Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-02 / 272. szám

ira is léphet A maffia piszkos hulladéküzlete aborparkban épkocsivezető pokrócot dobott o fűre, azor kák tömött rajai gomolyognak a levegőben izépkorú férfi csipkebogyót gyűjt az útment jrnyi. Kisebb embercsoport baktat a kőbányc iyolc éves lurkó meg-megmászik egy-egy szob e'k az őszelői csendbe. Szüretre készül a kör is illatokat bíznak a meg-meglibbenő fuvalla vészettörténészével sorra járjuk az idei mun múlt két szezonban sajátos, kollektív alkotó, jdtér és az idén elkészült vízeséses pihenő at is végeztek. A monumentális terek művé- férával telítődött ez a robusztus déli perem latömbjei, a tűztér artisztikus, monstrum kő- ndezésének a lehetőségét is kínálják kisebb­;uzsa, hogy idővel ideszoknak majd az ifjú Ezen a helyen a menyasszony akár tüstént saládok, mindegy... A fontos csak az, hogy nagy szeretettel és műgonddal — kialakított otás készült el itt a művésztelepen. A többi említett pihenőtér és az úgynevezett Camel- ékenységet precíz terv fogta össze, amit a ik tekinthetünk. ij, féligkész épület. Mi lesz ez? — kérdeztem egész terület fiktívitásóhoz kapcsolódik sajá- helyezkedik el és négy oszlopon nyugszik, atalógusárusító helyiségnek. Lehet, hogy a majd kaphatók. A jövő évtől ugyanis rend­? ntegy húsz alkotás van átmenetileg másutt, : esetleges megrongálódásától? ;t tekinteni az emberi kéz okozta károkat íbbpl a szempontból. It. Mi lesz a következő lépés? fejezett. A legközelebbi munkánk a víznek valamint a parkosítás, fásítás. Megfelelő 50 ezer forint értékben — déli tájjellegű el itt a színháztér körül és a szoborparkban harmóniájába beilleszkednek, „beleszoknak" ég megfoghatóbb, a varázslat még teljesebb Bebesi Károly Az ipar mérgező hulladékai néhány éve az Egyesült Álla­mok szervezett alvilágának „forró árui” közé számítanak. A rivalizáló maffia-családok életre-halálra küzdenek g hul- ladéktalanítási üzletért, amely legalább olyan jövedelmező, mint a prostitúció és a kábító­szer kereskedelem. A „szemét- háború" a* New York Times közlése szerint a hatvanasévek eleje óta csak New York tér­ségében 14 halálos áldozatot követelt. Igazi virágzását jez az üzlet azonban csak 1976-ban érte el az új környezetvédelmi törvénnyel. Ennek az előírásai sok vegy­ipar számára a „régi szép idők" végét jelentették, amikor büntetlenül lehetett a mérgező szennyező anyagokat leenged­ni a csatornákba, folyókba és tavakba. Az új szabályozások a hulladékok méregtelenítésé­re köteleznek és a megfelelő jegyzékekbe való pontos beve­zetésre, amelyeket bármikor, előzetes bejelentés nélkül el­lenőrizni lehet. Az előírások egy része ak­kora többletköltségeket vont maga után, hogy egyes gyáro­soknál nyitott fülekre találtak obskúrus „szemétártalmatlaní. tó cégek" ajánlatai, takarékos hulladékmegsemmisítésre. A legtöbbjük számára világos volt hogy ki rejtőzik az aján­lat mögött. Mégis számos ügy­fél adódott. A rendőrség becs­lése szerint azóta New Jeríey és New York államok ipari hul­ladékának 40 százalékát a maffia és más bűnöző szerveze­tek veszik át. Az Egyesült Államokban évente 250 millió tonna ipari hulladék keletkezik. A szemétüzletben részt vesz mind a két nagy maffia-család, a Genovese és a Gambino is. Ám a politika sem marad ki. Kiderült, hogy a demokraták 1976-os pártkongresszusának egyik szervezője röviddel ko­rábban a szervezett alvilág egyik leányvállalatát vezette. Nem tudjuk, mennyit keres­nek ezen az üzleten a maffia és társaik. Becslések szerint kb. 2 milliárd dollárt. Ez a számí­tás arra épül, hogy az amerikai állam 4—5 milliárd dollárt költ 200 millió tonna hulladék ártal- rnatlanításóra. A maffia munkamódszerei fejtéhetően egyszerűek: a szi­lárd mérgeket háztartási hulla­dékkal keverik össze és a nyil­vános szemétlerakóhelyekre szállítják, vagy fémtartályokba zárva valahol elássák. A vészé, lyes folyadékokat éjszaka egy­szerűen beleeresztik a csator­nába. (Die Welt) Éles anyanyelvűnk * %. Kommunikativ munkamegosztás: pénz beszél, kutya ugat. Az Ezeregyéjszaka fénypontja Aladdin csodalámpája. Szót kért írást kapott. Dzsingisz kán különös ismertetőjegye a tatárjárás. Úgy mondják, az álnok nem az ülnök antonimája. Egy matematikus a számok tükrében gyönyörködik. Az alkoholista szerint, a bér nem válik vízzé. Derekas munkát, végzett. Beadta a derekát. Nem mind sakkozó, aki a három lépést tartja. A borítékra mindenki rányomja a bélyegét. Kerekes László Kefesztrejtv ény Őszi dal Vízszintes 1. Paul Verlaine Őszi dal című versének első négy sorát idézzük. (Zárt betűk: O, A, N, A, S.) Folytatás a függőleges 16. és a víz­szintes 59. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. AZ IDÉZET ELSŐ RÉSZE. 13. Havasszépe, örök­zöld díszcserje. 14. IV. László Árpád­házi király előneve. 15.. Fontos inni­való. 16. Az osztrák és a japán au­tók jele. 71. Müveltetőképző, -tét párja. '19. Lehetőség. 20. Háziállat. 21. Nagy edény. 23. A jókedv jele. 26. Mázol. 27. Másol. 29. Kiporol. 30. Zeng, visszhangzik. 31. Jövendői mond. 32. Félig rostos! 33. Üldözés­re betanított vadászkutya. 34. Szám­tani műveletet végez. 35. Üzemi ét­kezőhely. 37. Lakatosszerszám. 33. Szervíroz. 43. Citálja. 42. A svéd és az osztrák gépkocsik jele. 44. Va- ká . . . 46. Azon a helyen. 47. Álló­víz. 48. Dől. 50. ügy, dolog Htinul. 52. Gáz alakú szénhidrogén. 54. Gö­rög szóösszetétel jelentése: kór,, be­tegség. 55. Nagy . . ., romániai vá­ros. 57. Keserves nehézségek között el. 58. Három, oroszul. 59. AZ IDÉ­ZET BEFEJEZŐ RÉSZE. (Zárt betűk: É, N). 60. Aktinium. 61. Molibdén. 63. Midőn egynemű betűi. 65. Moti- .................... vum. 67. Porciózó. 70. Római 52. 71. Somogy megyei község lakója. FÜGGŐLEGES: 2. Egyéni. 3. Egyforma betűk. 4. Testrész. 5. . . . bátor. 6. Konyhakerti növény. 7. Német helyeslés. 8. Zakó egynemű betűi. 9. Mezopotámia legrégibb is­mert népe 10. Ilyen eső is van. 11. Lokomotív ... 12. Ramazuri. 16 AZ IDÉZET FOLYTATÁSA. (Zárt betűk: N, N, B, O.) 18. Például: tanulsá­got. 22. Őrölt gabona. 24. ... díj; menetdíj. 25. Rakja. 26. Elsieted do­log. 28. Körforgás. 30. Ösztökél. 35. Kína első embere volt. 36. Állami bevétel. 39. Lyuk, népies szóval. 41. É, T, M. 53. 43. Hősszerelmes. 45. Útburkoló anyag (-ék). 47. Zenére lejtő. 49. L. S. I. 50. Vaspánt. 51. . . . Ferenc, ismert karikaturista. 53. Aromás ital. 55. Vasal páratlan be­tűi. 56. Folyó a SZU-ban. 62. Győri futballcsapat. 64. Én, latinul. 66. Szenvedés. 68. A zambiai és a thaiföldi autók jele. 69. Vegyjele: SN. 70. Patás állat népies neve. 71. Izomkötő. 72. Akadni kezd! F. I. BEKÜL DE NDÖ: a vízszintes 1., függőleges 16. és a vízszintes 59. számú sorok megfejtése, legkésőbb október 10-ig déli 12 óráig beérkező- leg, LEVELEZŐLAPON, 7601 Pf.:134, Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A SZEPTEMBER 18-1 lapban közöli rejtvény megfejtése: Sokkal jobb szépnek lenni, mint jónak, de jobb jónak lenni, mint rútnak. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Csá­kányi Tünde, Villány, Petőfi u. 62.; Darvas Rózsa, Keresztespuszta-Gör- csöny; iffj. Göncz József, Királyegy-i háza, Petőfi u. 208.; Laki Istvánná, Pécs, Bánki D. u. 13.; Tardi Zsu­zsanna, Pécs, Krisztina tér 20. A könyveket postán küldjük el. A cigánylány — Húsz. Tizenöt éves voltam, amikor elszöktem hazulról. A vonaton megis­merkedtem egy úriemberrel. Én akkor még érintetlen palánta voltam, cigány­ruhában jártam. Tetszik látni, nem vagyok eldobnivaló, akkor pedig még másképp festettem, mint most. Kívánatosabb is voltam. A férfiak azt mondták rám, ha megláttak: robbannak, mint a patron, amikor a tűzbe dobják. — Ki volt az a bizonyos férfi? — A férfi csinos volt. Hogy szeret­tem-e? Nem is tudom, mert még any- nyira fiatal voltam. Csak jó volt vele együtt lenni. Olyan keveredett világ volt akkor, nem törődtek az emberek semmi­vel. Az a férfi talán 25 éves volt, Pistá­nak hívták. Míg velem volt nem mutatta az iratait. Budapesten a XIII. kerületben lakott, az utcát és a házszámot nem tu­dom. Azt mondta, hogy fürdőszobás la­kása volt, s közben állandóan ölelt, csókolt nagyon boldoggá tett. Este volt, amikor a lakására értünk. Azonnal megmutatta, hol van a fürdőszobája. Azt is elmagyarázta, hogy kell a vízcsapot kezelni. A kádat félig engedte jó meleg vízzel, és egyre 'bíztatott, hogv csak nyu- qodtan fürödjek meg. Én előtte nagyon féltem, és amikor kiment a fürdőszobá­ból, remegtem is, miint a nyárfalevél, melyet a hideg szél lenget. Mindent le­vetettem magamról. Beléptem a vízbe, libabőrös lettem, ügyetlenül lé'ptem be, mert megcsúsztam és hanyattestem, de nagyon nem ütöttem meg magamat. Am erre csak néztem, mindenfelé csillo­gó, villogó tükör, csempe, a másik fa­lon meg meztelen nők és férfiak képei. A fürdés után könnyűnek éreztem maga­mat. Azelőtt otthon csak teknőbe fü­rödteim. Amint kiléptem a kádból, kopo­gott az ajtón a Pista. Kiszóltam: — Nincs becsukva, Amikor belépett, anya­szült meztelenül álltam előtte. olyan gyorsan nem tudtam magamra kapkodni ruháimat. Nagyon szégyeltem, hogy így látott meg. Hozzám jött, átölelt és na­gyon sokáig csókoltuk egymást. Mig egymást szerettük, az egy szál ruhám is leesett a kád elé. Úgy, ahogy voltam, átkarolt és vitt magával, mint a jobb családban fürdés után az édesanya a gyermekét. Én még azóta nem éreztem magamat olyan boldognak, mint altkor. A vetett ágyra tett 'könnyedén. Tiszta ru­hát adott, hosszú szoknyának véltem, ké­sőbb tudtam meg hogy hálóing volt. A szobában két ágy volt egymás mellett, de külön aludtunk. Már reggel volt, a villamosok is jártak, mire felébredtem. Pista újra odabújt hozzám, . csókolt, ölelt, de nem is bántam, hogy hozzám jött. Nem tudóm, hogy mi történt, csak arra emlékszem, hogy azt mondta: így akar most látni. Forró testünk egymós- baolvadt. s közben Pista a fülembe sut­togta, hogy milyen szép vagyok. Szebb, mint az előbb. — És utána mi történt? — Talán ha 4 hétig éltünk együtt. . . Pista rnindiq otthon volt, nappal ki sem ment a lakásból, csak este, amikor sö­tét volt. Én mentem bevásárolni is, meg­bízott bennem. — Hol dolgozott a maga Pistája? — Nem tudom, nem kérdeztem, ő meg nem mondta. Én még akkor sem­mit spm tudtam az életről. Azt is utólag hallottam, hogy katona volt. és meg­szökött az alakulatától. Nem beszélt sem a szüléiről, sem a rokonairól. Ami­kor egy hónap múltával lementem a kö­zeli boltba vásárolni, amire visszaértem, Pista nem volt sehol. Hiába kiabáltam, sírtam. A közeli lakásból egy idős asz- szony kijött, s csak annyit mondott: a szökevényt két fegyveres őr kísérte el. Utána még pár napig ott voltam egye­dül. Egyik korai reggel két idős úriem­ber azzal állított be hozzám, hogy ezen­túl ő!k laknak, ott. Engem marasztaltak, s egyre biztattak, nemsokára úgyis vége lesz a háborúnak. Nem maradtam mert féltem a két idős embertől. Még tava­szig Budapesten maradtam, rossz lány lettem. Hol egyik, hol a másik férfival éltem együtt. Gyerekem sem születhet már, ez miatt kétszer is el akartam ma­gamat emészteni. Ha Pista meg is ta­lálna, biztos, hogy néki sem keilenék ezek után, nem tudok már senkit se sze­retni. — Dehogynem — mondotta a napos — maga még csak 20 éves. Nem sza­bad ilyen fiatalon elkeseredni, még előt­te áll az élet. Most másképp van, mint akkor. — Én azt tudom, de ilyen múlttal ki állna velem szóba? A másik pedig, hogy gyermekem nem születhet, az orvos mondta. — Akad olyan házasság is, hogy jól élnek, bár nem is lehet gyerek. De miért is jött, ügye azért, hogy segítsünk ma­gán? — Igen. Szeretnék dolgozni, mert nem akarok börtönbe kerülni. — Jól eljárt az idő. Nézzen szét a községben, és úgy 9 óra felé jöjjön visz- sza, megpróbálunk magának munkahe­lyet keresni a tüdőszanatáriumban itt helyben, a volt grófi kastélyban — mondta a napos. — Nagyon köszönöm a szívességüket. A napos átment az őrsparancsnok iro­dájába. — Őrsparancsnok bojtárs kérek en­gedélyt, hogy a kórházba kimenjek, mert Bogdán Tilda cigánynő ma reggel felkeresett bennünket és kérte, segítsünk neki elhelyezkedni. — Semmi közünk az ilyesmihez. Törőd­jön a rendőri teendőkkel! — mondta az őrsparancsnok. A fiatal rendőrt nagyon bántotta, amiért ilyen elutasító választ kapott de azért mégiscsak kiment a kórházba, ahol sikerült elintézni, hogy még aznap fel­vegyék Bogdán Tildát a kórházba taka­rítónak, és lakást is kaphasson. Levél két hónap múlva: „Kedves Szakaszvezető Úr! Szives elnézését kérem hogy a levelemmel jaklatom, már többször telefonon is kerestem, de nem volt az őrsön. Nagyon szépen köszönöm, hogy annak idején volt szives elin­tézni a kórházba való felvételemet. Csak azt tudom mondani, hogy sze-* retek itt dolgozni. A fizetésem igaz nem sok, de nővérszálláson a laká­som, a napi kosztom is biztosítva van. Az egy hónapi próbaidős szer­ződésem lejárt. A munkaviszonyomat véglegesnek nyilvánították. Sőt felvettek segédápolónőnek 10 forinttal több is a fizetésem. Azt is mondták, hogy beszélnek az álta­lános iskola igazgatójával, hogy ma­gánúton a 4., 5. és a 6. általános iskolát is el tudjam végezni, mert ezt itt mindenkitől megkövetelik. Az is lehetséges, hogy tovább is tanu­lok. Van hozzá kedvem és szeretek olvasni. A betegek is szeretnek, úgy látom, mert olyanokat is elmonda­nak, ami igazán nem tartozik rám. Úgy gondolom hogy minden ember­nek jóleső érzés az, ha valaki meg­hallgatja, méq ha nem is tud raj­ta segíteni, ön is azt tette velem, amikor elintézte, hogy felvegyenek a kórházba. / ‘ Üdvözlettel: Bogdán Tilda segédápoló" Jeli József Rádió mellett... Őrjítő zajok... „Odavágják . . . ezek bizony odavágják...!” —> sóhajt fel egyik pesti ABC-boltvezető — és mindjárt hozzáteszi: „Ők nem a mi embereink, a pana­szokat továbbítjuk is a válla­latoknak, de akár a falrahányt borsó ...” így panaszkodik a rádió riporterének, aki viszont a lakosságot képviseli ebben az áldatlan helyzetben. És nem először. Ahogy mondani szo­kás: ,.A téma már visszakö-* szön . . .”,. hiszen ember nincs, aki megszámlálná, hányszor foglalkozik — csak egyetlen esztendőben is — a rádió, te-1 levízió és a hazai napi sajtói a zajártalommal. Bizony a szállítómunkások „odavágják" hajpalonta a sö-1 rös-, az üdítő-, a gyümölcsös-, : vagy a tejes és kenyeres reke- j székét és ládákat, rosszindula­tú és buta virtusból, mond­ván, ,.. . . mi már dolgozunk hainalban, ezek meg henyél­nek?!” Már úqy értve, hogy aki hajnali ötkor meg hatkor alszik, az egy henye semmire- I kellő tagja a társadalomnak, f Ebben az orszáqban — le­het, sokan nem tudják — a • csendrendelet nappalra isi vonatkozik, leaföljebb kissé ol-1 dodabban, elvégrfe az autóbu-! szoknak — hogy mást ne mondink — nem tilthatia meg I a Hatóság a motorbúgást, ám j az nijtódudálást már iaen, és minden járműnek. (Kivéve a í veszélyes helyzetet.) De hát ez legyen a kisebbik bai. a né­ha-néha előforduló kürtielzést az ember észre sem veszi. De tes'ék csak meahallaatni azt a Zsolnay gyári munkást, aki a naookban nem éppen nyugodt állapotban kereste fel szerkesz- tőséaünket: „A Ledinán lakom, Pécsnek viszonylag csendesebb városrészében. Leaalább is ez volt valamikor. Mert most az úgynevezett kismotorok megőr- iítik a környék néoét. Minden isten áldott nap, az esti órák­ban egvfolvtában motoroznak ezek a tizenvalahány éves fiúk, aztán csoportba verődnek, a motort természetesen túráztat­ják, ráhajtanak a parkosított részekre a qyÖDÖt a gumikkal kifaragják és ha valaki szól nekik . . . Kérem, volt rá eset, nem is egyszer, hogy az ember kocsijáról reggelre letépték a visszapillantót, antennát, vagy belevágtak a gumijába . . . Csak azért, mert csendre in­tette őket. Kérem, ne írja meg a nevemet, mert félek tőlük. Van nekem is egy Ladám ... Most a ledinaiak panaszát idéztem, de tolmácsolhatnám az uránvárosiak hasonló észre­vételeit is. Nem értek a kismo­torokhoz, de annyit igen, hogy ha a hangtompítót kiszerelik a srácok, akkor megőrjítik az ut­cák népét. Ezeknek a motorok­nak a konstrukciója — már ami a hangerőt illeti rossz. Ha megbütykölik a kipufogót — még rosszabb. Ha Pécsett vagy kornyékén hétvégére mo­torversenyt hirdetnek, előtte napokkal tele van a város üvöltő, bömbölő autókkal. Ők nem versenyezők természete­sen, az igazi versenyző a ki­jelölt pályán, megadott idő­pontban készül fel a majdani versenyre. A száguldó autók tulajdonosai feltűnni vágyó if­joncok, akik szintén megbüty­kölik a kipufogókat, hogy csak minél nagyobb hangerő­vel rohangásszanak a város­ban, bőrmellényt, sőt védősi­sakot viselnek, úgy mint a „nagyok”, az „igazi motoro­sok". Az ilyen „személyiség­cserén” végül is sok felnőtt át­esett, hiszen álmaink nekünk is voltak, híres emberek szeret­tünk volna lenni, hősök, sajtó, televízió, koszorú a nyakban, szép nők, miegymás. De nem mások nyugalma árán. A csend megfizethetetlen. A csendháborítás megfizethető. Büntetéspénzzel. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom