Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-23 / 263. szám

1983. szeptember 23., péntek Dunántúlt napló 3 Íz ifjúságpolitika tudományos megalapozásáért Az üzemmérnökök társadalmi helyzete és életmódja Nagyszabású kutatás részese a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Négy ágyú a siklósi várból A pákozdi csata előzményei Baranya menyében A drávai védővonal összeomlása A mór nyolcszáz megkér­dezettnek sok más mellett arra a véleményére is kiván­csiak voltak, hogy fizetés- emelésnél, előléptetésnél szerintük mely három ténye­zőnek van a legnagyobb sze­repe. Lehetett választani az alkotókészség, a baráti ka'p- csolatok, a befolyásos cso­porthoz való tartozás, az em­berekkel való bánásmód, a felettes véleménye, a hűség, a jó szakmai tudás, a kezde­ményezőkészség, a könyök­lés, a megbízhatóság, a mun­ka mennyisége és minősége, a politikai ajánlás, a válla­latnál eltöltött idő között, s ha a fiatal műszaki értelmi­ségi még mindig kevesellte volna a lehetőségeket, hát akkor jelölhetett meg más tényezőt is. Egy összetett vizsgálat keretében Egy kérdőívből vettük a pél­dát, a kérdőívek pedig arra keresnek választ, hogy milyen életutat járnak be a műszaki egyetemet és főiskolát végzet­tek. Ez a vizsgálat azonban csak része egy szélesebb körű­nek, amit a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tárcaszintű fő­irányításában „Az ifjúságpoli­tika tudományos megalapozá­sát szolgáló kutatások" cím­mel ismernek a nagyszabású munka részesei. A több műszaki és közgazda- sági felsőfokú intézményre ki­terjedő kutatások egyik terüle­te és bázisa a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola, ahol Kovács Árpád vezetésével Ká­roly Józsefné dr., Kucsera Gyu­la és dr. László Antal, a Mar­xizmus—leninizmus Intézet, il­letve a Szilikát és Vegyipari gépészeti Intézet oktatói végzik a felmérések irányítását és a kérdőívek értékelését. A kutatómunka még nem ért véget, de már az eddigi ada­tok alapján is megfogalmazha­tó néhány tapasztalat. Ezekről beszél Kovács Árpád. 0 Nem az anyagiak az elsődlegesek — Már elég nagy biztonság­gal kijelenthetjük — mondja Kovács Árpád —, hogy mig az első munkahely megválasztá­sakor az egzisztenciális kérdé­sek az elsődlegesek, a későb­biekben az anyagiak háttérbe szorulnak, ha megfelelő mun­kája van a fiatal műszaki ér­telmiséginek. Az első munka­hely megválasztásánál döntő tényező a lakáshoz való jutás lehetősége, illetőleg a szülői ház közelsége. De a fiatal mű­szakiak bére, ami gyakran nem éri el a hasonló korú szakmun­kás fizetését sem, azonban csak ott feszitő és okoz fluk­tuációt, ahol a fiatat műszaki szakmai ambíciói kielégítetle­nek maradnak. S elég gyakran maradnak kielégítetlenek, hiszen - vizs­gálva, hogy milyen munkakö­rökbe kerülnek a friss diplomá­sok — szinte általános, hogy a vállalatok „ űrkitöltő", „résbe- tömögető" szerepet biztosíta­nak csak a fiataloknak. Az okokat illetően nemcsak eltér a pályakezdők és a vállalati vezetők véleménye egymástól, hanem sok vonatkozásban ösz- sze is rímel. A fiatal mérnökök szerint a beilleszkedést nehe­zíti, a teljesítményüket leszorít­ja, hogy sok esetben nem tud­ják a vállalatnál, hogy mit kezdjenek velük, vagy azért, mert nem tudják, hogy mit ta­nultak az egyetemen, főiskolán, vagy pedig azért, mert „szak­mai féltékenységből” nem kap­nak komolyabb feladatot. Fel­adatuk az apró rutinmunkák ellátása, az pedig hamar fél- őrli kezdeti nagy ambíciójukat. — A munkahelyi vezetők pe­dig azt mondják — mondja a felmérés eredményeire hivat­kozva Kovács Árpád —, hogy a fiatalok egy részében nincs elegendő felelősségérzet, nem eléggé komolyak, hogy nincs gyakorlati ismeretanyaguk, hogy az egyetem vagy a főis­kola nem készítette fel őket az emberekkel való bánásmódra, nem igazodnak el a vállalati tevékenységben, kapcsolatte­remtő tevékenységük gyenge. Az okokat megtudni Az eddigi példákból is lát­ható, hogy a műszaki értelmi­ség gondjai sokféle okból ered­nek. Szerepet játszik az, hogy „hogyan engedték el otthon­ról”, s az is, hogy végzés után még meddig tudják segíteni a szülők a fiatal diplomást. De már az eddigi adatok is bizonyítják, hogy a fiatal mű­szaki értelmiségiek egziszten­ciális helyzete szoros össze­függésben van az egyetemen, vagy a főiskolán kapott tudás milyenségével, ki- vagy ki nem fejlesztett képességgel. Példá­ul; a főiskolán, egyetemen nem tanulják meg a szervezés tudományát, nyelvtudásuk gyenge, hiányzik a tárgyaló- és levelezési készség belőlük, s főképpen tájékozatlanok pénz­ügyi, közgazdasági kérdések­ben. A közvélemény előtt már régóta ismert a műszaki értel­miség rosszabbodó helyzete, ami megnyilvánul abban is, hogy egyre kevesebben választ­ják a műszaki pályát. Pedig a jelenlegi helyzetből a műsza­ki értelmiség szellemi potenciád ja jelentheti az egyik kivezető utat: jó üzemmérnökök, mérnö­kök nélkül elképzelhetetlen ipa­runk versenyképességének ja­vítása, gazdasági helyzetünk javítása. Az 1985-ig tartó összetett vizsgálat éppen ezért történik: megismerni a műszaki értelmi­ség presztízscsökkenésének va­lódi okait, s az okok ismereté­ben változtatni azokon. Már csak azért is, mert a műszaki értelmiségnek nemcsak a „mű­szaki”, hanem az értelmiségi funkcióira is igényt tart a tár­sadalom. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán 1981-ben kapcsoló­dott be a négy oktató az MTA kutatásába. Akkor összegyűj­tötték és számítógépes feldol­gozásra előkészítették vala­mennyi, a főiskolán addig vég­zett üzemmérnök fellelhető adatát. Tavaly kiválasztották azt a nyolcszáz 1974-ben és 1978-ban végzett üzemmérnö­köt, aki képes reprezentatívon képviselni a véazettek összes­ségét, s összeállították a szer­teágazó kérdőívet is. Azóta megtörtént a kérdőívek kitölté­se, most kódolják és számító- gépes feldolgozásra előkészítik a tengernyi adatot. Többek között ilyen kérdé­sekre keresnek választ: hogyan alakul az előgenerációs értel­miség életútja, milyen hatással van a társadalomra, a szűkebb környezetre és az egyénre a mobilitás, hol és milyen sze­lekciós mechanizmusok működ­mem egy ipari vásár lattan egyik szemünk nevetett, másik meg sírt. Az öröm mindig an­nak szólt, amit láttunk, a sok­féle árunak, ami évről évre mo­dernebb, kényelmesebb, hasz­nosabb. De néha már előre sírtunk, ha eszünkbe jutott, hogy tón először és utoljára látjuk a kiállított holmit. Akadt bőven példa erre az ,,egyszer láttam a vásáron, azóta meg sohase” helyzetre. Most az idén sokfélét léhet kapni, ha nem is tízezerszám, de egyre több cég már felveszi a megrendelést. Vagyis: végre igazi vásár lett a Budapesti Nemzetközi Vásár. Ipar és kereskedelem közös igyekezetéből nem könnyű per. sze kiválasztani a legérdeke­sebbet, hiszen minden érde­kes. Mégis — a sokféle fog­lalkozású, még többféle érdek­lődésű átlagember sokmilliós közös igénye: lakni valahol. Ezért a lakások, háztartások számára néztünk meg néhány érdekességet. Főképpen eddigi hiánycikket. A házépítés és pénzbefekte­tés összefüggésében igen meg­nőtt az igény a modern fürdő­szoba iránt. Mivél azonban az országban csak egy ilyen gyár van: a Kecskeméti Zománc, és Kádgyár, a termelés kevésnek bizonyul. A gyár a vásáron mégis árult 560 mohazöld für­dőszoba-berendezést, s az első három napon el is adott belőle 290-et. Ezeket természetesen csak látni lehetett a kiállítá­son, az eladásra két pesti üz­letet, a Bajcsy-Zsilinszky út 31. és a Liszt Ferenc tér 7. számú boltot jelölték ki. A kecskemé­ti gyár tehát nemcsak bemu­tat, hanem egyben árul is •— s ez a legéletképesebb üzletpo­litika. Érdekes azonban, hogy mi­lyen háttér áll a kiállított be­Véget ért az ásatási idény Gorsiumban A huszonhatodik ásatási idény fejeződött be a Fejér me­gyei Tác melletti Gorsiumban, ahol a székesfehérvári István király Múzeum régészei dol­goznak a római kori város fel­tárásán. Ezúttal is sok érdekes lelet került felszínre. Az Aquin­cum felé nyíló városkapun be­lül a városfallal párhuzamosan húzódó kövezett utca nyomai bontakoztak ki, s a kapu kö­zelében egy újabb, nagy mére­tű épület maradványait talál­ták meg. A város korai teme­tőjének kutatása közben buk­kantak rá az idei ásatás leg­szebb leletére, egy bronz bika- szöbrocskára, amely a Pannó­niában előkerült hasonló alko­tások legszebbjei közé tartozik. A feltárás idei másik szobor­lelete a főutca csatornájából került elő: a Silvanus istent ábrázoló kerámiarelief. rendezések mögött. A gyár a vásáron rendezett sajtótájékoz­tatóján bejelentette: új üzletpo. litikát szerveztek. Ennek első lépése volt, hogy megszüntet­ték a nagykereskedelem vásár­lói monopóliumát és a jövőben közvetlen eladóknak is szállíta­nak. A vásár első napján már 26 000 fürdőkád eladására kö. töttek szerződést a nagykeres­kedelem nélkül. Ezentúl tehát a 100 000 lakosnál nagyobb váro­sok áruházainak, és az ország legnagyóbb ófészeinek közvet­lenül adják a fürdőszoba-be­rendezést. Ehhez az Ipari és Belkereskedelmi Minisztérium hozzájárulását adta. A meg­rendelés módja; 60 napos elő­rejelzést vesznek fel, s ennek visszaigazolása szállítási szer­ződés értékű. Növelik az exportképességet. Eddigi fő piacukat, a Közel-Ke­letet, Távol-Keletre és Afrikára is szeretnék kiterjeszteni. E vé­gett például a színeket gazda­gították, s egyeztették az Alföldi Porcelángyárral. Végül is jövő­re a piackutatás alapján a megnőtt belföldi igény miatt mintegy 135—140 000 fürdőká­dat gyártanak. Az 1984. évi ter­melési terv pedig: 150 000 kád belföldre, s 30—35 000 export­ra. A számok megnyugtatóak, legfeljebb az fontos tudnivaló még, hogy a külföldi szokás­nak megfelelően nálunk is in­kább teljes fürdőszoba-beren­dezést keresnek, s csupán egy- szem kádat kevesebben vásá­rolnak majd, ami kissé a ter­melést is átrendezi. A lakásban, háztartásban sok gondot okoz, ha hiányzik egy­Szeptember 29-én emléke­zünk meg az 1848—49-es sza­badságharc első győzelmes csatájáról, a pákozdi ütközet­ről, o magyar honvédsereg szü­letésnapjáról, s amelyet a fegy­veres erők napjaként tisztelünk ma is. Köztudomású, hogy az 1848 —49-es szabadságharc idején Baranyában nem voltak neve­zetes csaták. De az egész sza­badságharc alatt éppen 1848 szeptemberében, közvetlenül a pákozdi csata előtt és azt kö­vetően történtek olyan katonai események, amelyekről érde­egy csap, vagy hozzá hasonló felszerelés, alkatrész. Ez vé­gett a Mosonmagyaróvári Férrv szerelvénygyár kiállítását is megnéztük, s biztató híreket hoztunk onnét. A televízióban is láttuk a gyár Termomix ne­vű szerelvényeit. Ezek egy -kar­ral működtethető, két kezelő­elemes, mechanikusan szabá­lyozható kerámia lapkás keverő csaptelepek. A szakma; pontos­ságú, hosszú kifejezés mögött annyi a lényeg, hogy gumi he­lyett kerámiát használnak ben­ne, s ettől szinte örökéletű. Vannak még kádtöltő csaptele­pek 10 bar névleges nyomás­sal, alsóhidas csaptelepek, mosdócsaptel'epek — önállóan, de lefolyógarnitúrával együtt is — -kádat és mosdót egyszerre töltő telepek, továbbá moso­gató-csaptelepek, mosogató­szelepek, sarokszelepek, WC- öblítőszelepek, kifolyószelepek, tömlővéggel, s valamennyi 10 bar névleges nyomással. Nem -kis gond a lakás biz­tonsága sem. Az Elzett Művek bemutatta új biztonsági -beren­dezését, a Signal Star nevű elektromos láncos zárat. A be­rendezés riasztja a háziakat, vagy a szomszédokat olyan esetben, amikor valaki nem pontosan abba a zárba készült kulccsal próbál ajtót nyitni. Gyártását már megkezdték, s még az idén árusítják is az üz­letekben. De az Elzett Művek 42 gyártmányfejlesztés alatt ál­ló terméke között igen sok az új típusú zár, lakat, vasalót, amelyet nagymértékben kor­szerűsítettek. mes megemlékezni. Jellasics tá- támadó seregének jobb szár­nya védelmére Baranyán ke­resztül vonult át Róth és Phili- povich tábornok mintegy 7000 fős hadoszlopa a fősereg hadi­anyag-utánpótlásával. Jellasics szeptemberi táma­dását jóval megelőzően a ma­gyar kormány számára teljesen világossá vált, hogy a védelmi vonalban a Drávának milyen fontos szerepe van. A Dráva- vonal biztosítására azonban nem áll rendelkezésre elegen­dő erejű katonaság. A később nyílton árulóvá vált Ottinger tábornok 5000 fős seregét 1848 nyarán a Dráva mellől fokoza­tosan a Duna—Tisza közé he­lyezte át, így a Dráva-vonal vé­delmét a kormány kénytelen volt a nemzetőrökre bízni. Ezek lét­száma Baranyában mintegy 12 000 volt, de felszereltségük, kiképzetlenségük, fegyelmezet­lenségük miatt mégsem jelent­hettek komoly katonai erőt, A 12 000-ből 6000 volt a bara­nyai nemzetőr, a többiek Tolna és Veszprém megyeiek voltak. A Baranyában tartózkodó nem­zetőrsereg tüzérségének összesen néav ágyúja volt. Ezeket Batthyány Kázmér baranyai fő­ispán a siklósi várából adta át a nemzetőrseregnek. A védelmet a következőkép­pen szervezték meg: Mohácstól délre a Duno vonalát a tolnai nemzetőrök védték; a Dráva beömlésétől Siklósig a bara­nyai nemzetőrök álltak, Siklós­tól Zalátáig a veszprémi nem­zetőrök, azon túl a somogyiak és a Vas megyeiek. Jellemző a nemzetőrség akkori fegyelmére, hoav a veszprémiek a kiszabott szolgálati 'idejük lejártakor be sem várták leváltásukat, ha­nem elindultak haza, s így a drávai vonalat jórészt őrizetle­nül hagyták. Pontosan ezer* a szakaszon, illetve a konzervatív vezetés alatt álló Somogy me­gye határán kelt át a Dráván, Sellye mogasságában, Róth és Philipovich serege, hat nap­pal Jellasics támadásának kez­dete után. szeptember 17-én, 18-án és 19-én. Baranya védelmét Batthyány Kázmér főispán irányította, akit o magyar miniszterelnök éppen szeptember 17-én országos kor­mánybiztosnak nevezett ki az­zal a felhatalmazással, hogy népfelkelést hirdethet, és hon­védséget toborozhat az ellen­ség visszaverésére. Minderre már alig maradt ideje a bara­nyai főispánnak: a horvát se­reg akadálytalanul átkelt a Dráván és a Baranyában állo­másozó népfölkelők gyengék voltak ahhoz, hogy a 7000 fős reguláris katonasággal a siker reményében vehessék fel a harcot. Batthyány kénytelen volt harc nélkül feladni Pécset és csapataival Mohács irányába vonult vissza, hogy az eszéki várra támaszkodva szervezze meg a védelmet. S amikor az ellenség továbbvonult, azonnal cselekedett: visszatért Pécsre és harci taktikájának az aktív vé­delmet tekintette. Vezérletével a népfölkelők két sikeres rajta­ütést hajtottak végre Oroszló­nál, illetve Pécsváradnál és el­fogták az ellenség muníció- készletét is. Róth és Philipovich seregét, mint ismeretes, Ozoránál a ma­gyar erők bekerítették és le­fegyverezték. Az ozorai siker hírére — erről plakátokról ér­tesülhetett a város lakossága — Pécsett a korábbi csügge- dést a márciusihoz hasonló lel­kesedés váltotta fel. Batthyány Kázmérnak a drávoi védelmi vonalat is sikerült megerősíte­nie és a császári sereg újabb átkelési kísérletét meghiúsítot- nia. A katonai helyzet azonban 1848 végére az egész Dél-Du- nántúlon a császári csapatok javára fordult: Pécs majd Eszék 1849 februári elfoglalása után a baranyai helyi események már nem játszottak számottevő szerepet a szabadságharcban. D. I. Az őszi BIMlf-ről jelentjük A Kecskeméti Zománc, és Kádgyár 1984-re tervezett fürdőszoba-berendezése Fotó: Proksza László Űjdonságok lakásba, háztartásba Fürdőkádügyben megszűnt a nagykereskedelem monopóliuma Csaptelepek tömege Lealkonyult az álkulcsnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom