Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-04 / 214. szám
1983. augusztus 4., csütörtök Dunántúlt napló 3 A kis falvak ellátásáért A görcsönyi művelődési ház, ahol minden hétfőn és pénteken tartanak mozielöadást E lvitték a tanácsot, az iskolánkat, a mozin- kát is", így kesergett a minap egy kis falu lakója, s az újságírónak, ha az után érdeklődik, szükség van, szükség volna-e a mozira a 3—400 lelkes falvakban, megüti a fülét a fogalmazás: a birtokos rag. Hogy mozi legyen, talán még annak is fontos, aki maga nemigen jár oda — mindenesetre a falu közéletének egyik tartozéka lehet, és sok helyütt az is. Negyvenháromezer néző mozija A körzeti rendszer előnyei A hatvanas években, a kis falvak népességfogyásának idején számos mozit megszüntettek, mégpedig gazdasági indokok alapján: 10—12 nézőnek nem érdemes működtetni. Ez jogos érvnek látszik, bár országszerte a gazdaságosságra való hivatkozással a kelleténél több mozit zártak be. Az ismét megnyitott filmszínházak vagy éppen újonnan létesített vetítési alkalmak azonban őzt bizonyítják, hogy jó műsorpolitikával, megbízható technikai körülmények biztosításával és valamennyire is elfogadható környezetben van érdeklődés a film iránt — ha a nézők száma nem is éri el az ötvenes-hatvanas évekét. De ennek okai közismertek. A kistelepülések megtartó erejének növelése a mozikra is ráirányította a figyelmet. A Boranya megyei Pártbizottság propaganda és művelődési osztálya mellett működő agitációs és propaganda munkabizottság oz idén februárban megvizsgálta a megye lakosságának filmellátását, kitért az ellátatlan települések helyzetére is: sürgette új megoldások keresését, amelyek révén több emberhez eljuthat a film. Az 1982. december 31-i állapot szerint megyénkben 296 település van: közülük 139-ben nincs rendszeres filmvetítés, ily módon a megye lakóinak 12,4 százaléka, vagyis 54 ezer lakos mozival ellátatlan területen lakik. A folusi nézők tekintélyes része körzeti mozi nézője: a körzeti mozi a leggazdaságosabb rendszer a favak ellátására. Az idén az első negyedév végén 11 körzeti mozi működött megyénkben 86 vetítési helyen: a három hónap alatt 1255 előadást tartottak több mint 43 ezer néző előtt. Klubok és módszerek Ennyit a számokról, s nézzük meg, hogyan működik a görcsönyi körzeti mozi, amelynek üzemvezető gépésze, Kengyel Ede pedagógus 25 kilométeres körzetben tizenkét helyen vetít. — Ez a nagyterem itt a művelődési házban a mozi otthona — mondja Kengyel Ede. — Száztíz néző fér el: ha jó film van, szorongunk, ha kevésbé jó, kényelmesen elférünk. — Mi számit jó filmnek? — A kalandos, romantikus történetek vezetnek: a Ben Hurt vagy a Volt egyszer egy Vadnyugatot akárhányszor adhatnám. — Kik a nézők? — Hetenkint kétszer van úgynevezett soros előadás. Főleg fiatalok jönnek, egy-egy régi filmre az idősebbek is. Kéthe- tenkint délelőtt az óvodásoknak pereg a műsor. A körzeti mozi gépészének élete nem éppen gyöngyélet. Havonta tizenöt délután, vagy este ki a Trabantból az első ülést, be a gépet és a filmet, és egyéb tartozékokat, és irány a környező falvak iskolája vagy klubja. A körülmények nem egyformák és a néző becsalogatására alkalmazott módszerek is elég változatosak. Az ócsárdi ifiúsáqi klubban például inén oaav a rendetlenség, a köves helyiségben feldöntött pingpongasztal, szemét, cigarettacsikk. A plakát szórakoztató filmeket ígér: ez tulajdonképpen választék: Kengyel Ede a vetítéskor megkérdezi, mit kérnek a sorból, s egy hónap múlva azt hozza. A nézők száma tizenöt—húsz alkal- mankint. Kisdéren Gáspár Gyula pedagógus, a: boksái körzet népművelője és egy tiszta, gondozott szoba fogad bennünket. A frissen festett, műpadlós, kárpitozott székekkel berendezett helyiség tanterem volt: ma ifjúsági klu'b, mozi, a falugyűlés és a mise színhelye: Kisdéren mindössze százötvenen laknak. — Negyvenen, ötvenen elférünk itt — műtőt körbe Gáspár Gyula. — A mozilátogatók főleg fiatalok. Bérletrendszer van: hét előadásra negyven bérletet vállaltunk, egyenkint 35 forintért. Ha csak húszán jövünk össze, akkor a belépő - nem 5, hanem 10 forintba kerül. Mozi látogató vendéglőben Vissza Görcsönybe, ahol a szociális otthonban is tartanak mozielőadást hetenkint kétszer. — Szerves része ez a mi foglalkozási programunknak, intézetünk népszefü szolgáltatása — mondja dr. Keresztes Tamás igazqató. — Általában harminc öreq telepszik le az ebédlőben: persze, inkább a régi filmeket szeretik. Görcsönyben működik a megye egyik falusi gasztromozijo is. A Kastélypark III. osztályú, zenés kisvendéglő, az üzletvezető Kapinya Béla. — Mi ebben az üzlet a vendéglősnek? —■ Kéthetenkint csütörtökön és szombaton van nálunk vetítés. Szórakoztató filmeket adunk, utána vacsorát: a belépő 45—50 forint. Átlag negyven nézőnk van, a Moziüzemi Vállalattal utólag számolunk el. Kialakult már a törzsvendégek köre: a közép korosztály — főleg családok, baráti társaságok — és néhány fiatal. Mindenkinek megvan az állandó helye: akkor szólnak, ha vala- mi miatt nem tudnak jönni. Próbálkozom mindenféle ötlettel: például nemzeti specialitásokat főzök és ajánlok a vendégeknek a filmes estéken. — És mi az üzlet ebben a moziüzemi vállalatnak? — Negyven stabil néző. Művészet vagy annak látszata így válaszol Bognár László, a megyei Moziüzemi Vállalat hálózati csoportvezetője, és röviden így foglalja össze a körzeti rendszer előnyeit. — Több falu ellátásához egy vetítőgépre és egy üzemvezető gépészre van szükség. A szállítás megszervezése olcsóbb, egyszerűbb, különösen a művelődési házak segítségével működő moziknál. Mi kiszállítjuk a gépészhez, aki viszi magával a filmet: egy-két kópiával két- három hétig utazik. Az üzemvezető a legtöbb helyen a művelődési ház alkalmazottja, és másodállásban filmezik. A géppark sokat, korszerűsödött az utóbbi években: az ún. FITE 16-os gépek megfelelő minőségűek, üzembiztosak. A keskeny kópiák között is egyre több a színes, és az új keskeny filmek is általában akkor jelennek meg, mint a normál vagy széles kópiák. A filmmel ellátott falvak száma ismét nő, főleg a körzeti művelődési házakkal való együttműködés révén. Egyrészt új körzetek létesítésével (pl. Sásd, Hímesháza 13 községet lát el), másrészt újabb falukat kaocsolnak be a meglévő körzetekbe: Faoott például vetítési lehetőséget nemrég Be- sence. A falusi mozik nézői a megmondhatói, hogy a kép és a hang minősége gyakran hagy kívánnivalót maga után, s bizony, a székek, a fűtés, a tisztaság sem mindig kifogástalan. Mindezen javítani a Moziüzemi Vállalat, a művelődési ház vagy iskola — egyszóval a helyi tanács — dolgai, És közös feladat olyan embert találni a vetítőgép kezelőjéül, aki nemcsak üzemvezető és gépész, hanem a maga szűk lehetőségei, között ugyan, addig teljes szívvel és felelősséggel kultúrpoli- tikus is. Mivel az áru, amit elad, különleges áru: művészet vagy legalábbis a művészet látszatát kelti. Gárdonyi Tamás Történelmi kaleidoszkóp Gedeon Pál, nyugalomba vonultatván a hírlapírói erényeit — most bizonyította, hogy ,,könyvírónak'' sem akármilyen, hiszen amit egykor megélt-megírt, az már történelem. A szerzőnek a Népszava Lap- és Könyvkiadó gondozásában megjelent Történelmi kaleidoszkóp című kötetét lapozva, elsőként feltűnik Gedeon egyik legnagyobb erénye; biztos kézzel képes válogatni, csokorba kötni írásokat. A kötet a nürnbergi perről készült tudósítással indul. Vérbeli hírlapíróként ott találjuk Gedeont a háborús vereségből ocsúdó Németországban, nagyszerű riportot készít a Világosság számára Dorothea Kleinnel, egy életben maradt zsidólánnyal. 1948-ban Auschwitzba látogat. Az ötvenes évek elejéről egyik legmeg- kapóbb Gedeon-írás az elrabolt értékeink hazaszállítását bemutató riport. Filmkockaként peregnek azok a képek, amelyek a késő utókor számára is érzékletessé teszik, miként gördült hazai földre az ún. ezüst vonat. . . Gedeon Pálnak megadatott, hogy Hirosimába is eljusson. Tudósít, interjúkat készít a wroclawi békefórumról. Riportjaiban Fagyejev, Ehrenburg, Curie asszony, Picasso, Nexö nyilatkoznak. Gedeon sétált az örök városban is. Járt Nápolyban, felkereste Monte Christo szigetét, élvezte Palermo verőfényét. Tokióban élményeket gyűjtött,- noteszlapokat készített Portugáliából, ám nemcsak tudósításait küldte, hanem minket, olvasókat kézen fogva vezetett ismeretlen tájakra, távoli országokba. S. D. H. E. S. La. — 1913 Az eszperantó hazai történetéből L. Zamenhof, a 28 esztendős lengyel szemészorvos 1887-ben adta ki első könyvét. Az inkább csak füzetnek mondható könyvecske okosan megszerkesztett, nemzetközi használatra alkalmas 'kész nyelvet ismertetett és ajánlott fel a világ népeinek szolgálatára. E nyelv az eszperantó. Magyarországra tíz év múlva jutott el, első híve és terjesztője a kolozsvári egyetem akkori tudós professzora, dr. Bólint Gábor volt. Bálint ezzel parazsat gyűjtött a fejére, mert mint minden új eszmének, az eszperantónak is voltak ellenzői, és a professzornak sok támadással, gúnnyail kellett megküzdenie. Az első magyarországi csoport Budapesten alakult 1901- ben nagyon szerény körül'mé- nyék között, de négy év múlva már litografált folyóiratot adták ki, újabb két év múlva létrejött az első szakcsoport (a gyorsíróké), majd az országos orvoskongresszuson arattak si. kert. Ha a tudomány, a kereskedelem és a forgalom területén oly szükségesnek mutatkozott egy közös nyelv használata — holott e területeken mégiscsak megvolt az egy-két idegen nyelv ismerete — mennyivel szükségesebbnek látszott ez a munkásmozgalomban I A kor eseményeit tisztábban látók, a messzebbre tekintők hamar felfedezték az eszperantóiban rejlő lehetőségeket, és nagy erővel igyekezték megtanulni, sőt minél inkább elterjeszteni és általa kapcsolatba kerülni más népekkel. Hetven esztendővel ezelőtt — 1913ban — megalakult az első munkás sza'kcsopárt, de nézeteik egyes dolgokban eltérő volta miatt a csoport kivált a polgári mozgalomból és 1914- ben önálló szervezetté lett. (Hungara Esperantista Societo Laborista). A H. E. S. L. tevékenysége jóval fölülmúlta a polgár; csoportokét, tanfolyamokat szerveztek, könyvtárat hoztak létre, nemzetközileg dotált folyóiratot, kórust alapítottak, és szákfelügyelet mellett kiadták — talán az első ilyen — daloskönyvet. Levelezték, egyéni és csoportos kapcsolatot teremtve külföldiekkel. Az 1914-ben kitört világháború miatt a mozgalom megrekedt. Később az ország szétda- rabolása és a háborús éveket követő politika erősen befolyásolta magát az E-mozgal- mat, a Tanácsköztársaság bukása után szemet szúrt az ötágú csillag, ha az zöld volt is. Szerte a világban erős ellenállás mutatkozott a munkásmozgalom iránt, és az eszperantó mozgalom támogatása súlyosbító körülménynek számított. A holland Ravensteyn — ahol az első munkás eszperantó csoport alakult —■ polgári ostobaságnak minősítette az eszperantót, de annak munkásmozgalmát veszedelmes játéknak nyilvánította. Magyarországon a MüM által engedélyezett volt az eszperantó tanítása középiskolákban is, de a hivatali szervek, főleg a biztonsági szervek többsége bizalmatlansággal és gyanakvással kísérte. A székesfehérvári rendőr-főkapitányság pl. megtiltotta tanítását, mint „tolvajnyelvet, amit a munkáltató nem ért meg". Debrecenben a rendőrfőnök szerint a munkásnak van módja tanulni az eszperantón kívül is. Szerencsére, a hivatalok magatartása sem volt egységes, és sok lehetőség adódott a szervező munkára. A polgári csoportok mozgalma évről évre növekvő sikerrel járt, amit fémjelzett az 1929-ben Budapesten tartott egyetemes eszperantó világkongresszus, a Szent István-évi katolikus kongresszus és az 1933-as cserkész- jamboree Gödöllőn. Az eszperantó munkásmozgalmat a szociáldemokrata párt irányította. 1929-ig harminc vidéki csoportot is alakítottak, ezek -majd mindenütt nagy ellenállásra találtak. Pécsett 1926-iban alakult munkás eszperantó csoport. A csoportnak csak 26 bejelentett lakással rendelkező tagja volt, így szervező munkára alig kaptak lehetőséget, tanfolyamot a Zrníyi utcai Munkásotthonban látogathattak, de csak azok, akikért a szociáldemokrata párt kezességet vállalt, A tanfolyá- moknak így is sok látogatója volt, kivált a bányavidékekről jártak be nagy lelkesedéssel hetenként kétszer is — gyalog. Élő tanúk bizonysága szerint rendkívül könnyen tanultak, volt hogy analfabétát hoztak magukkal akit egyszerre tanítottak magyarul írni-olvasni és eszperantóul. A csoportok minden tagja levelezett külföldiekkel, többeknek volt kapcsolata szovjetunióbeli eszperantistával, ami maga is okot adott gyanakvásra. 1934-ben a budapesti központ felszólította a pécsi esz- perantista munkáscsoport vezetőit, hogy alakítsanak dél-dunántúli titkárságot. Az általános munkás szervezkedés miatt Szombathelyről idevezényelt csendőrség rendkívül durván beleavatkozott, magát a mozgalmat is államellenes felforgatásnak minősítve. 1935-ben a munkások csoportját betiltották, könyvtáraikat meg s e m mi s ítették, ezzel párhuzamosan megszűnt az eszperantó munkásmozgalom is. Tagjait megfigyelés alatt tartották, felbontották a leveleiket. Helyenként a polgári csoportok fennmaradhattak, a munkások ezekben kaphattak helyet, de az állandó tortúrák miatt nem szívesen látott tagok voltak. A harmincas évek végének politikája szintén nem kedvezett az eszperantó mozgalomnak, még kevésbé a csakhamar bekövetkezett újabb háborús esztendők. 1945. után külön munkás csoportokat nem alakítottak Magyarországon, Munkás a mai magyar eszperantó mozgalomban alig van jelen. Pedig a nézetek azonossága, a közös munka, a. kapcsolatok létesítése és fenntartása más nemzetbeliekkel ma éppoly része életünknek, mint azelőtt, és ezek megteremtésének egyik eszköze az eszperantó. Leszkó Margit * — Eszperantó emlékszoba az abaújszántói múzeumban Kalocsay Kálmán nevét viselő eszperantó-emlékszobát avattak szerdán az abaújszán. tói múzeum épületében, Dr. Kalocsay Kálmán orvos, Aba- újszántó szülötte, egyik kezdeményezője és megteremtője volt a magyar eszperantó mozgalomnak és a magyar eszperantó irodalomnak. Emlékét, nevét eddig utca és emléktábla őrizte szülőhelyén. Most, a hazánkban rendezett eszperantó világkongresszushoz kapcsolódóan, a magyar, ezen belül a Borsod megyei eszpe- rantisták ezzel a múzeumi emlékszobával is adóznak az úttörő emlékének. Dr. Kalocsay Kálmán munkásságát számos eszperantó nyelven írt munka és eszperantó fordítás doku- mentá Ija.
