Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-22 / 292. szám
Személyes hang és közvetlenség Fürtös György kiállításai ÉT Parádés szereposztás - Uj primadonna A Pécsi Nemzeti Színház az évad első nagyszínházi bemutatóját, a Luxemburg grófját a lehetséges legjobb szerep- osztásban állította színre. Lehár Ferenc nagyoperettje egyike azoknak a zenés színpadi műveknek, amelyek a század első évtizedétől mind máig sikerrel csendülnek fel a világ összes dalszínpadán. Muzsikája zsongítóan fülbemászó, hangszerelése árnyalt. Dalai bohókás történetbe ágyazva kötik össze a múltat és a jelent. Sir Basil, Ugaranda kedvesen szenilis öreg kormányzója az újság pletykarovatában értesül Párizs elragadóan szép primadonnájával, Angele-lel töltött flörtjéről. Ebből ugyan egy szó sem igaz, mégis beleéli magát a szerepbe. A Luxemburg grófja címet öröklő szegény festőt, René-t veszi rá, hogy szép summa fejében névleges házassággal és válással juttassa illő ranghoz színésznő szerelmét. Vidám félreértések közepette bogozzák a történet csomóit: természetesen, mint minden operettben, a végén itt 1s elrendeződnek a dolgok. Tóth Sándor rendező azzal, hogy a teljes darabot bemutatja, tulajdonképpen a legkézenfekvőbb megoldást választotta : Amit a szerzők megírtak, neki azzal már nincs mit bajlódnia. Ezért is jut ideje a zene és a színpadi játék egységének megteremtésére, a dalok és táncok exponált kiemelésére (nagyon tetszett az első felvonás közzenéjére készített táncbetét) s a tág játszótér bejátszására. Igényes munkája nem a darab részleteiben, sokkal inkább összteljesítményében kamato- zódik. Koreográfiái pedig az első szereposztással jutnak méltó művészi kifejezésre. A zenekar a félig fedett zenekari árokból is kiváló szín- gazdagsággal szól. Breitner Tamás stílusérzéke magával ragadó. Jelenléte az egész darab hangulatára kisugárzik. Még akkor is, amikor a színpadi egyenetlenségek korrigálása miatt (Gyerünk, tubicáml, Farsang van) rutinvezénylésre kényszerül. , A főszereplők- közül elsőnek kell kiemelnünk Faludy László Sir Basil alakítását, akinek tradíciókon túllépő személyes kifejezésmódja, köny- nyedsége, szellemessége mindvégig sodró erejű. Vári Éva remek belépője (Illem és jó modor a fő), Ffeury alakjának sajátos egyéniségjegyekkel átszőtt megformálása megérdemelten robbantotta ki a tapsot. Új primadonnát ismerhettünk meg Dankó Klára személyében, akinek tisztán csengő operettszopránja, szép szöveg- mondása és magabiztos színpadi mozgása egyaránt nagy tetszést aratott. A bonviván Harmath Albert az idei évadra szinte megtáltosodott. Hangjában több a férfias zönge, muzikálisan követi a dinamikai árnyalatokat, és játéka is megnyerő. Csakúgy, mint Krasznói Klári, akinek hagyományos szubrettje most is biztos siker. Partnereként Mester István — annak ellenére, hogy nem kimondottan táncos-komikus alkat — rutinosan helyt állt. Színesek, szellemesek a mellékszereplők is. Paál László, Fülöp Mihály és Kovács Dénes lordjai végig derűt fakasztanak. Igen örvendetes Cseh Mária szerepeltetése, aki a Vaudeville Színház szólistájaként eleganciájával és dalaival egyaránt kellemes jelenség. Ujlaky László törvényszéki elnöke, Pálfai Péter anyakönyvvezetője egy-egy villanásával is igazi színházi légkört teremt. Külön kell szólnom a táncokról, amelyek a két szerep- osztásban (a premiert követő két előadást is megnéztem) igen különböző művészi megformálásban kerültek közönség elé. Míg a nagykeringőt Sólymos Pál és Zarnóczai Gizella elragadó könnyedséggel táncolja, avagy az apacstánc karakterét Hajzer Gábor, Prepe- liczay Annamária és Váradi M. István vastapsra ingerlőén tolmácsolja, addig a második szereposztásban Paronai Magdolna és Kuli Ferenc, Pásztor Sándor, Szabolcsi Éva és Herda János érdektelen, szürke. És a tánckari kánkán is éretlen.-Nem úgy a második szerep- osztás főszereplői I Mindenekelőtt Károly Róbert karmester, aki biztos kézzel, muzikálisan irányítja az egész együttest Buváry Lívia Angele-je hangban és játékban egyaránt tetszetős. Vajk György leginkább a magas regiszterekben imponál. Sir Basil nem Mester István testére szabott feladat, mert az a szerep több humort és bizarabb szellemességet kíván Lang Györgyi annál kifejezőbb: Juliette-t belülről, nyers természetességgel közelíti meg. Sípos László (Brissard) önfeledt játékkedve jól érvényesül, színészi kelléktárából azonban hiányzik a mértéktartás. Vata Emil ízléses, praktikusan tág díszletei közt, Gombár Judit szép jelmezeiben láthatóan jól érzik magukat a szereplők. És ez a jó érzés, ez a jó kedv szét árad a nézőtéren is. Bornemissza Géza Zalaegerszegen, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ szép kiállítótermében mutatkozott be nemrég kerámiáival Fürtös György: az anyag rövidesen Celldömölkön lesz látható. Fürtös György, a Zsolnay Porcelángyár pirogránit részlegének vezetőjeként már két évtizede a gyár rusztikus, kőszerű anyagával dolgozik, köztéri kutakat, architektúrához kapcsolódó díszítő feladatokat old meg. Vagyis az anyag plasztikai megformálásával foglalkozik. A kiállításon szereplő művei a nagy feladatok közötti időszak szülöttei, a szellem feltöltődésének, derűjének, játékának pillanataiban fogantak a közvetlen megrendelői igényektől, felszabadult munkakedvvel. Fürtös karikírozó ereje, -humora, ötletessége teszi vonzóvá és kedvessé számunkra e tárgyakat: a kis mozdony — a fazekasoknak a felnőtt környezet tárgyait játékká alakító hagyományát folytatja. Kecses és üde játék-emlékműnek tűnik a repülőgép, amelynek fehér mázas testére matricázott rózsák békés idillbe oldják e géphez társuló minden rossz emléket, ismeretet. Az „Úrvezető" két kellékkel: az autósszemüveges sportsapkával megidézett, az egész autót kitöltő, birtokló tulajdonosi mentalitás karikatúra-szerű megfogalmazása. A kalapos, cumis bébi, vagy a „Macskaálom” a nipp-hagyományokkal szemben egyéni és eredeti látásmódot és megfogalmazást állít. A bemutatott művek többsége arról tanúskodik, hogy Fürtös művészetében ma is leginkább a pop art útját tartja legjárhatóbbnak és aktuálisnak: a mindennapi realitásból vett tárgyak, eszközök új- ra-megcsinálásával, idézőjelbe tételével a modern tórsadalom_ tárgy-kultuszával polemizál, a gondolkodásbeli közműhelyek ellen szól. A vázába tett rózsaszál-relief eozin-kivitelű képen — ahol a keret és az ábrázolás anyaga, megjelenése azonos — hivalkodóan dísztárgy jellegével egy máig kísértő kispolgári szemlélet értékrendjét idézi. Máshol a zöldes eozin foszforeszkáló foltjai bagolyként érteimezteti'k a formát, s járulnak hozzá a kép textúrája keltette organikus asszociációk konkretizálásához. A legújabb faliképéi -inkább ötletükkel, mint szépségükkel vagy művességükkel hatnak: a fehér keretű üres képmezőbe Krasznói Klári, Mester István, Dankó Klára és Dévényi Ildikó. benyúló és a képkeretben megkapaszkodó kéz a művészet hagyományos formákhoz és műfajokhoz kötődő értelmezésének egyéni tolmácsolása, a művészetnek kiszabott térbe naturálison belenyúló idegen elem asszociatív hatásaira épül. Az aktualitások, reflexiók, a tárgyak átértelmezése, megelevenítése révén válik kiállítása érdekessé. Grafikái kerámiáinak egyenrangú társai: a természethez fűződő viszonyunk megváltozását jelzi s a tájkép profán parafrázisát adja a sziluett-fotó- kép előterében staffage-ként a cselekvő ember ilyetén való megjelenítése. Fürtös néhány meghajlított samott-lemez összeillesztésével, tálszerű korongokkal karakteres plasztikákat hoz létre. Sokszor ötletes címmel ad mentséget bizarr formahalmazaira, például ahol a hagyományos váza (kaspó) formába furcsa állványzat, mikroszkópszerű konstrukció „csokra" kerül: „Mélytengeri enyészetvizsgáló”-ként „egy pohár vízre”, sajátos mikroklímára vonatkoztatva a cím keltette gondolatokat és abszurditást. E cím ismerete nélkül műve az elrontott tárgy kategóriájában reked meg, a fogyasztás ellen szóló anti-művészet. Az agyag törvényszerűségei szerinti formálás Fürtös kezében a karikirozás, a kifejezés eszközévé válik: a Kalapos nő szobrán a korongozott elemek kapcsolata, deformációi, a hullámos szalagok rátétéiből alakított haj ezt példázza. A színek, mázak szélesebb skálájával, a technikából adódó hatásokkal azonban Fürtös igen szerényen él, úgy tűnik, az intellektualitás, a fogalmi közlés hangsúlya a művészet érzéki oldalát, a technikából adódó újabb hatásokra törekvést háttérbe szorította. A személyes hang és közvetlenség, a humor azonban olyan értékek, amelyek mindig otthonosak a kerámiaszobrászatban. Mendöl Zsuzsanna Lehár: Luxemburg grófja Életeszmények legújabb prózánkban „Míg írtam, jó volt. Hőseim közé, j mert bennük látok, vakon is eltalálnék. / Róluk, magamról ezt-azt megtanultam, / csak azt nem tudom, miről szól e játék" — vall bensőségesen irodalmi hős és megteremtőjének különös viszonyáról Spiró György, a Kőszegők című (Ju- risics Miklós és kora történelmi gyötrelmeit megelevenítő) drámájának Prológusában. Pontos és izgalmas ez a néhány sor. Kifejezi, hogy a hős, a kigondolt (bár így vagy úgy mindig az életből ellesett) alak valamiképpen az író szócsöve, ám gyakran szinte önállósodik, meglepi létrehozóját cselekedeteinek váratlan fordulataival, s majdhogynem eltávolítja őt eredeti szándékaitól. A mű ilyenkor legyűri alkotóját. Alkat kérdése, hogy ki mennyire engedi maga fölé nőni saját hőseit, figuráit. Remeklés, fércmű egyaránt születhet az alap8. HÉTVÉGE gondolat következetes, egyenes vonalú kifejtéséből, s hasonlóképpen: az alkotó munka közben bekövetkezett jelentékeny yá ltozások eredményeként is. Egy adott korra fölöttébb jellemzők irodalmi hősei, még. akkor is, ha a szerepeltetett figurákat nem azonosíthatjuk közvetlenül az író eszményeivel (előfordul például, hogy több hősben elosztva tárja föl saját nézeteit az író). Kortárs magyar prózánkban — általános kritikai tapasztalat szerint — csökkent a mozdulni, változni-változtatni akaró hősök száma. Ezért érdemel figyelmet — például — Kertész Ákos Családi ház manzárddal című regényének hőse, Burián Károly főművezető. Negyvenes évei végét tapossa, állandó cselekvésvágy űzi. Forradalmár típus, akiben a régi nevelés pozitív eszményei kaptak új tartalmat. Marához vesz egy cigánynak vélt fiatalembert, a munkatársát, s amikor ebből családi bonyodalmak végtelen sora, szerelmi három-, sőt négyszög támad, azzal áltatja magát, hogy a 21. század embereként, egy eljövendő erkölcsiség jegyében él és cselekszik. Kertész Ákos pompás szatírája korántsem pusztán görbe tükröt tart elénk. Percig sem kétséges, hogy szereti tiszta szívű, jószándékú hősét (mintha Makra mai változatát festené), csakhát dogmatikus és merev, az élet eleven mozgásaitól elszakadó gondolkodás- módot tulajdonít neki, s emiatt leckézteti meg. Hogyan él egy zsarnokölő — békeidőben? Erről, tehát nagyon nagy kérdésről szól ez a regény, a filozofikus hajlandóság, a stílus szándékos csőváraival, túlzásaival, kiélezéseivel. Ugyanez a gondolat van Moldova György Napló című könyvének hátterében. Manapság, nosztalgiák idején, hatvanas éveink nagyra becsült, bár sokat vitatott, hősét, Che Gue- varát idézi meg. Tdégpedig oly módon, hogy a legendás partizánvezér , bolíviai naplójából merít, megőrizve a napló formát. S ebből számos művészieszmei probléma származik. Moldova dokumentumként fogadtatja el anyagát, mely valamiféle furcsa leleplezéssé, mítoszrombolássá, legendaosz- latássá válik az ő kezében. Kiderül: ez a Guevara hibázott a partizánharc, a forradalmi ideológia, magatartás alapkérdéseiben. Csakhogy az eredeti Guevara ennél jóval több, s mindenképpen: más volt. Értjük persze Moldovát: ő ezzei a könyvével az aprólékosabb, kevésbé látványos munka iránti készséget, nagy türelmet, szakértelmet követelő' mai for- radalmiság jelentőségére, társadalmi igényére hívja föl a figyelmet. Csakhogy ez a módszer: több, mint vitatható. Vannak aztán más hősök is. Teles Elek, Vámos Miklós teremtménye (az Emily néni szakálla című kisregényben) riadt, csetlő-botló, szerencsétlen figura, aki aztán egy rövid, bentlakásos angoltanfolyamon mint Arthur Parker azonosul’ nyelvleckebeli szerepével. Balázs József új novelláinak állandó hőse Hamala Henrik, a festő. Kallódó tehetség (bár tehetségének fokáról nem győződhetünk meg), mindenesetre: fölöttébb zavarosan gondolkodik. Elvis Presley nyomorúságos pusztulása őt a halál, az öngyilkosság magasrendűségére döbbenti rá; örökösen a nagy mű létrehozásának igézetében él, de az csak nem akar megszületni, s helyette megrendelt giccsek, dobozdíszítmények kerülnek ki a keze alól. Hős továbbá Esterházy Péter Fuharosok (nem tévedés, így!) című kisregényének egyes szám első személyben veretesen, irodalmiasan beszélő-visz- •szaemlékező hőse (hősnője), aki egy kissé Weöres Sándor Psychéjére emlékeztet. Hogy ezek közül melyik is korunk igazi hőse? Az olvasó' ne felejtse egybevetni az irodalom hőseit, szereplőit, figuráit azokkal, akik a valóságos életben, a társadalom legkülönfélébb szféráiban mozognak, léteznek: hiszen művészi képmásuk is ilyen egybevetés eredményeképpen született meg az írók tollán, képzeletében. Kőháti Zsolt
