Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-14 / 284. szám
1983. október 14., péntek Dunántúlt napló 3 Kitüntetett munkásőrök . — * ■ H azánk fegyveres erői között a munkásőrség a legsajátságosabb testület. Tagjai nem hivatásszerűen vállalják a fegyveres szolgálatot, a néphatalom védelmét, de mégis elhivatottan. A helytállás fogalma számukra egyaránt jelenti a munkában és a szolgálatban való helytállást. A fegyveres erők napja alkalmából a baranyai munkásőrök közül többen kaptak igen magas kitüntetést. ■ ■ " * — Stein Henrik a Mecseki Szénbányák munkásőrzászlóal- jának tapasztalt szakaszparancsnoka. Alapító tagja a testületnek. Háromszorosan kiváló parancsnok. Kitüntetései között van a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérem, a Fel- szabadulási Emlékérem, a 25 éves szolgálatért emlékérem és a Haza Szolgálatáért Érdemrend ezüst fokozuta. Az idei fegyveres erők napja ünnepén a Parlamentben vehette át a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Rajta k'vCI még két munkásőr kapta meg ezt a kitüntetést az országban. Stein Henrik 58 éves, nyugdíjas vájár, de még aktív parancsnok. — A mi szakaszunk a zászlóalj legalacsonyabb koráílagű, vagyis a legfiatalabb szakasza. Én pedig a második legidősebb szakaszparancsnoka vagyok a zászlóaljnak. De nem számít a korkülönbség: jól megvagyunk együtt. 11 éve vagyok a szakasz parancsnoka, s ez idő alatt négyszer értük el a zászlóalj és hétszer a század legjobb szakasza címet. Biztos vagyok benne, hogy a szakaszunk minden tagja ugyanúgy örül ennek a megtisztelő kitüntetésnek, mint én. Stein Henrik 32 év föld alatti szolgálat után, 1979-ben ment nyugdíjba. Pécsi születésű. s már 13 évesen munkába állt. A bányavállalathoz — amely akkor még a Duna Gőz- haiózási Társaság tulajdona volt — 17 évesen került. — Akkor még egy kis protekció is kellett ehhez. Mustra alapján és ajánlásra vették fel az embert a bányába. A fizikai erő számított elsősorban, s az én esetemben még az is, hogy a nagybátyám akkor már 10 éve a bányánál dolgozott. A felszabadulást követően katona, majd egy ideig a szak- szervezetek megyei tanácsának a politikai munkatársa. Az 1956-os ellenforradalom viharos napjaiban, mint tartalékos belépett a november 6-án tiszti karhatalmisták alakulatához, majd a pécsi munkásőr- zószlóaljnak megalakulásakor lesz munkásőr. Belépésének dátuma: 1957. március 14. Több mint 26 év szolgálat van már mögötte, mégis azt mondja, a beszélgetés végén: — Ha erőm és egészségem engedi, szeretnék 30 éves szolgálat után vonulni tartalékállományba. inkább meglepetésként az elismerés: Haza Szolgálatáért Érdemrend bronz fokozata. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban dolgozik, mint adminisztrátor. Negyvennégy éves, két nagy fia van: a kisebbik még gimnáziumba jár, a 24 éves nagyobbik hivatásos katona. Weninger Ádómné 1979- ben lett munkásőr. — Ennek a kitüntetésnek azért is örülök, mert az elmúlt időszakban súlyos betegségen s műtéten jutottam túl, s ezzel együtt is sikerült beilleszkednem a szakasz közösségébe. Végül is a fizikai próbatételeket is bírtam, pedig ezektől féltett leginkább a nagyobbik fiam: „Nem neked való bakancsban, géppisztolyt cipelve órákon át menetelni.” — Ezek szerint a családja nem lelkesedett azért, hogy munkásőr lett? — A fiam csak aggódott, egyébként egyáltalán nem volt meglepetés a család számára, hogy munkásőr lettem. A férjem, aki szintén a bólyi kombinátnál dolgozik, már huszonhárom éve munkásőr. Ö a szakaszparancsnokom és természetesen sokat segít nekem. Különösen a fegyverrel való bánásban, mert bizony az még mindig a gyengém. A munkásőr élettel kapcsolatos többi dolgot könnyebb volt megszokni. A férjem mellett két évtized alatt úgy-ahogy megismerkedhettem a feladatok jellegével, a szolgálattal. A férjem segítségét én is viszonozni próbálom: főleg a naplóvezetésben, hiszen mint adminisztrátornak, ebben nekem van tapasztalatom. Illés János, a pécsi munkás- őrzászlóalj ércbányász századának munkásőre. Hosszú ideig szakaszparancsnok is volt. Korábban már megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát. Az idei fegyveres erők napi ünnep alkalmából az érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A kitüntetettek közül talán Weninger Ádámnét, a mohácsi zászlóalj munkásőrét érte legNegyvenöt éves, huszonhárom éve dolgozik a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. Először segédvájár, majd vájár, jelenleg robbantómester. Elvégezte közben a bányaipari technikumot. Kitüntetései között megtalálható a Bányász Szolgálati Érdemérem, s igen sok munkásőr kitüntetés is. Alapító munkásőr. — Villányi születésű vagyok, s onnan csak 1966-ban költöztünk Pécsre a feleségemmel. Szüleim napszámosként dolgoztak, öten voltunk testvérek. Az ellenforradalom napjait Villányban éltem át. Nem lehet mondani, hogy különösebb zűrök lettek volna a faluban, de azért akadt néhány megkótya- gosodott fejű ember, aki nem- zetőrösdit próbált játszani, s össze is állították azt a listát, hogy kiket akarnak félreállítani az útból a község lakói közül. Azon a listán én is szerepeltem, valószínűleg családi és baráti vonatkozások miatt. Villányban lettem aztán munkásőr, amikor megalakult a siklósi egység 1957. március 12-én. Egyenruhánk nem volt, civilben járőröztünk, de egyre jobban nőtt a tekintélyünk, ahogy erősödtünk. Nagyon fiatal voltam még, csak utána, 1958-ban vonultam be katonának. — Gondolom, hogy az előbb említett családi vonatkozások és baráti kapcsolatok hatása is szerepet játszott abban, hogy az elsők között lett munkásőr? — Az szomszédunkban lakott egy karhatalmista tiszt, akivel én elég jó barátságban voltam. Aztán az egyik sógorom is alapító mnukásőr. Az évek során úgy alakult, hogy voltam beosztottja is, meg parancsnoka is. A feleségem nem munkásőr, de egyáltalán nem szokatlan neki, hogy én fegyveres testület tagja vagyok. Jugoszláv partizón-ösz-. szekötő volt a világháborúban, s itt sebesült meg súlyosan Villány közelében. Nem is tudták továbbvinni a többiek magukkal. Amikor felépült, már nem mehetett haza. Akkoriban, 1956 őszén, gyakran elgondolkodtam azon, miféle érdekeket és ideológiát szolgáltak azok az álhazafiak, akik engem a likvidálandók listájára vettek, azért, mert a feleségem a világháborúban partizánként harcolt a fasiszták ellen. Többek között ezért is lettem akkor munkásőr. M Stein Henrik Weninger Adámné Illés János Szociálpolitika 150,2 millió forint három üzemben Tervek és a megvalósulás Az év utolsó negyedébe lépve a részeredményekből következtetve már egyre világosabban kirajzolódik a kép: mit sikerült az idei tervekből megvalósítani, milyen célokat kell kitűzni jövőre? Mindez nemcsak a termelésre vonatkoztatva igaz, hanem a vállalatok szociálpolitikai tervének teljesítésére is. Három pécsi vállalatot néztünk meg, hogyan is áll szociálpolitikai tervük végrehajtása. A három vállalat a népgazdaság három különböző ágazatát képviseli: a közlekedést, a villamosipart és a köny- nyűipar nehezebb „fajtáját”, a bőrgyártást. Volán 12-es Vállalat A Volán 12-es Vállalat szociálpolitikai célokra az idei évre 63 millió forintot tervezett. Ebből az összegből 24 milliót a munkavédelemre, a munka- körülmények javítására, kétmilliót pedig tűzvédelemre fordítanak. Májusban elkészült és üzembe helyezték a vállalat 25 főt foglalkoztató rehabilitációs műhelyét, a siklósi üzem- igazgatóságnál megvalósult a komplex szociális létesítmény (melegítő konyha, büfé, étterem, öltöző, fürdő). A pécsi szolgálati helyen felújították az üzemi konyhát és az éttermet, és elkezdődött a teherforgalmi üzemegységnél egy olyan szerelőcsarnok építése, amely a nagy és magas szerelvényeket is képes lesz majd foqadni. Sikerült jelentősen emelni a pályakezdő dolgozók alapfizetését. A Volán-dolgozók gyermekeinek — mintegy 200-nak — a nyáron kéthetes turnusokban sportnapközit szerveztek Or- fűn. 1984-re a Volán 12-es Vállalatnál a szociálpolitikára fordítható keretek szinten tartását tervezik. Különösen fontos feladatnak tartják továbbra is a munkakörülmények javítását, így például újabb szerelőaknákat építenek. Új fejlemény, hogy a jövő évben szervezett formában kívánják megoldani a dolgozók lakáshoz juttatását. Pécsi Bőrgyár A Pécsi Bőrgyárban 46 millió forint jutott az idei évben a szociálpolitikai feladatok megoldására. Ennek az összegnek mintegy hatvan százalékát a munkakörülmények javítására fordítják: zajszintcsökkentés, levegőtisztítás, stb. A tavaly elkészült üzemorvosi rendelő az idei évben újabb korszerű vizsgáló műszereket kapott. Közvetve az üzemegészségügyhöz tartozik, hogy a jövő évben egy 40 főt foglalkoztató bőrdíszmű műhely beindításával próbálják megoldani a rehabilitált dolgozók foglalkoztatását. 1984- ben egyébként a szociálpolitikai tervben a szinten tartásra törekszenek. Nagyobb hangsúlyeltolódás sem lesz az ösz- szegek megoszlásában: a bőrgyár veszélyes üzem, ezért a legfontosabb tétel mindig is a munkavédelem és a munkakörülmények javítása marad. Különösebb szociális beruházást nem terveznek: ezek a létesítmények már az elmúlt évek során mind megvalósultak — óvoda, bölcsőde, konyha, éttermek, fürdők — s csak folyamatos karbantartást igényelnek. / Pécsi Hőerőmű A Pécsi Hőerőmű 1983-as szociálpolitikai tervének végrehajtására 41,2 millió forint állt rendelkezésre. Májusban elkészült az erőmű rekonstrukciójához szükséges új szociális tömb: fürdő, orvosi rendelő, étkezde. A mintegy 15 millió forintos beruházásra idén 4,5 millió forintot fordítottak. Nemrégiben kezdődött meg egy újabb létesítmény, a jövő évben az erőmű rekonstrukcióján dolgozó 360 csehszlovák szakmunkás elhelyezését biztosító munkásszálló építése. Ezt az épületet tavaszra már át kell adni. Költsége 23 millió forint. Az erőmű dolgozói kommunista szombatokat vállaltak, hogy a szociális célokra fordítható keretet bővítsék. Az első félévben ebből oldották meg a nyugdíjasok segélyezését, a második félévben pedig a lakásfejlesztési alapot növelik. 1984-ben a szinten tartás a cél. A szociálpolitikai feladatok között legnagyobb hangsúlyt a lakásépítés támogatása kapja: az erőmű szeretne bekapcsolódni valamilyen lakásépítési akcióba. Ezenkívül várhatóan az üzemétkeztetésben lesz jelentősebb előrelépés: arra számítanak, hogy az átalakított étkezőhely, a kulturáltabb körülmények növelni fogják azok számát, akik igénybe veszik az üzemétkeztetést. D. I. Putriból I rodalmi művek sorából is ismerős a kép: az életmódváltós,, a hagyományos kultúrából való kiszakadás emberi tragédiák sorát indítja el, még akkor is, ha a váltás elengedhetetlenül szükséges, és összességében nézve előrelépés. Két számról jutott ez eszembe, két arányszámról: a cigánytelepeken élők aránya öt év alatt közel négyszeresére csökkent - s ugyanezen öt év alatt a cigány bűnelkövetők aránya kereken négyszeresére emelkedett Baranyában. Valószínű, hogy e két arány számszerű hasonlósága csupán véletlen — azaz nem kell feltétlenül olyan mértékben emelkednie a bűnözésnek, amilyen arányban elhagyják a* putrikat az emberek — de azért elgondolkodtató. Míg öt évvel ezelőtt népességükhöz mért arányuk szerint ré. szesedtek a bűnelkövetésben is (Baranya lakosságának 5 százaléka cigány származású; 1978-ban az összbűnözők 4,8 százaléka volt cigány, ez az arány 1982-re 19,6 százalékra emelkedett, miközben népességarányuk változatlan maradt.) Különösen elgondolkodtató, hogy míg 1978-ban a 291 fiatalkorú bűnelkövető között ,,csak" 40 volt a cigányszárma, zású (13,7 százalék), addig 1982-ben a 333 fiatalkorú bűnelkövető közül már majd minden második volt cigány származású, arányuk 42,3 százalékra emelkedett. De éppen a fia- talök nagyobb veszélyeztetettsége erősíti meg a sejtést: a put. riból való kiköltözés, azaz a hagyományos közösségből való kiszakadás lényeges okként szerepel ezen számok alakulásában. De ez nemcsak a cigányságot veszélyezteti: az utóbbi év. tizedek igen jelentős változásokat hoztak a települési, munka- és életmód az egész népes, ség számára: aprófalvak nép- telenedtek el, felgyorsult a vá- rosbo áramlás, megváltozott a munka, felbomlottak a „nagy- családok”, tömegesen jelentek meg a „kulcsos gyerekek" stb. Ezek a változások azokat is megviselték, akiknek a változás nagysága messze nem volt akkora, mint akik a putriból kerültek a falvakba vagy városokba. A hagyományos életkörülmé. nyékből való kiszakadással ugyanis megszakadnak a hagyományos erkölcsi kötöttségek, az egyén megszabadul egy adott közösség ellenőrzésétől egyrészt, másrészt nem lehet ugyanúgy cselekedni, ugyanolyan következményekkel más környezetben. Hiszen a hagyó, mányos életmódoknak sem volt akkora fegyelmező ereje, hogy Valami idealizált falusi, városi vagy putriéletről beszélhetnénk — de ami például harminc évvel ezelőtt egy falusi kocsmában legényvirtusnak számított, az ma már falun is garázdaság, még inkább az egy városban, ahol egy kocsmai verekedésnek Végképp eltűnt a hajdani funkciója: legénynek a kocsmában is illett lenni, és a munkában is. Putriból házba kerülni hatalmas változás egy népcsoport életében; évszázados elszigeteltség szűnik ezzel, s nyílik lehetőség az évszázados hátrányok behozatalára. Mert ezek a hátrányok hatalmasak: születésüktől halálukig végigkíséri a putrikból ki költözőiteket ma is. Mert ugyan jelentősen csökkent csoportjukban a csecsemőhalandóság, de még mindig magasabb az, ami a megye lakosságának többségénél. A civilizáció hatása, hogy abszolút számban a cigányoknál is csők. kent az utóbbi öt év alatt a születések száma — arról ők igazán nem tehetnek, hogy a lakosság többi részénél náluk is jobban, így Baranyában az összes élveszületésből tavaly már 14,1 százalék jutott a megyei cigányságra. A cigánygyerekek hátránya még mindig nagy, s ez nyilvánvalóvá válik, amikor elérik az iskolás kort. Számarányuk egyre csökken a felsőbb osztályokban, s kevesen végzik el közülük a nyolc osztályt. A továbbtanuló cigánygyerekek száma pedig évek óta stagnál, s jóval alatta marad korosztályukban való részvételük arányától. Nem lenne teljes a kép, hacsak a negatív hatásokról szólnánk — bár sokak számára csak úgy jelenik meg a cigányság életmódváltozása. Jelentősen nőtt a rendszeres munkát végzők száma és aránya a cigánylakosság körében — márpedig ez az alapja a társadalmi beilleszkedésnek. S erdei putrikból falusi, városi házakba való településnek ezért lesz összességében mégis pozitív a mérlege. B. L.