Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-18 / 228. szám
1983. augusztus 18., csütörtök Dunántúlt napló 3 Almamellék jubileumot ünnepel Szabadka után Havannába Bemutatjuk a szegedi Ki mit tud?- nyertes énekegyüttest Az idei Ki mit tud? emlékezetes zárópillanata: négy boldog szegedi fiatalembert ölelgetnek a többiek, a szegedi Canticum Kvartett tagjait. Szereplésük után a mindössze egy pont különbség egy ideig a közönségben és a nézőkben is feszültséget keltett, amit jól- esőn oldott fel az igazságos, méltányos döntés: a kamara- kórus műfajt a budapesti együttes mellett a szegedi Canticum képviselheti ősszel Kubában. Gondolom, sokakban fölvetődött: vajon ki ez a négy fiatalember? Különösképp azokban, itt Baranyában, akik véletlenül azt is tudták, hogy négyből ketten pécsiek. Egy éve n Pécsi Kamarakórus Fesztiválon üstökösként ragyogott fel az ismeretlenségből egy fiatal együttes, a szegedi Canticum Kamarakórus. Nyolc egyetemista kislány és négy fiú . . . Vajon hogyan jutottak el kamaraegyüttesből az ének-kvártett gondolatáig? — kérdezem vezetőjüket, Gy üdi Sándor, most végzett matematika—fizika szakos középiskolai tanárt, a szegedi Royal kávéház egyik zugában. — Fordítva van —■ mosolyog rám —, először volt az énekkvartett. Méghozzá véletlenül, ahogyan a véletlen hozta azt is, hogy én lettem a vezetőjük . . . Dióhéjban: miután leérettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, Gyüdi Sándor előfelvételis honvéd, egy vásárhelyi magasabb egyséq egyik századában összetalálkozott iskolatársával, az ugyancsak pécsi Németh Csabával, s két másik fiúval, akik ugyancsak szerettek énekelgetni, qitároz- ni, muzsikálni esténként. Kiderült: mind a négyen a szegedi „JATE”-ra készülnek. Leszerelés után, év elején, a „gólyák" műsorában ők is adtak valamit. Jól szólt, együtt maradtak, melengetve egy közös tervet: hogyan lehetne lányszólamokkal is kibővülni. A szegedi egyetemi énekkarban alkalmuk nyílt a női szólamok tagjait megismerni, meghívni. A kvartetthez nyolc kislány csatlakozott, így alakult meq a Canticum Kamarakórus, amely első szereplései után több kimagasló siker részese lehetett. Kétéves együttdalolásuk eredménye: fesztiválkórus-fokozat az országos minősítésben. Patronálójuk is akadt: a szegedi Városi Tanács Családi és Társadalmi ünnepségeket Szervező Intézete, amely ma is támogatja, utazásaikat segíti; illetve szerepelteti őket. Félreértés ne essék: nem temetéseken, esküvőkön, erre az intézetnek külön kórusa van. A szó legszorosabb és legjobb értelmében: menedzseli az együttest. A 12 tagú kamarakórus eleinte mind több meghívást kapott szerte az országban, főleg egyetemi, főiskolai városokba. Repertoárjuk bővült, fő műsorszámaik Kodály kevésbé ismert művei és az angol reneszánsz muzsika köréből adódnak általában, de szívesen énekelnek egykori Beatles-számot is („Yesterday" . . .). A sokoldalúság tehát nem hátrány . . . Tagjaik sora évente, ahogyan végeztek, változott! Jelenleg 13-an vannak a volt tagok, ők maguk tizenketten. S ennyien maradnak is — Szegeden. Ugyanis ez év tavaszán történt valami. Márciusban a 100. A Ki mi tud?-győztes szegedi Canticum Kvintett a Szegedi városi Tanács dísztermében, kezükben o Szeged Ifjúságáért emlékplakettel. Balról: Németh Csaba, Koós Péter, Tóth Béla és Gyüdi Sándor. Fotó: Jamniczky Györgyné koncertjüket ünnepelték. Ezt követően megkereste őket a város: volna-e kedvük diplomázás után is együtt maradni Szegeden, s ehhez mire volna szükségük? . . . A végeredmény: ketten-ket- ten házaspárok („kórus-frigy”), ők ősszel lakást kapnak, s állást a városban. Az egyedülállók, akik most végeztek, gar- zonlakáshoz jutnak s álláshoz a városban vagy a megyében, jól közelíthető helyen. A jövőre végzősök pedig szerencsésen mind szegediek. Egyébként van köztük orvos, vegyész, bölcsész- hallgató, medika és néhány ze. neművészeti főiskolás. Summa summárum: Szeged városa ezt a diákegyüttest a magáénak vallja, vállalja és a jövőjükben (is) gondolkodik. — A Ki mit tud? nagyon jól jött, de ez jóval korábbi ügy. A törődésnek ez a formája és mértéke ... — mondja az együttes vezetője, kicsit meg- hatottan. Amit persze már az is motivált, hogy aznap délelőtt a Városi Tanács elnöke fogadást adott tiszteletükre a szép tornyos városháza épület dísztermében, ahol átvették a Szeged lljúságáért emlékplakettet is. (Ezt a Ki mit tud?-ért kapták.) S amivel még adós vagyok: az együttes vezetője, Gyüdi Sándor Pécsett született, itt diákoskodott. Itt tanult csellózni tíz évig a Zeneiskolában. Bendzsózik és gitározik, s énekelt Ivasivka Mátyás kórusaiban. A karvezetést soha nem tanulta, kórusvezető úgy lett, hogy ő hozta o legtöbb új kottát, azután valahogy „úgy maradt . . ." Zenei tehetségét édesanyjától, a természettudományost édesapjától örökölte, aki a POTE radiológiai intézetének fizikusa volt korai halálig. Gyüdi Sándor is szereti a szakmáját, a matekot meg a fizikát, de élete most másképp alakult. „Szeretnék felnőni tudásban a Canticum sikereihez ..." — mondta, ugyanis több éves magánének tanulás után nemrég sikeresen felvételizett Budapesten a Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezetés tanszakán. (Nappali tagozaton.) A város ebben is segíti, megtéríti utazása költségeit, hogy a heti két próbán itt lehessen. Felesége is kórustag, végzős orvostanhallgató. Egy kisgyermekük van. A szegedi Canticum eddig mindössze egyszer járt külföldön: Szabadkán... Novemberben pedig a négy boldog szegedi fiatal a többi Ki mit tud?- győztessel együtt 12 napra Havannába utazik. Részt vesznek egy nyolcnapos fesztiválon, majd a kubai tv vendégeiként állnak a kamerák elé. Sokszorosan megérdemlik! Wallinger Endre A falu legrégibb háza Nemzetiségek kötetei leányai fazekasságtól a délszláv népzenéig A hazánkban élő nemzetiségek szellemi gyarapodásának, anyanyelvi kultúrájának egyik aranyfedezete — egyebek között — a különféle nemzetiségi — német, szlovák, román és délszláv nyelvű — kiadványok megjelentetése és terjesztése. E kiadványok gondozását jó néhány éve a Tan- könyvkiadó vállalja, vidéken pedig nagyrészt a Művelt Nép, o fővárosban az Állami Könyv- terjesztő Vállalat terjeszti. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat az egyik legpatinásabb, leglátogatottabb fővárosi üzletét, a Liszt Ferenc téri Írók Boltját bízta meg a nemzetiségi kiadványok központi terjesztésével. Kulcsár Imre, az írók Boltjának nemzetiségi könyvfelelő, se elmondta, hogy örvendetesen széles körű érdeklődés nyilvánul meg a hazai vásárlók körében is egy-egy kuriózumnak tekinthető néprajzi munka vagy művészeti kiadvány iránt. Ilyen volt többek között a hartai festett bútorokat és Mecseknádasd—Óbánya fazekasságát bemutató kötet, az Aurel Koch művészetét tükröző album és a Pusztavám borászatát tárgyaló, szakmai szempontból is igényes kiadvány c német nyelvterületről. Szintén népszerűek a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége kiadásában megjelenő naptárak, kalendáriumok. A délszláv nyelvterületről mindenekelőtt említést érdemel a repülőszerencsétlenség következtében fiatalon elhunyt Vujicsics Tihamér munkája A magyarországi délszlávok zenei hagyományai. A Könyvterjesztő Vállalat beszerzése a Tankönyvkiadó éves kiadói tervére épül, s az igényük *— a jelzett művek iránti várható érdeklődéstől függően — 200—300 példány. Az évente kiadott 18—20 kiadvány bármelyikéből azonban további példányokat szerezhet be az Írók Boltja a Könyvértékesítő Vállalat törökbálinti raktárából. Előfordul gyakran, hogy egy-egy kötetből lényegesen több talál gazdára az írók Boltjában, mint amennyi az eredeti beszerzési példányszóm. A fővárosban közel sincs olyan centrikusán található nemzetiségi népcsoport, mint pl. Gyula, Baja, vagy Pécs környékén, ezért a bolt vásárlóköre más összetételű: elsősorban a nemzetiségi szövetségek, valamint a budapesti nemzetiségi iskolák tagjaiból kerül ki, Sz. D. Honismereti tanácskozás Almamellék az elmúlt 800 év alatt mindig közösségteremtő kohó volt. Csupán az utóbbi kétszáz év történetére utalunk. A török utáni időkben magyar—horvát—német népelemek települtek meg a faluban. A XIX. század közepéig nagyon korszerű, igazi együttműködő közösséggé kovácsolódtak. A környék leggazdagabb faluja lelt Almamellék. Itt van a község területén Lukafa. 1767- ben egyetlen német hamuége- tőt említenek az írások. E településmag 200—300 lakosa 30 év alatt igazi közösséggé, a munkaérdek és emberi kapcsolatok szoros kötelékével összefűzött kis ipari településsé lett; itt működött a Dunántúl leghosszabb életű erdei üveghutája 1888-ig. Tere- cseny (amely a legutóbbi esztendeig ugyancsak Almamellékhez tartozott) hasonló kezdetekből indult. 1762-ben már von haláleset bejegyezve Te- recsenyben, ahol 80 évig csak tengődik a néhány erdőben és erdőből élő család. A múlt század közepén váratlanul feliendül fejlődése, előbb ha- muzsírfőzésből, hamuégetésből, mojd a legkülönbözőbb mező- gazdasági alkalmj munkákból, hihetetlen szorgalmú és nagyon összetartó, a közelmúltig élő közösséggé fejlődnek. 300 lakost soha nem ér el a település, de az itt élők példát mutatnak a vasútépítésben, részes mezőgazdasági munkában, vasúti pályafenntartásban, vagy erdészeti munkákban. Ezt a nagy közösségteremtő erőt észre kell venni — és reméljük, észre is veszik irányító szervek éppen úgy, mint a falu új lakói, akik megint sok. felől érkeztek, esetleg éppen a társadalom perifériájáról. Hamarosan élő közösséggé kell újra kovácsolódnia ennek az embercsoportnak, mert e területen Almamellék nem szerepnélküli település, hanem nélkülözhetetlen láncszeme a magyar településhálózatnak. Augusztus 19-én és 20-án ünnepségeket rendez a falu c 800 éves évfordulóra. Az első napon a község múltját igyekszik bemutatni. Almamellékről származó és Almamellé, két szerető tudósok és amatőrök beszélnek e napon a 800 éves múltról. A szervező bizottság elnöke dr. Vargha Károly nyug. főiskolai tanár, a zselici kezdeményezések kitűnő ismerője és pártfogója. Községünk szülötte, dr. Eper- jessy Ernő, minisztériumi tanácsos az almamelléki délszláv lakosság 1526 utáni megjelenéséről, majd az Almamellék területén lévő puszták népéről, az uradalmi cselédség 1945 előtti életéről tart előadást. Dr. Lehmann Antal Almamellék természeti, környezeti adottságairól fog értekezni. Dr. Bezerédy Győző két jobbágykori pecsétet is talált Almamellék levéltári iratain — ezekről fog előadni. Almamellék oktatásügyének kezdeteiről, a XVIII. század utolsó két évtizedének „Ludi Magisterei- ről” és azok életviszonyairól számol be egy előadás az almamelléki iskola volt igazgatójának, Kuncz Eleknének kutatásaiból. Természetesen nem fog kimaradni az ünnepségekre okot .adó 1183-i okmány ismertetése sem, és helyet kap a területen fekvő 3 német település: Almamellék, Lukafa és Terecseny német lakosságának betelepülési problémaköre is. Az előadások augusztus 19-én, délelőtt fél tízkor kezdődően hangzanak el áz almamelléki kultúrházban. Jprmészetesen nemcsak a múlt szerepel az ünneplés programjában, hanem a jelen is: 19-én, 20-án egész nap tart az ifjúság vidám jubileumi ünnepségre. 20-án reggel 9 órakor lesz a pinceklub avatása. Ez úgyszólván teljesen társadalmi munkával készült. Lesznek sport- és ügyességi motoros és autós versenyek, disco és minden, fiatalokat vonzó esemény. Végül reggelig tartó bál zárja az első 800 évet. Talán egy újabb 800 év reményében? — tette fel nemrég a kérdést a Dunántúli Napló cikkírója. E kérdőjel ebben az évezredben biztosan megmarad. De nemcsak reméljük, hanem mindent meg is teszünk azért, hogy Almamellék fennmaradjon. Horváth J. Gyula Almamelléki falukép Lesz-e második 800 esztendő? Pécsi fiatalok a szegedi Canticumban
