Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-10 / 250. szám

Újabb lakásokkal épült be Lvov-Kertvárosban, az Egri Gyula út észak-keleti részén. Fotó: Erb János Elemzés a megújított lakásigénylésekről Négyezerrel kevesebb lakásigénylő Pécsett Feltételezések a csökkenés okairól Az igénylőkegyharmada egyedülálló „Valamint egy ki nem mondható édes érzés azon lényt, akit szeretünk, nemcsak szolgálni, hanem, érette szenvedni is; úgy felette nagy s tiszta öröm nemcsak fáradni a honért, hanem annak előmenetele végett érzékeny áldozatokat is tenni.” Széchenyi István. Június 30-án lejárt a lakás- igénylések megújításának a határideje. Pécsett a minap készült el az új igénylés-állo­mány statisztikai elemzése, ami több meglepetéssel is szolgált, elsősorban a megoszlást ille­tően. Azt ugyanis, hogy az igénylők száma csökkenni fog az új jogszabályok következ­ményeként, szinté kezdettől fogva bizonyosra lehetett ven­ni. Anyagi számvetés 1982. december 31-én Pé­csett 10 309 lakásigénylőt tar­tottak nyilván, a számuk fél évvel később 6252-re csökkent. A kerekítve 4000-es „hiányból" 1900 a tanácsi bérlakások, 2800 a tanácsi értékesítéséi (szövetkezeti) lakások kategó­riájában jelentkezik, ugyanak­kor 700-zai emelkedett azok­nak a száma, akik OTP és egyéb lakásellátási forma ke­retében várnak segítséget la­kásgondjuk megoldásához. Fi­gyelemre méltó felismerések vannak a számok mögött. A lakásigénylők látják, hogy év­ről évre csökken az állami erő­ből történő lakásépítés; tud­ják, hogy a szövetkezeti for­ma megszűnik; tudatában vannak annak, hegy a lakás egyre kevésbé nemzeti aján­dék nálunk is — a saját erő mozgósítása elengedhetetlen a lakáshoz jutásban. Vizsgálták a ‘csökkenés oka­it, s az a nézet alakult ki, hogy elsőszámú tényező a nagyszámú lemondásban az, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb anyagi áldozatot je­lent a lakáshoz jutás, amit az is hangsúlyoz, hogy már az igénylés pillanatában letétbe kell helyezni meghatározott pénzösszegét. Ez a körülmény önmagában is anyagi számve­tésre késztetett, így aztán — a feltételezés szerint — azok újí­tották meg a lakásigénylésü­ket, akiknél valós probléma a lakásgond. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a mai 6000-nyi pécsi lakásigény- lés-állomány olyan reális mennyiség, amivel a lakásépí­tés tervezésében számolni kell. Az ellenőrizhe­tetlen cserék felé? Figyelemre méltó a fordulat az igénylési jogcímek alakulá­sában. Eddig kétharmad-egy- hormad volt a lakás- és a csereigénylések között az arány, most viszont a csereké­relmek az összesnek az egy- hetedére olvadtak: 869 ilyen kérelem van. S a cserét ké­rőknek a fele Is személyi tu­lajdonú — OTP — lakás mel­lett döntött. Az e kategóriá­6. HÉTVÉGE ban történt jelentős számszerű csökkenésnek lakásgazdálko­dási kihatása lesz: kevesebb újraelosztható lakás kerül a szervezett cserék keretében a lakásgazdálkodó hatóság jog­körébe. S minthogy lakáscse­rék a jövőben is leszrtek, a lebonyolítás jó esetben az IN- KÖZ-nél történik, kevésbé jó esetben a felek között, ellen­őrizhetetlen lelépési díjak mel­lett. Meggondolandó: mikép­pen érhető el, hogy a lakás­cserék minél kevésbé csússza­nak ki a legális keretek közül? A csökkenés okaiként egyéb­ként két tényezőt emelhetünk ki: a korábbi csereigénylők nagy része nem vállalja a többszörös lakáshasználatba­vételi díjkülönbözet fizetését, s a tanács a kevesebb épülő lakás mellett csak az igény­jogosultság alsó határának a kielégítésére vállalkozik, az esetek többségében pedig nem várható a nagyobb szobaszá­mú lakáshoz jutás. Az 5383 „natúr" igénylő kö­zül 4846-nak egyáltalán nincs lakása, a többi életveszélyes vagy egészségtelen lakásban lakik, s ilyen alapon várja o hatóságtól lakáshelyzetének a javulását. Többségben a kislakásra várók Talán a legmeglepőbb az az elemzés, ami a megújított la- kásigényjéseket család-össze­tétel szerint vizsgálta. Legna­gyobb az egyedülállóak száma (2374 — december 31-én 1852), aztán a gyermektelen házas­pároké (2016 __ 3877), majd o z . egygyermekes családoké (1316 — 2757) —. ezek azok az igénylők, akikkel — sarko­san fogalmazva — szinte álig állt szóba ' a lakásügyi ható­ság, hiszen a tanács az elosz­tási - elvek meghatározásánál évek óta a 3 és több gyerme­kes családokat részesítette előnyben. Annak ellenére, hogy oz említett kategóriákban a legnagyobb a számszerű csök­kenés (84Ő6-ról 5706-ra), válto­zatlanul nagy az igénylők szá­ma, s ez máris gondolkodásra késztet. De mielőtt erről szól­nánk, hadd említsük meg, hogy drámaian csökkent a kétgyer­mekes — tehát az átlagos nagyságú — igénylő csalódok száma: 1581-ről ■ 286-ra! Ugyanakkor a 3 és több gyer­mekes családoké némileg — 222-ről 260-ra — növekedett. Ezek után térjünk vissza az 5706 igénylőhöz. 91 százalékos az arányuk, s ez hallatlanul nagy. Közöttük vannak azok 59-en, akik vállalnák a lakás- problémájuk megoldásáért az ún. nem-szociális bérlakással járó hatalmas anyagi áldoza­tot; azok 85-en — főleg fia­tal házasok —, akik előtaka- rékossági szerződést kívánnak kötni, átmeneti elhelyezésre tartván igényt azért, hogy a tanács által garantált öt év elteltével végleges lakáshoz jussanak; és természetesen azok 75-en, akik jelenlegi la­kásuk leadása ellenében a nyugdíjasházban várnak elhe­lyezést. Az említett 5706-ból 1678-an tanácsi bérlakást, 1625- en tanácsi értékesítésű lakást, 1977-en pedig OTP-lakást kér. nek. Az igénylők egy része (az összesből 2631) 35, év alatti fiatal, ők azok, akik kis lakás­ban indulhatnak, s fokozato­san nagyobb lakásra tarthat­nak igényt, ahogy változik a család nagysága. A többség azonban — az egyedülállók, a gyermektelen házaspárok egy része sok esetben az egygyer­mekes házaspárok is — sta­bilnak mondható. Velük a jö­vőben nem lehet nem számol, ni, ez pedig a lakásépítési struktúra bizonyos megváltoz­tatását vonja maga után: visz- sza kell térni a kislakásokhoz, illetve fel kell gyorsítani a garzonház-építési programot. Enne|< kapcsán felmerülhet egy megfontolandó lehetőség. Új- mecsekalján a több mint ne­gyedszázad előtti hőskorban épültek az ún. Csü-házak — szám szerint 6 — összesen 360 egyszoba-konyhás, mosdófülkés kislakásokkal, amelyek önma­gukat kínálják garzon lakások, nak — ha megtalálják a mód­ját az ott élő családok másutt történő elhelyezésének. Riasztó tanulmányok, el­csüggesztő eredményt hozó föl. mérések bizonyítják, hogy a hazaszeretet-nélküliség, mint je­lenség létezik. Mégis az utób­bi időben mintha azt látnánk végre, hogy ez az érzés a leg. fiatalabbakban ismét egyre erő­sebb lesz. Kedvetlenül az érett­ségi előtt megkértem a pécsi Nagy Lajos Gimnázium IV. b osztályának tanulóit. írják le: mit jelent számukra a haza. Harmincketten adtak választ, s valamennyiből egyértelműen pozitív kapcsolódás derült ki. A lányoknál erősen dominál a hazához való kötődésben a család, a irokan, a barát. A fiúknál ez a motívum nem ját­szik akkora szerepet, vagy leg. alábbis nem írtak róla, ők el­vonta bban közelítették meg a kérdést. A válaszokból az is ki. derült, hogy néhányon rendkí­vül ragaszkodnak szűkebb „ha­zájukhoz” Pécshez. Ez tehát azt jelenti, hogy a hazaszere­teten kívül a fiatalok közt is él a lokálpatriotizmus. Ezt gondolták hazájukról 18 éves fiatalok 1983. májusában: „Számomra a haza bizton, ságot, a bizonyosságot jelen­ti azt, hogy valahova tartó, zom. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok." „Először 1848 és Petőfi jut eszembe március 15-én. Ami­kor kitűzöm a kokárdát, az meglepően jó érzés. Tartó, zom valahova. Kihúzom ma­gam akaratlanul is, ha egy- egy nemzetközi versenyen aranyérmet érünk el és meg. szólal a magyar Himnusz. Én például nem tudom meg­érteni azokat akik disszidál­nak." „Úgy érzem, hogy kötődök hozzá, annyira, hogy nem cserélném lel egy másik or. szággal...” „Remélem, még sokáig béke lesz, és a haza mások számára, gyermekeimnek is a mindent jelenti majd." „Ez az ország, ahol lakom, ez jelenti a hazát. De nem szigorúan vett határok között, mert ehhez az országhoz hoz­zátartozik a múltja és törté- . nelme is:.. Az összetartozás érzése, a közös gond, a kul­túra, amely összekapcsolja az embereket, ez az, ami kiala­kítja a hazát." Hadd szakítsuk meg itt egy pillanatra a gimnazisták véle­kedését, hogy Illyés Gyulától idézhessünk „ .. .elkötelezett tartozásunk egy nép halálához, feltámadásához. Egy haza: nem csupán a föld a Kárpát-me­dence, ahol éltünk és élünk; a haza: létezésünk az időben. Az emberiség általunk megélt, re­ménytelenül boldog évszázadai, a magyarság története, amivel mi tettük gazdagabbá az embe. riség egyetemes történelmét. Magyar aki vállalja, megtartja életében, halálában a közös múltat, a hasonló gondot az egy hazát... Ki a magyar? — a kérdés azt rettenti, akit nem rettent börtönben, gondo. latban a homály.” Illyés Gyu­la: Ki a magyar? című 1982- ben megjelent a Gondolkodó magyarok sorozatban kötete. Igaz, nagy a különbség a két megfogalmazás között. De egyiket egy tizennyolc éves, némileg még romantikus szem. léletű fiatal írta a másikat egy olyan ember, akinek a tisztán­látás, a világos fogalmazás volt egyik legnagyobb erénye, s mögötte egy egész élet ta­pasztalata. De ha a gondola­tokat összevetjük, megérezhe. tő: egyazon irányba tartanak. S most ismét a gimnazisták véleménye: „Igazán még nem gondol­koztam el ezen. Olyan foga­lomnak tartom, mint a sza­badság, melyet sokszor hal. lottam eddig is, de igazán nem tudom még most sem meghatározni, bár az elmúlt időben sok szó esett rgla az osztályban. Tudom mi az, s mégsem tudom". ,,A haza szülőföldem. Itt születtem, s épp ezért sze­retem Magyarországot. Meg­magyarázni nem tudom, hogy még miért szeretem, de például, ha felajánlanák, hogy életem végéig kint él­hetnék Amerikában, nem tud. nám megtenni. Itt vannak a rokonaim, a barátaim, Sze­retem a magyar nyelvet, em­bereket szokásokat, hagyo­mányokat, városait, tájait. Ta­lán ezért szeretem Magyar- országot. Ezt valójában el­mondani nem lehet." „Haza ... egy ország jut eszembe... az, hogy kül­földről hazatérve milyen jó érzés átlépni az országha­tárt .. . Szerintem sokkal in­kább meghatározó jellegűek az ilyen apró élmények, mint­ha órákat beszélnénk a ha. zaszeretet fontosságáról, hi­szen az ilyen élmények ezzel vannak kapcsolatban." „ .. .én szeretem a hazá­mat. Minden hátrányával, fo­nákjával együtt csak itthon érzem jól magam. Sosem ér. zem -magam itthon egyedül." „Haza: az az ország, mely­ben születtem, melynek nyel­vét beszélem, ahol tanulok, ahol dolgozni fogok, és pz a hely, ahol majd valószínű- leg eltemetnek. Másrészt egy kis ország Európa közepén, melynek múltja és jelene, va. lamint kultúrája egész élete­met meghatározza." Babits Mihály: A magyar jel­lemről című művéből idézünk: „önmagunkról nem csodálat­tal s nem magyarázkodva kell elmélkedni — vallja Babits. — Ne szégyenkezzünk s ne büsz­kélkedjünk magyar voltunkban. Nem érdem. De minőség, amit. ezer év magyar történelme te­remtett: eke szarvát szoronga­tó paraszt, gondolkodó írástu­dó, csodákat remeklő kézmű­ves, kardforgató vitéz, minden­féle hős, gazember, furfangos, gyáva, együgyű, góbé, nyílt­szívű magyar. Mind, akik vol­tunk s vagyunk. Nem vagyunk halálra ítélt bujdosók. Ne akar­junk hataloméhes vándorok lenni. Ady mondta: fölolvaszt a világ kohója s elveszünk, mert elvesztettük magunkat: ha a nagy tülekedésben szellemmel, cselekedettel nem bizonyítjuk újra és újra, hogy magunk lá­bán megállni képes nemzet va­gyunk. Ám ha az írástudók né­melyike is arról ábrándozik: bújdosó magyar helyett lenne inkább német vándor, okkor nincs joqunk a megmaradás­hoz. Akkor valósággá lesznek Ady kétségbeesett rémlátásai: tunya álmainkat jég verte, s még a Templomot sem építet­tük fel. Hogy épülő templomunk ne omoljon össze, ezért kell ma­gunkba szállni. Nem elzárkóz­ni, s nem feloldódni. Nem behódolni a nagyobbnak, erő­sebbnek, s nem kuckónkba vonulni meghatódva értékes csöppségünktől. Magyarnak lenni annyi: Európában építe­ni magyar templomot." És most ismét az érettség zők: ,A haza: ... nem mente minden pátosztól, még mo is valami nagyszerül hata masat fejez ki. Jóval szub jektivebb, mélyebb gondola tokát ébreszt, mint a „sima Magyarország szó. Benne van a magyarság történe me, a múlt, legyen dicsőse ges vagy dicstelen." ,,Elsősorban érzés, vala miféle történelmi tudat amely nem feltétlenül köt a adott határokhoz. Emberek eszmék történelme, ősein nagyszerű forradalmi érzé­se... Tartozunk egy terület hez, melynek hagyománya „szentek" annyiban, hog) a jelen a múltból csírázik.' ..Szerintem minden em bernek kötelessége, hogy ké pességei és tehetsége sze rint segítse hazáját, min­dent megtegyen érte, még ha hazája sok visszásság­gal, elmarasztalható dol­gokkal rendelkezik is .. . A haza ügyét kell minden más elé helyezni, bár manap­ság a legtöbben elfeledkez­nek róla." „Büszke vagyok a magyar emberek nagy cselekedetei­re, találmányaira, vagy pél­dául sporteredményeire." „Haza: otthon, olyan te­rület, amelynek lakóit ösz- szeköti a közös nyelv. Olyan fogalom, melybe beletarto­zik szinte minden, amit az ember élete folyamán át­élt, akárcsak a barátok, az egész Magyarország, amely­nek része vagyok. Bármilyen kis ország vagyunk is, büsz­kék lehetünk múltunkra vagy elődeinkre. S mi az ember célja a világon? Ha­zájáért élni, s arra büszké­nek lenni, vállalni a nép minden gondját, problémá­ját, s egy emberként érezni a közösség minden tagjá­val." Nem mentes a tizennyolc évesek véleménye sem a ro­mantikától, sem a közhelyek­től. De végigolvasva mind a harminckét dolgozatot, az a jóleső érzés tölti el az em­bert, hogy a mai tizenévesek ugyanazt, vagy hasonlót gon­dolnak, mint Illyés Gyula. „Az ember dolga a földön, hogy minél tökéletesebb, em- beriesebb ember legyen, mi­nél értelmesebb, jobb és be­csületesebb. Hogy minél sza­badabb legyen anélkül, hogy embertársainak szabadság­hoz való jogát megsértené. Ez a dolga a nemzeteknek is: az állandó tökéletesedés. Megőrizhetik, jó is, ha meg­őrzik egyéni sajátságaikat. Így nemes versenyben, egy­mást nem elfojtva, hanem ösz­tökélve közeledhetünk a cél­hoz, az emberiség nagy esz­ményének megvalósításához. Az első nemzet az lesz, amely először éri azt el. A nemzetek még messze vannak a tökéle­tesedéstől. A magyarnak is sok tennivalója van, hogy ma­gát kifelé és befelé egyaránt ilyen eszményien szabadnak mondhassa. Történelmünk szo­morú volt., rengeteg előre nem látott szerencsétlenség hátrál­tatta fejlődésünket... A ma­gyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fej­lődésének akadályaival, aki a szabadságot ma is minden té­ren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egész­séget, jólétet akar. Aki a föld­művesnek földet, a munkás­nak méltó hasznot, mindenki­nek emberi bánásmódot kí­ván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyar mivoltában . . . Ma­gyar énelőttem az aki nem bírja a .homályt, sem a bör­tönben, sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, mi­dőn a szó már nem használ az igazság elfojtására. Min­den nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.” Dücső Csilla Hársfai István DOHÁNYGYÁR A Pécsi Dohánygyár felvételre keres alkatrész-felújításhoz: + géplakatosokat, é szerszámkészítőket, é hegesztőt. Több szakmával rendelkezők előnyben. JELENTKEZÉS:-----------PÉCSI-------------­D OHÁNYGYÁR Pécs, Dohány u. 2—8. a HAZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom