Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-24 / 203. szám

agazin

Vasárnapi magazin

Vasárnapi magazin

m

ltot teljesítettek

ívósok

>an

szülővárosában, Skierrben, ahol az ugyancsak Ibsenről elnevezett modern, kitűnő akusztikájú koncertteremben lépett fel ze_ nekarunk a július 12-i gálaesten.

Műhelyek, alkotók

Farkas Pál szobrász

Ha kinéz az ablakán, szinte belelapozhat a világba. Mint nyitott könyv, fekszik előtte Szekszárd. Túl a városon a kékes párák-burkolta Gemenc, azon túl pedig a Duna ... Ha távolabb is elláthatna, megpillanthatná Szegedet és a Tiszái. Erre azonban nincs szükség. Az alföldi várost, a szőke folyót és vidékét, szülővárosaként, szülőföldjeként valahol legbelül hordozza — önmagába zártan.

Farkas Pál szobrász Szege- aen született 1947-ben. A Tömörkény Művészeti Szakközép- iskola után a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar—rajz szakán szeizett tanári oklevelet. Ezután végezte el a Képzőművészeti Főiskolát szobrász szakon. Ott készült munkáit Somogyi József és Asszonyi Tamás korrigálták. Rajzra és festésre Bráda Tibor, anatómiára pedig Patay László tanították. A napokban Pécsett, a Pécsi Állami Gazdaság üszögpusztai épülete előtt avatták fel legújabb köztéri munkáját. A szobor címe: „Lovak."

— Mik voltak eddigi munkásságában a meghatározó élmények?

— Mindenekelőtt Szegedet, a gyermekkort, a Tisza-parti nyarakat kell megemlítenem. Tulajdonképpen ott, a víz melletti agyagban, latyakban vájkálva kezdtem megszeretni az anyagot, a formázás legelemibb mozzanatait. A gyermekkor, a gyermekkori élmények egyébként is hosszú ideig ható, alighanem életre szóló töltést adnak az embernek. Később elsősorban a realizmus hatott rám. A nagymesterek, a görögök, a reneszánsz, Amerigo Tot, Manzu, Ferenczy Béni, Med- gyessy . . . Aztán Borsos Miklós.

— Hogyan került Szekszárd- ra?

— Feleségem itteni lány volt. Annak idején Szegeden tanult — matematika—fizika szakon..A házasság révén kerültem ide. Pár évig erős honvágyat éreztem Szeged iránt. A Babits Művelődési Központban képző- művészeti szakkört vezetek. Ott dolgozni is tudok. Az érmeket és a kisplasztikákat itthon csinálom. Egyébként a kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatának az adjunktusaként a művészeti nevelési tanszéken tanítok.

— Milyen fontosabb munkái készültek el eddig?- Szekszárdon két szobrom van, az egyik a Babits. Ez — úgy érzem - jelentős mérföldkő volt az életemben. Babits igen közel áll hozzám. Olvastam a műveit, megpróbáltam megismerni és átélni az egész Ba- bits-jelenséget. Alakja itiindig igen szimpatikus volt a számomra. Több portrét, domborművet és egyéb kisebb vázlatot készítettem róla. Saját magamnak mintáztam meg a későbbiek során a — Babits-ház udvarán felállított — szobrot. Aztán volt itt egy közös tárlat. Díjat kapam a szoborra és a megye úgy döntött, megvalósítják. A másik itteni munkám Wosinszky Mórnak a mellszobra. Tolna megyében, Tamásiban állították fel Béry Balogh Ádám-szobromat. Nagymányo- kon egy Rákóczi emléktáblám látható. Dolgoztam Villányban is, az ottani szobrász szimpo- zionon. önálló szobrot is készítettem Villányban, a „Kötés" címet adtam neki. Itt Szekszárdon, a panelházak merevségét feloldandó variálhatóan összerakható játszótéri elemeket is csináltam. Ezeknek a prototípusát a főiskola udvarán állították fel. Miskolcon is van egy két és fél méteres szobrom, a „Martinász", amit a magyar- országi Siemens-Martin acélgyártás százéves évfordulójára készítettem. Ugyancsak Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben látható egy ötször egyméteres felületű rézdomborításom is. Aztán itt van a „Lovak" című szobor, amelynek megrendelése a lehető legideálisab- ban történt. Azon a kiállításon, ahol a Babits-szobrom szerepelt, megfordult Cser László, a pécsi A. G. igazgatója is. Megnézte a szobrot és megkérdezte, van-e kedvem lovakat csinálni. Mondtam neki, kicsiben már csináltam néhány vázlatot ... Ez egy külön ágazat a szobrászaton belül . . . Nem könnyű ... és így tovább. Azért elvállaltam. Sok további vázlatot, makettet készítettem.

— Hogyan alakult ki a végleges forma?

— Sokáig figyeltem, rajzoltam, fényképeztem, tanulmányoztam a lovakat. Egyszer aztán fölfigyeltem egy mozzanatra. Amikor a karámból kieresz, tik a harmadfűcsikókat, akkor’ azok elkezdenek viháncolni. Egymásnak ugranak, játszanak. Ez a viadalos mérkőzés később, a párharc során verekedéssé alakul. Ezeknek a harmadfű- csikóknak a játékából merítettem a pécsi szobor alapgondolatát. Különös öröm a számomra, hogy a megrendelő a vázlatok közül pont azt választotta ki, ami nekem is a legjobban tetszett.

— Jelenleg min dolgozik?

— Kiállításra készülök. Seregnyi tervemet szeretném megvalósítani. Most egy analitikus jellegű időszakban élek. Új kifejezési formákat, lehetőségeket keresek, kísérletezek. Végső fokon valamiféle többnyelvűséget jelenthet az, hogy látszólag ellentétes anyagokat, formákat próbálok meg egymással összetársítani, mint például a követ és a fémet, a krómozott és a natúr felületű acélt... és így tovább. A kő- t>e otthon vagyok. Néhány kalapácsütés után eligazodom benne. Mostanában legjobban magában az anyagban rejlő kifejezési lehetőségek izgatnak.

— Von-e kedvenc anyaga?

— Pillanatnyilag a fém.

— Rengeteg érmet látok itt körülöttünk különféle táblákon és a szoba falain. Ezek mikor készültek?

— Folyamatosan. Részben spontán ötletek alapján, részben alkalmakra . .. Nagyon szeretem az érmet. Talán ez a legintimebb műfaj. Zsebben, tenyérben elfér, kifejezési lehetőségei teljesen közvetlenek. Nagy tereket, nagyívű gondolatokat képes megjeleníteni. Évezredes hagyományai vannak, ugyanakkor megfigyelhető, hogy az utóbbi években az érme kisplasztika akar lenni.

Figuratív? Nonfiguratív? Hön- ry Moore . . . Amerigo Tot... A művészetben Farkas Pál szerint nincsenek, nem is lehetnek éles határvonalak. Egyetlen emberben, személyiségben jól megférnek ezek a látszólagos ellentétek, végletek. Beszélgetésünk a Babits-ház udvarán, az ottani szobor mellett ér véget. Megrendítő ez a mű. A költő időtlen alakját csak nézni lehet. Hozzáfűzni valamit. ..? Értelmetlen volna, hiszen az igazán jó művek önmagukért beszélnek.

Bebesi Károly

Apáthy Árpád úgy állította össze a műsort, hogy az a külföldi szakemberek előtt méltón képviselje a magyar fúvószenekari irodalmat. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Bartók és Kodály mellett a kortárs zene- [ szerzők alkotásaival kívánta megismertetni a világtalálkozó résztvevőit. Balázs Árpád nagyon népszerű Musica piccola-ja, Lendvay Kamilló Concertinója (a szerző személyes zongoraszólóíával), Hidas Frigyes, Bogár István, Gulyás László művei hcngzottak el, továbbá a norvég felkérés, re bemutatott Tamburlaine, melynek szerzője, Adrian Cruft személyesen is jelen volt a gálakoncerten. A forró sikert bizonyította a közönség szűnni nem akaró tapsa, melyet a zenekar két ráadásszámmal viszonzott. Jogos megelégedettséggel mondhatott köszönetét a koncert után a zenekarnak és karnagyának a zenekar elnöke, Bimbó József.

Hazafelé, a tanulságokról beszélgettünk: Apáthy Árpád követendő példákról szólt, milyen irányban kell lépnie a mi ifjúsági fúvószénekari mozgalmunknak. Várnai Ferenc pedig örömmel állapíthatta meg, hogy a skieni találkozó törekvése hasonló a siklósi várfesztiváléhoz, és hogy a MÉV zenekar itt is bizonyította a siklósi törekvések helyességét, bizonyította, hogy ha egy amatőr zenekar jó muzsikusokkal, gondos munkával dolgozik, akkor olyan szintre jut el, amelyet nyugodtan nevezhetünk európai színvonalnak, amelyre az egész magyar fúvószenekari mozgalom büszke lehet.

Amikor a Ferihegyi repülőtéren leszállt velünk a MALÉV koppenhágai járata, útunkat összegezve úgy éreztem, hogy ze. nekarunk az egyik legjelentősebb világ- fesztiválon tette le névjegyét, nemcsak a sajátját, hanem az egész magyar fúvós- mozgclom névjegyét.

Dr. Nádor Tamás

VÍZSZINTES: 1. Illyés Gyula Egy barackiára című verséből idézünk. (Zárt betűk: A, A, A, L, R.) Folytatás a függőleges

16. számú sorban. 13. Juharfa népies neve. 14. Csatorna a Balatonon. 15. Egyforma betűk. 16. Azonban. 17. Angol

férfinév. 19. Pest megyei község. 21. Római 501. 22. Ható- rozószó. 24. Az emeletre. 26. Község Komárom megyében.

28. Munka argóban. 29. Gólyahang. 31. Gabonanövény. 32. Ámulni kezd! 33. Fafajta. 35. Becézett férfinév. 37. Tiltószó.

Érik a gyümölcs

38. Vörös angolul. 39. Valódi. 41. Sonka angolul. 42. Búza egynemű betűi. 43. A logikai elemzés tana. 45. Kép része! 46. ülő bútor. 47. Nagy német filozófus (Imánuel). 49. Rag, -re párja. 51. ...Bator (főváros).

53. Zuhanyozó. 55. A Kárpátmedencében élt nép. 57. Hibás. 59. Gríz. 61. A hőmeny- nyiség mértékegysége. 63. A német ábécé utolsó betűje. 65. Rag, -nél párja. 66. üres kácf! 67. Halfajta. 69. Fordított férfinév. 71. Kettőzve: egyik városunk. 72. Közlekedési eszközök. 75. Baráti nép. 77. Becézett női név.

FÜGGŐLEGES: 2. Megvizsgál. 3. Olasz és magyar autójel. 4. Sajttal ízesített. 5. Angol.

6. Az osztrák, a francia és a máltai gépkocsik jele. 7. A rádium vegyjele. 8. Kettősbetű. 9. Mely személyé? 10. Autómárka. 11. Római 45. 12. Hálából felajánlanak valamit. 16. Az idézet befejező része. (Zárt betűk: A, A, G.) 18. Főzeléknövény. 20. Becézett női név. 23. Régi területmérték. 24. Válaszol. 25. A régész munkájának eredménye. 27. Görög betű. 29. Vásárlásra csábít. 30. Gyógyszerész. 34. Muzsikál. 36. Lyukas népies szóval. 40. Vetített állókép. 43. Az ég kékje. 44.

Pozitív sarok. 48. Fosztóképző.

50

............szava”, Jack London

re

génye. 52. Tekint. 53. Művel- tető képző. 54. Szónok. 56. Rangjelző szócska. 58. Magot hint. 60. Formai. 62. Dal. 64. . . . András (színművész). 67. Közösség egyede. 69. Rendben van. 70. Szolmizációs hang. 73. Nád része! 74. Kicsinyítő képző. 75. Jugoszláv autójel fordítva. 76. Nátrium.

F. I.

Beküldendő: a vízszintes 1. és a függőleges 16. számú sorok megfejtése legkésőbb augusztus 1-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601. Pf.: 134, Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre.

A július 10-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Közel ötven jugoszláv vállalat és kétszáznál több hazai kiállító. Hulladékbörze. Mecsek Tourist.

Könyvjutalmat nyertek: Buch- hammer Mária, Erdősmárok, Ságvári E. út 4. Gungl László, Bikái, 7346. Juhász József, Mázaszászvár 2., Széchenyi út 3. Vágó Árpádné, Pécs, Radnóti M. u. 3/A. Vigh Zsuzsa, Pécs, Dr. Hal J. u. 1/A.

A könyveket postán küldjük el.

Rádió mellett...

Megaláztatva

Tekintettel erre a hosszú forró nyárra, a rádióbeli orvosi tanácsok is gyakoribbak, értesülök arról, miért kell könnyű- és főként szénhidrátszegény

— ételeket fogyasztani, aztán hogy a gyerekek ne ugráljanak felhevült testtel a vízbe, az idősebbek ne üljenek a napra, de a pszichológusok is óva intik az embert: legyen elnézőbb embertársaival szemben, ne legyen ingerlékeny, ne „robbanjon” a buszon, a boltban, a strandpénztárak előtt, elvégre mindenkit nyomaszt ez a nem mindennapi meleg, ne tetézzük tehát a bajt egymás noszogatásával.

örülök az okos intelmeknek, amelyeket — gondolom — több millió ember hallhat d készülék mellett, s ha csak minden tizedik szívleli meg a jótanácsokat, máris nyert ügyünk van. Ami pedig engem illet, biztosítom a szakembereket: én nem bántok senkit ugyan — miért is tenném, amikor ilyen szép kerek a világ? —, szóval lelkileg felkészítve indulok nekj egy hétvégi reggelen, jól eltervezett egész napi henyélésre. A vásárcsarnok mentén átvágok a buszpályaudvar irányába, amikor egy sárga Lada (vagy Polski?) a parkolóból vadul elém- kanyarodik, valahogy félreug- rom, a vezető fölényesen rámkiált: „Mit bámészkodsz gád- zsókám?!” A mellette ülő, élénk virágos ruhás nő felsikolt örömében és kiköp az ablakon.” Felém, persze. Szívből örülök, hogy a fényes arcbőrű férfinak és asszonyának autója van, s nem szekérderékban, s törökülésben elhelyezkedve kell utazniuk csontváz lovat terelgetve, mint nem is olyan régen még, egészen közeli őseiknek. Hogy a mélységes gőg kint ül az arcukon? Istenem, ez is valamiféle pozitívum lehet, ha hajdani megaláztatott sorsukra gondolok. Hogy letegezett? Hát . . . elég sok ember — a volán mellől! — letegezi gyalogos embertársát ha útjába kerül: „Nem látsz a szemedtől?! Mit ugrálsz te!?..." stb. És hogy a nő kiköpött az ablakon? Talán meggymag volt a szájában éppen.

. . . Csak így együtt, ez az egész, valami eltorzult szerepcserere utalt. És ez már sértő.

A fürdőhelyen — amint leszállók a buszról — cigarettáért nyúlok, a sok hülye öngyújtóm közül ez is felmondta a szolgálatot, gyufám meg nincs, beállók a piac sarkán egy bódé hűs árnyékába. Közelemben hálom falusi csöves, ódivatú magasított sarkú cipőben, karjuk, mellük tetoválva, rágógumit gyötörnek örökmozgó állkapcsokkal, kopottak, mosdatlanok. A véznábbik únott képpel Marlborót pöccint ki a dobozból, öngyújtót kattint, zsebre- vágja, ekkor lépek oda, tisztességgel tüzet kérek, felém nyújtja az égő parazsat, aztán lassan ereszti lejjebb a karját, már majdnem derékszögbe kell meghajolnom, míg végre ég a saját cigarettám is. A többiek röhécselnek a jól sikerült — számomra megalázó — trükkön, talán képen kellene vágnom, de a rádióban ugye azt mondták, ne bántsuk egymást emberek, mert így meg úgy . . . No persze.

Kedvenc strandomon, megszokott kedvenc helyünkön társaságba verődünk, élvezzük és szidjuk a pokolian tűző napot, jéghideg ásványvizet, gyümölcsöket (néha kitűnő kávét) fo- ' gyasztunk, ahogy ezt az orvosok tanácsoltak a rádióban ugye. Lassan eltelik a nap, társaságunk hölgytagja feláll, a papírpoharat bedobja a néhány lépésnyire lévő szeméttartóba, mire visszalép, a fehérköpenyes férfi szinte kihúzza alóla a széket, és viszi be a pavilonba. „Csak nem képzelik, hogy hat óra után hordom be maguk után a székeket?!" Nézem az órát: fél öt. Vitatkoznék vele, de letorkol: „Fogja be a száját!" Befogtam. Mára elég volt ebből. Rab Ferenc