Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-05 / 245. szám

Gépjárműalkatrészek - fiktív számlákon Súlyos gazdasági bűn­cselekmények a komlói Zengő Áruházban Fölöttébb bonyolult az a bűn- cselekmény, amelynek tárgyalá­sát a közeljövőben kezdi meg a Komlói Városi-járási Bíróság dr. Veress Józsefné tanácsa. A vádirat Sóvári Béla és 11 társa ellen szól, jelentős értékre, bűn- szövetségben elkövetett sikkasz­tás és más bűncselekmények miatt. A bűntett társadalmi ve. szélyességét aláhúzza, hogy az ügyben szereplők között többen vannak vezető beosztásban dol­gozók is. * A bűncselekményt szerteága­zó volta miatt csak főbb vona­lakban ismertetjük. Több mint két évvel ezelőtt Roskó István, a Miskolci Tele­püléstisztasági Vállalat anyag- beszerzője megkereste Huszár Istvánt, a miskolci Autóker Vál­lalat osztályvezető-helyettesét: ha tud olyan valakit, aki fiktív számlát állítana ki tehergép­kocsikhoz szükséges fúvókákról, szóljon neki. Hogy kerül ide a Komló és Vidéke Áfész „Zen­gő" áruháza? Hogy Huszár ta­lált ilyen embert, az alig há­romnegyed évvel korábban megnyitott „Zengő" autóalkat­rész-osztályának vezetőjét, Só­vári Bélát. Ez utóbbi most már az ügy I. rendű vádlottja. A ta; lálkozás eredménye egy 82 200 forint értékről kiállított fiktív számla lett, 200 darab fúvóká­ról. Roskó azonban csak 100-at vett át, a többit visszahagyta, árából 15 000 forintot kért. Meg­kapta, ugyanis a maradék 100 fúvókával — közölte Huszár Só­várival — nem lesz beterhelve, ezek ellenértékét a bevételből kiveheti. A bonyolult számítások mel­lőzésével — mert az árakkal is manipuláltak — csak annyit: 60 ezer forintot emelt ki Sóvári a bevételből, ennek felét átadta Huszárnak, aki ebből adta oda Roskónak a 15 000 forintot. A Településtisztasági Válla­latnál azonban egy leltár során kiderült: 84 fúvóka hiányzik Reklamáló levelet írtak a Komló és Vidéke Áfésznek tévesen al kalmazott ár és a hiányos szál lítás miatt. Kártalanítást kértek Sóvári ekkor elvitt 100 fúvókát Miskolcra, 34 200 forintot pedig árdifferencia címén visszafize­tett. Ekkor azonban már gyor­san forgott a malomkerék, visz- szaút nem volt. A miskolci szál­lítmánnyal ugyanis a „Zengő" autóalkatrész-osztályán hiány­nyal kellett számolni, ezért Só­vári meqállapodott Huszárral: árdrágítással egyenlítik ki. Megindult a tranzitforgalom Miskolc és Komló között. Előre lebélyegzett (Komló és Vidéke Áfész Zengő Áruháza) és kitöl­tetlen számlákat adott Sóvári Huszárnak, akinek ezek felhasz­nálósát főnöke, Konczvald Fe­renc, a miskolci Autóker Válla­lat osztályvezetője, az ügy V. rendű vádlottja engedélyezte. Az első tranziteladás időpontja 1981. novembere, az utolsóé 1982. március vége. Eredménye: Sóvári Béla — vallomása sze­rint — 350 000 forinthoz jutott, Százezrekkel károsították meg a vásárlókat Tudtak róla a vezetők is amelyből 190 000-et átadott Huszárnak, aki ebből 100 000-et tovább adott az ügy két másik, ugyancsak miskolci szereplőjé­nek. Újabb állomás: az áfész bel­ső ellenőre felfedte a leltár­hiányt. Három vevőt kellett kár­talanítani, összesen 249 000 fo­rint értékben. Az áfész ezzel az összeggel Sóvárit beterhelte, így ennek leltárhiányként kellett jelentkeznie. Hogy ez ne „buk­jon ki”, Sóvári különböző mani­pulációkba kezdett, aminek eredményeként a Komlói Áfész visszakapott az Autókertől közel 100 000 forintot. Hiányzott azon­ban még mindig másfélszáz ezer. Ezért Huszár, felettesei tudtával, az Autóker raktárából számlázás nélkül átadott Sóvá­rinak 11 önindítót, ez 132 000 forint értéket jelentett. Egyéb úton is szerzett Sóvári két ön­indítót, így már teljes egészé­ben fedezni tudta a hiányt. A leltár jó volt, a 12 többlet-ön- indítót eladták. A szakértői vizsgálat szerint az autóalkatrész-osztálynak csaknem 800 000 forint többlet- bevétele keletkezett. Ugyancsak a szakértők derítették ki, hogy az áfész és a miskolci vállalat közötti tranzitforgalom során Farkas Lászlóné — az utóbbi cégnél volt adminisztrátor, most az ügy IV. rendű vádlottja — 123 üres, ám a „Zengő" pecsét­jével előre ellátott számlát töl­tött ki, ezeken 14 millió 433 050 forint értékben szerepel főda­rab, illetve alkatrész. Ezek után az áfész haszna csaknem 2 mil­lió forint volt. Újabb fejlemény, 1982. már­cius 31-én: a miskolci Autóker törölte a viszonteladók névjegy­zékéből a Komlói Áfészt. Ezért Sóvári megkereste ötvös Fe­rencet, az OKGT szolnoki anyag­gazdálkodási irodájának raktár- vezetőjét, s tárgyalásuk ered­ményeként ötvös megígérte: rajta keresztül továbbra is kap árut a „Zengő" Miskolcról. Só­vári erről tájékoztatta főnökeit, dr. Frpfa Józsefet, az áfész el­nökét és Tóth József főosztály- vezetőt, majd Ötvössel Miskolc­ra utazva, Huszárral nyélbe is ütötték az üzletet. Ez azonban árdrágítással járt, mert a vevők a „Zengő"-ben nem nagy-, hanem kisfogyasz­tói áron kapták meg a keresett alkatrészeket. Persze, Szolnokon is ottmaradt egy adag „Zengő"- számla, pecséttel, üresen ... A közbeékelődött Ötvös-féle rak­táron keresztül Miskolcról ösz- szesen 19 millió 231 406 forint értékű árut küldtek a „Zengő”- nek, ami viszont 20 millió 633 ezer 969 forintért került a vá­sárlókhoz. A különbözet: csak­nem másfélmillió forint. . . ló kereseti lehetőséggel felveszünk: — asztalos szakmunkásokat — faipari betanított munkásokat — gyakorlott villanyszerelőt — géplakatost, valamint — segédmunkásokat. PÉCSI BÚTORGYÁR, PÉCS, SOMOGYI B. U. 6. A BARANYA MEGYEI BAROMFIFELDOLGOZÓ ÉS FORGALMAZÓ KÖZÖS VÁLLALAT golgotái telepén 250 m2-es zárt raktárakat ajánl bérletre A raktárak nedvességmentes, bitumenes padlózatúak. BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁSSAL SZOLGÁLUNK a 24-377-ES TELEFONON, AZ ANYAGGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLYON. Az ügyben szereplő komlóiak ellen a vád: Sóvári: sikkasztás, árdrágítás, üzérkedés, orgazda­ság büntette, illetve vesztege­tés vétsége, Tóth József: üzér­kedés büntette, dr. Finta József: ugyancsak üzérkedés büntette. A tárgyalás október 4-én kez­dődik és várhatóan több napon át tart majd. Mészáros Attila Ketezer helyett 320 Keresik a gázkazánt Országos program a föld­gázra való áttérés, ennek el­lenére hosszú ideje hiánycikk a kisfogyasztók számára a gáz­kazán. Olyannyira, hogy a csa­ládi házak központi fűtését biztosító 15, 25 illetve 35 ezer ki- lokalóriás kazánokhoz képtelen, ség hozzájutni. E témával kap­csolatban kerestük föl a TITÁN Nagykereskedelmi Vállalatot, illetve a „Kőrös” Kazángyártó és Gépipari Vállalatot. Radnecz Lajos, a TITÁN vasoszályának előadója: — A gyártóval jó a kapcso­latunk, ennek ellenére az álta­lunk igényelt kazán mennyisé­get képtelen leszállítani. Az ÉTI-E és ÉTl-ES típusú kazánok hiánycikknek számítanak. Tu­domásom szerint a Békés me­gyei gyár a tőkés importból származó automatika hiánya A kereskedő és a gyártó magyarázata miatt nem tud többet gyártani. Vállalatunk ebben az évben a négy megyére eddig 320 gáz­kazánt kapott, ami az igények töredékét jelenti, hiszen leg­alább kétezer ÉTI-re lenne szükség csak ebben az eszten­dőben. Ami a vegyes tüzelésű kazánokat illeti: a Ganz Villa­mos Művektől kétszáz gázégőt rendeltünk, de a kiskereskede­lem részéről eddig nem érdek­lődlek. A MEZŐGÉP monori gyáránok, illetve a kiskunlac- házi ÉGSZÖV-nek jeleztük ez­előtt két évvel, hogy a hagyo­mányos tüzelésű kazánokat te­gyék alkalmassá a gázégők beépítésére. Kiss János, a „Kőrös” Kazán­gyártó és Gépipari Vállalat igazgatója: — 1983-ban, a TITÁN igé­nyét is figyelembe véve, meg­közelítőleg 15 százalékkal több gázkazánt állítunk elő mint tavaly. Azt ígérhetem, hogy egy beruházás eredményeként a jövő évtől jelentősen javul a gázkazán-ellátás: az ÉTI típu-' sú kazánokból 1983-ban leg­alább 25 százalékkal állítunk elő többet és az őzt követő években pedig a mostani gyár­táshoz viszonyítva ötven száza­lékkel több kazán kerül a ke­reskedelembe. S. Gy. Adott jelre indulnak enni Kétezer vadkacsa tanyázik az alsókövesdi háromholdas halas­tó környékén. Úsznak a vízben és totyognak az elkerített füves térségen. Aztán gondozójuk megnyitja a drótkerítéseket, majd kongatni kezd. Erre a jel­re felkerekednek és g^ors topo- gással elindulnak a 350—400 méter távolban — az erdőben — felállított etető felé. Naponta kétszer teszik meg ezt a távol­ságot az ennivalóért, mert a tó­ban nincs számukra táplálék. Amint jóllaktak, kinyitja a há­rom emeletesre épített trambu- lint és a kacsák sebes röpülés- sel a tó felé húznak. A kifejlett példányok 40—50 méter magasban szárnyalnak a fák között. A kisebb vadkacsák landolása még nem tökéletes: nem a víz felszínén, hanem út­közben a szántásban, vagy a fűben érik el a talajt egy-egy bucskázással. Miért szükséges a vadkacsák mesterséges tenyésztése? A vadon élő kacsák élettere egyre jobban szűkül. Nyolc- tizenkét tojásból csak négy-hat kacsa marad életben. A Dráva mentén, a Balatonnál, a Velen­cei tó közelében, és a halas­tavak környékén élnek nagyobb csapatban. Azonban nemcsak ezen a környéken, hanem má­sutt is szívesen kacsáznának a vadászok, ezért igyekeznek az állományt mesterséges tenyész­téssel növelni. Ez a nevelési forma amerikai és jugoszláv tapasztalat alapján az 1970-es évek elején kezdett elterjedni hazánkban. A Mecse­ki Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság tavaly próbálkozott vele először a sellyei erdészethez tar­tozó Körcsönye-pusztán. A kez­deti 4000 vadkacsát egy törzs- állományból tenyésztették ki. Idén már 10 000 naposkacsát keltettek. Ebből hatezret a Dél- Somogyi Állami Gazdaságnak és a drávafoki Széchenyi Zsig- mond vadásztársaságnak adtak el. Kétezer maradt Körcsönyén és ugyanennyi került a sásdi er­dészethez tartozó nagymátéi— sasréti vadrezervátumba. Ide is, mint az országban számtalan helyre külföldi vadászok járnak. A mesterséges tenyésztésű vadkacsák vadászata kíméli a természetes populációt, ugyan­akkor a vadászati igényeket ki lehet vele elégíteni. Nevelésük nem kíván különösebb szaktu­dást, igénytelen, könnyen kezel­hető állatok. Négy hetes koruk­ban már kihelyezhetők és tizen­két hetes korukban már vadász­hatok. Ádám Erika Csak 50 ezer forint értékig dolgozhat Hinlókészítő-mester Európa több országából felkeresik Úgy tűnik külföldön, leg­alábbis lovasberkekben jobban ismerik Maczák Ferenc mester­ségbeli művészetét mint a sely- lyeiek. Legfeljebb az lehet fur­csa a környék lakóinak, hogy március óta, amióta nyugdíjba vonult, egyre-másra állnak meg Fürdő utcai háza előtt a leg­különbözőbb nyugati rendszámú autók. Maczák Ferenc kocsikészítő mester az országban e régi szakmát űző kevesek egyike. Há­za udvarának végén, egykori fáskamrából átalakított műhe­lyében most éppen díszesen, faragott ayászkocsi készül. — A családunkban apai és anyai ágon bét generáción visszamenőleg mindenki bognár volt, csaknem kétszáz éve űzte családom ezt a szakmát. De megszakad a sor, lányom van, nem tudom kinek továbbadni a mesterséget. Annak idején az apám mellett inaskodtam — meséli Maczák Ferenc —•, grófi uradalomban volt alkal­mazva. Az akkori munkaidő más volt mint most, fél 5-kor már a műhelyben kellett lenni és az étkezési szüneteket leszámítva este 8-ig dolgoztunk. Apám kitűnő mester volt, tőle tanul­tam, így aztán nincs olyan ko­csi, vagy akármilyen díszes hintófajta amit meg ne tudnék csinálni. — A háborút követően úgy tűnt a mi szakmánknak befel­legzett. Sokfelé sokféle munkát végeztem (az állomásokat sok lenne felsorolni), most legutóbb a baranyahidvégi tsz-ben csil­lant fel ismét az a lehetőség, hogy a régi szakmát folytatha­tom. A tsz vezetői találták la) csináljak csak egy-két szép hin­tát, a külföldiek keresik, májd megpróbáljuk eladni. Az ötlet sikerült — Jónás János tehet­séges kovácsmester segítségé­vel — olyannyira, hogy szinte valamennyi nyugati országba vittek tőlünk különböző kocsi­kat. A magyar fogathajtó világ, bajnok is velem készíttette el a kocsiját. 1981-ben a bécsi vi­lágkiállításra rendeltek tőlem hintát. Ezt követően sokan fel­kerestek, most hogy nyugdíjban vagyok, itt a lakásomon is. Sajnos el kell őket utasítanom. Kiváltottam ugyan a nyugdíj melletti iparengedélyt, tervem, hogy új műhelyt építek és foly­tatom a mesterséget, de csak évi 50 ezer forint értékig dol­gozhatok, egy hintó pedig 120— 160 ezer forint. Igaz, ennek több mint fele anyagár, a fent. maradó összegen pedig a va­salást készítő kovácsmesterrel osztozunk, de mégis egy-két darab után, vagyos két-három hónap után le kellene állni. — Pedig Nyugaton óriási most a kereslet. A múlt héten Lyonból és Hollandiából is el­jöttek ide. Könyörögtek, hogy csináljak nekik vadászhintót. Voltak itt SvájcbóJ, Angliából és az NSZK-ból is. Valami meg­oldást kellene találni, mert ez az országnak is valuta bevételt jelentene. Én pedig dolgozni szeretnék egész évben, nem­csak két-három hónapig. Sze­retem ezt csinálni, további éle­tem értelmét ez adná. Sarok Zsuzsa Ét.\ Mesterséges tenyésztésű vadkacsák

Next

/
Oldalképek
Tartalom