Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-20 / 230. szám

Élelmiszeriparunk színesedő kirakata Jelentős seregszemle volt a Pécsi Ipari Vásár. Nem csupán azért, mert — regionális jellege elle­nére — több tucat élelmiszeripari cég hozta el termékeit az ország legtávolibb vidékeiről is, ha­nem mert a vásár élelmiszeripari „tükre” színes és változatos volt, majdnem minden létező elképze­lést, törekvést határozottan érzékeltetve. Mit láttunk hát e tükörben? Válogatott ínyencségek Mindenekelőtt azt, hogy bármilyen termény, nyers­anyag, akkor válik igazi ér­tékké, ha ízes, kelendő, mu­tatós késztermékké dolgoz­zuk fel. Az idén - ebben el­sősorban gabona- és kon­zerviparunk jeleskedett, fel­mutatott néhány újdonságot az üdítőital- és a húsipar, meglepően keveset láttunk viszont - például - az édes­ipartól. Aligha túlzás azt monda­ni, hogy az előbbiek a vásár szenzációival rukkoltak ki. A Csongrád megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat sokféle konyhakész Unikorn]a napokig beszéd­téma volt. Népszerűségét a jól megszervezett reklám, a Milán-vendéglőbeli kóstoló legalább annyira segítette, mint az, hogy már a vásár előtt is sokfelé árulták Pé­csett. Volt ts mivel versenyeznie! Jött Békéscsabáról a finom és olcsó Csabai Snack; a Mangó és a Marakuja a Pannónia Sörgyár különleges ízű üdítői. Különleges for­májú palackokban, illetve üvegekben mutatta be új készítményeit a Szabadegy­házai Izocukor és Szeszgyár, a Debreceni Konzervgyár. Válogatott ínyencségekkel — stifulder, kujen, hamburger — diétás és kímélő ételekkel jelentkezett a Baranya me­gyei ÁHV, s kérdés: a szege­di Gabonatermesztési Kuta­tó Intézet durumbúzából ké­szült, tojás nélkül is tojás­sárga családi lodrostésztá- ját - pedig nagydíjat kapott!- észrevettük-e, értékeltük-e igazán, nem sikkadt-e el a versenyző sokadalomban? És ami mögöttük van Szenzációt mondtunk, — nézzük, joggal tettük-e? Minden bizonnyal igen, mivel az említett újdonsá­gok csaknem mindegyike új alapanyagot is hozott, vagy legalábbis egy-egy ismert alkotórész ötletes, új feldol­gozását. Az Unikorn alap­anyaga például közönséges étkezési búza — ami új ben­ne, azt a Csongrád megyei malmosok tették hozzá. Az alapot ehhez különböző ku­tatóintézeti eredmények ké­pezték, de maguk sem kímél­ték magukat, míg a fánkpor­nak, bécsi és párizsi panír- pornak, grízgaluskának egy­aránt kitűnő anyagot kikisér- letezték, gyártani kezdték. A Békéscsabai Konzervgyár snack-jét Olaszországban, ottani gépeken, de hazai alapanyagból fejlesztette ki. Munkát ad vele tésztaayári gépsorainak, s kelendővé, el­adhatóvá teszi, ami önmagá­ban különben kevéssé lenne az: a kukoricát és a burgo­nyát — a búzaliszt mellett ezekből áll ugyanis a ropo­gós köret avagy borkorcso­lya. Hasonló ötlet - s mi ta­gadás: részben a szükség - indította a pécsi sörgyáriakat is megújulásra, innovációra. A Mangóhoz, Marakujához alapanyag: almaié bőven van, s az ízesítő déligyü- mölcs-koncentrátumok —drá­gább importanyagok helyett- Indiából, Afrikából is be­szerezhetők. Ki-ki úgy és onnan veszi tehát az ötletét, ahogy s ahonnan tudja; megtervezi, kidolgozza, gyártani kezdi — vagy vannak a látott, megíz­lelt újdonságok előteremté­sének mélyebb összefüggé­sei? • • Uvegfogás- vevőfogás Hogy ez kiderüljön, lássuk a példákat kissé közelebb­ről! Másfél-két éven belül már a sokadik új terméket hozzák ki a csabaiak és csa­tát nyernek mindegyikkel: a hatféle rostos ivólével, a vö­rösboros asztalt szilvával és most a snack-kel is. Né­hány hónap alatt több új­donsággal jelentkeztek, mint azelőtt évekig, évtizedekig. A gyár kereskedelmi osz­tályvezetőjének véleménye szerint kétjorrása van en: nek: a korábbinál jóval vál­lalkozóbb szellemű, tenni- akaró vezetők, meg a piac hatása, törvényei. A gyárban az utóbbi két évben olyan szellem alakult ki, amely megköveteli a szüntelen megújhodást. Igen szép, gusztusos - for­matervezési nivódijat is nyert — üvegjeikkel, illetve termé­keikkel a debreceni konzerv­gyáriak a nyugati exportpia­con indultak, de mindazt, amit a vásáron bemutattak, „terítik" majd - igaz, más címkével - idehaza is. A csabaiak az Orosházi üveg­gyár tervezőivel készíttették el az ismert „emeletes" üve­get, a debreceniek a Salgó­tarjáni üveggyár tervezőivel fogtak össze. Hogy sikerrel, egyértelműen mutatja az öb­lös, négyszögletes, oldalt re­cés üvegcsalád, üveggel s címkével - egyáltalán: ter­mékeik külcsínével — ugyan­olyan gonddal törődnek, fog­lalkoznak. mint a tartalmá­val. Új címkéket terveztetnek legújabb ételkonzerveiknek- a zöldséges aprópecsenyé­nek, a káposztás-babos csü­löknek és a sült libamellnek — is. Azt mondják, a vásár­lót meg kell fogni: ehhez az kell, hogy fogja meg a bolt­ban az üveget, s ezt új üveg­gel, új címkével lehet elérni legkönnyebben . . . Az export sem gond Meglepő, de tény: az élel­miszeripari „háttérről" - a gépgyártásról, az üveg- és nyomdaipari lehetőségekről — a vásár kiállítói o vártnál kevesebb elmarasztalót mond- tak. Részben talán azért, mert egy-egy átállás na­gyobb beruházást nem igé­nyelt, részben meg azért is, mert ahol a megújulást, a termékváltást kellően szor­galmazzák, a szükséges üvegipari, nyomdai kapaci­tást is megtalálják hozzá. Egy bizonyos: a pécsi vá­sár egyértelműen igazolta: nincs „telítődés" az élelmi- szeripari piacon. Az új, ízle­tes, szépen csomagolt, kony­hakész termékeket — akár egyik napról a másikra is — megkedvelik a vevők, s ter­mészetesen nyitva állnak előttük az exportpiacokra vivő utak is. Varga János Apró magok a szűrön: ez a nemesítés első lépcsője Szániel Imre és Erdei Péter az intézet üvegházában Egy délelőtt a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben Nem láttam ■ még senkit, aki oly gyengéd szeretettel-alázat- tal érintette volna meg a búza kalászát, mint Erdei Péter. E mozdulatot rajta kívül talán senki sem érti igazán. Amikor végigsétáltunk a szegedi Ga­bonatermesztési Kutatóintézet üvegházában, a nemesítéssel foglalkozó szakember megany- nyi hittel magyarázta minden­napi foglalatosságának szépsé­geit. Emitt derékmagasságú asz­talon a csíráztató tégelyek, bennük életre kapott apró ma­gok, amott cseréperdőben a hajlott, érett kalász. Számta­lan cserépben ezernyi fajta. Talán éppen közülük kerül ki a jövő búzafajtája, a nagy re­ményekre jogosító rekorder. .. — Miről álmodik a neme­sítő? Erdei Péter a lehető leg­őszintébben mondja: — Az igaziról. Arról, hogy rátalál egy csodálatos hoza­mú, csodálatos minőségű faj­tára, s elkápráztatja vele a vi­lágot, magát. Hogy a valóság milyen, azt érzékeltesse az alábbi példa. Egy-egy kutató évente 3600— 4000 keresztezést hajt végre, s jó, ha 10 esztendő múltán három biztató fajtát felmutat­hat. S ha ebből a háromból egyet elismernek — már ered­ményes munkát végzett. — Mi kell ehhez? Mosolyogva válaszol: —: Korábban azt hittem, csak felkészültség, szakmai tu­dás. Ma már tudom: óriási szerencse is. üvegházi körülmények között háromszor lehet „aratni". Még belegondolni is fárasztó — a hármas rotáció mellett is —, hogy milyen lassan érik be egy-egy keresztezés gyümölcse, s hogy hány-hány biztató kí­sérlet kudarcát kell később le­nyelni, s hogy hányszor kell új­ra és újra indulni? Miért van erre szükség? A hozzáértők jól tudják: egy-egy fajta rövidebb-hosszabb idő múltán kifullad, nem hozza a kívánt eredményt. Az intenzív termesztési technológiák mel­lett egyre sűrűbb a váltás kényszere. Aztán ahány vidék, annyi féle kell: emez a szá- lazságot tűri, amaz a tájegy­ség földjét szereti jobban. És még megannyi kivánalom! (Hagyjuk későbbre a felsoro­lást.) Erdei Pétert kérdezem: — A GK Szeged sikerélmény volt? (A GK Szeged 1978-ban mi­nősített, intenzív, nagy termő­képességű és jó állóképességű őszi búza, Erdei Péter „aján­dékozta" a magyar mezőgaz­daságnak.) — Még ma is édes gyerme­kem. pedig már lassan lefutó­ban van. Bár ki tudja? Most hallottam, hogy szépen termett a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binátban . . . Tízéves munka gyümölcse volt, s vallom, fel­veszi a versenyt bármely külföl­di fajtával. Egy délelőtt feltételezem csak arra elég, hogy az újság­író beletekintsen a szegedi Ga­bonatermesztési Kutató Intézet­ben folyó munkába. Szániel Imre igazgató szinte minden­re kiterjedő információja után ez sikerült is. Ö az alábbiakban mutatta be a Tisza-parti épület falai között folyó munkát. Az 1924- tól működő intézet fennállása óta jelentős szerepet tölt be a Búzanemesítek hazai agrárkutatásban, itt volt a magyar fűszerpaprika, a rizs, a kender, az olajlen, a szikes talajok javítási kutatá­sainak bölcsője. A GKI 1970- től elsősorban a gabonater­mesztés fejlesztésén munkál­kodik, s 1981-től vezeti e ku­tatások kormányszintű prog­ramját. Feladata a kenyér-, a takarmánygabonák, az olajnö­vények, a szemes- és seprű­cirok nemesitési, termesztési, valamint a gabona ágazatöko­nómiai kutatása. Az intézetben fenntartott faj­tákat és hibrideket hazánkban és külföldön 3 millió hektáron termesztik. Tudományos kapcsolatai szerteágazók, némzetközi ki­adványa, a „Cereal Research Communications" a világ 60 országába jut el. Az intézet 560 dolgozója kö­zül 56 kutató. Évente 20 millió forintot fordítanak a kutatá­sokra - de az évente előál­lított és értékesített vetőmag révén ennek sokszorosát ter­melik meg. Megkockáztatom: egy-egy új, korszerű fajtával sokmilliós nyereséget hoznak a népgazdaságnak. * Beszélgessünk a búzáról! Két alapvető faj nemesítésé­vel, fenntartásával, ágazatöko­nómiájával és termesztés-tech­nikájával foglalkoznak. Az egyik faj az úgynevezett aesti- vum, vagy más néven kenyér­búza, a másik a durum, a ma­karónibúza.- Mi a kettő közti különb­ség? - kérdezem Szániel Im­rét.- Egészen közérthetően: a durumbúzából készítendő tész­tához nem kell tojás. Igazán acélos fajta. Míg az aestivum búzákból 9 százalék tészta- gyártáshoz használatos gríz nyerhető, addig a durumból 45-60 százalék! A durumbúza nemesítés alapanyagát Szániel Imre sze­rezte be Törökországból - kö­zelebbről Anatóliából -, ott őshonos a faj. A hazai szelek­ció eredménye a GK Minaret és a GK Basa fajták.- Kedvelik a termelők?- Meg fogják kedvelni, fő­leg, ha a tésztagyártók is meg­követelik majd. E fajták termő- képessége 5 tonna hektáron­ként, a termelői ár pedig 480 forint. Tehát megéri. Díszes serleget mutat: a durumbúza a Pécsi Ipari Vá­sáron nagydíjat kapott.- Ma még csak 2—3 ezer hektáron termelik, de felfutó­ban van. Gondolom, úgy 18- 20 ezer hektáron megteremne a hazai szükséglet. A kemence még meleg .. . Kisült a laboratóriumi cipó Az aestivum búzák sorában a szegedi intézet a Tiszatájjal, a Szegeddel, a Csongorral, a Boglárral és a Ságvárival van jelen a magyar mezőgaz­daságban. Minősítésre vár a Szemes, amely már 3 éves faj5, tajelölt, a Kincső és a GK Bu- csányi-20 - ez utóbbiak sza­porítási engedéllyel rendelke­ző 2 éves fajtajelöltek. — Mi az ön véleménye a magyar kenyérbúzákról?- Egyértelműen kijelenthe­tem: bármelyik külföldi fajtá­val állják a versenyt. Ez nem azt jelenti, hogy ne hozzunk be külföldi fajtákat, csak azt, hogy jobban bízzunk a hazai fajtákban. Mondja: az idén további 3- 4 fojtajelöltet szeretnének minő­sítésre bejelenteni. Köztük van egy nagy reményekre jogosító, törpefajta is. A GKI nem csupán egy nagy üvegház, ahol az üvegház cse­repeiből kinövő magokat le­sik. A búzával kapcsolatos számtalan vizsgálatot el tud­ják végezni, s hogy csak né­hányat mondjak: van saját malmuk, ahol megőrlik a sze­meket, van tésztagyártó gépük - ahol a durumbúzából kiváló makaróni készül -, s van elektromos sütőkemencéjük, Kozma Ferenc Cseri László felvételei ahonnan szinte naponta piros- hajú cipókat emelnek ki . . . Miért kell ez? Lássuk csak, hogy egy ne- mesítőnek mi mindent kell szem előtt tartania. Nem elég a nagy hozam, ha nem lehet a búzalisztből jó kenyeret süt-' ni. Nem elég a jó béltartalom, a minőség - ha a búza nem bírja a hideget, a szántóföldi körülmények között kifagy. Alacsonynak is kell lennie: ne a szár nőjön, a szem dagad­jon! Legyen monokultúra és vegyszertűrő a fajta, jó álló- képességű, tűrje a szárazsá­got, ha kell, legyen jó a víz- hasznosítása stb . . . A sütő-laboratóriumban nagy tisztesség ér: kezembe nyom­ják a kést, megszeghetem az egyik kísérleti kenyeret.- Mi lesz a sorsuk? összenevetnek a fehérköpe­nyes hölgyek:- Előbb lenyomatot készí­tünk a bélszerkeszetről, az­tán . . . ami megmarad a ci­póból, azt megesszük. Erdei Péter mutatja: az egyik kenyér magasabb, lika - csosabb, a másik lapos, mond­hatnám; éppen hogy csak megsült. (Az íze azért kiváló!)- Igazuk van a pékeknek, amikor azt mondják: csak jó lisztből lehet jó kenyeret süt­ni .. . Egy pillanatra visszatérünk a fajtanemesitéshez. Sziszifuszi munka. Lehet-e bírni, idegek­kel?- Megszállottság kell hoz­zá, mint mindenhez, ha az ember szívvel-lélekkel csinál­ja. Olyan ez, mint az arany­ásás. Az ember óriási arany­rögökre vágyik, aztán beéri néhány apró szemcsével is. De abbahagyni . . . ? Nem lehet. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom