Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-29 / 269. szám

1983. szeptember 29., csütörtök Dunántúli napló 3 A bányász nagyközség első műemléke Új eke a Rábából Amerikai licenc alapján új mezőgazdasági munkaaép, a változtatható fogásszélességű eke gyártására készül a győri Rába gyár mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyára. Az egyes ekefejek fogásszélessé­gét a traktoros a vezetőfülké­ből változtathatja, a traktor vonóképességét így teljes egé­szében kihasználva, növelve o szántási teljesítményt. Az öt-, illetve a hatvasú ekék munka­szélessége 213 és 353 centi­méter között állítható; a szán­tásmélységet is állítani lehet, egészen- 30,5 cm-es mélységig. Az új ekék kísérleti darabjai elkészültek és különféle talaj- viszonyok között próbálták ki őket, o különböző termelési rendszerekhez tartozó gazdasá­gokban. A tapasztalatok ked­vezőek: a kísérlet színhelyéül szolgáló aazdaságokban az új ekék teljesítőképességével, az ekefejek minőségével, tartóssá­gával egyaránt elégedettek. Az országban először Pécsett A pszichológiai kultúra hete Pszichológiai kulturáltsá­gunk emelése egyéni és társa­dalmi érdek: sok ember küzd beilleszkedési zavarokkal, kap­csolatteremtési nehézségekkel - számos személyes konfliktust okozhat ez a munkahelyen is, a családban is. A Baranya megyei Művelődési Központ most megrendezi a pszicholó­giai kultúra hetét, hogy az előadások, filmvetítések sorá­val és a nyilvános fórummal segítsen a rászorulóknak, ér­deklődőknek. Neves szakemberek tarta­nak előadásokat a jövő hé­ten: a családdal kapcsolatos Könyvtár lesz a középkori eredetű plébániaépületben ? A magas kőkerítés mindig rejtelmeket sejtet, egy különle­ges, zárt világ titkait. Ez a ke­rítés a félig-meddig megko­pasztolt, emeletes plébánia- épületet veszi körül; az udvar végében hosszú, földszintes gazdasági épület van. A föl­dön mindenfelé hullott gyü­mölcs; alma. körte, szilva, dió. A fákat, a száraz faleve­tala nem véletlenül került a te­lepülés nevébe a vár szó. A föld alól, de közel a föld szí­néhez egy szép, gótikus er­kélyrészlet került elő, amit az első pillanattól kezdve féltő gondossággal takartak rögtön, zott védőtetővel. Könyvtár 1986 őszére? 175 év története ■'"XW pszichológiai problémákat dol­gozzák fel a programban. A megnyitót október 3-án, hét­főn 16.30-kor tartja dr. Gold­schmidt Dénes Családok em­berközelben címmel, a TIT Bar­tók klubjában - itt hangzik el a többi előadás is. Hétfőn 1S.30-kor dr. Kezdi Balázs be­szél a Családi körökről és négyszögekről. A további előadások: októ­ber 4.: 16.30: Somlai Péter: Szerepek a családban, 18.30: dr. Kóczián György: Neurózis­minták a családban. Október 5.: 16.30: dr. Telkes lázsel: Mentalhygiéniai segítség a családnak, 18.30: Monti B. László: A családi kommuniká­ció elmélete. Október 6.: 16.30: dr. Popper Péter: Csa­lád és deviancia, 18.30: Cseh-Szombathy László: Csa­ládi konfliktusok. A lórumra október 7-én, pénteken 16.30- kor kerül sor a Bartók klub­ban. A filmvetítések a Családi fészkek - tűzfészkek című összefoglaló címet viseli: 3-án a Helyőrségi Művelődési Ott­honban a Fagyöngyök, októ­ber 4-én a Hétpróba című fil­met vetítik, 6-án a Kossuth klubmoziban a Családi tűzfé­szek, 7-én az Adj, király, kato­nát! látható. Sopiana Kupa egyetemistáknak A bányászati kiállítás egy részlete Beszélő tárgyak, fotók, emlékek Bányászati állandó kiállítás Mázaszászvárott lekkel vegyes füvet egyhangú eső áztatja A nagy, kétszár- nyú kapu tárva, előtte a bá­nyaüzem teherautója, amelyről munkások szép szál fenyőge­rendákat raknak le. Alacsony boltivek, zömök pillérek A színhely a mázaszászvári várásatás, ami most ért véget az 1983-as esztendőre, a ge­rendákat pedig azért hozták, hogy az idén feltárt falmarad­ványokat még a tartós rossz idő beállta előtt védőtetővel boríthassák. Mindarról, ami ezen a nyáron történt itt a plé­bániakertben dr. Sándor Má­ria, és dr. Gerö Győző régé­szektől kaptunk tájékoztatást. Maga az ásatás a bányász nagyközség életében roppant nagy jelentőségű dolog: a hely­ség szülöttének, Kiss György szobrászművésznek a keresztje után az első igazi műemlék ki­tárulkozásának a folyamata. A plébánia épületéről a fal­kutatás egyértelműsítette: a földszintje középkori eredetű, az emelete barokk ráépités. A pince úgy, ahogy ma láthatjuk, le sem tagadhatná középkori mivoltát: az utólagos kiigazí­tások, iboltozatmegerősitések, feltöltések ellenére sem. Egy­két helyen lehatoltak az egy­kori padlószintig. így aztán el­képzelhető hogy a ma ala­csony boltivek, zömök pillérek alatt-körül hajdan, a kort jellemző építmény földszinti helyiségeiben milyen élet zaj­lott. Kint az épület hátsó fala előtt csupán félméternyi a háborítat. lan földréteg, egyébként kb. 3 méter mély szélesebb-keske­nyebb átkok szabdalják át a kőkerítésig terjedő mintegy 8— 10 méter széles kertet. Maga a kőkerítés a kutatóárok aljáig ér— ez nagy valószínűséggel a török által1 megerősített szászvári vár fala. Az árkokban falmaradványok bizonyítják: a Bertalan pécsi püspök által építtetett püspök; nyaraló jócs­kán meghaladta azt, amit ma értünk e fogalmon, s hogy ál­Az idei ásatási eredmények felgyorsították a mázaszászvári tervezgetéseket. Ezekről mond­ja Potyondi lános nagykc-zségi tanácselnök: —1 Tárgyalásban vagyunk a katolikus egyházzal a plébá­niaépület cserével történő át­vételéről. M; a volt orvosi ren­delő és lakás épületét aján­lottuk fel, ahol eredeti szán­dékunk szerint a könyvtárat akartuk berendezni. Ha létre­jön a megállapodás, akár már októberben hozzákezdhetnénk a télen elvégezhető munkákhoz, s 1984-ben az egyház kívánsá­gának megfelelően felújíta­nánk az egész épületet. A plé­bánia műemléki épületében a könyvtáron kívül vártörténeti ki­állítást is szeretnénk berendez­ni a Janus Pannonius Múzeum segítségével, ennek természe­tesen a pince adna helyet. A hátsó gazdasági épületben, aminek a külső fala a volt mázaszászvári váré, a Mecseki Bányászati Múzeum állandó ki­állítása lenne zömében hely­ben gyűjtött anyagokkal. Mind. ezek fontos előfeltétele, hogy a plébániaépületet és kertet átvehesse a tanács. — Jövőre az épület teljes megkutatása lenne a fő fel­adat — fűzi ehhez dr. Sándor Mária —, hogy tervezni lehes­sen a műemléki felújítást, ami már szerepel az Országos Mű­emléki Felügyelőség program­jában. — Nagy társadalmi összefo­gásra számítunk amiben eddig sem volt 'hiány, különösen a Mecseki Szénbányák részéről, amelynek a vezérigazgató-he­lyettese, Gálli István a mi me­gyei tanácstagunk a szószóló­ja ennek a nagyközség szem­pontjából oly fontos ügynek. Mi úgy szeretnénk, ha 1985— 86-ban felújíthatnánk a plébá­niaépületet, s 1986 őszén már be is költözhetne a könyvtár Mázaszászvár első műemlék- épületébe. S addig talán az udvarban a vár kutatása, a falmaradvá­nyok restaurálása, bemutatha- tóvó tétele is megtörténik. Hársfai István Bekeretezett fényképen szé­lesen mosolygó bányászok, mellettük két talicska. Szénpo­ros mindkettő, akár a bányá­szok arca. A talicskán felirat: „745 év után kényszerből nyug­díjaztuk. Utolsó jó szerencsét! Szászvár, 1960. XII. 21." A lencse a pillanatot: egy korszak lezárását örökítette meg. 1961-től a szintek közötti vágatokban is a technika lé­pett a kézierő, a talicskák he­lyére, aminek neve hallatán is alighanem elneveti magát egy mai vájártanuló. Pedig másfél évszázadon át — feltörései, horzsolásai nyomán olykor szó szerint is — véres valóság volt. S ahol ezt (is) megörökí­tették több száz dokumentum­mal együtt: egy bányászati gyűjtemény Szászvárott, a Kun Béla utca 59. sz. ház két helyiségében. Bejárata fölött ez olvasható: „A szászvári bá­nyászkodás 175. évfordulójára társadalmi összefogással léte­sített bányászati kiállító helyi­ség. 1983. IX. 4. Az Északi Bá­nyaüzem dolgozói." A fenti dátum 1808 őszét idézi: a környéki domboldalak­ban, vízmosásokban észlelt szénkibúvásoknál ekkor létesül­tek — kisvállalkozások gya­nánt — az első külszíni fejté­sek tárói. Innen számítható a Magyaregreqytől Szászvárig, Mázáig, illetve Nagymányok környékéig terjedő észak-me­cseki szénterület feltárása. Az első mélyművelésű aknákat Miesbach Alajos, osztrák tőkés telepítette az 1850-es években. Ennek és a terület 175 éves szénbányászatának állítottak most örök emléket a máza­szászvári bányászok s a helyi tanács. Személy szerint pedig elsősorban kalauzom e hét he­lyiségben, a több száz emlék, fotó- ős írásos dokumentum s megannyi relikvia között: Csorna István, az észoki üzem bányamérési csoportvezetője, aki 30 éve tudatosan gyűjti, óvja rendezi a helyi bányász­kodás történeti emlékeit. Aki ifjú legénykorától — maga is a szakmában — bányászok között él, s szinte mindenkit ismer a két telepen. Baráti összejöveteleken, esti borozgatásoknál társai, isme­rősei körében minden értéke­sebb emlékről tudomást sze­rezhetett. Illendően elkérte (elkönyörögte) a féltett csalá­di ereklyéket is, ha azok egye­di üzenetet hordoztak az 50— 100 vaqy még több évvel ez­előtti bányászkodás módjáról, eszközeiről. Mindenre figyelt. Ott volt az iratrendezéseknél, s felbecsülhetetlen értékű ok­mányokat mentett meg már 25—30 éve is, amikor a „régi papíroknak" méa nem volt olyan becsük, mint manapság. Ezek belekerültek tornyosuló dossziéiba, a tárgyak pedig otthonában kaptak helyet. A szoba egyik, másik, majd többi sarkában, végül már lépni se igen lehetett tőlük. , Morgott is az asszony értük — már épp ideje volt berendezni ezt a kiállítást...” — mosolyog, végigtekintve a tárlóban, tab­lókon, falakon elhelyezett tár-_ gyak során. Csaknem vala­mennyi az ő avűitése, ha úgy tetszik, leletmentése. Beszélő tárgyak ezek. Valla­nak a korról a szintező s egyéb műszerek; a ritka, több mint százéves térképek; a bá­nyászruhák, lámpák, mentőké­szülékek, a szépen bekeretezett fakó fényképek vagy a frissen restaurált szászvári bánya­zászló (1885) Szent Borbála képével, s a bányászkodás rá- hímzett szimbólumaival. Valla­nak a fotók az egykori s ké­sőbbi sportéletről, a bányász­kolónia életéről. Kommentár nélkül is beszélnek a tépett ruhás, szénporos tekintetű bá­nyászemberek csoportképei 1899-ből vagy 1920-ból csak­úgy, mint kezükben a kezdet­leges bádogtartályos benzin­lámpák. Vagy az ünnepeken hordott díszes fekete egyenru­hák. A főaknász kardja, foko- so s fekete tollas-rozettás csá­kója, ami külön ritka becses relikvia, mivel talán az egyet­len darab, amely még a Má­ria Terézia alapította, Selmec­bányái bányatisztképző egye­tem (a soproni elődje) eredeti uniformisát idézi. Szól ez a ki­állítás a munkásmozgalom emlékeiről, mártírjaikról s a nagy történelmi sorsfordulók hatásáról — Szászvárott. Többséqük egy-egy bányász- család féltett kincse. A hobbi­ból gyűjtögető Csapó István kérésére a bányászok s a bá­nyászok özvegyei odaadták. Tudták, jó üayet szolgálnak. Ök legalább annyira hittek a közjó céljaira, az utódok épü­lésére megörökített kiállítás­ban, mint ezen emlékanyagok összegyűjtője. Ez év augusztus 26-tól Szász­vár jubileumi bányászati kiál­lítása délután 2 és 6 óra kö­zött várja a látogatókat. Aki arra jár, s rászán egy fél órát, nem bánjo meg. Sopron, Brennbergbánya, Rudabányo, Zalaegerszeg, Salgótarján, Aj­ka, Várpalota, Pécs, Oroszlány és Gánt után, a magyar bá­nyászat történetét szemléltető múzeumok után a legfiatalabb, a tizenegyedik muzeális gyűjte­mény sem marad el idősebb testvéreitől. Sőt számomra legalább olyan közművelődési élményt adott, mint Brennberg hasonló néhány helyisége. Kicsiben ugyanis minden együtt van itt, amit bányavi­déken élők számára, ennek a nopszint alatti mesterségnek gigászi erővel, konok bátorság­gal, s de sokszor könnyel-vér- rel írott immár 200 éves tör­ténetéről ismernünk illik. Wallinger Endre Színdarabok, vetélkedők, ínyencség'! versenyek Az egyre kevesebb hagyo­mányteremtő diákprogram egyike a pécsi egyetemisták és főiskolások kétévenként rende­zett, Sopiana Kupa nevű ve­télkedője. Az idei verseny, amelyben mindegyik pécsi fel­sőoktatási intézmény és kar külön csapattal vesz részt, már elkezdődött. A két évvel ez­előtt győztes tanárképzősöknek jutott az a feladat, hogy ,ösz- szeállítsák az idei programot. Az elmésebbnél elmésebb fel­adatok megkívánják, hogy a rendezők kivételével valameny- nyi pécsi egyetem és főiskola nagy létszámmal vegyen részt a programokon. Gyurcsány Ferenc főrendező, a JPTE Tanárképző Karának KISZ-titkára: „Bármennyire is szeretném, egyelőre semmilyen részletet sem árulhatok el. Annyit mondhatok, hogy az eddigiekhez hasonlóan a III. Sopiana Kupa is bővelkedik látványos, nagy tömegeket megmozgató, közösségteremtő feladatokban .. .” Néhány dologra máris ké­szülhetnek a POTE, a Mű­szaki Főiskola, valamint a JPTE jogi és közgazdasági karának hallgatói és oktatói. Az októ­ber 15-i sportcsarnokbeli záró nagyvetélkedőre például az egyetemi élettel kapcsolatos színdarabokat kell eljátszaniuk, oktatók bevonásával. Majdani közéleti tevékenységükre ké­szülhetnek fel azzal, hogy a városi sportcsarnokban vízi- és légiparádét kell kommentálniuk és bemutatniuk 3 percben. Az egyetem; örömök és problé­mák iránti érzékenységük is le, mérhető lesz azon a feladaton, melynek során egy oldalt ál­lítanak össze az UNIVERSITAS című egyetemi lapba. Az október 15-i nagyvetél­kedőig, amire a város minden lakóját várjuk, több más, a leendő hivatásukhoz kapcsoló­dó, vagy attól teljesen eltérő, együttes munkát igénylő fel­adatot kell a csoportoknak megoldaniuk. Bozsik L. Szászvár vára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom