Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-02 / 212. szám

Dunántúlt Tlgplö Drótoznyi, fótoznyi... Ma már inkább csak az olyan népmesékből „mondókákból átderengő kurjongatás a dró­tozni, lótöznyi, ám azok akik Miskolc vagy Debrecen környé­kén a kisebb falvakban a ta­nyák között barangolnak, egy- szer-másszor még ma is meg­hallgathatják ezt a hosszan el­nyújtott kiáltozást. A drótozok, foltozok ősi mestersége ma is él. Igaz, a kutatók szerint csak néhány vándoriparos kínálgatja szak­tudását, de jórósuk-kelésük mégis arra utal hogy váltig érdemes egy-egy lyukas lábast újra éppé tenni egy-egy re­pedt fazék oldalát dróttal be­hálózni. Azt, hogy az útkoptatóknak ez a különös csapata mióta jár­ja a dombokat meg a lapá­lyokat, viszonylag pontosan tudjuk. Ugyanígy azt is, hogy miért kényszerültek erre az örö. kös helyváltoztatásra. Nos a drótosok — s vélük együtt az ablakosok — a XVIII. század második felében a XIX. század elején az egykori'Fe/ső- Magyarország tájairól azért rajzottak szét, mert a gyön- gécske földű Nyitrában, Sáros­ban, Árvában egyszerűen nem tudtak megélni. S mivel szülőhelyük környékén üveghu­ták működtek, hát ott összevá­sároltak mindenféle üvegneműt, hogy azt aztán a délebbi vidé­keken pénzzé tegyék. Azok a legények, férfiak, pedig, akik korábban megjárták Csehor­szág vagy Szilézia kohóit s ott többé-kevésbé magukévá tették a fémes mesterségek néhány alapfogását drótokat, lemeze­ket rakosgatlak a hátibatyujuk­ba, és azokkal kezdtek el házal­ni. A legszegényebb vidék Tren- csén környéke volt. Onnan ban­dukolt el a legtöbb vándor bízva a szerencsében, hogy mi­nél töb törött edény repedt ablak kerül majd az útjába. Magyarországra is ezek az északabbról vándorló mesterek származtatták át a drótozás, üvegezés tudományát. S tehet­ték ezt annál is inkább mert a Zemplém-hegységben szintén működtek üveghuták, ahol a javításhoz szükséges kellékeket be lehetett szerezni. (Ezek a huták — ha csak nevükben is — de máig élnek. Három hely­ségnév emlékeztet rájuk: Kis­huta, Nagyhuta, Vágáshuta). Hogy miféle feladatok vártak a drótosokra? Téved, aki azt hiszi, hogy csak úgy körbehá­lózták a rájuk bízott cserép­edényt. Megvoltak ennek a drótos védelemnek a szigorú szabályai, amelyek nem keve­sebb mint ötféle kötéstípust ír­tak elő. Volt például kereszt­kötés, hosszanti kötés, fenék­kötés stb. E kötéstípusokon be­lül pedig még külön kellett Drótozott cserépedény tudni a drótok vonalvezetését; mármint azt, hogy derékszög­ben, cikcakkban avagy más­ként találkozzanak a fémszálak. A foltozás sem volt egyszerű feladat. Külön kellett érteni a fazekak a lábosok, a mosoga­tók lyukainak eltüntetéséhez, és szintén eleget kellett tennj az olyan kéréseknek is ha a házi­asszony — mondjuk — egy új bádog sütőt akart. A drótosok háton hordott ládájában, az ún. krosenkában tehát sok-sok szerszámnak, kelléknek kellett lapulnia. Az üvegeseknek nem krosen. kájuk, hanem egy annál jóval nagyobb krosnájuk volt, benne olykor félmázsányi üveglappal és a javításhoz szükséges szer­számokkal. Nyilván az üvegesek nehéz és törékeny poggyásza magya­rázza, hogy ők csak kisebb körzetekben javítgattak. Ellen­ben a drótosok messzi orszá­gokba is elvetődtek; egyikük- másikuk még az óceánon túlra is áthajózott, amikor a legmé­lyebb volt a kivándorlásra ser­kentő gazdasági válság a szá­zadfordulón. A drótosok, üvegesek örökös vándorlása persze igencsak átrendezte családjaik életét. Szinte alig látták őket, és ami­kor évente egyszer-kétszer — vagy még ritkábban — haza­tértek, érkezésük ünnep volt a javából. Újbóli elindulásuk pe­dig nagy-nagy készülődéssel, sütéssel-főzéssel járt. E derék vándoriparosok — akiknek száma 1900 táján több mint kétezer volt — akkoriban kényszerültek más kenyérkese- set után nézni, amikor az ipar olcsóbb edényeket dobott pi­acra és a drótozásra, foltozás­ra már nem volt szükség. S hogy néhányon azért még ma is űzik ezt o reperáló mes­terséget? Ez nyilván azért van, mert tényleg máig akadnak olyan csuprok, szilkék amelye. két, noha repedtek, vétek el­dobni meg aztán azok az idő­sebb mesterek sem igen tud­nának mór új életet kezdeni, akik a háti ládák cipelésébe meg a kurjongatásba az el­múlt évtizedek alatt úgy bele­szoktak ... A. L. Bevált a telizöld bevezetése Pécs két csomópontjában, a Rákóczi út—Bem utca és a Rákóczi út -Jókai utca kereszteződésében. Ez utóbbinál azonban felhívjuk a járművezetők figyelmét, hogy a Jókai utcából kis ívben jobbra kanyarodni nem csupán akkor lehet, ha a kiegészítő jelzés bizto­sít szabad utat. A posta előtt pedig várakozási tilalom van érvényben, ezt is ajánlatos figye­lembe venni. Läufer László felvétele A kánikula úgy látszik, az autósok figyelmére is kedvezőt­len hatással volt az elmúlt héten, legalább is erről árul­kodik a balesett statisztika. Ba­ranya megye területén 24, sze­mélyi sérüléssel járó közúti baleset történt. Ezek közül egy halálos, 4 súlyos és 19 könnyű sérüléssel végződött. * Útjavítást végeznek augusz­tus 2-től a Vasas ll-i bekötő úton, a temetőnél, előrelátha­tólag két hétig. Kérik a jármű­vezetőket, hogy a megváltozott forgalmi rendnek megfelelően közlekedjenek. Az útjavítás ide­je alatt a Volán 13-as járatai a Vasas II. temetői megállót nem érintik. * Az ügyfelek jobb kiszolgálá­sa érdekében a pécsi Autója­vító Kisszövetkezet Diósi úti szervizében a munkafelvétel és az ezzel kapcsolatos ügyintézés közvetlen a bejárat melletti épületben, egy helyen történik. Az ügyintézések gyorsítása ér­dekében augusztus végére a pénztár is véglegesen az ügy­intézők mellé kerül. * Gépjárműjavító és szerelő kis­iparosok augusztus havi autó­szerelő üayeleti szolgálata. Au­gusztus 7-én: Aradi' Ferenc Pécs, Előre u. 20.; 14-én: Gyaraki Mihály Pécs, Losonc u. 39.; augusztus 20-án: Sárdi László Pécs, Pósa L. u. 7.; 21-én: Vár­hegyi Attila, Kozármisleny, Al­kotmány tér 5; 28-án: Farkas József Pécs, Bolgár Néphadse­reg útja 38. Baranyai utakon Útépítések, útjavítások Bara­nya megyében augusztus 1—7. között: A 6-os sz. főközlekedési úton több helyen kapaszkodó- sávot építenek, burkolat meg­erősítést végeznek, emiatt útszű­külettel» és 40 km-es sebesség- korlátozással számoljanak a gépjárművezetők. Az 58-as sz. főközlekedési úton a pécsi fe­lüljáró burkolatának javítása miatt a négy forgalmi sáv ket­tőre szűkült, a megengedett legnagyobb sebesség 40 km/ óra. Ezen az úton 3 km-es sza­kaszon emulziós felületi bevo­nást végeznek. A 66-os sz. úton a 0—4 km közötti szaka­szon új, kiemelt szegélyt építe­nek. A 611-es sz. úton Sásd és Kaposszekcső között emulziós felületi bevonást készítenek. A szederkény—Villány—harkányi összekötő úton Mórok közelében hídt építenek, a súlykorlátozás 12 tonna. Ajánlott terelőútvo­nal Harkány—Tö/ttös—Kislippó —Villány. A pécs—vajszlói ősz. szekötő út 4—6 km közötti sza­kaszán, valamint a pécs—újpet. re—siklósi összekötő út 25—26 km közötti szakaszán emulziós fellüeti bevonást végeznek. A sezkszó rd—decs—vá rdom bi összekötő úton Sárpilis közelé­ben hídjavítás miatt az utat fél­pályán lezárták. KÖNYVSZEMLE A két kötetes, csaknem 1500 lap- nyi terjedelmű Magyar népmese­típusok és más értékes posztumus alkotásaival dr. Berze Nagy János az újabbkori magyar néprajztudo­mány egyik legnagyobb alakjává vált, akinek munkássága külföldi tudományos körökben is általános elismerést aratott. Ennek a sokirá­nyú polihisztori munkásságnak újabb állomását jelzi a Baranya megyei Tanács kiadásában Nap és tükör címmel most megjelent kötet, amely 382 lapnyi terjedelmével Ber­ze Nagy néprajzi és népnyelvi gyűj­tő munkájának eredményeként 32 régebbi tanulmányát tartalmazza. A néprajztudós fia, ifj. dr. Berze Nagy János, szükségesnek látta azoknak a néprajzi1 és nyelvjárási tanulmányoknak az összegyűjtését és kinyomatását, amelynek főleg az Ethnographiában, a Magyar Nyelv­őrben, a Nyelvészeti Füzetekben és más kiadványokban elszórtan jelen­tek meg, és ma már alig hozzá­férhetők. A néprajztudós fia a Ba­ranya megyei Tanácson kívül meg­szerezte más tanács, nagyüzem, vállalat és szövetkezet anyagi támo­gatását is, és ekként lehetővé vált á Pécsi Szikra Nyomda ízléses mun­káiét dícsé"^ kötet kiadása. A tanulmánykötet az 1914-ben megjelent Nap és tükör című alko­tásról kapta a címét. Már ebben is elénk csillan Berze Nagy hallat­Dr. Berze Nagy János: Nap és tükör Ionul nagy tárgyi tudása, a témá­ra: a nap és hold mesemotívumok­ra vonatkozó gazdag irodalmi isme­rete, egyéni meglátása. A kötet tematikailag két részre különül: az első azokat a közlemé­nyeket tartalmazza, amelyek Berze Nagy néprajzi és népnyelvi tanul­mányaiból, gyűjtéseiből adódnak. Ezek közül is ki kell emelnünk a nagy költőink, Petőfi1, Arany János és László, Tompa Mihály verseiből' általa elénk tárt néprajzi adatokat. Ki gondolná például, hogy ez az átokforma: Itt süllyedjek el, ha nem igazi — szoros kapcsolatban van Arany János Hamis tanújának tör­ténetével. E résznek igen értékes tanulmá­nya: a Magyar szólásaink és a folklore. Ebben Berze Nagy az ösz- szehasonlító népmeséi hagyomá­nyok (német, szerb, újgörög, észt, berber, cigány stb.) nyelvi egybe­vetésével vizsgálja némelyik szólá­sunk eredetének történeti távlatát. Több mint 300 hivatkozási anyag­gal jelent meg 1927-ben Berze Nagy­nak a magyar tudományos kutatás még ma is visszatérő kérdése: A csodaszarvas mondája. E tanulmány felöleli a hagyománytörténeti anya­got éppúgy, mint a monda topog­ráfiáját és a magyar szarvasmonda eredetiségével kapcsolatos problé­mákat. Külön ki kell emelnünk azt a tartalmában és eredetiségében is nagyjelentőségű munkát, amelyet a szerző 1905-ben végzett a Heves me­gyei nyelvjárás feltárása érdekében. Gyűjtőmunka előtt e területről (amely szülőfaluját, Besenyőtelkét i's magába foglalja) semminemű nép­nyelvi közlemény nem jelent meg. Pedig a palóc nép ősi hagyomá­nyaival együtt féltékenyen őrizte és őrzi nyelvét is. Méltán írhatta Ber­ze Nagy: ,.Tősgyökeres magyarság dolgában akármelyik nyelvjárással vetek,edhetik, mert nyelve gazdag és kifejező, fordulatos és eleven, telje­sen hű tükre annak a hegyes-völ- gyes, rónaságba nyúló földnek, me­lyen él.” (76. lap) A kötetet Toldalék részében a Berze Nagy hagyatékban megma­radt, eddig kiadatlan __ főleg ba­r anyai — népköltési gyűjtemény egészíti ki. Ügy véljük, a Nap és tükör című kötet nemcsak Berze Nagy sokszínű tudományos munkásságának kalei­doszkópja, hanem tükör is, amely­ben a mai érdeklődők és szakem­berek megláthatják népéletünk kris­tályforrásokból fakadó múltját és jelenét. Dr. Tóth István Úton, útszélen Egy taxisofőr visszaemlékezései o Hogy is kocsiztunk falun har- mincöt évvel ezelőtt? A háború utón gépkocsipar­kunk szedett-vedett, összetá­kolt néhány veteránból állott. Egyetlen menetórára legalább annyi javítóóra esett. Az uta­kat kilenctized részben tönkre­ment makadám utak jelentet­ték, tele kátyúval. Az útkapa- rók hol rádobták a földet, hol lekaparták a sarat. A szekerek szorgalmasan potyogtatták a szegeket, ezek meg alaposan pusztították az amúgy is gyat­ra gumikat. Tizenöt defekt egyetlen nap alatt! Ez is elő­fordult. Kézipumpóval és sal­lerről dolgoztunk. A gumikból kiszedett szegekből szép, fo­kúnak való szögeságyat hoz­tam össze. Kezdetben még összecsavarozott gumikat is használtunk, a részfutózott már különlegességnek számított, bár futófelületük ütött és gyakran levált. Benzin volt, de a kúthoz sok­szor ötven kilométert is kellett kocsiznunk. Literje 1,50 forint volt. Kilós tételben még ok esőbb is. Olaj viszont, ha akadt is, sosem tudtuk, milyen. Hideg időben különösen sokat szenvedtünk, »míg be tudtunk indítani egy gépkocsit. Szeren­csénkre akkor még mindnek volt kurblija, ez a nagyon okos műszer. Alkatrészellátásról bár nem beszélhetünk, a hosszabb állás mégis ismeretlen volt. Ha nem volt valamink, hát felhajtottuk, vagy készítettünk. Mágocson taxiztam egy kö­rülbelül 1925—28-ból való nyolcszemélyes Tatra 30-cal. Valamennyi Tatra kocsinál a motor, a váltó és a differenciál fix egységet képezett. A hátsó lengőtengelyek a differenciál­mű kúpkerekének tengelyében fordultak el. A kopások követ­keztében többször lemaródott a kúpkerék fogazása. Egy alka­lommal egy teljes Tatra ron­csot vettem csupán a kúpké- rék miatt. Máskor még moz­gásképes kocsit vettem alkat­résznek. Néha napokig bubuc. kodtam a fővárosban, míg meg nem találtam, amire szük­ségem volt. Valahogy mindig sikerült, ha mégsem, Gyuri bá­csi megcsinálta. Igaz, hogy ketten dolgoztunk a komámmal a taxinál is. Egyi­künk kocsizott, a másik javí­tott, vagy alkatrészt hajtott. Mindez ma már elképzelhe­tetlen, de akkor így csinál­tuk és bár szerényen, de megéltünk belőle. Sokszor ti­zennyolc órát is dolgoztunk egyhuzamban. Fiatalok vol­tunk, bírtuk a munkát. Keser- gés helyett dolgoztunk. Már attól is boldogok lehettünk, hogy nem dörögtek az ágyúk, nem bombáztak a repülőgé­pek. Milyen szerény boldogság volt is ez ... Csernavölgyi Antal • • Ot országon át Közlekedési tapasztalatok Nyugat­Európában Szabadságuk alatt mostaná­ban egyre többen vágnak neki gépkocsival hosszabb turistaút. nak és négy keréken sorra láto­gatják a környező országokat. Bár az útikönyvek többé kevés­bé eligazítást adnak egy-egy ország közlekedési profiljáról, az országúti forgalom jellem­zőiről, a valóság azonban a legtapasztaltabb autós számára is sokszor teremt váratlan hely­zeteket. A júliusban öt orszá­gon: Ausztrián, NSZK-n, Fran­ciaországon, Svájcon és Olasz­országon át kétéves Dáciámmal lekerekezett közel 5000 kilomé­teres úton bőven volt lehetősé­gem arra hogy megismerked­jek a nyugati országutakon, autópályákon érvényes közleke­dési morállal, amely vélemé­nyem szerint a mienkénél ma­gasabb szinten áll. Erről elő­ször Ausztriában, mindenek előtt Bécsben győződtem meg, ahol meglepett a higgadt­ság és udvariasság. Nem du­dálnak lépten nyomon a bi­zonytalankodókra, de még a lassabban haladókat sem ve­szélyezteti inzultus, mint ese­tenként nálunk. Minden bi­zonnyal kiegyensúlyozottságuk­nak, előzékenységüknek is kö­szönhető, hogy a 70—80 vagy ennél is nagyobb városi tempó ellenére kevés a koccanásos baleset. A másik kedvező benyomást az autópályákon szereztem. Lenyűgöző volt az a fegyelem, ahogyan betartják a többsávos közlekedés szabályait, s aho­gyan segítik egymást a ráhaj- tásnál, besorolásnál. Kevésbé jelentett kellemes élményt szá­momra a jobbkézszabály sajá­tos, már-már kíméletlennek ne­velhető alkalmazása. Különö­sen Párizsban értek lélegzetel­állító meglepetések. Hamar rá kellett jönnöm, ha nem veszem fel az ő tempójukat, és az itt­hon megszokott 50—60 kilomé­teres sebességgel döcögök, gyorsan kiszorítanak a forga­lomból. A nyugati országokban álta­lános gyakorlat, hogy a töltő- állomások önkiszolgáló rend­szerben működnek. Sehol nem kell sorban állni, mert 5—6 ki­lométerenként találni benzinku­tat. Mivel magánkézben van­nak, előfordul, hogy még egy- egy településen belül is jelen­tős az eltérés a tarifákban. Egy dologban viszont nincs szégyenkeznivalója a külföldön járó hazánkfiának. Olyan pre­cíz, jól működő útjelző és tá­jékoztató rendszert ugyanis se­hol nem talál, mint nálunk. Kü­lönösen Franciaországban té­vedhet el könnyen az, akj ki­zárólag az útjelző táblákra bíz­za magát. Párizsban a nagy forgalom mellett lassítja a közlekedést a lámpák erdeje. Minden sar­kon villanyrendőr irányítja a forgalmat. Úgy tűnik, még Nyu­gaton is van tennivaló a zöld­hullám tökéletesítése érdekében. Viszont megkönnyítette a tá­jékozódást — elsősorban Svájcban és Olaszországban — az úttestre festett irányjelzés. Arról, hogy milyen a nyugati országokban a javítószolgálat, mire számíthat a magyar autós ha meghibásodik a gépkocsija — szerencsémre — »nem kellett gyakorlati leckét vennem. A Dacia teljes megterheléssel is „tüsszentés" nélkül viselte a rendkívül változatos, 4000 mé­ter magas svájci Alpokon is átvezető út terheit. K. V. J. Rovatszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom