Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-09 / 188. szám
Vezetők, testületek felelőssége Szigorúbb számonkérés Gazdasági károkozók, rosszul sikerült beruházás, hibás és selejtes termék kibocsátása hallatán indulatosan felkiáltunk: hát ezért meg ki a felelős? Nem a fejét kívánjuk a helytelenül döntő, vagy rossz munkát végző vezetőnek, de — meggyőződésünk — szankciók alkalmazása nélkül nem előzhetők meg a népgazdaságnak jelentős kárt okozó mulasztások, s ehhez szükséges a felelősség pontos meghatározása. Amikor nemrég a Minisztertanács irányelvet adott ki a gazdálkodás felelősségi rendszerének továbbfejlesztéséről, szintén ez a kívánalom fogalmazódott meg: a felelősségi rendszer következetesebb, maradéktalanabb működésével szolgálni a népgazdaság fejlődését. Lehet, a „jólértesültek" most azt mondják: no, lám, komoly fogyatékosságok lehetnek ezen a területen, ha a kormány intézkedésre kényszerült. A témáról azonban nem szükséges titokzatoskodni, hiszen a Minisztertanács a dokumentumban maga is megállapította, hogy bár minálunk a jogi felelősség érvényesítését sokrétű szankciórednszer szolgálja (gondoljunk a munkajogi, szabálysértési, büntetőjogi eljárásokra, gazdasági bírságok kiszabására), a felelősségi rendszer azonban a gazdálkodás egyes területein nem működik kielégítően. Számos esetben előfordul, hogy a nagy kárt okozó mulasztásért a felelősségre vonás elmarad, vagy olyan büntetést szabnak ki érte, amely túlságosan csekély a kárhoz képest. Nem titkoljuk, hogy az ilyen ügyek igen rosz- szul hatnak a közvéleményre. Ezt a látszatot csak erősítik ozok, akik a vétkest — annak tekintélye, vagy vállalatának a népgazdaságban betöltött fontos szerepe miatt — mentegetik, nem merik büntetni. Meg kell adni, a felelősségre vonás nem kizárólag szubjektív hibák következtében marad el. A gazdálkodó szervezeteknél a döntési hatáskörök sokszor tisztázatlanok, a hatásköröket pontosan nem határolják el, ezért nem lehet mindig egyértelműen megállapítani, hogy ki hibáztatható. Egy-egy környezetszennyezési ügyben vagy más jellegű mulasztás esetén kiderül, hogy többen is felelősségre vonhatók, mert szorosan összefügg a szolgálati beosztásuk. Ilyenkor a vezetők egymásra mutogathatnak, mivel egyénileg nem is marasztalhatok el. Máskor — és ez igen gyakori — a hibás döntést mondjuk egy testület hozta meg, ám a kollektív döntésben sokszor még akkor is elmosódik az egyén felelőssége, ha ez egyértelműen kimutatható lenne. Tehát éppen elég kedvezőtlen tapasztalat gyülemlett fel ahhoz, hogy a gazdasági életben a számonkérés rendszerét hatékonyabbá tegyük. A törvényes előírások megsértésekor a szervezetek és a személyek felelősségét — a szubjektivizmust kizárva — minden esetben meg kell állapítani, s a felelősség mértékével arányban álló szankciót kell alkamazni. Ám aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a vezetőkkel szemben alkalmazott szankció nem szükségképpen jelenti alkalmatlanságukat. A hibás gazdasági döntés nem süthet örök bélyeget a vezető homlokára, hiszen az ő munkájának ez a kockázata, a büntetés vagy szankció arra lesz jó, hogy legközelebb gondosabb, körültekintőbb legyen. Ugyanígy elkerülhetetlenné vált, hogy a gazdaságban mind szélesebb körben előforduló testületi döntéseknél is lehetővé váljon a differenciált és sajátos felelősségre vonás. A kormány ezért irányelvet adott ki a testületek és testületi tagok felelősségéről is, amely szerint a határozat megfelelő előkészítéséért a testület vezetője, illetve az előkészítést végző szervezet vezetője a felelős. Az előterjesztő felelőssé tehető a döntésért, ha javaslatai valótlan tájékoztatást tartalmaztak vagy mellőzték az ellenvéleményeket, vagy ha a tények csoportosításával téves következtetésre vezette a testületet, végül: ha elhallgatta, hogy többféle megoldás lehetséges, s így a testület csak a javaslat elfogadása, vagy elutasítása között választhatott. A rendelkezés szerint ezentúl a testületi tagok is felelősek a hibás döntésért, tehát érdekük, hogy gondosan előkészített határozatok szülessenek. Természetesen a téves döntésért nem lesz hibáztatható az a testületi tag, aki ellene szavazott, vagy az ülésről hiányzott. A gazdasági élet rendjének biztosítását, a fejlődés jó irányát szolgáló kormányrendelkezések végrehajtásához a gazdálkodóknak is sok érdeke fűződik, ám a legfőbb nyertes a társadalom, a lakosság, amely a jó döntések eredményeit élvezheti. Ezért megnyugtató lehet, hoqy a Minisztertanács azt is aláhúzta: a felelősségi rendszer tökéletesítésének elsőrendű garanciája a hatékonyabb állami ellenőrzés, amelynek kezdeményeznie kell a felelősségre vonást minden olyan esetben, amikor a feltárt szabálytalanság erre alapot ad. Ebben azonban nem merül ki az ellenőrzők feladata, a felelősség meqállapításával kapcsolatos eljárást is figyelemmel kell kísérniük. A helyes irányelvekből ugyanis csak így lesz valóság. Komornik Ferenc A MOHÁCSI ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET ÉS UNIVERZUM SZÖVETKEZETI KÖZÖS VÁLLALAT, 1983. július 14-től engedményes áruvásárt rendez amíg a készlet tart. Az értékesítés helye: Mohács, Széchenyi tér 1. szám alatti Általános Iskola (buszmegálló mellett). A DÉL-DUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG PÉCSI építésvezetősége felvételre keres 9 kőműveseket 9 ácsokat és 9 építőipari segédmunkásokat. JELENTKEZNI LEHET: PÉCS, KULICH GYULA U. 13. Polgár László — A télen havonta 3000 forint körül volt a rezsi, a feleségem fizetése majdnem egészében erre ment el. De nem panaszkodhatunk: fő, hogy megvan, s tavasszal, nyáron és ősszel kevesebbet is kell rákölteni. A család összjövedelme 8000—8500 fo. rint. Négyünkre elég, ha nem is sok. Gorjánác Fedor — Nincs lehetősége mellékállásra, pluszjövedelem szerzésre? Itt a gyárban tudomásom szerint már két gazdasági munkaközösség is alakult. Szakállát simogatva töpreng ezen egy kicsit: — Őszintén megvallva nem fordult meg a fejemben ilyen gondolat. Én nem rajongok a gazdasági munka- közösségekért. Most már any. nyira nincs rá szükség, de korábban szüléink néhányszor kisegítettek bennünket az anyagi természetű bajokból, kölcsönökkel. Az is nagy segítség, hogy kertes családi házban laknak. — Tervek a jövőre? — Szeretem a szakmámat, a munkahelyemet, ebben tehát aligha lesz változás. Szeretnénk a lakást még jobban berendezni. Biztos, hogy időközben még lesz más célunk is, de egyelőre ezzel kell megelégedni. * Polgár László 28 éves forgácsoló, s brigádvezető. 1973-ban kezdte a szakmát a Sopianában, aztán bejáró munkás lett, mert szülei Boksán laknak, s ezért 5 évre elment a Volán 12-es Vállalathoz dolgozni. — A vállalatnál megértették a problémámat, s nem Hárman a Sopianából Néhány éve valósággal szólássá vált egy sláger refrénje: „Mindenki másképp csinálja.” Amikor a Sopiana Gépgyár három munkásával arról beszélgettem, miként alakul a családi jövedelmük most 1983-ban —, egy olyan időszakban, amikor a rádióban, televízióban, sajtóban nyilatkozók rendszerint így kezdik a mondanivalójukat: „A jelenlegi nehezebb gazdasági körülmények között” — a válaszok nyomón gyakran jutott eszembe ez a slágerrefrén. Aztán utólag a jegyzettömbömben lapozgatva , elbizonytalanodtam; majdnem annyi a hasonlóság, mint a különbség. Legfőképpen az alaphelyzet egyezik a három esetben: gyári munkások néhány évvel a családalapítás után. Életkörülményeiket, lehetőségeiket, terveiket ez a körülmény alapvetően meghatározza. Ezen a kereten belül persze egy kicsit mindegyikük „másképp csinálja”. Márkus László szerszámmarós és alapszervezeti párt- titkár. Harminchárom éves. Szakmunkástanulóként is itt dolgozott a Sopianában, majd a szakmunkósbizonyít- vány megszerzése után is néhány hónapig. 1968-ban az ÉPGÉP-hez ment át, aztán 1975 óta újra a Sopianában, a szerszámműhelyben marós. Felesége a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnál dolgozik, most gyesen van a második gyermekükkel. A család havi összjövedelme úgy 6500 forint körüli. — Nem sok négyünkre, de beosztással minden lényegesre jut belőle. Augusztusban, vagy szeptemberben a feleségem újra munkába áll, s akkor a jövedelem szempontjából könnyebb lesz — számolgat Márkus László, aztán még hozzáfűzi. — Két évvel ezelőtt jóval nehezebb körülmények között éltünk: négy évig albérletben egy rokonunknál, akinek csak másfél szobás lakása van. A fél szobában laktunk mi hárman. Tavalyelőtt májusban kaptunk másfél szobás lakást a vállalattól a siklósi városrészben. Készpénzben 24 800 forintot kellett kifizetni, a vállalat adott 10 éves törlesztésre 45 000 forint kamatmentes kölcsönt. Havi törlesztése 251 forint, az OTP- törlesztés még az első öt év kedvezménye alapján havi 260 forint. Nem nagy a lakás, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, biztos szükség lesz minőségi lakáscserére, de ez így is óriási haladás a korábbi helyzethez képest. Kicsit megkönnyebbültünk, főként azután, hogy a bútorok és a háztartási gépek törlesztését is letudtuk úgy fél éve. — Tudtak a szülők segíteni? Márkus László — Kaptunk tőlük kölcsönöket, de a legnagyobb segítség az, hogy mindkettőnk szüleinek van kis kertje. Két év alatt talán még ezer forintot sem kellett költenünk zöldségfélék vásárlására. Hétvégeken persze mi is ott dolgozgatunk a kertekben. — Van-e lehetősége valami pluszjövedelem szerzésre? — Most alakul egy gazdasági munkaközösség a műhelyben: 11 tagja van, köztük én is. Szerszámokat fogunk gyártani. A vállalat támogatja a vállalkozásunkat, úgy, hogy nagy reményekkel indulunk. 4 Gorjánác Fedor 29 éves lakatos, 1976 óta dolgozik a Sopianában. Felesége táv- beszélődíj-szómlázó a postánál. Két gyermekük van: ötéves kislány és hároméves kisfiú. — Bajáról kerültem Baranyába — meséli Gorjánác Fedor. — Szüleim most Mohácson laknak, édesapám nyugdíjas iskolaigazgató, anyám háztartásbeli. A feleségem oldaláról is van egy pedagógus a csalódban, az apósom, aki szintén nyugdíjas iskolaigazgató: anyósom pedig a BÉV-nél volt irattáros. Nyugdíjas ő is. Feleségem szülei Nagyórpádon élnek, náluk laktunk januárig, amikor megkaptuk a lakást. Véletlenül óriási szerencsénk volt: összejött a tanácsi kiutalás és a vállalati támogatás, így jutottunk háromszobás lakáshoz. Ezért 15 évet írtam alá, hogy a vállalatnál maradok. — Sok kiadással jár ez a nagy lakás? haragudtak, amikor elmentem, és szívesen fogadtak vissza 1979-ben. Azóta itt dolgozom. Nős vagyok, a feleségem a Volán 12-es Vállalatnál gépikönyvelő. Most éppen szülési szabadságon van a második gyermekünkkel. — Saját lakásukban laknak? — Szüleim másfél szobás, szövetkezeti lakásában la. kunk Meszesen, a Dobó utcában. Ők ugyanis pedagógusok, és még öt-hat évig Baksán laknak szolgálati lakásban. A mi lakáshelyzetünk tehát csak ideiglenesen megoldott. Néhány év. alatt kellene megteremteni a saját lakás anyagi alapjait. — Mennyi a családi jövedelmük, s ebből mennyit kell lakásra költeni? — Tavaly lényegesen jobban kerestem, azóta azonban emelték a normákat, és a túlmunkát is psak 120 százalékig fizetik ki. De ha azt nézem, hogy mennyi volt a fizetésem 1979-ben, amikor idejöttem, akkor most 2500 forinttal keresek többet. Átlagban havonta 6800 forint a fizetésem, s a feleségem is keresett 3500 forint körül. Most majd ez kevesebb lesz, mert szeretném, ha otthon maradna a gyerekkel. A lakásra az OTP-kölcsön törlesztésével együtt havonta elmegy 2500 forint. A családi összjövedelemből kijövünk. nincs gond a megélhetéssel, csakhát a saját lakásra nem tudtunk annyit félretenni, mint amennyit gondoltunk. Igaz, tavaly ősszel vettem egy kis Polski Fiatot. Szükség van rá a könnyebb közlekedés miatt. Anyám még tanít, apám nyugdíjas, mert már kétszer is volt infarktusa, sott a szőlő Baksán, a kert, meg kell művelni. Érdemes, szép pénzt hoz, ha törődik vele az ember. Majdnem hasonló a helyzet a feleségem szüleinél is: apósom nyugdíjas vasutas. Pellérden élnek, s ott is van szőilő és kert. Úgyhogy a szabadidős programokon nem kell törni a fejünket. Meg aztán szeretem is csinálni a kerti munkát. — Nem gondolkodott azon még, hogy egy gazdasági munkaközösség tagjaként jusson pluszjövedelemhez? — Nem is jutna rá időm, de erőm sem lenne hozzá. Nekeim az a véleményem, hogy aki nálunk forgácsolóként becsülettel ledolgozza a 8 órát, annak nem nagyon van kedve és energiája, hogy még mellékállásban is hajtson a pénzért. Éppen ezért nem is hiszem, hogy nálunk, a forgácsolóknál alakulna ilyen gazdasági munkaközösség. Dunai Imre
