Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-16 / 256. szám
1983. szeptember 16., péntek Dunántúlt napló Hazánk gazdasági életéből a kiegyezés után Gyáriparosok Országos Szövetsége A GYOSZ pécsi szervezetének sajátos jellege A kiegyezés Ausztriát és Magyarországot közös vámterületté nyilvánította, bár sok minden maradt a régiben, így a magyar terület továbbra is a fejlett osztrák ipar vámfalakkal védett fogyasztóterületének szerepét játszotta és gyáriparunk a múlt század hetvenes éveiben a malomipartól eltekintve, alig volt túl hőskorán. A kiegyezés után kialakult jobb politikai atmoszféra az 1880- as években jelentett fordulatot. A századfordulóig egymást követik az iparfejlesztési törvények, hatalmasat nőnek az állam e célra szánt támogatásai is. Mindezek ellenére iparunk, mely kétségtelenül sokat fejlődött, viszonya az osztrák iparhoz sok negativ tendenciát hordozott magában. Olyan szervezetre volt tehát szükség, amely ezekre, az ország gazdasági függetlenségét fenyegető törekvésekre a közvéleményt, a kormányt, a törvényhozás figyelmét ráirányítja. A gyáripar vezetőinek 1901. végén tartott értekezlete után a szervezés gyorsan haladt előre, olyannyira, hogy 1902. február 5-én elhatározták a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének megalapítását. Az alapító ülést május 29-én tartották, ahol elnöknek Chorin Ferencet választották meg. Az egyesület közel négy évtizedes működése alatt az iparosodásban látta az ország függetlenségének és ere- jének zálogát. Hamarosan megalakultak a vidéki fiókok, így Aradon, Győrben, Pozsony, ban, Temesvárott és Debrecenben, sőt Nagyváradon, Brassón és Iglón. Az első világháború utón gyökeresen megváltozott körülmények közöt( kellett ipari termelésünket megszervezni, amelyben a minden, kori kormányok számára a GYOSZ hathatós segítséget adott. Pécsett a GYOSZ helyi szervezete igen sajátos jelleget öltött. A megalakulásra a feltételek már az országos központ felállásakor adva voltak, sőt szükség is lett volna rá. Mégis csak a város antant—szerb megszállása idején jött létre a Gyáriparosok Országos Szövetsége Pécsi Fiókja. A megszállás közel három éve alatt a pécsi gyáripari jellegű vállalatok saját érdekük megvédése céljából alapították az egyesületet. Ellenük a szerb hatóságok kifogást nem emeltek, hiszen még konkrét kapcsolatuk sem volt a fővárosi központtal, teljesen magukra maradva működtek. A megszállás után szükségessé vált a Pécsi Kereskedelmi- és Iparkamara egész területére (Baranya, Tolna, Somogy megyék) kiterjedő hatáskörrel, önálló és független érdekképviseleti szerv létrehozása. Ez valósult meg 1922. január 5-én a Gyáriparosok Szövetsége Pécs nevű szervezet alakjában. A fő célt abban jelölték meg, hogy a felsorolt területek gyáriparát, a vele rokonítható ipari vállalatok összes érdekét rendszeresen és egyöntetűen képviseljék. A sok feladat közül kiemelendő a gyáripar jogos érdekeinek ápolása, a gyakorlatban előforduló sérelmek orvoslása, az előrelépések szempontjából fontos intézkedések kezdeményezése, támogatása, a kereskedelmi, közlekedési és tarifális kérdésekben való állásfoglalás, sőt a munkaadók és munkások érdekeit figyelembe véve szociálpo!iti'*aj kérdések megoldásának támogatása, szakvélemények adása, a műszaki és tudományos törekvések támogatása. Az alakuló ülés elnöknek Littke lózselet, főtitkárnak Günthner Mihályt választotta meg. A tisztikarban az elnök pezsgőgyároson kívül nem kisebb nevek szerepeltek, mint liczinszky laroszláv bányaigazgató, Visnya Ernő takarékpénztár igazgató, Taizs lózsel könyvnyomda-tulajdonos. Az alapító 39 vállalat, mind pécsi volt, csak a legnagyobbakat emeljük ki: Angster József és Fia Orgonagyár, Dunántúli Könyvnyomda Rt., Első Dunagőzhajózási Társaság bányaigazgatósága, Első Pécsi Bőrgyár Rt., Hamerlj József Gépgyár és Vasöntöde Rt., Ha- merli Károly Kesztyűgyára, Littke pezsgőborgyára, Taizs József könyvnyomdája és nem utolsósorban Zsolnay Vilmos- féle keramikai gyár. A belügyminiszter az alapszabályzat néhány pontjának módosítását írta elő, így az új egyesület 1922-ben lényegi működést nem tudott kifejteni. Az átírt paragrafusok felterjesztésénél a szervezet kiemelte, hogy ....... kö zgazdasági életünk újjászervezése munkájában Pécsett, mint határszéli nagy ipari városban Szövetségünkre nagy hivatás vár..." A Gyáriparosok Szövetsége Pécs nevű szervezet 1929-ben halkan, szinte azt mondhatjuk automatikusan megszűnt. Ennek több oka volt. Először, mert egy ilyenfajta különállásnak, amit a központtal való együttműködés tagadásában jelölhetünk meg, a gazdasági életben nincs helye. Másodszor azért, mert a Pécsi Kereskedelmi- és Iparkamara másik két megyéjéből tag'elvételt nem tudtak eszközölni. Harmadszor azért, mert a kamara a tulajdonképpeni érdekvédelmet eltudta látni. Negyedszer pedig azért, mert a közreműködő iparvállalatok egyrésze jó anyagi helyzetben lévő, megfelelő gazdasági és emberi kapcsolattal rendelkező egység volt, amelyeknek a szövetség gyámkodására, mint a többivel való közös kalapba tételre, tanácsokra és érdekképviseletre nem volt szüksége, arról nem is beszél ve, és ez döntő, hogy a na gyobb vállalatoknak nem le hetett ugyanaz az az érdeke mint a máról holnapra élő ki sebb üzemeknek. Erdödi Gyula levéltáros fi céhpecsétek mint becses tárgyi emlékeink A kovácsok és lakatosok pecsétéi A pécsi kovács céh pecsétje Pécsett, a 17. század végéről és a 18. századból ismerünk céhpecséteket. Magyar- országon csak néhány, kifejezetten céhpecsétekkel foglalkozó tanulmány jelent meg. Baranya megyében ez a terület a szfragisztikának mostoha gyermeke, pedig senkisem vitathatja el heraldikai jelentőségüket. Ezenkívül gazdasági, nyelvi, technikai, művészeti és nem utolsósorban helytörténeti vonatkozásuk is igen nagy. Kivitelük szegényesebb az uralkodói pecséteknél, szegényesebb a megpecsételéssel foglalkozó hivatalok pecsétjeinél, de elemzésük sok, eddig ismeretlen tényt hozhat a felszínre, sok új kérdés megválaszolására késztetik a kutatót. A céhpecsétek létrejötte a céhek bonyolultabbá váló jogviszonyainak köszönhető, ezzel pedig bizonyítják: fejlett kézműipar működött az adott területen. A kovácsok pecsétje A pécsi kovács céh pecsétje sok mindent elárul a mesterségről, rendkívül összetett képet láthatunk a pecsétmezőben, amelynek legalján az évszám: 1710 olvasható. Az évszám fölött helyezkedik el a munkapadjuk, efölött pedig kocsikereket ábrázoltak. A pe. csétkép felső harmadában nagyméretű patkó látható, amelynek ívén belül két kisméretű patkó van, köztük három egymást keresztező nyíl. A pecsétkép jobb- és baloldalán egy-egy ágaskodó lovat ábrázoltak, mellső lábuk emberi kézben végződik, az egyik a kocsikereket, a másik a nagypatkót fogja. Ezzel mintegy stabilitást adnak az egész pecsétmezőnek. A jobbfelső sarokban egymást keresztezve szöghúzós patkolókalapács patametszővel, balfelső sarkában szintén egymást keresztezve két normál kalapács látható. A veszprémi kovács céhnek két pecsétje ismeretes, a nagyobbik pajzzsal 1756-ból, a kisebbik pajzs nélkül 1789-ből. Mindkettőben ábrázoltak jobbról nyitott szájú patkoló-fogó alatt szöghúzós oatkolókalapá- csot patametszővel keresztbe téve, balról pedig struccma- darat, csőrében lópatkóval. A patkófogó, a patkolókalapács és a patcmetsző formái lényegében azonosak a patkolókovácsok mai napig használt hagyományos eszközeinek formáival. A strucc alakja csőrében patkóval a kovácsok szimbolikus címerképe, hereldikai jelentőségű. Magyarországon ez a motívum sűrűn előfordul a kovácsok céh pecsétjein, például a Sopron megyei horkaiak 1839-ből származó pecsétjén is. A középkori hiedelem szerint a strucc a vasat is megeszi, megemészti és olyan kitartóan fut, mint a ló, tehát a kitartás szimbóluma is lett. A strucc minden olyan mesterségnek a címerállata, amelynek vassal kapcsolata van. Ennek a motívumnak címertani jelentősége még a céhpecséteken ábrázoltakon túl is nagy. Ugyanis az Anjou királyok sisakdíszén struccfej látható, csőrében patkóval, így mint ilyen, a magyar államcímernek is részét alkotta egy ideig. A rákosi patkolókovácsok pecsétje 1676-ból a struccot nem ábrázolja. A pecsétmező közepén egy nagy patkó látható, száraival lefelé fordulva. Alul az évszám olvasható. A három nyíl is meg. jelent a pecséten, az egyik a patkóba fut, a másik kettő két szóra mellett helyezkedik el. A lakatosok pecsétje A pécsi lakatosok pecsétje 1697-ből származik, benne két egymást keresztező díszített kulcs, az általuk bezárt szögben egy lakat és egy lefelé álló sarkantyú látható. A pecsétkép két oldalán egy-egy befelé forduló pisztoly figyelhető meg. A kulcson és a lakaton kívül ábrázolt termékek is mutatják, hogy Pécsett a 17. század végén a kovács, a fegyverkovács és a lakatos szakmák még nem váltak szét. A szombathelyi lakatos céh pecsétje 1676-os keltezésű. A barokkos címerpajzsban kettéhasított buzogány, két keresztbe rakott buzogány, két kulcs és háromszögalakú lakat látható. A veszprémiek 1776- os keltezésű céhpecsétje az ún. A pécsi lakatos céh pecsétje Kircsi Márta felvétele kevert mesterségek jelenlétét mutatja (lakatos, órás, fegyver- kovács). Az ovális pecséten fent óra, lent sarkantyú, középen keresztbe rakott kulcs és puska ábráit figyelhetjük meg. A mesterségek szétválása a 18. század elején indult meg, persze ez a céhkeretek között sajátos vonást mutatott. Egy céh megalakulásához nagyobb összeget kellett fizetni, amit egy adott településen dolgozó néhány kovács, vagy lakatos nem tudta előteremte, ni, ezért bár külön mesterségként, de továbbra is az anyamesterség céhében tevékenykedtek tovább. A 19. században azonban ezek a szakmák nemcsak az ösmesterség körül tömörültek, hanem más, esetleg teljesen eltérő jellegű szakmával alkottak céhet. Például az órások a kádárokkal. Ennek egyik fő oka, hogy az adott településen már létezett a manufakturális üzem, most már a felszínen maradásért folyt a küzdelem. Dr. Erdödi Gyula 75 éves a Mecseki Francia Emlékmű Clemenceau, Apponyi Albert, Kossuth Ferenc a védnökök közt 1908. május 31-én a Mecseknek a város felőli oldalában, a mai Fenyves Szálló közelében avatták föl az emlékművet. Az ünnepélyre a napóleoni háborúk alatt a városban és környékén betegség és járvány következtében elhunyt 126 francia hadifogoly emlékére került sor. Az első időpont április 19-én lett volna, de különböző nehézségek miatt előbb május 24-re, majd 26-ra tették az avatást, míg végül megállapodtak a végleges dátumban. A szervezésben és az emlékmű elkészítésében a főszerep Zsolnay Miklósé volt, akinek a szervező- munkája, tekintélye nélkül nem épülhétett volna meg ez az emlékmű. Természetesen szerepet játszott az is, hogy a Zsolnay-gyár termékeit megismerjék Franciaországban is, a világkiállítás alkalmával, de ez az ötlet elsősorban a város francia kapcsolatait erősítette. Az emlékmű fölépítésére a városban nagy társadalmi mozgalom bontakozott ki. A városi tanács anyagi segítsége mellett — amelynek élén Erreth János főispán és dr. Nendtvich Andor polgármester állott —, az adományok is sokat segítettek abban, hogy a szobor elkészülhetett az évfordulóra. Megalkotására a neves építész, Pilth Andor kapott megbízást. Maga az emlékmű pi- rogránitból készült, tetején egy gömbön ülő sassal, amely a francia nemzetet jelképezi a korabeli magyarázat szerint. A francia nyelvű felirat a következőket tartalmazza: ,,A dicsőséges Nagy Armada katonáinak emlékére a százéves évforduló alkalmából a lovagias magyar barátaitól, 1908." Szoborbizottság is alakult, melynek elnöki tisztét Zsolnay Miklós, a titkárit Tausz Gyula bankár látta el. A bizottság és az adakozás munkájában részt vett a város minden je. lentős személyisége, köztük Be- nyovszky Móricz gróf, Buzássy Ábel, Cserkúti Adolf, Csukás Zoltán, Dóméi Anzelm, dr. Eg- ry Béla, Haksch Lajos, Hamerli Imre és József, Hoffer Károly, Justus Mihály, Keresztény János, Kiss József, Koszits Kamill, Lenkei Lajos, Littke Ernő és József, dr. Madarász István, Makay István, dr. Nick Alajos, Nowotarszky Miksa, Pleininger Ferenc, Stenge Ferenc, Szig- riszt Lajos, Szuly János, Tripam. mer Károly,- Várady Ferenc, Visnya Ernő, de dr. Doktor Sándor és dr. Hajdú Gyula is résztvevő volt. A bizottság székhelye a Nemzeti Kaszinóban volt, feladata lett még az ünnepély megszervezése és a vendégek fogadása is. Erre az alkalomra az 1891-ben alakult Mecsek Egyesület turistautat alakított ki az emlékműhöz, a város pedig kocsiutat épített. Védnökökül francia részről olyan neves személyiségeket sikerült megnyerni, mint Clemen, ceou miniszterelnök, Piquart hadügy- és Pichon külügyminiszter, Philip Crozier bécsi francia konzul. Magyar részről gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás- és Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter vállalta e tisztet. A legnagyobb szolgálatot a külföldiek közül a városnak de Fontanoy pesti főkonzul tette, aki fáradhatat. lan szervezőmunkájával ismertté tette a várost a külföld előtt is. A francia lapok közül megemlékezett az eseményről többek közt a párizsi La Libre Parole, o La France Militär, a Paris, a Charivari, a Mont- pellierben megjelenő Petit Meridional. Victor Hugo által alapított L'Evenement nemcsak az előzményeket kísérte figyelemmel, hanem külön tudósítót is küldött a május 31-i eseményre. A Societé d'Assistence Francaise tagjai Louis Francois vezetésével jöttek el, de az adományozók közt volt Robert Lebaudy csokoládégyáros is. A jeles napon a vendégek és a meghívottak fellobogózott, virágos utcák házai és in. tegető pécsiek sorfala közt vonultak az állomástól a mecseki Kardos úti pavilonig, innen az utat gyalog tették meg az emlékműhöz, ahol 1500 embernek jutott bely. A többiek a közelében helyezkedtek el. Az ünnepélyt délelőtt 9 órai kezdettel a Pécsi Dalárda éneke nyitotta meg, a kormány képviselőjének üdvözlete után Zsolnay avatóbeszéde következett, a város nevében a polgármester vette át az emléket, majd a vármegyék zászlói vonultak el, amit koszorúzás követett. Várady Antal szavalta el ódáját, és a Pécsi Dalárda éneke zárta a sort. Az ünnepélyt 1 órakor díszebéd követte a Nádorban, majd délutántól estig nagy népünnepély zajlott le a Tety- tyén, Reeh György rendezésében. A tűzijátékot Károlyi Károly pirotechnikus készítette elő. A város mindig büszke volt erre az emlékre, mindig a ne. vezetességek közt említették. Bizonyítja az is, hogy amikor 1915-ben az egyik városatya lebontását javasolta, a tanács egyhangúlag utasította el az indítványt. Így ma is dísze o Mecseknek, emléke a két nép barátságának. Vargha Dezső levéltáros
