Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-20 / 290. szám

Dunántúlt napló 1983. október 20., csütörtök Önzetlenül, másokért! A bőrgyár; Bajcsy-Zsilinszky brigád, baloldalt Heizler József, a brigád vezetője. Egy szocialista brigád a Pécsi Bőrgyárból Megbízható, melegszívű emberek Cem Pétert, sem az édesanyját nem találták otthon, igy aztán a házfelügyelőt kérték meg, adja át az új tolókocsit gazdájának. Nem furcsa? Az ilyesmiről általában megható fény­képek készülnek, középütt a megajándékozott, körülötte a segítő­kész brigádtagok.... szóval... bizonyos szervezés előzi meg a társadalmi munkák befejeztének mozzanatát, legyen mit kivágni az újságból, és beragasztani a brigádnaplóba. szerkesztőség postájából 0 Hivatalból: nem, és emberségből? Ám kezdjük a történetet az elején! ,,19 éves unokám, Farkas Péter születésétől kezdve lábak nélkül él. Hatéves korában ka­pott egy rokkantkocsit, azt ki­nőtte, tönkre is ment, sajnos nem tudjuk kicserélni. Lányom egyedül neveli o gyereket, anya­gi helyzete nem engedi meg, hogy új kocsit vegyen" — írta Rézbányái Jánosné nagymama abban a levélben, amit — egy Péterről készült fényképpel együtt — o Pécsi Bőrgyár párt­bizottságára küldött. Innen ke­rült tovább a Bajcsy-Zsilinszky szocialista brigádhoz. — Ki nem segítene, ha egy ilyen képet lát — jegyzi meg magától értetődően Hári János, amikor a nyolctagú lakatos- brigád — kérésemre — össze­gyűlik, a bőrgyári gépjavító- műhely egyik félreeső zugában. — Az "ember nem sajnálhat­ja oz idejét, amikor megtudja, mennyit jelenthet valakinek egy ilyen szerkezet — hozza elő az olajfoltos ujjnyomokkal ,,díszí­tett" brigádnaplót: „Ez a kocsi az egyetlen, amely összeköt a külvilággal. Lehetőséget od rá, hogy levegőre menjek, ami a betegségemből kifolyólag már képtelenségnek látszott.” — ol­vasom Miklós István bőrgyári nyugdíjas köszönőleveléből. Pé­teré volt ugyanis a harmadik ilyen kocsi, amit csináltak, most készül egy negyedik. — Sokba kerülhet egy ilyen jármű, ha készen veszik, öt­ezer? Hatezer? Nyugdíjból alig­ha futja — latolgatja Scherdán János. — Meg aztán az sem mind- egy, milyen a típusa — veszi át a szót Heizler József, oki elment a szociális foglalkozta­tóba, megkereste Farkas Pé­tert a munkahelyén, hogy meg­beszélje vele, mi a kívánsága. — Péter meg is mutatta, hoqy olyat szeretne, mint a mellette dolgozó társáé. Meg­mértük, lerajzoltuk .. . Elmesélik, hogyan ötlötték ki és csinálták meg a bőrgyári óvoda kerekes játékait, félig kész a -következő darab is, mert nagyon szeretik a gye­rekek. Aztán érdekes munka volt a réges-régi, ipari mű­emléknek számító vosalógép felújítása. Itt állították fel a gyár ua'vorán, hadd lássák a fictalok, milyen masinákon dol­goztak az elődeik. Fokozatosan rendbehozzák a többi ilyen ódon szerszámot is. Ezeket ed­dig eladták ócskavasnak, a bri­gád azonban úgy döntött; kár értük, inkább kijavítják, jó lesz majd a Tímár utcai ipari mú­zeumba. Aztán behordták a Paczona néni tüzelőjét. És ha már ott jártak, körülnéztek, mi kiált ügyes férfikezek után a Nyíl utcai örea házacskában, ahol a bőrgyár nyugdíjas mun­kásnője egyedül él. Múzeum-, vagy színház- látogatást igazoló belépője­gyek, közös kirándulásokon ké­szült vidám fotók nincsenek ebben a naplóban, csak olyan szűkszavú feljegyzések, hogy: „A gépjavításokat minimális üzemórakieséssel végezzük.” „Ha csak lehetséges, felújítjuk az import alkatrészeket, ez költség­megtakarítást jelent.” „Munka­időn kívül elvégezzük a hen­ger- és fogas'kerékcserét, a fo­lyamatos Aletti gépen.” Büszkén emlegetik Scherdán János futballista pályafutását, de ő most már csak a szőlőjé­ben „sportol”. Leiphám István viszont a bőrgyári serdülő foci­csapat vezetője, és számontart- ják róla, hogy o felesége teké- zik. Füle Lajos ,.az ezermester, mindig bütyköl valamit, leg­utóbb egy kerti traktort csi­nált." Pál Lászlónak az akvá­rium a hobbija, ámbár most abbahagyta egy időre, mert túl kicsik a gyerekek, fél, hogy le­rántják az üvegtartályt és baj lesz belőle. Takács László in­kább az ehető halakat kedveli. Nagy pecás, Dunaszekcsőn épí­tett mogának horgásztanyót, természetesen a brigád közre­működésével. Könnyű elképzel­ni vidám csipkelődéseket, a jó hangulatot, amikor a mű­helyben összeszokott társaság nekifog, hogy kiássa Füle La­jos pincéjét, vagy segít rend­behozni a* örea házat a fia­taloknak, hogy társuk, a nagy­papa-jelölt. Hári János uno­kája már jó helyre szülessen. Nem feledkeznek meg az egyetlen távollevőről sem, fel­íratják velem Riszt József ne­vét. ő most szabadságon van, vakolja a házat, aminek lét­rehozásából ugyancsak kivet­te részét a brigád, amely több mint tíz éve munkálkodik együtt és „kiváló dolgozó” kitünteté­sek sora jelzi, jól végzik a dolgukat. Amikor — az ismétlődések elkerülése végett — aziránt ér­deklődöm, foglalkozott-e mára sajtó ezzel a nyolctagú közös- séagel, Csiga István, a Bőr­gyár pártbizottságának titkára azt mondja: — Eddig még nem. Ez nem egy „futtatott" brigád — néz rám jelentőségteljesen. — Ők „csők" megbízhatóan dolgozó, melegszívű emberek. Rezes Zsuzsa — Nagy pofont kaptam a PIK-töl — így kezdte panaszát egy 55 éves egyedülálló asz- szony, akinek a régi bojlerjét újra cserélték. Egy fiatalember leszerelte a régi melegvíztá­rolót és kirakta a folyosóra, mondván, majd jön a PlK és elszállítja. Hogy mégsem szál­lítja el, mert a PlK „szokásai" egy idő óta megváltoztak, az akkor derült ki, amikor a lakó a kiküldött számla alapján be­fizetett 7068 forintjáért jelent­kezett. — Ezt csak akkor térítjük vissza, ha a régi bojlert leadja és a selejtezésről szóló igazgolást mellékeli a csekk­hez — közölték a PIK-nél. Hogy hogyan adja le? Hív­jon tehertaxit. Amikor idáig jutott az el­beszélésben Szentirmai Zoltán_ né (Pécs, Pollack Mihály utca • • Üzen a szerkesztő Nem is tudom mit üzenhet­nék G. S.-né pécsi olvasónk­nak. A kérését nem teljesíthe­tem, s lehet, hogy megnyug­tatni sem tudom. Kéri, „has­sunk oda, hogy a pécsi Jókai úti iskola parkjának padjain megszűnjön a szerelmeskedés." Zavarja, hogy a fiatal párok „óraszám” csókolóznak a pa­dokon, a kisdiákok szeme lát­tára. Javasolja azt is, „A virá­gok méreggel kezeltek" tábla mintájára helyezzen ki még- egyet a hatóság a következő felirattal: „Szerelmespárok mellőzzék ezt a kis területet.” Kérését nem teljesíthetem, mert képzelje el, hány táblára lenne szükség a buszmegállók­ban, a buszokon, a lépcsőhá­zakban, az utcákon, s egyál­talán úton, útfélen mindenütt. S éppen azok nem olvasnák a tiltó szöveget, akik szinte már a közszemérmet sértő módon az utcára viszik érzelmeiket. S nem is hiszek az ilyen tiltó táblákban. Ez az utcai, park­beli szerelmeskedés nem tartó, zik azok közé a dolgok közé, amelyeket így lehetne megol­dani. Abban azért mindenkép­pen bízom, hogy az iskola kis­diákjai éppenúgy elfordulnak az ilyen látványtól, mint ön, s elítélendőnek, méltatlannak tartják, mert így nevelik őket.. . 7.), akkor egy kis csönd tá­madt, a telefonban hallani le­hetett, nyeli a könnyeit — Két­száz forint volt a pénztárcám­ban — folytatta —, de azért hívtam egy tehertaxit. A sofőr azonban közölte, neki nem kötelessége cipekedni. Vigyem le a bojlert a kapu elé: Ha sose jutok hozzá a hétezer fo­rintomhoz, akkor se vagyok ké­pes levinni egyedül azt a nehéz bojlert a második eme­letről -— sírta el magát most már leplezetlenül Szentirmai Zoltánné. Mit tehet ilyenkor egy ügye­letes újságíró? Végiggondolja az esetet, igyekszik megkeresni, ki, miben mulasztott. Itt azon­ban senki sem mulasztott. Ha egyszer a PIK-nél az a rend, hogy nem szállítják el, miért tennének kivételt Szentirmai- néval? Hogy a szerelő azt Geiger Lajosné pécsi (Hegy­alja u. 90.) olvasónktól kaptunk levelet: „Két hónap óta teljesen ko­romsötét van a Hegyalja utca 72-től a 110-es számú házig. Több esetben a házunk előtt, az úttest lyukaiban az elesett embereknek nyújtottunk segít­séget. Mindennap azzal kez­dem a reggelt, hogy a DÉDÁSZ közvilágítási csoportját hívom telefonon. Kijönnek, meg is ja­vítják, aztán kezdődik minden elölről" — írta október 6-án Geiger Lajosné. Horváth Lászlótól, a DÉDASZ közvilágítási csoportvezetőjétől megtudtuk, hogy legutóbb ok­tóber 14-én jártak a Hegyalja utcában a szakemberek, és ki­A kérdést másodszor tesszük fel lapunkban. Szóvá tettük már az év elején is, hogy rendkívül veszélyes a gyalogos közleke­dés a forgalmas útszakaszon. Duda Csaba pécsi olvasónk az errefelé dolgozók érdekében hívja fel a figyelmet ismét a járdaépítés szükségességére. mondta? Mondani akármit le­het. Az érintett tájékozódjon pontosan, ugyebár. Az illeté­kesnél. A sofőrnek se köteles­sége cipekedni, A harmadik gondolat ami felmerül: vajon ennyire elszigetelten élnek egy többszintes ház lakói? Senki sem akad a szomszédok között, akihez egy segítségre szoruló magányos asszony bekopog­hatna : jöjjön két markos férfi, vigyék már le neki azt a boj­lert? Végül köztudomású: egy ilyen átszerelés esetén a dol­gozók aligha a hátukon viszik a helyszínre a szerszámokat. Az új bojler is odajutott vala­hogy. Ugyanazon az úton nem juthatott volna vissza a régi is? Igen, tudom, nem köteles­ségük. Nem kötelesség hiva­talból, De emberségből...? R. Zs. cserélték a tönkrement izzókat az utcában. Sajnos, ez valóban nem jelent végleges megol­dást, de még idén kicserélik az égőket higanygőzlámpákra, a 100-as számú házig. A követ­kező szakasz felújítására 1985. végéig kerül sor. Az útburkolat és a járda kar­bantartásáról is kértünk tájé­koztatást Lovas Attilától, a Pécs városi Tanács csoportvezetőjé­től. Eimondta, hogy a mostani tervekben nem szerepel a Hegy­alja utca jelentősebb korszerű­sítése. Az útfelügyelettől pedig azt az információt kaptuk, hogy hozzájuk nem érkezett ebből az utcából panasz az útjavítást il­letően ... Lovas Attila adott választ er­re a kérdésünkre is, Sajnos, a városi tanácsnak nincs pénze a járdaépítésre. S ezért már ta­valy segítséget kért az itteni üzemektől, vállalatoktól, fogja­nak össze, s közösen építsék meg a járdát. Sajnos, minded­dig nem sikerült a közös mun­kát megszervezni ... Jogi tanácsadó! I Kovács Tibor olvasónk kérdése, hogy 37 évi munkaviszony után jo- goíult-e jubileumi jutalomra? A Munka Törvénykönyvének hatályos előírása szerint jubi­leumi jutalom a huszonöt, a negyven, illetve az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgo­zók részére jár. A végrehajtási rendelet értel­mében a dolgozó nyugdíjazá­sának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat nyugdíjazás­kor ki kell fizetni. Abban az esetben, ha a dol­gozónak legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munka- viszonya van, a negyven, illető­leg az ötvenéves munkaviszony­nyal járó jubileumi jutalmat nyugdíjazáskor ki kell fizetni. Olvasónk, ha nyugdíjba megy, akkor a negyvenéves munkaviszonyra járó jubileumi jutalmát meg fogja kapni. I H. T. kérdése, hogy rokkantsági nyugdíjnál egészségi állapota rosz- szabbodása miatt kérheti-e ellátá­sa felemelését és meddigf Igen! Az 1975. évi II. törvény 52. §-a értelmében, ha a rok­kantsági nyugdíjas állapotvál­tozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek meg­felelően módosítani kell! Az öregségi nyugdíjra jogo­sító életkor betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet. A 17/1975. (VI. 14.) MT. sz. rendelet 200. §-a szerint a nyug­ellátásnak és a baleseti nyug­ellátásnak orvosi vizsgálat alapján történő leszállítását vagy megszüntetését az orvosi vizsgálat napját követő m á s o- d i k hónap első napjától, fel­emelését pedig az állapotrosz- szabbodás orvosilag megálla­pított napját, legkorábban az állapotrosszabbodás bejelenté­sét, hivatalból történő felülvizs­gálat esetén az orvosi vizsgá­lat napját követő hónap első napjától kell foganatosítani. N. J.-né azt szeretné tudni, hogy a házastárZ haszonélvezetének kor­látozását ki kérheti és az özvegy által lakott lakás megváltása is kérhető-e? A Polgári Törvénykönyv 616. §-ának előírása értelmében a házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszárma- zók kérhetik. Mind a házastárs, mind. az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának meg­váltását. A házastárs által lakott la­kásra, az általa használt be­rendezési és felszerelési tár­gyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni! Itt mondjuk még el azt is, hogy a haszonélvezet korláto­zásának bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korláto­zott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figye­lembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint sa­ját vagyonát és munkájának eredményét is. A megváltást a hagyatéki el­járás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától szá­mított egy éven belül a ha­gyatéki eljárásra egyébként il­letékes közjegyzőnél kell kérni. I Somogyi G. olvasónk kérdezi, hogy elhalálozás esetén ki jogosult a lakásbérlet folytatására? A módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 8Q. § (2) be­kezdésében meghatározottak szerint a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt az egyeneságbeli rokona, az örök- befogadott, a mostoha- és ne­velt gyermeke, továbbá az örökbefogadó, a mostoha- és nevelőszülője folytathatja, ha a bérlő halálakor - állandó jel­leggel — a lakásban lakott. Az elhalt bérlő gyermeke (ideértve az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermeket is) tanácsi bérlakás esetén a lakásbérleti jogviszonyt - más, folytatásra jogosult bentlakó személy hiányában — akkor is folytathatja, ha a bérlő halála­kor nem lakott ugyan a lakás­ban, de másutt nincs lakása, továbbá a bérlő halála előtt lakásigénylését a lakásügyi ha­tóság már nyilvántartásba vet­te. ¥ Sok felvételt kaptunk e héten is olvasóinktól. Valamennyi képen szemét- és törmelékhalmazok Pécs különböző területeiről, A kétszáz forintos Koszkár-dijat ezúttal Tóth Ferencnek (Pécs, Jókai u. 36.) Ítéltük, aki Pécsett, a Honvéd u. 1-es számú ház udvarán találta ezt a rögtönzött szemét­telepet. A dijat a Magyar Hirdető pécsi irodájában veheti át, a cím: Sallai u. 8. S ismét öröm­mel tájékoztatjuk olvasóinkat arról, hogy legutóbbi nyertes felvételünk megjelenése után rendbe- tették a szemetesedényeket a Kodolányi úti parkban.---------------------------------- * --------------------------------------------------------------------------------------------­M egkérdeztük: Miért rosszak a lámpák a Hegyalja utcában? Lesz-e járda a Verseny utcában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom