Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-22 / 292. szám

Ködpára ül a Dráván. Ha­zánk legerősebb sodrású folyó­ján Barcsnál 38 centiméteres a vízállás, ez alacsonyabb né­hány centivel az utóbbi évek legkisebb vízszintjénél. Várjuk, hogy felszálljon a köd és in­dulhassunk völgyimenetben (tehát lefelé) a Tenkes motoros vontatta Eszperantó tanyahajó fedélzetén, hogy Szentborbásig szemügyre vegyük a folyót, a partjain folyó árvízvédelmi munkákat, a zabolátlan Dráva mederalakító és -változtató munkálkodását. A vízügyisektől megtudom, hogy a vízmélység a vízállástól és a kanyarulatoktól függ. És hogy a hajósok jobban szeretik a kanyargós folyókat, mint a szép egyeneseket, mert a tévhit ellenére a nyílegyenes folyók a kiszámíthatatlanabbak, az örö­kösen változó gázlók és a víz­mélység miatt. A folyó, még­ha olyan szeszélyes is, mint a Dráva, amely egy-két hónap alatt — ha hagyják, vagy ha szándékosan „szabadjára en­gedik” — képes egy-kétszáz méterrel arrébb kimosni a med. rét, mégis kiismerhető. Azért nem bízzák magukat a hajósok a vakvéletlenre, saját tapaszta­latukra, biztos számíthatnak a kitűzőhajókra, amelyek napjá­ban jelölik ki piros és fekete bójákkal a hajózható folyosót. A Dráva talán a legroman- tikusabb folyónk, igaz a szabó, lyozással veszít a varázsából. A Dráva a legkihasznáfatla- nabb folyók is egyben, főleg amióta határfolyó hazánk és Jugoszlávia között. Ezért mond­ják a hajósok és a vízügyisek, hogy vagy a határ, vagy a fo­lyó van rossz helyen. A barcsi indulást követően szinte integetnek a régi hajós­idók tanúi, a dokkok. Egy ki­száradt, öreq fa (méltóságtel­jesen dacol a végső elmúlás­sal. Ha mesélni tudna a fama­tuzsálem, vajon mire emlékez­ne legszívesebben? Az élénk drávai hajóséletre a század- fordulón, és az azt követő más. fél évtizedben? A gőzös, és uszályfolyamokra? A hajósok­ra? Lesz-e valaha a Dráván igazi hajósélet? Mert most is úsznak a folyón hajók, de ezek szórna szinte elenyésző. Part­védelemhez rozsét hordanak, kavicsot termelnek és szállíta­nak, viszik a kivágott fát, kitű­zik a hajóutat jelző bójákat. A Dráva balparti töltéseinek nagy része több mint két év­százada épült úgynevezett me. gyei töltés. A hetvenkettes és a hetvenötö's árvíz új lendületet adott az árvízvédelmi munkák­nak. A két ország összefogott, hogy megzabolázza a szeszé­lyes folyót, összehangoltan milliókat áldoznak árvízvédelmi és partszabályozási munkákra. Igaz, nincs annyi pénz, ameny- nyire valóban szükséq lenne. Dolgoznak az emberek, partot építenek, medret szabályoznak, és dolgozik a folyó is. Évtize­dekre biztos megélhetést jelent több tucat vízügyesnek a folyó, amíg minden olyan lesz, ahogy azt ma megálmodják. De addig? Talán a kikötők, a tervezett vízlépcsők is elké­szülnek, és újra a régi hajós­élet pezseg a Dráván. Talán a fiaink, unokáink megérik. Kép, szöveg: Murányi László Gerber György Az 55 éves Gerber György a Mecseki Szénbányák Vál­lalat augusztus 1 -ével kineve­zett új személyzeti és szociális igazgatója. 38 éve dolgozik a bányászatban, kezdettől a me­cseki szénmedence különböző munkahelyein a káni születésű Gerber György. A komlói Kos- suth-bányán kezdett 1946-ban, aztán vájár, aknász, főaknász, bánya mester, műszaki ügyinté­ző, műszaki osztályvezető-he­lyettes lett. Közben elvégezte a Bányaipari Aknászképző Tech­nikumot, levelezőn bányamér­nöki diplomát szerzett a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. 1972-től a nyár augusztusáig Vasasbánya­üzem vezetője. Aknászként 1953-ban hatvan ember mun­káját irányította, Vasason 1300 bányásztársáért felelt. Miután a vezérjgazgató az Ipari Mi­nisztérium jóváhagyásával sze­mélyzeti és szociális igazgató­nak nevezte ki, már 14 000 em_ bérért tartozik felelősséggel. Szobájában naponta 100— 120-an fordulnak meg, közülük legalább 40-en kényes, túlzot­tan is személyes üggyel térnek be. Győzi a panaszosok fogadó_ sát? Most is ugyanúgy, mint korábban a közvetlen, meghitt kapcsolatteremtésre épít? — Igen. Bárkit fogadok, aki személyesen, vagy telefonon bejelentkezik, és időt szakítok meghallgatására, panasza ki­vizsgálására. A titkárnő átveszi a telefonüzeneteket, ha nem tartózkodom benn, utána visz- szahívom az érdeklődőt, meg­beszéljük a találkozást. Meg­szoktam, szeretem a hozzám fordulók bizalmát. Nem körtön- falazok, mindjárt megmondom, tudok-e segíteni, vagy nem. Jelenleg nekem újszerű, hogy gyakran a témáért felelős szak­embernek kell átadni a pana­szos bejelentést megválaszolás­ra. így is az összes gond ér­zelmileg nagyon megfog. Kitűnő a hely-, ember, és szakmaismerete. Vasason vagy hatvan község vezetőjével is­merkedett meg, hogy a bányá­szoknak jó letelepedést bizto­sítsanak együtt. Az ismeretségi körét most magasabb szinten kamatoztatja, hogy sikerüljön az aggasztó létszámcsökkenést megállítani. Fontos feladatá­nak tartja a vájvégen dolgozók fizetésének emelését, a csök^ kent munkaképességű munká­sok humánus rehabilitációját, az átmenetileg megbetegedett emberek szakszerű orvosi ellá­tását. De szeretné elérni, hogy a táppénzre kerülők magas száma csökkenjen. Ezenkívül az utánpótlás érdekében fiatalo­kat, villamos- és gépészmérnö. köket akar megnyerni a bá­nyászkodás ügyének. Az új igazgató mindig azt hitte, hogy szigorú vezetői stí­lusáért nem nagyon szerethetik. Amikor Vasason búcsúztatása­kor a vójvégi munkások levet­ték a sapkájukat, megilletődött. Könnyebb szívvel indult az új munkahelyére. Hajós Ferenc A fogadóórákat jelző táblát leragasztották a KI ŐSZ Baranya megyei titkárság pécsi, Rákóczi úti központjában. „Szellőseb­bek" lettek a szobák, a pa­naszosok, a vendégek részére székeket helyeztek el, akik bár­mikor, bejelntés nélkül kopog­tathatnak. A csaknem 5500 kis­iparost tömörítő szervezet élén új titkár áll; a 44 éves Hajós Ferenc, akit szeptember 1-től ideiglenesen bízott meg a titkári teendők ellátásával a KIOSZ országos elnöke. A végleges beiktatásról a megyei választ­mányi ülés dönt. — A legfontosabbnak azt tar­tam, hogy nyílt légkör alakul­jon ki amelyet a bizalom jel­lemez. Majdnem ötvenen va­gyunk főállásban a vezető ap­parátusiban, Pécsett tíz fős az irányító állomány — magyaráz­za Hajós Ferenc. — A létszám elégséges. Az viszont követel­mény, méghozzá a minket fel­kereső kisiparosok részéről, hogy mindnyájan tájékozottak le­gyünk. fcn azt vallom, hogy a jó vezetés nemcsak iratokat ké­szít, nem a felsőbb szervek uta­A karbantartást komolyan kell venni Figyeljünk jobban a gépre! Aki látott már gyárudvaron, mezőgazdasági gépüzemben hasznavehetetlenül, rozsdásan hányódó gépeket, annqk nem kell különösebben bizonygatni, hogy hasznos, célszerű témá­val foglalkozott a nemrég Pé­csett rendezett üzemfenntartási tanácskozás. A karbantartás, üzemfenntartás félvállról vevé- se — országos méretekben — milliárdos károkat, vesztesége­ket okoz, s ennek különösen mostanában nőtt meg a jelen­tősége, hiszen gyáraink, üze­meink manapság minden ki­adást, beszerzést többször is megfontolnak. Találóan mond­ta tehát a záró vita egyik hoz­zászólója : „Az üzemfenntartás végre . megszűnt a termelés fö­lösleges, »ötödik« kereke len­ni .. Néhány, a — bár lassan, de kedvezően — változó üzemi gyakorlatból vett példa szem­léletesen bizonyítja ezt. A meg­újult, dinamikusan exportáló Taurus-gyárban bevezetett szer­vezési eljárás négy hónap alatt megtérült, pedig nem volt ol­csó ... Az egyik dunántúli ve­gyiüzemben kipróbált rendsze. rés diagnosztikai mérések után a váratlan meghibásodások száma a korábbiak egytizedére esett vissza . . . Számos, a kö­zelmúltban történt tűzeset — gyárakban, közintézmények­ben egyaránt — az elektromos berendezések olyan, rejtett hi­bái miatt következett be, ame­lyek kellően szervezett méré­sekkel — a tulajdonképpeni megelőzés révén — elkerülhe­tők lettek volna. Hogy rossz példa több akad, mint jó, s hogy a változás las­sú, annak — legalábbis — két oka van. Egyrészt a szűkön ér­telmezett „termelési” szemlélet gátolja az előrelátást, más­részt az országosan érvényes szabályzók, rendeletek is, ame­lyek az üzemfenntartási mun­kák, eljárások zömét felújítás helyett sommásan beruházás­nak veszik. Megoldás: az üze­mekben is, meg a szabályzók­ban is tágabbra kell nyitni az üzemfenntartás „kiskapuját” . . . Kováts László Dezső, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, a rendezvény egyik előadója így beszél erről rész­letesebben : — A termelési veszteségek között az időkiesésen kívül óriási szerepe van az dnyagi, meghibásodási, illetve javítási költségeknek. Ezeket akkor tud­juk csökkenteni, ha felismer­jük: egy-egy meghibásodás nem csak egyszerűen keletke­zik, hanem átmeneti, előzetes pontjai, állomásai vannak, amelyek megfelelő mérésekkel felismerhetők, és ezek alapján a javítás, beavatkozás idejé­ben, felkészülten és tervsze­rűen megtörténhet, fgy konsta­tálhatjuk azt is, hogy egy javí­tás történetesen mór elkésett, de azt is, hogy korai volt: ko­rábban javítani pedig épp olyan veszteség, mint elkésni vele. Ma már olyan rezgés­mérési, infratévé-mérési eljá­rások állnak rendelkezésünkre, amelyek az üzemmenetet nem zavarják, a hiba mégis kimu­tatható, sőt, várható bekövet­kezésének idejét hozzávetőle- ge-, pontossággal előre meg lehet mondani. A tanácskozást egyébként az MTESZ érdekelt tagegyesü­letei : a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és a Gépipari Tudományos Egyesü­let baranyai szervezetei ren­dezték. A rendezők tiszte az is, hogy az elhangzottak alapján javaslatokat fogalmazzanak meg a teendőkről, s ezeket továbbítsák az intézkedésre hi­vatott országok szerveknek, ha­tóságoknak. Máris megfogha­tó, konkrétabb eredmények is születtek: a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat például még e hónap végén megkezdi egyes munkaterületein az em­lített infratévé-diagnosztikai, eljárások alkalmazását, beve­zetését. Varga J. sításait várja hanem kezdemé­nyez, szervez, tanácsot nyújt gazdasági, üzleti, piacszervezé­si munkákhoz. Mi vagyunk a kis­iparosokért, az ő ügyüket szol­gáljuk nem pedig fordítva. Az új megyei titkár Pécsett született, Sellyén töltötte a gye­rekkorát. Mindkét nagyapja, sőt a nagybátyja; is kisiparos­ként dolgoztak. Matematika­fizika szakos tanár. 1970 óta pártmunkás: Sellyén nagyköz­ségi párttitkárként kezdett, majd Mohácsra került, ahol ki­lenc éven át a városi pártbi­zottság titkára a mostani - kine­vezéséig. Ismeri az embereket, megyénk gazdaság; életét. Beszélgetésünkkor megfon­toltan jelentette ki, hogy a Ba­ranya megyei KIOSZ vállalkoz­ni akar elsősorban az anyag­os alkatrészbeszerzésben, újabb munkalehetőségek biztosításá­ban, ahogy ezt teszi a Somogy megyei testvérintézmény is. A kedvező feltételek adottak, hisz jelentkezett a 'Baranya megyei Építőipari Vállalat, hogy szíve­sen alkalmaz kisiparosokat, a Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat pedig a folyamatos csempeel­látáshoz kéri a kisiparosok együttműködését. Nem vélet­len, hogy gazdaságszervező is állást kapott a megyei KIOSZ- központban, és arra is gondol­nak, hogy az ÉLISZ-szel közö­sen működő pécsi szolgáltató iroda miként is bővíthetné a profilját, egyebek között a kis­vállalkozók felkarolásával, az anyag- és alkatrészelőteremtés gondjainak a mérséklésével. E téren épp a KIOSZ egykori dol­gozói nagyon szép sikereket ér­tek e| egy önálló gazdasági munkaközösség kereteiben. Hajós Ferenc hetente 2—3- szor jár ki a vidéki alapszer­vezetekhez. Erről a szokásárói később sem mond le, másképp a naponta jelentkező problé­mákról aligha szerezhetne tu­domást. Csuti János HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom