem engedték be, ám adatait felvették egy előjegy­zési füzetbe, és közölték vele: október elején a kartársnő fo­gadja, akkor kerülhet sor a nagy találkozóra. Nos, a rádiós fiúk nem fe­lejtenek, elérkezett az október eleje, a riporter felkereste az említett lakásügyi gsztályt, a műsorvezető pedig már előre beírta a várható riportot a he­ti műsortervbe. Gondolom a hallgatók is feszülten várták a fejleményeket. Mondhatom, meg is lepődtünk. A találkozó elmaradt. Az újságíróval közöl­ték a kartársnő üzenetét: „Ad­ja be írásban a kérdéseit, és majd ő írásban válaszol rá . . .“ Jómagam derültem az ügyön, de ez a derűs érzés olyan volt, mint amikor az ember bizonyos dolgok fölött már kínjában ne­vet. Mert ezután már sok min­den eszembe jutott. Persze csak jelszavakban. „Demokratizmus", aztán „ ,.. lakossági érdekek . . .”, aztán „ . . . a nép szolgálatá­ban . . .", vagy „ . . . harc a bü­rokratizmus ellen ...”, esetleg „ ... a frászba a sok aktá­val ..meg hogy ......gye­r ünk, kibújni végre az íróasz­tal mögül...!" szóval ilyes­mik. Őszintén szólva ezek a „jelszavak" többnyire — főként így kiragadva egy folyamatból — meglehetősen demagógul hangzanak, még akkor is, ha több-kevesebb igazságot tar­talmaznak. De erre nem számí­tottam. Arra, hogy egy hivatal­nok ennyire megregulázza az ügyfeleket és a sajtó képvise­lőjét egyaránt. Hogy semmibe veszi azt az íratlan törvényt (íratlan?!) miszerint a lakosság tájékoztatása — ezúttal a rá­dió révén — neki szent köte­lessége. Hogy nem tartja fur­csának: amíg a választott tes­tületek vezetői ebben az or­szágban rendszeresen fogadó­órákat tartanak, addig ő, mint alkalmazott, több hónapos vá­rakozásra kényszeríti a kerület magyar állampolgárait. A teteje a dolognak: a ri­porterhez intézett üzenetében nem átallotta kijelenteni: azért kéri írásban a kérdéseket, mert az újságírók rosszul — azaz elmarasztalóan — mutat­ják be a tanácsi szervek tevé­kenységét a lakosságnak, ám ő mgjd pontos választ ad, ha megkapja a kérdéseket. De kijelenti a továbbiakban, hogy a válaszát húzás nélkül, teljes egészében közölje majd le a rádió. Hát megáll az ember esze. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom