Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-10 / 250. szám

Egy kiállítás - két városban Pécsi művészek tárlatának hazai és külföldi visszhangja Kígyós Sándor: Kompozíció A plakát méretűre felna­gyított postai szállítólevél „Feladó neve és címe” rova­tában olvashatták a miskol­ciak ezt a kiállításcímet: „9 —10 pécsi Képzőművész". Valóban, a Miskolci Galéria augusztus 3—szeptember 4. között Bénáik István, Erdős János, Ficfek Ferenc, Cellér B. István, Halász Károly, Kí­gyós Sándor, Lantos Ferenc, Pinczehelyi Sándor, Rétfalvi Sándor, Valkó László mun­káiból álló csoportos kiállí­tásnak adott helyet, folytat­va a korábbi évek hagyomá­nyos képzőművészeti kap­csolatait. A kiállítás előzménye egy ez év januári kiállítás volt: a Pécsi Galéria és a Terüle­ti Szervezet kapcsolatai ré­vén Grazban „9 művész Du­nántúlról" címen kiállítást mutatott be a kortárs kép­zőművészeti törekvések tá­mogatásáról Európa-szerte híres Neue Galerie. Úgy ítélték meg a szervezők, hogy fontos ennek az auszt­riai bemutatása. Miskolc kö­zönsége most ezt a gyűjte­ményes anyagot láthatta Lantos Ferenc munkáival ki­egészítve. Pécsett a képzőművészeti élet a hetvenes években a nagy átrendeződések korát érte n>eg. Eltolódtak a belső súlypontok és ez egyben a fiatalodást is jelöli. A ko­rábbi - és a legtöbb vidéki városban megszokott — „fes­tő uralmat" a grafika, a szobrászat és az iparművé­szet jelentőségben megtör­te. Megjelentek az egyszer­re több műfajban gondolko­dó, a határhelyzetekre is érzékeny alkotók. Két ágból táplálkozott ez a mozgás. Egyrészt a 60-as években a főiskola után le­telepedettek többsége beért, műfajában nevet, rangot szerzett magának. Ha nem is frontális volt az áttörés, de - tisztes bizonyítás után - ma már vezető szerepe van a középgenerációnak. A má­sik ágat a Pécsi Műhely fémjelzi, de a több-keve­sebb szállal hozzájuk kötő­dők vagy legalábbis hason­ló pályát befutottak is ide értendőek. A pécsi moder­nista képzőművészeti hagyo­mányokat a hatvanas évek végén fel-, illetve megújitó életerős hullámból marad­tak meg a legjobbak és vál­tak mára a képzőművészeti élet teljes jogú tagjává.­Ezzel a két iránnyal szin­te mindenki jellemezhető az említett kiállítás résztvevői közül, . de a valóság - sze­rencsére - sokkal színesebb és termékenyebb összeveté­sekre ad alkalmat. A het­venes évek viszonylagos bel­ső elszigeteltsége, párhuza­mos szálakon futó fejlődése után úgy tűnik, hogy megér­nek a feltételek az új szin­tézisre. Sok ' korábbi — ve­szélyes és felesleges — álvi­ta nyeri el cáfolatát egy ilyen kiállításon. Nem egy nagynevű mes­ter mindent meghatározó egyénisége köré épül a ki­állítás, kifejezve a kiegyen­lített erőviszonyokat. Ez a többpólusosság még gazdag lehetőségeket hordoz ma­gában. Rétfalvi Sándor klasszikus eszközökkel,' a mesterségbeli tudás mara-. dandó értékébe vetett hittel megoldott szobraitól termé­keny és sok elágazást rejte­gető út vezet Bencsik István testrész-kiemelésein. Kígyós Sándor anyag-történéseket rögzítő plasztikáin át Ficzek Ferenc szőlőkaró sorozatáig. Az előző három alkotónál a villányi szobrásztelepen el­töltött hosszú és közös mun­Erdős János: Motívum kapcsolatát kutatja, vállalva az újraértelmezés kockáza­tát, nehézségeit. Halász Ká­roly őrzött meg a legtöbbet a hetvenes évek geometriz- musából, bár újabb munkáin a szerkesztettséget a gesz­tussal ötvöző új festőiség ha­tása érezhető. Lantos Ferenc ebben az évben nagyszabá­sú kiállítást rendezett a Pé­csi Galériában. Az életmű nagyságú anyag bő váloga­tást engedett számára, eb­ből választotta „Interferen­ciák" sorozatát. A művészeti közélet ma­napság talán túlságosan is hangos az egzisztenciális, szervezeti és egyéb gondok­tól. Nem akarom ezeknek a súlyát sem csökkenteni, sem a megoldásukért folyó küz­delmek jelentőségét lebe­csülni. De .a művészet ön­megújító, autonóm, 'belső erőinek szép példáját látom ebben a kizárólag szakmai, művészi érdekek által moz­gatott csoportosulásban. A művészet önmagában nem demokratikus, teljesít­mény-orientáltsága következ­tében nem tehet engedmé­nyeket még oly jószándékú, de lényegétől idegen hatá­soknak sem. A befogadók és az alkotók, a közvélemény és a belső közélet értékmeg­ítélése közti különbség köz­kálkodás máig érvényes platformot jelent. Erdős Já­nos az újra megtalált nép­művészet motívumkincsével ígéri magyarázhatóvá tenni igencsak bonyolult világun­kat, bejárva a korszerűség­naprakészség és a hagyo­mányok, a nemzeti és szemé­lyes indítás Scylla és Caryb- dis ösvényeit. Gellér B. István magán mitológiája, pszeudo míto­sza mellett érthetőbbé vál­nak Valkó László lírai-elide­genítő. érzelmes-drámai nyo­matai, festményei. Pinczehe­lyi Sándor a, jel és jelentés ismert, de a kettő sohasem fedte egymást. Grazban így ír - lekezelő hangvételben, mégis elisme­rően — a Klein Zeitung: „Ahhoz viszonyítva, hogy kommunista országokból mit szoktak exportálni, ez a ki­állítás igazán figyelemre méltó színvonalat mutat". Ugyanerről a kiállításról Írva a miskolci Észak-Magyaror- szág cikkírója nem tagadja megrökönyödését, bár kor­rektül vallja be, hogy nem feladata a szakmai méltatás. Mintha óvni akarná mind a látogatókat, talán még a műveket is a „felkészítés nélküli találkozás" következ­ményeitől. Nem hinném, hogy bár­melyikük is védelemre szo­rulna. Az igaz, hogy meg­felelő előképzettségre, bi­zonyos rutinra szüksége van a befogadónak, de ennek megszerzése csak a gyakor­latban sajátítható el. Meg­győződésem szerint ez a két kiállítás - főleg, ha folyta­tása is lesz - a pécsi kép­zőművész társadalom legje­lentősebb vállalkozása a közelmúltban. Igazolta a pé­csi képzőművészet erejét, rangját, örvendetes lenne, ha az iparművészeket is hasonló szellemű közös sze­replésre inspirálná. Orbán György Valkó László: Önarckép-variáció. Min dolgozik Berták László? Cédulák Várkonyi Nándorról Berták Lászlót újabban gyak­ran lehet tömött aktatáskával látni az utcán: erről az akta­táskáról lehet, tudni, hogy na­pi egészségügyi sétáját vég- zi-e vagy a Várkonyi Nándor Könyvtárból, esetleg a megyei könyvtárból igyekszik haza, a Kossuth Lajos utcába. A tás­ka cédulákkal van kitömve, a cédulákon pedig Várkonyi Nándor egy-egy cikkének, ver­sének, tanulmányának címe, a megjelenés helye, ideje — vagy ugyanezek az adatok a Várko- nyiról szóló cikkekről, tanul­mányokról. — Tavaly november óta a Pécs városi Könyvtár tudomá­nyos főmunkatársa vagyok, így teljes erővel belevethetem magam a Várkonyi bibliográ­fia elkészítésébe. Munkám be­leillik a könyvtár hosszú távú programjába: a volt és a mai pécsi irodalom hagyományai­nak ápolása, az itt élő írók munkásságának bibliográfiai gondozása, feldolgozása. Vár­konyi, akinek nevét 1981. má­jus 19-én, születésnapján vette fel a könyvtár, tudós író, köl­tő, szerkesztő, műfordító, könyvtáros és egyetemi tanár volt. Munkássága még nincs rendszerezve, az első lépés a későbbi kutatók segítségére egy bibliográfia elkészítése. — Mi volt Várkonyi jelentő­sége a pécsi irodalomban? . — Hírét-nevét az 1928-ban, majd 1942-ben megjelent ma­gyar irodalom történetével alapozta meg, amelyekben az akkori írókról bátran és tekin­télyeket nem túlságosan tisz­telve írta meg véleményét. 1941-től 1948-ig a Sorsunk cí­mű folyóirat főszerkesztője. A nagytekintélyű szerkesztőhöz fiatal költők, írók serege járt véleményt, támogatást kérve: óriási hatással volt Weöresre, Kodolányira. Hatása' ma is élő, kimutatható a pécsi irodalmi életben. . - Várkonyi Nándornak ke­vés műve jelent.meg az elmúlt évtizedben. — Három. A Szíriát oszlopai című • négykötetes hatalmas művének az első kötetét adták ki ezzel a címmel és Elsül­lyedt kultúrák alcímmel, 1972- ben. Ez első része csak a ha­sonló című nagy műnek: az Elveszett paradicsom, a Va­rázstudomány és Az ötödik ember még nyomdára vár. A mintegy hétezer gépelt oldalon az élet keletkezéséről, a világ­ról vallott nézeteit foglalta össze. Pergő évek című ön­életrajza 1976-ban látott nap­világot, a Dunántúl 1975-ben jelent meg. Mindez nagyon érdekes olvasmány: a költő, az író is gazdagodott bennem ózzál, hogy elolvastam. — És min dolgozik most a költő Berták László?- Mióta elfogadták Agak­ból gyökér című kötetemet a Magvetőnél — a jövő évi terv­ben szerepel -, azóta pár száz sor vers gyűlt össze. Keveset írok, mint mindig, és nehezen. Nem azért, mert - mint mond­ják — a líra válságban van, hanem, mert a világ van vál­ságban, és ilyenkor minden le­írt sornak nagyobb a felelős­sége: a költő azért ír mégis, mert hisz ebben a felelősség­ben.- Miről írsz verset mostaná­ban?------! , ....... — Babitsról. Talán Bors Miklós Babits-szobra indít« el bennem egy gondolatso Félénk, ijedt ember Babits nagyvilág ■ zavarodottságába aki azonban mégsem tud< hallgatni, amikor a háború a béke nagy kérdéseiről v< szó. — Babiti születésnapjái megemlékezni készülnek-e pécsi írók? Ezt a dél-dunánt li irócsoport titkárától is ké dezem most. — Azoknak az eseményeké a sorában, amelyeket azé rendezünk, hogy a költők, íri többet találkozzanak egymá sál és, hogy a nagyközöns« is megismerje az írócsopc munkáját, jelentős eseméi lesz az őszi Babits-est: okt bér 27-én Szekszárdon, 28-c Pécsett. Babitshoz írt verseik jeles költőink olvassák fe Hogy csak néhány nevet en lítsek a tekintélyes névsorbó Csányi László, Csorba Győz Fodor András, Keresztury D< zső, Pókolitz István, Somi} György, Takáts Gyula, Tüske Tibor. A műsort a rádió is fe veszi. — A beszélgetés elején e mondtad, poharunkban szüli laludból, Véséről való pálink illatozik. Mikor olvashatjuk könyvet e kis somogyi faluról — Erről már annyi ígéret« tettem különböző interjúkból hogy most nem szívesen moi danék újabb határidőt. Tula donképpen igen bőséges c anyag, a falu meglepő fejlé désen ment át az utóbbi ével ben. Dolgozom ezen is: gyű nek a cédulák, gyűlnek a rí gi és mai vései történetek. Gárdonyi Tamás Amiket a vallás hivatalosan nem ismer el... Népi imák és legendák Polner Zoltán újabb gyűjtéseire Csongrád megyében Az elmúlt években az egész ország megismerhette a Sze­geden élő Polner Zoltán költő munkásságát. A Televízió sze­gedi stábja több ízben, is filmre vette gyűjtőútját. öreg imafákhoz, népi énekesekhez és ráolvasókhóz kísérte a ka­mera, s minden bizonnyal az utolsó olyan Szeged környéki generációt foghatták mikro­fon-, illetve lencsevégre, akik a szüleiktől, nagyszüleiktől hal­lott vallásos népi legendákat, históriákat még magukban hordozták. „A legendává ma­gasztosult elbeszélések gazdög erkölcsi Ítéletei a jóságra, az igazságra, a békességre intet­tek egykor logékony lelkeket, és ezt teszik ma is" - írták ró­la. Polner Zoltán kitűnő érzek­kel vette észre, hogy az úgy­nevezett apokrif (a tételes val­lás által hivatalosan el nem is­mert) népi imádságok, a szent család és annak tagjairól szó­ló legendák, a szakrális színe­zetű és dallamvitelű egyházias és ..világias énekek a mai „szö- gedi nemzet" öregeiben még csöndesen ott szunnyadoznak. Mindezt jó néhány esztendő­vel ezelőtt, falusi tanítóskodá­sa idején fedezte föl, s Bálint Sándor néprajztudós biztatásá­ra hozzálátott az akkor még nehezen járható gyűjtőmunká­hoz. Töretlenül, olykor nagyon is rámenősen gyűjtött. Látta, hogy az öregek sok mindent tudnak, de félnek, mit szól a (alu, a nép, hogy ők még most is a „fatengölyös" világban él­nek. Polner nem tágított, s neki volt igaza. A népköltészet eme elhanyagolt területén gyűjtött hittelv végtelen. kíváncsisággal és türelmetlenül. Az már em­berismeretét, irodalmi riportjai vénáját dicséri, hogy rendkí­vül hatékonyan és gyümölcsö­zően dolgozott. (Polner Zoltán ma is laptársunk," a Csongrád megyei Hírlap kulturális rovat­vezetője.) Adatközlője mind inkább belelendült, s félelem., gátlások nélkül mondta-mond- ta, amit tudott. Újabb és újabb gyűjtőútjain rendre tapasztal­hatta, hogy a népköltészet eme ága még alig bolygatott, egyelőre kiapadhatatlan. Pol­ner kezdetben verseihez merí­tett ihlető anyagot a népi imákból, ráolvasásokból, his­tóriákból és legendákból. Csak úgy, mint a népi-szakrális éne­kekből. Hamarosan rájött azonban, hogy mindezt a ma­ga érintetlen tisztaságában kell papírra vetni, közreadn hiszen ' lassan-lassan kihal a a nemzedék, amelyik még is meri, tudja. A televízióban látott leg utóbi — Polner gyűjtéséből ke szült - filmek után a szerz most kis könyvecskében adt ki új gyűjtését. A mű címe „Mikor az Úr Jézus a főidő járt". Erről a munkájáról íg ír: „A sok száz adatközlőt«: lejegyzett Krisztus-legendák a: a régmúltba tűnt időszaké melegítik föl, „amikor az L jézus a földön járt és vándoi lása során hűséges társra le tanítványában, szent Pétéi ben". A békéscsabai, azaz Béke Megyei Könyvtár gondozása ban megjelent históriák hél köznapi csodatéteményekrő tanításokról, megítélendő írig} ségről, békétlenségről, fösvény ségről, lustaságról, kíváncsi ságról szólnak, amiket Algyőr Apátlalván, Csanádpalotár Csongrádon Forráskúton, Ma kán, Szegváron, Szőregen, Tó pén és Tiszaszigeten, illetőle Csongrád megye más falvaiba gyűjtött a szerző. ifj. Lele József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom