Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-13 / 283. szám

Dunántúli napló 1983. október 13., csütörtök Nyugdíjasok fóruma Szabadság, munkaidő, nyugdíjlolyósítás szerkesztőség postájából H Válaszol az illetékes Új járat két pécsi városrész között Olvasóink írjak Közlekedési kultúránkról Olvasóink közül sokan érdek­lődnek a nyugdíjozással, a nyugdíjasként történő munka­végzéssel kapcsolatos kérdések­ről, problémákról. Ma ezek közül foglalkozunk néhánnyal, a teljesség igénye nélkül. SZABADSÁG Szabadságnak azt az időtar­tamot nevezzük, amely alatt a dolgozó munkavégzési kötele­zettsége alól a jogszabályban meghatározott jogcímen, általá­ban hosszabb időn át mente­sül. A szabadság alapszabadság­ból és pótszabodsógból tevődik össze. Alapszabadságként a dolgozót minden munkában töltött TELJES naptári évre tizenöt munkanap illeti meg. Egy nap pótszabadság jár a dolaozónak minden munkavi­szonyban töltött három év után, legfeljebb azonban évi 9 mun­kanap. Tehát a dolgozó évi 24 munkanap szabadságra lehet jogosult. A 74/1981. (XII. 29.) MT sz. ren­delettel módosított Mt. V. 50. § (2) bekezdése szerint annak a dolgozónak, aki öregségi nyug­díjra jogosultságának a meg­szerzése után fizikai munkával teljes munkaidőben tovább dol­gozik, az első naptári évben há­rom, a második és minden to­vábbi naptári évben öt munko- nop pótszabadsáq jár. Előfordul, hogy a nyugdíjba menő dolgozó több szabadsá­got vett iqénybe, mint ami az adott időszakra megillette. Ez­zel kapcsolatban úgy rendelke­zik a jogszabály, hogy nem szo­bád a többletszabadságot le­vonni, ha a dolaozó munkavi­szonya nyugdíjazás miatt szűnt meg. Úgyszintén nem vonható le a többletszabadság a dolgo­zó halála esetén sem. Többször felmerülő kérdés, hogy jár-e és milyen szabadság a dolgozónak, ha nem teljes munkaidőben, hanem ettől el­térő módon kerül foalalkozta- tásra, vagy részmunkaidőben dolgozik. Abban az esetben, ha az ilyen dolgozó hétfőtől péntekig terjedő minden munkanapon munkát végez, a szabadság ugyanolyon mértékben megille­ti, mint a teljes munkaidőre al­kalmazottat (tizenöt munkanap alapszabadságra és a feltéte­lek fennállása esetén a külön­böző pótszabadsáqokra is jogo­sult). A szabadsáq idejére átlagke­reset azonban ilyenkor csak a dolgozó munkaidejével arányos időre jár (oéldául napi 4 órás munkaidővel foglalkoztatott dol­gozót egy szabadságnapra négyórai ótlaakereset illeti méa). Abban az esetben, ha a nem teljes munkaidővel foglalkozta­tott dolgozó csak a hét meg­határozott napjain végez mun­kát, szabadságát ugyanúgy kell biztosítani, mint a teljes mun­kaidőben alkalmazott, de heti egynél több szabadnapot biz- ’ tosító munkaidő-beosztással dolqozónak. A szabadsáa kiadásánál te­hát a hét minden munkanap­ját munkanapként kell figye­lembe venni a heti egy sza­badnap, a heti pihenőnop és a munkaszüneti napok kivételével. A szabadságidőre járó átlag- kereset ez esetben is úgy ala­kul, mint a hét minden munka­napján rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak esetében. (5/1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. r. 2. § (1) bek.) MUNKAIDŐ A rendes munkaidő hosszát általában a jogszabály hatá­rozza meg, ezért arra nézve a feleknek a munkaszerződésben nem kell megállapodni. Ezért ezt általában törvényes munka­időnek is nevezik. A törvényes munkaidő általá­nos mértéke heti 42 óra. Kivételesen egyes területeken a törvényes munkaidő ennél rövidebb, vagy hosszabb is le­het. Heti 42 óránál hosszabb a mezőgazdasági termelés és fel­dolgozás körében, a miniszter által, a munkaügyi miniszterrel egyetértésben meghatározott munkakörökben, továbbá azok­ban a munkakörökben, ahol a munka eqészben vagy részben készenléti jellegű. Például a portásoknál. A hosszabb mun­kaidőt o vállalati kollektív szer­ződésben, munkaügyi szabály­zatban határozzák meg. A munkaidőt a jogszabályok általában heti keretben hatá­rozzák meg. Egyes munkakörök különleges körülményei azon­ban a munkaidőnek egy hétnél hosszabb időre történő megál­lapítását kívániák meg, mert csak így lehet a törvényes munkaidő betartását biztosíta­ni. Ezért mód van a több heti, havi vagy évi keretben történő meghatározásra is. MUNKAVISZONY MELLETTI NYUGDÍJFOLYÓSÍTÁS A munkaviszonybon, a szö­vetkezeti tagsági viszonyban vaov a bedolgozóként foglal­koztatott öregséqi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mindad- d i q folyósítani kell, amíg a; foglalkoztatás idejére a naptá­ri év folyamán az 1260 órát (foglalkoztatási keret) vagy az ezen belül elért keresete a 60 ezer forintot nem haladja meg. Ha a nyugdíjast bedolgozó­ként, illetőleg olyan munkakör­ben foglalkoztatják, amelyben a munkaidő nem mérhető, vagy amelyben a munkajogi Szabályok a kötelező munka­időt nem határozzák meg, az elért kereset minden 50 forint­ját egy órai foalalkoztatásként kell számításba venni. A munkaviszonyon, a szövet­kezeti tagsági és a bedolgozói jogviszonyon kívül megbízás alapján vaqy bármely egyéb cí­men munkát végzőnek az öreg­séqi. a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíját minden naptári év első napjától mind­addig folyósítani kell, amíg e tevékenységéből származó dí­jazása, tiszteletdíja stb. a nap­tári év folyamán a 60 000 fo­rintot nem haladja meq. (66/1982. (XII. 4.) MT sz. r. 27. §> S. A. Hóka Sándorné és negyven­hat pécsi olvasónk fordult hoz­zánk új autóbuszjárat indítá­sát kérve a pécsi főpályaud­var és Újmecsekalja között. Levelüket továbbítottuk az il­letékeseknek, és Albert Ferenc- től, a 12-es Volán igazgató- helyettesétől a következő tá­jékoztatást kaptuk: Vállalatunk még ezen ötéves terv folyamán tervezi a déli városrészből a főpályaudvar időben jobb elérését biztosító vonalvezetés kialakítását. En­A Dunántúli Naplóban 1983. szeptember 15-én megjelent „Nem ad vizet a közép-gyüké- si kút" című cikkében foglal­takra az alábbi választ adom: A vízellátással kapcsolatos panaszt a cikk megjelenése után ismételten felülvizsgáltat­tam. Ennek során sikerült fel­tárni és megszüntetni a víz­hiány okát. Az időszakos víz­hiányt három tényező okozta: A vízhálózaton lévő csőtöré­sek, melyek gyakorisága a há­lózat kora miatt a szokásos­nál magasabb, valamint ezek felderítésének nehézsége. A rendkívüli száraz időjárás miatt megemelkedett a vízfo­gyasztás, melyet a szokásosnál másfélszer nagyobb vízmeny- nyiséggel sem tudtunk ellen­súlyozni. Megállapítottuk, hogy a vízhiányra tekintet nélkül a területen lakók tömlővel, illet­ve „árasztásos” módszerrel lo­csoltak. Ebből szükségszerűen következett a magasabban fekvő területek vízhiánya. Az elosztóhálózat egy toló­zárának illetéktelenek által tör_ tént átállítása, amelynek kö­vetkeztében a lámpásvölgyi ge­rincvezetékbe kevesebb víz ju­tott. A csőtörések elhárítása, a csapadékosabbá vált időjárás és a tolózár eredeti állapot­ba történő visszaállítása együttesen azt eredményezte, hogy a közép-gyükés] közkút vízellátása megjavult és folya­matosan biztosított. Szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy a víznyerési ka­pacitás korlátozott volta, a hálózat állapota és a vízhasz­nálati szabályok meqsértése miatt vízellátási zavarok a jö­vőben is előfordulhatnak. Vál­lalatunk vízbekötési enqedélyt csak háztartási célra, azzal a feltétellel ad, hogy a vízhasz­nálatot külön bejelentés nélkül korlátozhatja, illetve szünetel­tetheti. A véqleges megoldás csak abban az esetben vár­ható, ha a vízellátást a lakos­sági ellátásra illetékes közmű vállalat veszi át. amelv na- qvobb vízbázissal és szaksze­mélyzettel rendelkezik. Vass István, MSZB külfejtési üzemvezetője A SZERKESZTŐ MEGJEGY­ZÉSE: örömmel vettem a tá­jékoztatást, miszerint a cikk megjelenése után sikerült fel­tárni és megszüntetni a víz­hiányt. Bár a rendszeres víz­szolgáltatást az illetékes nem garantálja, s végre az is kide­rült: miért nem. A közép-gyü- késieknek több hónapig kel­lett várniuk erre a magyará­zatra — mindeddig csak ígér­getéseket, kitérő válaszokat kaptak. A hónapokig tartó hu. zavona után végül is kiderült, hogy a vízhiány három oka, közül kettőben az ott lakók lúdasak: tömlővel, illetve „árasztásos” módszerrel lo­nek során a járat a lehajtó­ágon át közelíti meg az állo­mást, s biztosítja az önök ál­tal felsorolt intézmények, vál­lalatok időben gyorsabb meg­közelítését. A járat terveink szerint nem Üjmecsekaljára, ha­nem a Szabadság út—Rákóczi út—Rózsa Ferenc úton, a bel­városon keresztül hurokjárat jelleggel közlekedik majd. A járat beindításának előfelté­tele a Lenin tér és környékének a városrendezési terv alapján való végleges elkészülte. csoltak a szárazságban, és il­letéktelenek átállítottak egy tolózárat. — Ezt a két dolgot nehezen értem: többször is jártam Közép-Gyükésben ennél az egy közkútnál, s nem tu­dom elképzelni, hogy a terüle. ten lakók hogy tudtak erről tömlővel, illetve árasztásos módszerrel locsolni. A tolózár megjavításával pedig miért ♦árt az üzem hónapokig, hi­szen a nyár közepén saját sze­relője vizsgálta meg a kutat, és sem ottjárta előtt, sem utá­na nem volt víz. A külfejtési üzem vezetője arról is tájékoztat, hogy mi­lyen feltételekkel engedélyezi a vízhasználatot „külön bejelen­tés nélkül korlátozhatja, illetve szüneteltetheti” — valószínű­leg az ott lakók erről most ér­tesültek először. A végleges megoldásként pedig tulajdon­képpen a városi tanácsra há­rul a felelősség, csakhogy a tanácson a közép-gyükésiek azt a választ kapták, hogy nem tudja a város megépíteni a költséges vezetékhálózatot, tehát továbbra is a bánya fe­lelős az ellátásukért. Nyilván­valóan tudni szeretnék: végül is ki segít a gondjuk végleges megoldásában? A közlekedési kultúra téma­körébe sok minden beletarto­zik, így többek között az is, hogy mi megtörténik a gépko. csiban, vonaton fogyasztott ételmaradékokkal, csomagoló­anyagokkal. Számtalanszor voltam tanúja annak, hogy clyanok is, akik egyébként nem közömbösek a városuk, környe­zetük rendjével, tisztaságával kapcsolatban, az országutakon, vonaton mintha kicserélték vol­na őket. Szemrebbenés nélkül hajigáinak ki mindent a gép­kocsi, a vonat ablakán, nem gondolva annak súlyos követ­kezményével. Történetesen a kidobott gyümölcshéjon, vagy nylonzacskón elcsúszva egy motoros az életét vesztheti, vagy hogy a vonatablakon ki­dobott sörösüveg a vasút mel- lett tartózkodók halálát okoz­hatja. (Tudomásom szerint er­re volt példa.) De, ha mindezt nem is vesz. szűk figyelembe, akkor eszté­Szigecsán Józseftől, Dráva- kereszttúrról kaotunk levelet. A következőket írja: 1983. augusztus 10-én tör­tént, hogy a megspórolt pén­zemből — cukorbeteg vagyok, s tudjam tárolni az élelmet — vettem eqy VZ—20. típusú ju­goszláv fagyasztószekrényt Szi­getváron. a műszaki boltban, 16 000 forintért. A hűtőt haza­szállítottuk és otthon is kipró­báltuk, ugyanúgy működött, mint Szigetváron, a műszaki boltban. Pillanatnyilag nem volt mit fagyasztani, úgy ki is húztuk a fali csatlakozóból. Auqusztus 14-én került sor a szekrény üzemeltetésére és másnap reqgel vettem észre, hogy nem fagyaszt, hanem el­lenkezőleg, melegít. Augusztus 15-én bejelentettem a legkö­zelebbi sellyei szervizbe, azt mondták, miért nem viszem vissza a boltba, ahol vásárol­tam. Ott kicserélik. Csakhogy ilyen típusú, illet­ve gyártmányú hűtőláda az üzletben nincs több. így au­gusztus 18-án beszállították a tikai szempontból is elítélendő ez a magatartás, mert az utak széle, árok- és vasútpartok, sőt újabban már az erdő sűrűje is egy nagy szemétdomb be­nyomását keltik. Megtalálható itt, az előbb említetteken kí­vül a gépkocsi olajcseréjének maradványa (fáradtolaj, üres olajosflakon), rossz mosógép, vaskályha és számtalan más, környezetet szennyező anyag. Ebben a legnagyobb tragé­diának azt tartom, hogy ezt az állapotot megszoktuk és természetesnek tartjuk .. Lehet, hogy az emberek let­tek felelőtlenebbek, hanya­gabbak? Vaqy nem megfelelő ezt a fe'előtlen magatartást tiltó rendelkezés, illetve annak tudatosítása, valamint a be­tartását ellenőrző és megszün­tető apparátus és annak szi­gora . .. Traj Ferenc, Pécs, Tolbuhin út 57. . * sellyei szervizbe, ahol a mai naoiq is arra hivatkoznak, hogy alkatrészt nem kapnak, köl- csönládát sem tudnak biztosí­tani. A garancialevélben ben­ne van, hogy 45 nap után kö­telesek újra kicserélni a ké­szüléket, ők arra hivatkoznak, hogy csak abban az üzletben lehet azt lebonyolítani, ahol vásároltam, de ott arra nincs lehetőség. * Szigecsán Józsefet nem tá­jékoztatták a szervizben alap­vető dolqokról. Ha nem tud­ják a készülékét megjavítani, csereutalványt kötelesek adni, amelyre a bolt új készüléket ad, illetve azonos rendelteté­sűt. Ha egyik sincs az üzlet­ben a vásárlónak vissza kell fizetni a vételárat. (Az már a boltvezető dolqa, hogy esetleg beszerzi a hűtőládát, s íav kár­téríti a vásárlóiát.) Felhívjuk olvasónk fiaveimét arra is, hogy a hibás teljesítésből adódó bármlyen költségét — szám­lával igazolhatót — kérheti a bolttól . . .---------------- * --------------­L eszedték az acélkábelt Olvasóink jelzése alapján október 4-i lapunkban szóvá tettük, hogy a pécsi Eszpe­rantó parkban drótkötéllel hur­kolta körül a platánfát a DÉ- DASZ. A Vállalat illetékesei kimen­tek a helyszínre és a tapasz­taltakról a következő tájékoz­tatást adták: Nem ők, hanem a 26-Os Államj Építőipari Vál­lalat dolgozói kerítették körbe a platánt, s nem is drótkötél­lel, acélkábellel. Uqyanakkor az építők megígérték, hogy méa aznap leszedik a, hurkot. Bizonyára olvasóink is öröm­mel nyuatázzák. hoav bár együtt tévedtünk.' a DÉDÁSZ segítő­készen intézkedett, s végül a fa sértetlen maradt.--------------- * --------------­Ö nkéntes segítők Kedves levelet kaptunk Ká­roly Imrénétől, a pécsi Fábián Béla Nevelési Központ nyug­díjas klubjának titkárától és Rézbányái Jánosné nyugdíjas olvasónktól: A Pécsi Bőrgyár Bajcsy-Zsi- linszky szocialista brigádja toló­kocsit készített Rézbányái Sán_ dorné mozgássérült unokájá­nak. Nem vártak érte külön köszönetét, a család távollété­ben a házmesternél adták le a nélkülözhetetlen ajándékot. Emberségüket köszöni a nagy­mama, s örömében osztozó nyugdíjas klubtársai. G. M. » E heti Koszkár-dij nyertesünk Kadlicsk-6 József, pécsi (Kodolányi u. 3.) olvasónk, aki a Nevelési Központ közelében találta ezt a szemetesedényt, amely szeméttől csordult. Három edényt is lefényképezett ebben a park­ban, valamennyi hasonló állapotban, de helyszűke miatt csak egy kép közlésére van lehetőségünk. Kadlicskó József felveheti a kétszáz forintos jutalmat a Magyar Hirdető pécsi irodájában (Sallai u. 8.) Örömmel ér­tesítjük olvasóinkat arról is, hogy legutóbbi nyertes képünk megjelenése után elszállították a törmeléket a Szalai András útról. Melegít a hűtőláda A közép-gyiikési közkút ügye

Next

/
Oldalképek
Tartalom