Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-14 / 254. szám

s. Dunántúlt napló 1983. szeptember 14., szerd Takácsok, parasztszabók, mézeskalácsosok Kismesterségek gyűjteménye a Csornai Múzeumban A kihalóban lévő rábaközi kismesterségek emlékeinek megmentésére komoly erőfeszí. téseket tesz a Csornai Mú­zeum. A néprajzosok időről időre ellátogatnak egy-egy községbe, bejárják az öreg há­zak pincéit, padlásait és ösz- szegyűjtik az évszázadokon át virágzó kismesterségek szer­Gulyásparti Ifj. Bohanek Miklós felvételei A csárdáskirálynő Miss Ame­rika lett, párja a csárdáski- rály Szergej, a szovjet egye­temista. Szép pár volt, fiata­lok, csinosak, mosolygósak. A tapsviharba Gált j János ren­dező-igazgató a győztesek di­ját akasztotta nyakukba és anyanyelvükön köszöntötte őket. Tegnap az olasz fiú, és a francia lány, holnap .. . Éljen az új királyi pár. Pünkösdi ki­rályság, de tartós boldogság. Viszik haza az emlékeket a győztesek. Az „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék . .." dal­versenyt német nő nyerte. Né­ki és más nemzetiségű ver­senytársainak fülébe dúdolták, hegedülték a dalt, és ők egyenként visszaénekelték. A csinos német asszonynak tö­kéletes a hallása, bár a ma­gánhangzókat egy kissé ke­ményen sejpítette. Háromszáz külföldi ember, háromórás játék kinn a Hű­vösvölgyben, a Gulyáspartin a magyar nézőnek is jó mulat­ság. Másodjára korán jöttem. Jó. val a vacsora előtt fogadott Gálfi János a hatalmas üveg­falú ebédlőben. A helyiség a Gyermekélelmezési Vállalaté. A konyhán napoal háromezer gyermeknek főznek. Délután négytől az IBUSZ-é a pálya, csapatkapitány Gálfi János, igazgató-rendező, artista. „Éle­tem fő művének tartom ezt a háromórás produkcjót. Minden számot, közös játékot, étkezést az érkezéstől a búcsúig én terveztem, rendeztem. Beszé­lek angolul, németül, oroszul, franciául, spanyolul, töröm a japánt. Bűvészként, konfe­ransziéként bejártam a vilá­got, a Szovjetuniót és Japánt, Dél-Amerikát és természetesen egész Európát. Itt, a Gulyás­partiban ötven emberrel dol­gozom, délután négykor kez­dünk, takarítók, szakácsok, pin­cérek, világosítók, táncosok, zenészek. Célunk: érezze min­denki jól magát nálunk. Ezután egy kis számtan kö­vetkezett, Tizenöt éve érkez­nek a külföldiek ide a Hűvös­völgybe, esténként öt-hat busz elegáns asszonyokkal, férfiak­kal teli. Évenként kétszázhat­van fogadást, előadást tarta­nak, esténként háromszáz em­ber jön el. A késő őszi és téli hónapokban hetenként öt műsort prbdukálnak, Ne szo­rozzunk, sok millión fölüli már a látogatottság. Ez persze, ha játék, akkor is nagy felelős­séget jelent, s a házigazda Gálfi hozzáértéssel és felelős­séggel végzi — (játssza!) mun­káját. Az asztalok már megterítve, rajta gusztusos tányérok, evő­eszközök, poharak. Kinn az ud­varon pattog, lobog a tábor­tűz, az ajándékbolt szépasz- szonya is vendégekre vár. Nem sok időnk maradt, nézzük va­csora előtt a vendégkönyvet. Filmszínészek, énekesek, mi­niszterek, magyar hírességek elismerő - bejegyzéseit olvasom. Gilber Beco, Lőrincze Lajos, Dean Read, a Moszkvai Nagy­cirkusz kollektívája, az ameri­kai nagykövet, Hajdú János és vendégei, Szász Endre fes­tőművész és az egész Szabó család, Aznavour! Egy száraznak tűnő magya­rázat, mielőtt átadnánk ma­gunkat a hangulatnak. Az IBUSZ 240 forintot számol egy személyre a műsorért és a va­csoráért, A csoportban érke­zőknek is, az egyedül érke­zőknek is: a kanadai nagy­követ asszonynak is. Nyolc óra. Gyerünk a fara­gott ácsolt, pingált kapuhoz. Tódul a külföldi nép. Kállai Kiss Ernő és népi zenekara szép muzsikával köszönti őket. A tábortűz mellett a stíluso­san öltözött pincérek barack- pálinkával szolgálnak, villog­nak a fotósok vakui. Benn a teremben nemzeti­ségi asztalok. Mindenki mo­solyog, a felszolgálók figyel­mesek, előzékenyek. Hidegtá­lak, sonka, szalámi, vaj, kö­rözött, zöldpaprika, paradi­csom, tojóssaláta, fehér bor, vörös bor. És pereg a színes film hazánk festői tájairól, ahol éppen aznap vagy tegnap jár­tak a külföldiek. Ez is öröm. „Itt jártunk; ó a Plattenzee, a Donau . . .” Film után jön a magyar gulyás. S mily jó ét­vággyal fogyasztják. A zene szünet nélkül száll a terem­ben, a hangulat emelkedett. A színpadon öt bájos lány és három profi fiú a palotást jár. ja, szólistájuk Kádár József. Az asztaloknál összecsendül két pohár, száz pohár, szép üveg­muzsika. Csend. Gálfi érkezik. Sok nyelven köszönti q jelenlevő­ket. Kezdődik a játék, szelle­mes társasjátékok, versenyek a közönség bevonásával, szerep, lésével. Játékmester Gálfi. Ha­hota, derültség, taps, a győz­teseknek pezsgő jár. És itt is mind a háromszáz ember győz­tes. A fáradhatatlan zenekar, s a fáradhatatlan nyolc táncos kidolgozzák, kitáncolják a lel­kűket: Diniku Pacsirtája, pász­tortánc, üvegestánc, csárdás, frissen, dinamikusan. Az in- termezzóban Gálfi Anikó vi­rágénekeket és cigánydalokat interpretál, mély átéléssel, szép telt hangon. Teljes a magyar folklór. Frissen sült rétes, gyümölcs érkezik, az üres kancsókat te­li kancsókkal cserélik. A múlt­kor németek között ültem, ve­lük énekeltem, most az ola­szokkal énekelem a Santa Lu­ciát. Késő éjjel véget vetünk a zenének. Holnap ismét a gyermekek birodalma lesz a csarnok. Suha Sándor Szent-Györgyi Albert kilencven éves Kilencven éve, 1893. szep­tember 16-án született Szent- Györgyi Albert, a -világon a legismertebb magyar tudós, az egyetlen, aki hazai földről utaz­hatott 1937-ben a Nobel-díj átvételére. Méltán tartja a tudományos világ Szent-Györ- gyit az ötletekben leggazda­gabb kutatók egyikének, aki­nek számos tanítványa dolgo­zik a világ minden részén, és hasznosítja a nagy orvosbio­kémikus mester tanításait. Apja erdélyi gazdálkodó, jó. módú földbirtokos volt, de ne­veltetésében inkább az anyai hatás érvényesült. Erről az ol­dalról már a negyedik tudós generációnak vallhatta magát, hiszen anyja testvére, ifj. Len- hossék Mihály, és annak édes­apja, nagyhírű, nemzetközileg elismert anatómus professzorok voltak a budapesti orvostudo­mányi karon. Szent-Györgyi 1911-ben iratkozott be az or­vosi fakultásra, és mór har­madéves korában elkezdte az élettani búvárkodást. 1914-ben félbeszakadtak egyetemi ta­nulmányai, a frontra került, de a meggyűlölt háború erkölcs­telenségét látva, önsebesülést okozott magának, így sebesül­ten hazakerült. Felgyógyulása után egy katonai laboratóri­umba helyezték, ahol újra bo. nyodalmai támadtak: megta­gadta az emberre ártalmas kí­sérletek végzését, ezért bünte­tésül az olasz frontra vezé­nyelték. A háború után a hazai vi­szonyok nem tették lehetővé kísérletei folytatását, ezért ván­dorútra kelt. Prága, Berlin, Hamburg, Leyden, Groningen azok a városok, amelyek egye­temein Szant-Györgyi rövidebb- hosszabb időt töltve tanult és dolgozott. Groningenben fe­dezte fel a később oly fon­tossá vált hexuronsavat a mellékvese kéregállományá­ban, és több érdekes bioké­miai probléma megoldásával kísérletezett. Cambridge a kö­vetkező állomás, majd Ro­chester. 1932-ben kapta a meghívást a szegedi egyetem orvoskémiai tanszékére. Új szellem tört be a szegedi egyetemre, pezsgő tudományos élet kezdődött el, amelynek központja Szent- Györgyi tanszéke volt. Tehet­séges fiatal kutatók vették körül, és munkájukat hamaro­san szebbnél-szebb eredmé­nyek koronázták. Ezek közé tar­tozott a sejt oxidációs folya­matai több részletének a meg­ismerése, és az ezekkel a vizs. gálatokkal nyert ismeretlen festékanyagnak, a „cytoflavin”- nak a felismerése. (Ma ezt az anyagot riboflavin néven is­merjük, és biológiai jelentősé­ge közismert.) A szegedi évek alatt sike­rült bebizonyítani, hogy a ko­rábban felfedezett hexuronsav azonos a C-vitaminnal, vagy más néven aszkorbinsavval. Tudta, hogy ennek az anyag­nak fontos szerepe lesz az or­voslásban, de Magyarországon nem juthatott az előállításá­hoz szükséges elegendő állati mellékveséhez. Ekkor ötlött fel először agyában a paprika, mint C-vitamint tartalmazó anyag, amelynek akkoriban Szeged és környéke volt a hazája. Ez tette lehetővé a C- vitamin nagymennyiségű elő­állítását, és a világ minden tá­jára küldhetett belőle kísérleti célokra. 1937-ben kapott Nobel-díjat, és akkor felhagyott a vitamin­kutatással. Csapongó szelleme új területre vezette, az izom­biokémiára. Az izom összehú­zódósát tanulmányozta munka, társaival, Bangóval és Straub- bal, és sikereket értek el az összehúzódásban részt vevő fe­hérjék előállításában. A második világháború ide­jén nyugati kapcsolatait igye­kezett felhasználni arra, hogy az országot kimentse a fasisz. ta háború karjaiból. Isztambul­ba utazott, ahol kapcsolatba is került az angol titkosszolgálat­tal, de erről a németek is tu­domást szereztek, így hazatér­ve csak a svéd követségen ta'. lálhatott menedéket. Budapest felszabadulásakor szovjet járőr kutatta fel, és Molotov sze­mélyes utasítására családjával együtt a főhadiszálláson he­lyezték el Melinovszkij marsall meghívására. Nem sokkal ké­sőbb elfogadta a Szovjetunió Tudományos Akadémiája meg­hívását: két hónapot töltött Moszkvában. Budapestre visszatérve leg­fontosabb feladatának tekin­tette a tudományos munka el­indítását és megszervezését. Ö azonban elsősorban kutató volt, a szervezés nem elégí­tette ki, az akkori Magyaror­szágon azonban nem voltak meg a kutatás feltételei. Előbb Svájcba utazott gyógykezelte­tésre, majd 1947-ben az Egye­sült Államokban telepedett le, ahol a Woods Hole-i tenge­részeti biológiai laboratórium, ban átvette az Izomkutató In­tézet vezetését. Itt többek kö­zött a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megoldatlan kérdéseivel foglalkozott. Kapcsolata hazájával min­dig szoros maradt, többször hazalátogatott — és szívében magyar maradt. A Magyar Tu­dományos Akadémia tisztelet­beli tagjának választotta. Kívánjuk, hogy a szép kort megért tudós még sokáig ad­hassa tapasztalatait a fia tál kutatóknak. H. J. számait, a falusi portákon ma már csak mutatóban lévő ré­gi használati tárgyakat, a tisz­ta szobákat egykor díszítő szőtteseket, melyek a néhai mesterek kézimunkáját dicsé­rik. Hogy miért éppen a szőtte­seket? Ezen a tájon ugyanis a takácsmesterségnek voltak meg a legfontosabb feltételei. A Rábaköz gazdag kender­termő vidék volt, s a múlt szá­zad végéig a kenderfonók ma­guk termesztették a rostnö­vényt, amelyből az apró házi műhelyekben fonták a fonalat. Majd átadták a takácsoknak, ők szőttek ing-, és lepedővász. nat a finomabb fonalból, ter­ménytároló zsákokat a dur­vább minőségűből. A XIX. szá­zad második feléig a kender­termesztő gazdák annyi mun­kát adtak a takácsoknak, hogy alig győzték elvégezni. Egy 1870 körüli évkönyv beszámol arról, hogy csupán egy falu­ban, Szanvban 33 takácsmes­ter dolgozott, s közülük a leg­ügyesebbek mintakönyveket is készítettek. A múzeumnak ma már teljes anyag van birtokában a ken­derfeldolgozás és a kelmeszö­vés eszközeiből. A tilolóból, ge­rebenekből, a rokkákból ken­derfeldolgozót, a fogantyús li­kasfából, a szövőszékekből, a motollából takácsműhelyt ren­deztek be. Ezek a munka­eszközök — miutón a meste­rek maguk fabrikálták őket — önmagukban is a kézműipar érdekes relikviái. A műhelyberendezéseket pá­vákkal, gránátalmákkal, hul­lámvonalas és más rábaközi motívumokkal díszített szőtte, sek egészítik ki. A takácsműhely szomszédsá­gában jól megfér a paraszt­szabóműhely, amelynek fel szereléseit néhai Horváth lmr< csornai parasztszcbómeste családja ajándékozta a má zeumnak. Berendezési tárgyai a szabászasztal, a varrógép az ollók, a szabásminták és c centik o század elejéről valók Érdekes darabja az anyagnak az úgynevezett magos vasaló amelynek kiemelhető magját forrósítolták fel, s azzal heví­tették a vasalót használat köz­ben. A régi berendezésekhez egykori paraszti viseletkiegé­szítők, paszományok is kapcso­lódnak, ezekkel ékesítették a férfi dolmányokat. Megkapta a múzeum a fa inaságyat is, amely annak idején a kony­hában állt, s nappal szekrény, nyé csukták össze, hogy minél kisebb helyet foglaljon el. A kismesterségek gyűjtemé­nyének van azután egy való­ban ritkaságnak tekinthető együttese: húsz kézi faragásé mézeskalács mintafa, amelyet a2 utolsó csornai mézeskalács-ké­szítő mester, Visi Ignác adott át a múzeumnak. A mintafákat a 18. századtól használták a mé­zeskalácskészítők, ezekkel for­máltak bölcsőt, házikót, állat­figurákat és népviseletbe öltö­zött férfiakat, asszonyokat a képlékeny tésztából. A formákat a mesterek ma­guk is készítették, többségük azonban fafaragók kezemun- kája. A csornaj múzeumba ke. rüIt mintafák 19. század elejé­ről valók, a nagyobbak lovat, huszárt, falusi párt, s a kiseb­bek karácsonyfadíszeket ábrá­zolnak. A mintafákat a díszes mézeskalácsokkal együtt mu­tatják be. Gy. Á. Havasi c/ncér a Keleti-Mecsekben A Kelet-Mecsel: Tájvédelmi Körzet fajokban bővelkedő ro- varviláqáról szinte alig tudunk valamit. Az utóbbi évtizedben lassan meginduló zoológiái és természetvédelmi kutatások so­rán számos ritka és a tudo­mányra új faj, alfaj került elő. A sokak szerint legnépsze­rűbb, s talán legimpozánsabb rovarrendnek, o cincéreknek a vizsqálatát még el sem kezd­ték. Már nem is meglepő, hogy e erdőaazdaságilag igen fon­tos csoportnak újalbb és újabb fajai válnak ismertté — igaz, más rovarcsoport kutatásával foglalkozó specialista vagy ép­pen egy jószemű, érdeklődő er­dészeti dolaozó munkája során, így esett meg, hogy az erdé­szek jelzései nyomán a bükk- erdóben dolgozó lepkész a Dél-Dunántúlon igen szórvá­nyosan előford 'V de a Keleti- Mecsekben még nem gyűjtött havasi cincér (ROSALIA ALPI­NA) populációra talált. A‘havasi cincér az egyik legpompánsabb megjelenésű magyar bogárfaj. Az öreg bük­kösök sötét, nyáron is kellemes klímájú lombkoronája alatt a fák kérgén ücsörög, vagy rep­ked. Méa a figyelmes szemlé­lő is nehezen veszi észre a szürke bükkfakérqen. Hatalmas, 5 cm-re is megnövő tarka csápjaival büszkén sétálgat. Kékesszürke, nyúlánk szárnyfe­dőit rendkívül változatos for­májú fekete foltok díszítik. Ezek a foltok olyan sokformá- júak hoav szinte alia van két egyforma példány. Formagaz­dagságára jellemző, hogy a Kárpát-medencében közel 100 változatát tartják nyilván. Hazánkban elsősorban a bükkösök lakója. Erdészetileg nem káros faj. A Kaukázustól FáitfKV Közép- és Dél-Európán át, egészen Észak-Afrikáig megfi­gyelték. Közeli rokonai — ke­vés számmal — Eurázsiában, az Indomaláj területeken és Észak-Amerikában élnek. VÉDETT FAJ! Eszmei értéke: 1000 Ft. Gyűjtése, preparálása, tenyésztése, illetve külföldre való kiküldése, sőt behozatala csak a természetvédelmi ható- sáaok engedélyével lehetsé­ges. Fazekas Imre tanár, zoológus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom