Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-02 / 181. szám

„Eddig leány voltam, szabad modor voltam9*

„Búval terítették az én asztalomat / Bánattal töltötték az én poharamat / Nem hittem örömöm, hogy búra forduljon / Fényesen kelt napom homályba boruljon. / Mert ha napkelettől napnyugatig menjek, mégse találom föl szabad életemet, lányi örömömet. / Eddig leány voltam, szabad madár voltam / Ágról ágra nyíló rózsabimbó voltam. / De most elhervadok, mint a fa levele / Mikor megjön az ősz, lehullik a földre ..

Száll a dal a verőfényes kora délutánon egy kétablakos ház előtt a szebényi Kossuth Lajos utcában. Népviseletet öltött asszonyok, leányok búcsúztatják a menyasszonyt, Horváth Szerént, aki odabenn az esküvőjére készül és a násznagyok, kai, az örömszülőkkel hallgatja az évszázados rigmust.

— Hát a Szerénke is elmegy — hallom mögülem az összegyűlt ünneplők köréből. Szerén a hatodik gyermek volt a Horváth családban, fekedi fiú veszi el, a Rückert Jóska.

Rückert József Véménden tanár, a Szerén meg itt óvónő a faluban.

A menyecskekórus közben befejezi a búcsúztatót, rázendít a héttagú fúvószenekar és az ajtóban megjelennek a násznagyok, a menyasszony, a vőlegény, majd a násznép elindul végig a szebényi főutcán. A menet időnként lelassít, meg- megáll, Szerént és Jóskát körbetáncolják az országos hírű néptáncegyüttes tagjai. Vagy kétszázan kísérik őket hosszú menetben, s amerre elhaladnak, mind többen csatlakoznak a lakodalmas néphez.

A sorban a két örömszülő, Rückerték és Horváthék. Vajon mire gondolhat most Horváth István, meg Magda asszony, aki hat gyermeket nevelt föl, egyáltalán nem könnyű körülmények között. Mert a népművelőket sose fizették meg istenigazából, mint ahogy Horváth Istvánt sem. De kárpótolta őket a népes család: gyerekeik még ha széjjel is széledtek, gyakran hazajárnak.

Halad a násznép, s az anyáik által varrt népviseletben a lányok és fiúk nem törődve a fullasztó kánikulával, járják a menettáncot. .. Közben a kultúrház udvarán vagy hetvenen sürögnek a kilenc katlan körül, asszonyok Szebényből, Fékedről, meg Véméndről érkezett férfiak készítik a lakodalmas vacsorát. Már túl vagyunk az ebéden, mert hát ez a szokás, hogy a lagziba érkezőket meleg étellel fogadják: marha- és csirkepörkölt, gőzölgött a tálakban, majd malacsült és különféle rétesek zárták a sort. A rétesekből három félét készítettek az asszonyok: túrósat, mákosat meg diósat.

Azt mondja Mausz Károlyné: „A sokadik lakodalmat csináljuk a Lizi nénivel. Én véméndi vagyok, öt éve főztem először, azóta nyaranta szinte nincs olyan hétvége, hogy valahova ne hívnának.

Mellettem Mausz Mihály, Ka. tica néni fia göngyöli celofánba a fi lolt. Mellesleg: a szakállas Miska, a bólyi művelődési- ház igazgatója.

— Végső soron ez egy töltelék, amit nem úgy sütünk ki, hanem megfőzünk. — válaszolja érdeklődésemre Maus? Mihály. ‘

Lizi néni- hajnal óta a katlanok körül sürög. Ki gondolná, hogy legalább . háromszázötven lakodalomban volt gazd- asszony! Fejbpl sorolja, miből., mennyi kellett a több mipt ötszáz vendég -ellátásához.

— A rokonok Hbzták a tyúkokat, több mint hetvenet. Ebből főzzük a levest. Ök adták a tojást, a lisztet, a' cukrot., A hatvanöt torta Bolyból érkézéit. Négy disznót vágtak, másfél mázsa marhahús, tíz hektó sör, nyolc hektó bor és legalább ötven liter tömény kell a vendégsereg ellátásához.

Szebényi szokás szerint nem oJyan egyszerű a kultúrházba való belépés. Az ajtóban Sümegi Imre állja útját a násznagyoknak, mert hát felelni kell néhány kérdésre. S aki nem

6. HÉTVÉGE

Szebenyi

lakodalmas

tud, annak rendje és módja szerint fizet.

— Honnan jöttetek? — így az első kérdés.

— Az Isten házából.

— Mit hoztatok magatokkal?

— Madárkát.

— A párját is?

— Itt van ő is.

Aztán Eszes István folytatja a kérdések sorát. De erre már a másik násznagy válaszol.

— Mi magasabb a hegynél?

— A harmat.

— Jól van, de tudod-e a következő választ?

— Hol szárította Éva Adóm gatyáját?

— Kötélen.

— Száz forint! — kiáltja diadalmasan Eszes István. Merthogy Adómnak nem volt nadrágja. A násznagy zsebébe nyúl, de aztán az utolsó kérdésre ismét hibátlanul válaszol.

Odabenn már készülődik a

néptáncegyüttes, a menyecskekórus, hogy köszöntse az. ifjú párt. Rázendít a zenekar és olyan pergő körverbunkot járnak a lábak, hogy beleremeg az öreg épület. Középen a Szerén és Jóska, ropják a táncot. Szerén is egykoron az együttes tagja volt, mint testvérei.

Közben a hullámpalával fedett udvaron serény munka folyik. Horváth János, a lakodalom főszervezője utasít, egy percnyi megállása sincs, mindenre figyel, nehogy valami hiba csússzon a rendezésbe. A kert végében vastag füst száll a kéményből, aztán mind vékonyabb, fehérebb lesz. A fatüzelésű kemencében tepsik hosz- szú sora, az egykori szebényi pékmester Szaif József vigyáz a sültekre.

— Itt sütöttem a kalácsot, a rétest, most a fasírozott és

disznópecsenye serceg a kemencében.

Kinyitja az ajtót, fenséges illatok csapnak felém, a parazsat már kihúzta az áttüzese- dett borítás ontja a kétszázfokos forróságot.

Időközben már a vacsorához terítenek, több mint ötszázan ülnek az asztalok mellett és várják a háromnapos munka koronáját. De hát mint mindennek Szebényben, az étkezésnek is hagyományai vannak. Már ami a köszöntőket illeti. Martini Misi és Mohai Gabi lép elő és sorra mondja a rigmusokat. Köszönti a menyasz- szonyt, vőlegényt, a násznépet, a vendégsereget és sorra veszi versbe szedve minden fogás jellemzőjét.

— Itt hozok sülteket számtalan sok félét, / Azért köszörülje ki-ki jól meg kését, / Hogy el ne csorbítsa tányérja szélét, / Húzza meg kend, komám rekedt hegedűjét...

És így megy ez fogásról fogásra. Az ünnepi lakoma pedig: aranyló húsleves, főtthús tormával és paradicsomszósz- szal, töltöttkáposzta, pecsenye, rántotthús, filol, torta. Reggel folytatódik kocsonyával, frissen töltött hurkával.

Aztán elérkezik, az éjfél és a hagyományos vánkostánc. A legénypajtások vállukra emelik a vőlegényt és a menyasszonyt, párról párra táncolnak, közben gyűlnek a forintok, a betétkönyvek.

Már rég megvirrad, mikor szekeret tolnak a ház elé, az újdonsült férj és feleség a bakra ül és pajtásaik húzzák őket új otthonukba, a nem messze lévő nagyszülői házhoz. A rítusnak nincs vége, rönk kerül a bakra, de hiába húzza az ifjú pár, a fűrész csak nem sír, mert azt gondosan likőrrel locsolják . . .

Salamon Gyula

A PÉCSI BÚTORGYÁR MINTATERMÉBEN,

Pécs, Somogyi Béla u. 6.

„DRÁVA" elemes-bátor kiárusítást tartónk

1983. JÚNIUS 27-TÖL

’ AMÍG A KÉSZLET TART. •

. AJÁNDÉK AJÁNLATUNK AZ AJÁNDÉKBOLTBÓL! 0 Lengyel forgó diszkólámpák 520 Ft-ért,

0 lengyel bőr mokasszinek 420 Ft-ért,

* 0 papucsok 400 Ft-ért,

0 pénztárcák 45—245 Ft-ig,

0 töltőtollak, tokok 40—90 Ft-ig, 0 bolgár nemesfém gyűrűk 263—490 Ft-ig, .

0 fülbevalók 280—410 Ft-ig vásárolhatók, valamint 0 lengyel borostyánok nagy

választékát

ajánljukvásárlóinknak

PÉCSETT,

A SZALAI A. U.- AJÁNDÉKBOLTBÓL

0 A kiárusított termékek fogyasztói árához viszonyítva

40 százalékos árengedményt adunk.

Kereskedelmi gyakorlattal rendelkező

üzlet kötőt

felueszün k

0 A megvásárolt termékeket

díjtalanul házhoz szállítjuk

0 OTP-ügyintézést helyben megvalósítjuk.

személygépjármű-vezetői jogosítvány szükséges. '

JELENTKEZÉS:

PÉCS, MEGYERI ÚT 64. AGROKER VÁLLALAT.

Gáspár Sándor új könyvéről

Budapesttől nem messze, egy kis faluban, Pándon, 1917. ben egy tízholdas parasztcsaládnak megszületett a tizenkettedik gyereke, akit Gáspár Són. dór néven jegyeztek be az anyakönyvi hivatalnál. Tizenkét gyerek lévén, a kisbirtokot eny. nyifelé nem (ehetett osztani — paraszti szokás szerint a legidősebb fiú gazdálkodott tovább, a többieknek pedig szét kellett nézni, hogyan formálhatják sorsukat. A legkisebb fiú is így került a fővárosba, ott is az osztrák Steyr-Puch leányvállala. tóhoz, ahol motorszerelő szakmát tanult. Ennek a cégnek idősebb munkásai kapcsolták be a munkásmozgalomba, itt lett szakszervezeti bizalmi, a Szociáldemokrata Párt tagja, majd főbizalmi és az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulás után ebből a motorszerelő segédből lett a szak- szervezetek egyik vezetője, majd főtitkára, a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom kiemelkedő vezetője, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese.

A szerkesztők kérdéseire mondja el „A munkásosztály szolgáltatóban" című most megjelent könyvében (Népszava Kiadó) Gáspár Sándor, hogy miképpen alakult a sorsa. Az ő életútja beleágyazódva a ma. gyár nép, a magyar munkásság sorsfordulóiba, sőt a nemzetközi munkásmozgalom sorsfordulóiba. Amit önmagáról mond, az csak háttér, mert közben kirajzolódik hazánk, Európa és a világ népeinek történetét átfor. móló fél évszázada. Olyan ember felel a kérdésekre, akit nem kiemeltek, hanem a régi munkásmozgalmi""vezetőkhöz hasonlóan, kiemelkedett osztályából.

Minden lényeges kérdés felvetődik a lapokon. Hogy csők a legfontosabbakat említsük: a szakszervezetek szerepe régen, a szociáldemokrácia útja, a hozzájuk kapcsolódó viszonyunk, a felszabadulás adta új lehetőségek, a személyi kultusz évei, az 1956-os ellenforradalom és tanulságai, milyen legyen napjainkban a párt és a szakszervezet viszonya, a konszolidáció évei, alkalmazkodás az új viszonyokhoz, a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom problémái a utóbbi évtizedekben, a háború és a béke kérdései, az érdekvédelem és a haza szolgálata, káder-politikánk jelen, légi állapota, háztáji gazdaságok és a kisvállalkozások, az üzemi munkásság történelemformáló szerepe stb.

A kérdések mindig világosak, de Gáspár Sándor válaszai is egyértelműen azok. Sallangoktól mentes, tömör, rövid. Egy jellemző példa:

„Nálunk Magyarországon is, tanulva a hibákból, ki kellett alakítanunk a párt, ez állam és a szakszervezetek között a helyes munkamegosztást. A párt csak úgy tudja a társadalom életét eredményesen irányítani, ha saját véleményét szüntelenül szembesíti a vele eszmeileg egyetértő, de önállóan működő szakszervezetek álláspontjával. A vitatkozáshoz több vélemény kell, és minél többen gondolkodnak, annál kisebb <3 tévedés (ehetősége. A gondolkodás nem lehet csak egyesek joga, monopóliuma.'1

Még ugyanebben a témakör, ben mon.dja: „A szocialista tár. s-adalom építésénék politikája sajátunk is. Ezért is elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom ... A szocialista építés napi kérdéseiben a szakszer- .vezetéknek meg kell őrizniük és meg is ‘őrzik önálló véleményüket. A Szakszervezeteknek politikai bátorsággal, dé felelősségteljesen kell állást foglalniuk' a jogkörükbe tartozó kérdésekben.

A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át állami szervezetté. A szocialista államot és a szakszervezeteket a célok azonossága köti össze, de gyakorlati funkciói mások . . . Természetesen az is tapasztalható — ez összefügg fejlődésünk ellentmondásosságával —, hogy a szocialista kormányzat és a helyi gazdasági vezetés sokszor

GÁSPÁR SÁNDOR

A munkásosztály szolgálatában

leszűkíti a szakszervezet szerepét és csak helyeslést, támogatást, mozgósítást vár tőle. Ez hibás gyakorlat... Egy tény: a vezető szerep a párté. A szak- szervezeti mozgalomban ezt a vezető szerepét az ott dolgozó kommunisták révén érvényesíti. Ez a lényeg, ez az elv és a gyakorlat”.

Az új gazdaságirányítási rendszerről sok vita folyt és folyik nálunk. Egyik helyen erről így nyilatkozik Gáspár Sándor:

„Hangsúlyozom, hogy a szak- szervezeti mozgalom tevékeny résztvevője volt a sokoldalú és gondos előkészítő munkának. Jelentős szerepe volt a Munka Törvénykönyve, valamint a különböző rendeletek, utasítások kidolgozásában ... A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakszervezeti tevékenység elmélyítését kulcskérdésnek tekintjük”.

A dolgozók egyre gyakrabban szóvá teszik a lazaságot, a fegyelmezetlenséget. Erre is van félreérthetetlen válasz:

„Sajnos a munkahelyek értéke devalválódott. S ez a legnagyobb morális veszteség, amely ért bennünket. Normális viszonyok között úgy kezdődik, hogy »Szakikám, mit tudsz?« Ezt és ezt tudom. »No, akkor ezt kapja.« Most meg úgy kezdődik: no, szakikám, ha idejön, ezt és ezt kapja, és aztán meg se kérdezik, hogy tud-e valamit. Ez nem tartható így tovább”.

Az állam és a szakszervezet viszonyára gyakran visszatér. Kifejti: a kormány szerveit óvják a rögtönzésektől, s felhívják a figyelmüket arra, hogy ők sem csalhatatlanok. A szak- szervezetek semmiféle véleményt nem fogadnak el megfellebbezhetetlennek, de a sajátjukat sem tartják annak. Együtt kell töprengeni az új döntésekben. Ez a lényeg, az együttgondolkodás. S még így is csúszhatnak be hibák.

Az érdekképviselet problémái az egész köteten végighúzódnak. Termelést segítő tevékenység és érdekképviselet csak együtt lehetséges — hangsúlyozza. Egyik nem mehet a másik rovására. A szakszervezetek számára a bérből és fizetésből élők életszínvonala központi kérdés volt és az is marad. Ez mindig összefüggött az ország gazdasági erejével, teljesítőkér pességével. Sajnos, életszínvo- nal-modellünk kidolgozásával még mindig adósak vagyunk. Még azt sem tisztáztuk kellőképpen, hogy lehet-e egyáltalán szocialista karaktere életszínvonal-politikánknak. S ha igen, milyen legyen?

Izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések sorjáznak, s ezek mind életünket, hétköznapjainkat befolyásolják.

Külön érdeklődésre tarthat számot a nemzetközi szakszervezeti mozgalom sok problémája. Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Világszövétség elnökeként erről is. elsőkézből tudósít bennünket. Az éurópai munkás- mozgalom, az Egyesült Államok és Kína szakszervezetei, viszonyunk hozzájuk, mi vprható a nemzetközi porondon. A társadalom kérdései iránt érdeklődő olvasó hitelesen kapja az infoi - mációk tömegeit.

Azt nyilatkozza könyve vége- ■felé Gáspár Sándor, hogy nem csinál mást, mint gondolkozva szolgál. Egy kommunista vezető példamutató, emberséges megnyilatkozása ez az összefoglalás.

“Gero János