Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-03 / 243. szám
1983. szeptember 3., szombat Dunántúli nauiö 13 Papagájok, egzóták nemzetközi seregszemléje Pécsett a Helyőrségi Művelődési Otthonban Díszmadárkiállítás Az arapapagáj féltve őrzi a díszmadár-kiállítás bejáratát. Er a fehér madár viszont duzzogva figyeli a látogatókat. Találkozásom Wales hercegével viszonylag rövid, tárgyszerű fég. körben zajlott. Nem fecséreltük a szavakat, én néztem, ő pedig egykedvűen tollászkodott. Prin. ceof Wales ugyanis egy papagájfajta és a kiállítás egyik sztárja. Laura viszont annál beszédesebb volt. A pécsi Helyőrségi Művelődési Otthon főbejárata fölött függő kalitkában eszegette a földimogyorót, időnként harsányan közölte az arra já. rákkal „Laura vagyok! Szép vagyok!" Beleszámítva azt, hogy egy javakorabeli nagy arapapagájról van szó, igazat is adhatunk neki. Immár másodízben nyílt meg a Nemzetközi díszmadár-kiállí. tás Pécsett, hagyományosan a bányásznapot tisztelve meg a megrendezés időpontjával. Igazi csemege ez a nemzetközivé terebélyesült madár-seregszemle, nemcsak a tenyésztőknek, hanem a madarat tartó állatbarátoknak, sőt az odalátogató érdeklődőknek is. Osztrák, csehszlovák és jugoszláv tenyésztők is érkeztek, kiállítottak, s eséllyel pályázhatnak a különféle díjak valame. lyikére. Nagy figyelmet keltett az Ausztriából érkezett bóbitás fehér kakadupár és a 70 különböző fajtát képviselő, ezernél is több papagáj. Babusgatni valóan aranyosak a fél gyufásdoboz nagyságú pillangó pintyek, amarandok, csücsörkék, de óráikig el lehetne nézni az egzóták 33 fajtájának bármelyik képviselőjét. Jóval kevesebb simogatási ingert keltenek a hüllők, amelyek a nagyterem előcsarnokában jelentenek látványosságot a Mecseki KuJtúrpark jóvoltából. Ugyancsak vonzza a látogató. gat az udvari vízmedencében úszkáló két fekete hattyú, több vadkacsa társaságában. A madaraknak jelentenek konkurenciát az udvarban kiállított szíá. mj és csincsilla macskák (utóbbinak egyetlen tagja hétezer forintba kerül, de a sziámi kölykökért is elkérnek 2500 forintot). Családi házában általában 6—700 madarat tart Antal László, a szaporulat idején ezer fölé is nő az állomány. — Tizennyolc éve foglalkozom madarakkal. Nekem ez a szenvedélyem. Úgy látom, hogy ez a mostani kiállítás szebb környezetben, színvonalasabb felhozatallal jobb, mint a legutóbbi budapesti volt. Ez a dicséret általános volt a tenyésztők körében, s akiket, illet, az a Magyar Díszmadár Tenyésztők Országos Egyesületének pécsi csoportja, és a Mecseki Kultúrpark. Dr. Fülöp István, a kultúrpark igazgatója még hozzátette: — Köszönet illeti a pécsi helyőrség parancsnokságát és a Helyőrségi Művelődési Otthon vezetőségét, hogy a rendezvényt kifogástalan környezetben s ilyen színvonalon tekinthetik meg az érdeklődők. Ma és holnap még várja látogatóit a díszmadár-kiállítás. K. Gy. Bevezetés a filozófiába Három lehetőség a világnézeti tárgy tanítására Hosszú évekig „világnézetünk alapjai" címmel szerepelt a tárgy a középiskolák negyedik osztályaiban, feladata szerint azért, hogy összefoglalja a szaktantárgyak világnézeti vonatkozásait. szintetizálja a diákok számára a dialektikus történelmi materializmus elveit. Dehát azt már a görög filozófusok is tudták, hogy egy folyóba nem lehet kétszer belelépni, lévén, hogy minden változik: e változások tették szükségessé, hogy megreformálják a világnézeti tárgy tanítását is. A reformra az idei tanévtől kerül sor, mégpedig három lehetőséget kínálva diákoknak, tanároknak ^egyaránt. Ebben az évben meg történhet a tantárgy oktatása a régi tanmenet szerint is, de már megjelent két változatban a Bevezetés a filozófiába című új könyv és tanmenet is. Az osztályok tehát két különböző úton közelíthetik meg a marxizmus alapkérdéseit. Az ,,A"-változat a filozófia fejlődéstörténetének útján juttat el a mai valósághoz, míg a ,,B” változat a mindennapi tapasztalatok összefüggésein keresztül vezet el a filozófia plap- kérdéseíhez, s azok marxista értelmezéséhez. A tantárgy oktatást „paríörá- ma" rendszerű könyv segíti, a Világosság című folyóirat pedig egy-egy kérdéskörben részletesebb anyagot is közöl novembertől', kifejezetten az új tantárgyhoz kapcsolódva. Baranya középiskoláiban egyetlen egy helyütt sem választották a régi tanmenetet, az osztályok többségében pedig az „A”-változat mellett döntöttek a diákok és a tanárok. Az új tárgy oktatását, annak eredményeit az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai és a szakfelügyelők két évig fogják alaposan figyelni, hogy leszűrve a tapasztalatokat, tovább modernizálják a világnézeti tárgyat. Mérgezik a parkokat A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat közli, hogy szeptember 5-től 30-ig, több alkalommal permetezni fogják a rózsákat, díszcserjéket és díszfákat a város közterületi parkjaiban. (A szövőlepkehernyók, levéltetvek, gombabetegségek és egyéb rovarkártevők ellen használt vegyszer a méhekre és a halakra is veszélyes.) A permetezés után három napig a parkok növényzetének érintése tilos. A munka befejezése után figyelmeztető táblákat fognak kitenni, s a látogatot- tabb parkok őrzését parkőrökkel biztosítják. Jellegzetes kép a Szabadság útról: a külső forgalmi sávban parkoló jármüvek miatt az autóbuszoknak minden esetben a belső sávba kell sorolniuk. Nyelvtanulás zenével A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezete Nyelviskolája 1983 szeptemberében nyelvtanfolyamokat indít: angol, francia, latin, spanyol, orosz, finn, bolgár, eszperantó, sfeerb-horvát, olasz, német nyelvből. Angol nyelvből ,,Nyelvtanulás zenével” címmel kísérleti tanfolyam indul. A tanfolyamokra kezdők, haladók, társalgási, intenzív és nyelvvizsgára készülők jelentkezését várjuk. A különböző vállalati, üzemi, intézményi kollektívák részére külön igény szerint szervezzük meg a nyelvtanfolyamokat. Külön felhívjuk a figyelmet a gyermekek részére szervezendő nyelvtanfolyamokra. A jelentkezőket a TIT Baranya megyei Szervezeténél (Pécs, Janus Pannónius u. 11.) várjuk 1983. szeptember 5—-23-ig, hétfőtől péntekig 10.00—18.00 óráig. Szombaton 9.00—12.00 óráig. TIT NYELVISKOLA TITKÁRSÁGA Telefon: 24-782 Bányásznapi újdonság: Bemutatkozik a Képújság a sajtóutcában Amit a mai televíziónéző a Képújságból láthat a képernyőn, az csak ízelítő abból, amit valójában tud ez az új tévés műfaj. Ahhoz persze, hogy valóban az legyen, aminek szánták — tehát egy erre szolgáló készülékkel az ember előhívja a tartalomjegyzéket, kiválasztja az őt érdeklő témát, s ugyancsak e készülék segítségével „fellapozza" az elektronikus újságot — megfelelő vevőkészülék is kell. Az ipar és a kereskedelem egybehangzó ígérete szerint már idén karácsonykor a boltokban lesz az úgynevezett dekóderrel ellátott vevőkészülék. Azoknak viszont, akik szeptember 4-én, a Bányásznapi Randevú sajtóutcájában felkeresik a TV Pécsi Körzeti Stúdiójának pavilonját sokkgl érthetőbb, sőt kipróbálható is lesz ez a legújabb televíziós technika. Erre az alkalomra a Képújság szerkesztősége Pécsre látogat Márványi György főszerkesztővel az élen. Szívesen válaszolnak az érdeklődők kérdéseire, s közben elolvashatják a képújság adását is. A szerkesztés gondoskodott arról, hogy a tartalom méltó legyen a bányászok ünnepéhez, friss hírekkel szolgáljon a nap eseményeiről. Tulajdonképpen nem is túlzás, hogy ami éppen a kedves néző háta mögött, vagy a szomszéd utcában történik, azt egyidőben elolvashatja a képújságon is. Hogy hogyan? Ez vasárnapig- maradjon a szerkesztők titka. A Képújság egyébként tegnaptól már előzetes híreket közöl a Bányásznap eseményeiről, általános információkat ad a Mecseki Szénbányák szociális, pénzügyi lehetőségeiről, a bányászok lakáshelyzetéről, valamint részletes ismertetést ad a Pécsi Körzeti Stúdió szeptemberi műsoráról. Magas „rendőrlámpák”, feltúrt útszélek Már szinte közhely hangoztatni, leírni, hogy Pécsett nagyon körülményes járművel közlekedni. Tagadhatatlan tény, hogy ennek objektiv okai is vannak, de az is igaz, hogy sokszor apróságnak tűnő, megváltoztatható dolgok nehezítik. A Hunyadi úton például a Megye köz és a Kulich Gyula utca közötti szakaszon zavartalanul parkolhatnak a járművek — 15 méter kivételével — akadályozva ezzel a forgalmat. Hogy ez mennyire igaz, arról főleg az autóbuszvezetők tudnának mesélni . . . Egy megállni tilos tábla kihelyezése sokat javítana a helyzeten. Nincs könnyű dolga annak a járművezetőnek sem, aki a Szabadság úton, a Zsolnay- szobortól a főpályaudvar felé halad, s a lámpánál a középső sávba sorolt. A csomópont után ugyanis kénytelen átmenni a belső sávba, mert a külsőben szinte állandóan járművek várakoznak, annak ellenére, hogy ezt itt táblával tiltják. A Szabadsáa út—Kálvin utca—Mártírok útja csomópontban még nem működik a forgalomirányító lámpa, ezért talán nem hasztalan a figyelmeztetés: a Kálvin utca és a Mártírolt útja felőli lámpákat olyan magasan helyezték el, hogy a megállás helyét jelző vonalaktól jelenleg csupán 10—15 méter távolságból lehet jól látni a készülékeket. Mielőtt működni kezdenének, ajánlatos lenne lejjebb tenni ezeket. A Tolbuhin úton befejeződött az aszfoltozás, de a sebességkorlátozó táblákat „kintfelejtették”. A burkolat sima, egyenletes, az viszont nagy hiba, hogy az útra csatlakozó utcáknál nem simították el az aszfaltot, s emiatt a rá- és lehajtásnál nagyokat döccen- nek a járművek. Csak bízhatunk abban, hogy ez nem marad így végleg, s a kivitelezők pótolják e hiányosságot... A Nagydaindoli úton hasonló a helyzet, itt az útpadkát nem emelték fel az aszfaltozás után, s ez roppant baleset- veszélyes. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy egy helyen az útra egy kétágú villanyoszlop „lóg be". A Kaposvár utcában a T7 magántaxisok központja előtt a tilalom ellenére rendszeresen több taxi várakozik. Ez különösen akkor jelent gondot, ha a másik oldalon a locsolókocsik vizet vételeznek .. . Állandóan visszatérő téma, hogy a város több helyén felbontják különböző okok miatt az utak, utcák egy-egy rövidke szakaszát, amit aztán hetekig úqy is hagynak. Csupán néhány méteres szakaszokról van szó, melyek azonban többnyire útszűkülettel járnak. A példákat lehetne sorolni, bizonyságul Íme néhány: a Megyeri úton, a Postavölgyi úton, a Vtagyarüröqi úton. Nem lehet ne valamilyen módon rendet teremteni ezen a téren? R. N. Filmjegyzet Britannia Gyógyintézet Ez egy jó film. A Britannia Gyógyintézet című Lindsay Anderson-filmben látszólag mindenki megkapja a magáét: d kiváltságait féltékenyen őrző arisztokraták, a volt gyarmatokról beáramló önhitt diktátorok és velük jövő osztályharcos (lumpen) proletárok; megkapják a magukét az orvosok, az újságírók, az ápoló személyzet tagjai, a mentősök és a kisegítők, a tv-sek, a rendőrök, a biztonsági szolgálat és a protokoll- hivatal emberei, a sztrájkolok és a tüntetők, az igazgatók és a főorvosók; még a királyi család is kap egy fricskát, egy csavaros fricskát azzal, hogy nem kap fricskát. A filmbéli Britannia Gyógyintézetet 500 éve alapították I. Erzsébet korában, amikor Anglia fenekéről levált a nagyhatalmi tojáshéj — ez csak látszólag képzavar a brit oroszlán születését idézve, mert hogy ki látott már világtengereken úszkáló oroszlánt — és utolsó gátlásától is mentesen kezdte birtokba venni a világot. De hát hol van ma már Britannia hajdani nagysága és dicsősége? A vénségére magára maradt anya, Anglia lemaradt mindenben; az ipari forradalom egykori hazájában ma Sony tv-n nézik az amerikai holdkomp fellövését, a gyógyintézet új, modern szárnyát is japánok építették, s amerikanizálódott a hírközlés, mint ahogy a kezdőbetűkre lerövidített megszólítás is. Az agg anya meg csak kendőzi magát, hogy régi magát mutogathassa. Lindsay Anderson a legtisztességesebb, mert „tisztességtelen” módon fölfejti a kendőt Britannia arcáról, kihúzkodja a szálakat: az alkotmányos monarchia alól felsejlik előbb, majd világra kerül az anarchia, az értelmetlen rend, a zűrzavar és a káosz; a polgári demokráciáról kiderül, hogy mindenre használhatatlan rongydarab — meg is kapja- kapta Anderson, hogy egy anarchista, már mondták annak a Ha cimű filmje után, és mondják most is, a Britannia Gyógyintézet ürügyén. Mert hogy nem lát semmi biztatót. De hát hogy is láthatna, amikor minden erő, minden mozgalom, még a radikális, magát forradalminak mondó mozgalom is elfogadja a polgári demokrácia játék- szabályait, csak azért, hogy csalhasson aztán a játékban — miért lenne az anarchista, aki felfedi a társadalmi anarchiát, aki rájön arra, hogy a játékszabályok teSiik lehetővé a csalást magát. S még csak túloznia sem kell nagyon — legalábbis a lényeget tekintve. Formailag talán igen, de reális magja van a legabszurdabb, leggroteszkebb jelenségnek is — és fordítva: van e még elég reális magja egy anarchia közepette a szépségnek, a harmóniának, az igazságnak? Mondja kegyetlenül Anderson, hogy nincs, csak hazug konvenciók, szokások vannak, amik csak lepleznek, eltakarnak gyilkos, önmegsemmisítő tendenciákat. A Britannia Gyógyintézet bár Anglia szigetén, de Európór ban, a Földön van. Bodó László mmmmw
