Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-18 / 288. szám

1983. október 18., kedd

Dunántúlt Tlaplo

3

A képeken balról jobbra: Bojtor Károly, Angyal József, Tamási László, Brengyán Sándor, Simon Sándor. Orgoványi József, Bérezi Gyula

Az idei bányásznapon ne- gyedmilliárd forinttal jutáid mázták a szén- és ércbányászok, az aknamélyitők hűsé. gét Baranyában. Sokan kaptak húsz—harmincezret, volt aki negyvenezret, és akadt, aki ötvenezret kapott. Többen kérdezték; nem sok ez?

Sok? Kevés? Erről a legtöbb hűségjutalmat kapó bá. nyászokat kérdeztem.

Bányászhűség

— A jelenlegi szakmánybé- rek alapja még a hatvanas, hetvenes éveket képviseli. Pénzt, komolyabb összeget csak pótműszakokkal lehet keresni. A legutóbbi bányaszerencsétlenségek is sokat ártanak a szakmánknak.

— Nem vonzó szakma a miénk, azzal tisztában vagyok. Megragadtam. Megszerettem.

Bojtor Károly vájár, Mecseki Szénbányák, István-akna, előkészítő körlet:

— Minden munkahelyen

meghatározó a munka, a kereset és a kollektíva. Aki bányába jön, hogy bányász legyen, azt alapvetően a pénz csábítja a mélybe. Mostanában egyre kevesebb fiatal jelentkezik. Két éven át csapat- vezető voltam, most márciusban létszámhiány miatt szűnt meg a csapatom. Bizonytalan az utánpótlás, és ebben sok minden közrejátszik. A geológiai körülmények miatt nehéz a gépesítés, a fúró-, réselő-, a rakodógép mellett ma még nélkülözhetetlen a kapa, a lapát és a csákány. Nehéz, veszélyes, és mégis szép szakma a miénk. A jövedelem pedig

nincs arányban mindezzel.

— Engem is a pénz hozott

a bányába. Voltam parkettás, árukiadó, gépkocsivezetőként árut szállítottam, rakodtam, számláztam reggel hattól este tíz óráig, és nem kerestem meg a négyezret. Tizenhárom éve álltam be Istvón-aknára. Amit e| lehetett érni a föld alatti munkával, azt elértem. Ez kötelez is. A pénz mellett a kollektíva a legfontosabb megtartó erő. Ez tart össze minket. Lent nincs helye haragos- dinak, egymásra vagyunk utalva.

—. A hűségjutalom összegét megemeli, hogy valaki mennyi

szombat-vasárnapi pótműszakot vállal. Én az utóbbi évben 68 pótműszakon dolgoztam. És még egy: első perctől éjszakás vagyok. Hogy sok-e a hűség- jutalom? Nem hinném. A hiedelem ellenére sem vagyunk túlfizetve. Ha nem így lenne, most is tolonganának a felvételi irodáinkban a jelentkezők . ..

Tamási László csapatvezető vájár, Vasas Bányaüzem:

— Novemberben lesz huszonöt éve, hogy jelentkeztem a Széchenyi-aknán. A falumbe- liek után jöttem a biztos munka és az átlagosnál nagyobb jövedelem miatt Megbecsülnek, megbíznak a munkámban és ennyi pénzt másutt nem tudnék megkeresni. Minden a bányához köt, máshová az egészségi állapotom miatt már fel se vennének. Negyedév- százados bányászmúlttal miért is állnék be bárhová kezdőnek?

— Mi lesz, ha mi, „öreg” bútordarabok kidőlünk a sorból? Sajnos, ma nem vonzó a munkánk. A vájár, ha nincs pótműszakja, a hét és fél, nyolcezer forintot keresi meg. Ennyit már a külszínen, nagyon sok cégnél is meg lehet keresni. Gépesítettségünk sem a legmagasabb szintű. Újabban a lakáshoz jutás sem vonzza a fiatalokat, mert akinek van több százezer forintja, az nem hozzánk jön dolgozni, hanem otthon marad és ott építkezik. A mi munkánkhoz erő és szív kell. Ha valaki nem kötődik a bányához, az otthagyja úgyis. A három szakban 107 emberem van. Tudják, nemcsak szeretem, meg is követelem a rendet, és nálam a biztonság az első.

— Jól jött a hűségjutalom, szőlőt szeretnénk venni, hogy mire nyugdíjba kerülök, minden rendben legyen, és ne kelljen már akkor annyit dolgozni benne. Jó volna, ha még sok éven át felkeresne ilyen hűségjutalom-riport ügyben. Mert az azt jelentené, hogy dolgozom, egészség is van . ..

Angyal József vájár, Bányászati Aknamélyítő Vállalat:

— Asztalos szakmával hét éve kerültem az aknamélyítőkhöz. Csábított a nagy jövedelem, és az, hogy lakáshoz segítenek. Január közepétől a dorogi szénmezőben, Lencsehegyen készítünk függőleges aknát. Egy héten ót — a hétvégén is — napi 12 órát dolgozunk, a következő héten itthon lehetünk. Kemény munkát végzünk, több szakmát is tudnunk, legalábbis értenünk kell: vájár-, kőműves-, lakatosszakma ötvöződik nálunk minden percben.

— Azt mindenki tudja, hogy nincs eléggé megfizetve a bányász. A munka, a veszély, a munkakörülmények, az egészségromlás mind-mind olyan tényező, ami ma nem teszi vonzóvá a bányászatot. Mégis azt mondom: aki szinte kizárólag csak a pénz miatt marad meg, az nem is bányász.

Brengyán Sándor csapat- vezető vájár, Bányászati Aknamélyítő Vállalat:

— öten voltunk testvérek, kellett a pénz. Nagymányokon végeztem el a vájáriskolát, Ist- ván-aknán kezdtem, huszadik éve vagyok Komlón. Itt olyan brigádba kerültem, olyan szakik közé, akik foglalkoztak velem, befogadtak, meatanítottak a szakmára. Nemcsak a szakmai fogásokra, a munka szere- tetére is. Ez a legnagyobb szó a mi világunkban. Jó a társaság, sokoldalú, érdékes a munka. Nem mondom, nagyon nehéz is. Nálunk is sokat számít a pénz, de az nem minden.

— Tizennyolcán vagyunk a brigádban, szép folyóméter- teljesítményeket érünk el, igaz, gyakran túlműszakkal. Szép pénzt keresünk, mégis úgy érezzük, hogy nincs megfizetve ez a munka, más fizetésekhez képest meg különösen nincs. A mi szakmánkban sem képes mindenki kiugró teljesítményekre, és főleg hosszú távon nem. A többség éves szinten 70—80 ezer forintot keres. Hajtunk, mert a megfelelő élet- színvonal tartásához pénz, sok pénz kell, és hajtunk s^íkmai becsületből. Kollektívánk, a Szalai András brigád idén lett a Vállalat Kiváló Brigádja. Van még elérhető fokozat...

Simon Sándor csapatvezető vájár, Mecseki Ércbányászati Vállalat:

— Nem hinném, hogy valahol is van a miénkhez hasonló munkatempó. Mi megállás nélkül hajtunk majd hét és fél órán keresztül. Éjjeles vagyok. Este 10 órára a munkahelyemen kell legyek, a leszállás, eligazítás, munka, kiszállás, fürdés után jó, ha reggel nyolc órakor hazaindulhatok. A fizetést a különféle pótlékok dobják meg, azok nélkül talán nyolcezret keresnék. Az egészségünk megromlásáért kapott pótlékokból is levonják a progresszív nyugdíjjárulékot. Sajnos, közülünk nem mindenki, és nem is sokáig élvezi a nyugdíjat.

— Kőműves szerettem volna lenni, öten voltunk testvérek. Csábított a bánya és a jövedelem. A vájáriskolában országos versenyen elért helyezésünkkel társaimmal előbb szabadultunk fel, mint a többiek. Elvégeztem Pécsett a Bányaipari Aknászképző Technikumot — közben már jártam dolgozni az uránbányába. Az érettségi másnapján már jelentkeztem a lll-as üzemben, azóta is ott vagyok. Családi vonás nálunk az egy munkahelyen való megmaradás. Egy szakban dolgozom, speciális munkát végzek a feltárásban, ahol kiélhetem az alkotó kedvemet. Jó érzés lent, amikor meglátom azt a feltöréshajtást, aknarendezőt, feltáróvágatot, zsomprendszert, amit én csináltam.

— Hajtunk, ahogy bírjuk. Akj nem bírja, az kiválik a csapatból. Orvosilag makk- egészséges vagyok, bár én már nem úgy érzem. Rengeteg pénz elmegy a háztartásra, hogy bírjam kalóriával, erővel. A húst is hússal eszem.

Orgoványi József csapatvezető vájár, MÉV, ll-es üzem:

— Huszonhat éve volt júniusban, hogy beálltam a ll-es üzembe. Állandó délelőttös vagyok, gurítót hajtok másod- magammal. Rendre hozzuk a 120—140 százalékot, dolgozunk is megállás nélkül.

— Amikor kezdtem, nagy volt a bányászat tekintélye. Ma meg sokan azt hiszik, hogy könnyű munkával csak a sok pénzt kell felmarkolni. Ha így lenne! Percnyi szünet nélkül dolgozunk, fúrunk, robbantunk, ácsolunk, szállítunk. Ketten 30 —35 méter vágatot is kihajtunk havonta. Ha az ember mindent beszámít, nem is olyan magas a keresetünk ...

Bérezi Gyula csapatvezető vájár, MÉV, ll-es üzem:

— Huszonhat éves vagyok. Nyolc éve jöttem az uránhoz, a IV-es üzemnél kezdtem. Autószerelő voltam, alig kerestem. Apám is az uránnál volt vájár. Jól keresek, lakást is kaptam. Nekem nagyon tetszik a munkám. Ennyi év után hová is mehetnék, ahol ennyit lehet — igaz, kemény munkával — keresni.

— Akinek kell a pénz, az marad. Akinek meg nem minden a pénz, az kipróbálja a bányát és szedi a sátorfáját. Átlagban hozzuk a 120 százalékot. Dolgozunk is eleget. Van még mit tanulnom a bányában, igaz, időm is.

*

Újságíróként többször is jártam bányában. Munkájukat figyelve már akkor tudtam, hogy a kétkedők ázon kérdésére, hogy sok-e a jövedelmük, a bányásznapi hűségpénzük, csak egyféleképpen válaszolhatok: Nem sok.

Murányi László

A Baranya megyei Tanács ülése

(Folytatás az 1. oldalról)

gazdaságosan pedig csak földgázzal váltható ki. Ez közel 200 milliós beruházással oldható meg, de ez a nagy ösz- szeg is csak az egynegyede annak, amibe a széntüzelésre való átállás kerülne. A koncepcióban szereplő 1988—89-es hatói idő helyett 1986-ra kérte a gyár gázellátásának a biztosítását. Gálfi László arra mutatott ró, hogy a mecseki szenet 199C-ig fokozatosan kivonják a lakossági felhasználásból, ami azzal jár hogy a szenet máshonnan kell majd Baranyába szállítani. Ezért kérte a szilárd tüzelőanyagok felhasználási programjának a felülvizsgálatát, s e szempont figyelembevételét a földgáz-felhasználási koncepció megvalósításánál. Felvetette Komló gázellátási igényét és javasolta, hogy a szekszáia—dombóvári gázvezeték méretezésénél Baranya északi területeinek az igényét is vegyék figyelembe. •

Dr. Horváth László, az Országos Energiagazdálkodási Hivatal helyettes vezetője elismerte a beremendi igényt: népgazdasági érdek, hogy mihamarabb megépüljön a cementgyárat ellátó földgázvezeték, s ehhez a Cement- és Mészipari Műveknek is mozgósítani kell a saját erőforrásait. Siklóst és Harkányt arra kérte: nyújtsanak be pályázatot, ennek alap_ jón számíthatnak központi támogatásra. Elmondta azt is, hogy az OEGH soron kívül megvizsgálja, mit lehet tenni Szigetvár érdekében a pécs— nagyatádi vezeték megépítésének a gyorsításáért. Meglepőnek tartotta a komlói igényt, amit — szerinte — meg kell vizsgálni. Dr. Diófási Lajos Villány gáze'látása érdekében emelt szót, ■ s egyben kérte a nagyközség kisfeszültségű vil- lamosenergia-hálózatának a rekonstrukcióját: a túlterheltség miatt hovatovább a mező- gazdasági termelés gátjává válik az energia elégtelensége. A vitát dr. Földvári János foglalta össze, a tanácsülés a koncepciót elfogadta.

Tájékoztató a megye helyzetéről

Ezután Hor/áth Lajos megyei tanácselnök terjesztette a tanácsülés elé c végrehajtó bizottság munkájáról, a középtávú társadalompolitikai program végrehajtásáról szóló jelentést. Szóbeli kiegészítésében a megye helyzetéről adott képet. Foglalkozott a megye iparával, annak eredményeivel, s külön kitért az építőiparra, amelynek a munkája kapcsán különösen sok gondot okoz a pécsi belváros rekonstrukciója, ami a kívántnál lassabban halad, s amelyen különböző megyei erőfeszítések futottak már zátonyra. Ennél is súlyosabb gondként nevezte meg a pécsi panelüzem esedékes rekonstrukciójának a gazdátlanságát — ez könnyen veszélybe sodorhatja a pécsi lakásépítkezéseket. A mezőgazdaságról szólva megállapította, hogy a termelés az országos átlagnál gyorsabban növekszik, ehhez idén az is hozzájárult, hogy Baranyát nem sújtotta az aszály. A lakosság ellátását a kiegyensúlyozottságra való törekvés és az alapellátás biztosítása jellemezte, az intézményhálózat működése a nehéz viszonyok között is kielégítő. Fejlesztési céljainkról szólva kijelentette, hogy a lakásépítési terv szerény mértékű túlteljesítésére lehet számítani, a tanteremépítés programja pedig 1984-bea teljesül. Foglalkozott a községek részesedésével: a megyei politika szellemében a korábbinál másfél— kétszer annyi pénz jut a községeknek, de ez is kevés. Méltatta a lakosság településfejlesztő társadalmi munkáját, aminek az összes értéke idén eléri az egymilliárd forintot. A járások megszűnése kapcsán bejelentette: Baranya az átszervezést az 1979. január 1-i területrendezésre építve a városokra alapozza a közigazgatás irányítását, a járási hatásköröknek mintegy a kétharmadát közvetlenül a községek kapják meg, s erősíteni kívánják a tanácsok igazgatási társulásait.

A napirendi ponthoz hozzászólt Lukács János, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára. Kifejezte a megyei párt- bizottságnak azt a meggyőződését, miszerint a tanácsok szerepe tovább növekszik, s a helyi államigazgatási szervek egyre inkább részesei a megyei politika megvalósításának. Rendeltetésük szerint dolgoznak és keresik annak a módját, hogy feladataiknak a mai nehéz viszonyok között még jobban megfeleljenek. A gaz- dasáa kérdéseivel foglalkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a további előrehaladáshoz az eddigi munka nem elegendő, számos területen különösen gyors feilődésre van szükség. A megye fejlődése szempontjából is döntő, hogyan alakul az ipar helyzete, mert az elvárható fejlődés nélkül nem valósíthatjuk meg a céljainkat. Nehézségeinkről szólván arra mutatott rá. hogy kialakult egy olyan reflex, hoav csak a gátló tényezőkre hivatkozunk, ahelyett, hogy a kivezető utat keresnénk. A nehézségek nem hozzák magukkal az önállóság, a demokrácia csorbulását, az elkerülhetetlen központi korlátozások éppen a cselekvőkészség fokozására kell hogy ösztönözzenek.

Cs. O. — H. I.

A külkereskedelmi megbízott házhoz megy

Ez év májusa óta Baranyának is van külkereskedelmi megbízottja. Őri István agrármérnök angol nyelvtudással és némi szakmai „előélettel" — hét évig dolgozott Bábolnán, a kombinát külkereskedelmi osztályán — költözött be május elején Pécsett, a .megyei tanács hatodik emeletének egyik parányi szobájába, ahol azonban csak ritkán tartózkodik. Az üzemeket járja azzal a feladattal, hogy felkutassa a kis volumenű tőkés export árualapokat, összéhozza az eladót a vevővel.

— Mit talált, mit kutatott fel, milyen üzleteket ütött nyélbe az elmúlt öt hónapban a házhoz járó külkereskedő itt Baranyában?

— Ez így pontatlan, hogy külkereskedő, mivel üzletkötési jogom nincs. A Külkereskedelmi Minisztérium Baranya megyei megbízottja vagyok, s feladatom közvetíteni a termelők és a több mint 40 külkereskedelmi vállalat között az ún. kis exportvolumenek körében. Mi a 250 000 dollár alattit nevezzük kis exportnak, ami kb. 10 millió forintnak felel meg. Jelenleg a felmérést végzem, ennek a munkának o 60 százalékánál tartok. Szeptember 1-ig 46 esetben közvetítettem, vagyis hoztam össze az eladót a vevővel. Ebből azonban mindössze 2—3 üzlet realizálódott. Egészen apró ügyek, amelyek épp csak némi sikerélményt adtak a további munkához.

— Mégis melyék ezek?

— Mondom, egészen apróságok. Például a pgzsgős palackok kupakjának leszorításához szükséges kosarat eddig Olaszorszóaból importáltuk. A Bólyi ÁFÉSZ ipari üzeme — ismertebb nevén a csillogszóró- üzem — vállalkozott a hazai gyártásra. A gyártó gép hazai

lesz, s részben az alapanyag is. Mivel minteav 30 milliós tőkésimport-kiváltásról van szó, a Budapesti Partneripari Vállalat támogatja a dolgot, ami úgy tűnik, sínen van. A Komlói Carbonnál 100 000 pár férficsizma exportját sikerült a „sírból visszahozni”. A csizmákhoz korábban olasz import csatot használt a Carbon, de lemondta, mivel 1983-ra belföldi csatgyártó partner jelentkezett. Sajnos, a belföldi cég visszalépett. A TANNIMPEX-hez fordultak, amely elintézte a soron kívüi importengedélyt a csatok behozatalához. így a tőkés cjizmaexport elől elhárult az akadály.

— Említette a felmérést, amelyet 60 százalékban már elvégzett. Mi íven kis exportokra lát lehetőséget o megye me- zőgazdasáaában?

— A megye mezőgazdasági szerkezete döntően alaptevékenységű, s benne a búza-, a

kukorica- és a hústermelés do. minál, s ezek zárt exportpályán mozaó cikkek. Kevés a tsz-melléküzemág, és alig van a megyében ipari szövetkezet, ami korlátozza a lehetőségeket. A CHEMOKOMPLEX-szel bejártuk a termelőszövetkezeti melléküzemeket. Úipetrén az alumíniumüzem, Reménypusztán az alumíniumöntöde kapacitása bővíthető, ha majd lesz konkrét üzlet.

Lehetőség és igény van a szellemi export bővítésére is. Két pécsi GMK ilyen jellegű ajánlatát az INTERCOOP-hoz juttattam el.

Tavaly még csak Vas megyében volt, az idén már 12 megyében működik külkereskedelmi megbízott, Somogybán most áll munkába a tizenharmadik. Tevékenységük ha nem is látványos, de mindenképpen hasznos, a megyének és az oszágnak egyaránt.

— Rné —