Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-07 / 186. szám
1983. július 7., csütörtök Dunántúli napló 3 Pillanatkép a nagyhursőityi szoltorparkböl Két néptáncgála Elkészült a pihenőtér A tűz és a víz, mint formateremtő erők Gyönyörűen formázott, síkos márványfelületből buggyan elő a víz. Átfolyik egy kis medencén, megtörik, aztán keskeny, zöld márványból faragott vízelvezetőn két jókora kőasztollap között fut a vízesés felé. A mélybe érve eltűnik ... Hatalmas kőtrónus áll az asztal mellett, ha ráül az ember, látja a tűzhelyet is. Három-négy négy- zetméterni vaskos szikla a tűzhely, alig áll ki a földből. Kö* zelebbről nézve Magyarország domborzati térképére emlékezteti az embert. Emlékezteti ... Úgy látom, itt minden emlékeztet valamire. Különös képzeteket, gondolatokat ébreszt az egész „pihenőtér”. A siklósi nemzetközi szobrász szimpozion nagyharsányi szoborparkjának peremén, az amfiteátrum mellett vagyunk. Az itt dolgozó szobrászoknak ez a legújabb produktuma, közösen olkotott műve. Az alkotás jellege egészen különös, összességében nézve egyetlen monumentális térplasztika — finom részletekkel, erőteljes vonalvezetéssel. A két- három köbméteres kőtömbökben óriási erő szunnyad, és ez az erő felszabadítólag hat ránk — látogatókra, személődőkre. Stockholm kiváló dalosai — Minden ízében teljesen szobrászati munka ez — mondja Csenkey Éva, a művésztelep vezetője. — Valamennyi követ egyedileg választottak ki és munkáltak meg a szobrászok. A köveik anyaga (részben a saját kőbányából, részben Be- remendről és Zuhánya-bányá- ból származnak) és formája már a tervezőmunkára is hatással volt. A kollektív tervezést a kollektív kivitelezés követte. A tervezésben és a terv megvalósításában Pál Zoltán magyar, Antonius Mijsbergh holland, Damir Razibajev üz- bég, Dimcso Pavlov bolgár, valamint Seregi József Pál magyar és- asszisztensként Kurt Redl osztrák művészek vettek részt. A munka az elmúlt hét végén fejeződött be._A vízről és tűzről, mint marasztoló elemekről Beszélgetek még a szobrászokkal. Ezek az elemek ősidők óta eleve vonzzák, maguk mellett marasztalják az embereket. A művészek őzt szeretnék, ha az új alkotás valóban sokakat csábítana ide, akik hosszabb-rövi- debb ideig használnák is a pihenőt, hiszen ennek a műnek az alapvető funkciója az idelátogató közönség szolgálata. A roppant fizikai erőt igénylő, fáradságos munkával elkészített pihenőtér egyetlen valóságos értelme alkotóik szerint csak az lehet, hogy örömet szerezzen az embereknek. — Mivel foglalkoznak a szimpozion következő időszakában? — kérdezem Csenkey Évától. — Ezután szintén team-munka következik. A júliusi programjavaslat a színháztérhez kapcsolódik. Augusztusban esőbeálló és büfé készül — természetesen szimpozion-munká- ban. Közben tovább rendezzük a szoborpark kiállítási részét, egyes művészek pedig befejezik egyedi alkotásaikat. Bebesi K. A jó fene híveinek érdemes, nagyon is érdemes megjegyezniük a napokban Pécsett járt Hägersten Motettakórus nevét. Ez legkönnyebb azoknak, akik meghallgatták a svéd együttes szerdai nagy sikerű hangversenyét, de azoknak sem nehéz, akik esetleg jártak már Stockholmban. Az együttes ugyanis észak Velencéje egyik nagy elővárosának, ipari és lakónegyedének éneklő csoportja. Tizennyolc éve működnek, ám — aki találkozott velük, tanúsíthatja - korátlaguk sem sokkal több ennél. Egyformán akad köztük orvos és villany- szerelő. Fenntartójuk a „kórus- egyenruhát" adja - a hölgyeknek egyszerű vonalú, fekete ruha, a férfiaknak sötét nadrág, kihajtott nyakú fehér ing — s hozzásegít az útiköltséghez, egyébként minden kiadásukat maguk fedezik. Próbáik száma heti egy vagy kettő, de az kiadós lehet. A kórus rangja ugyanis — kimondva, kimondatlanul — ez: az északi ország legjobb, de mindenesetre egyik legjobb amatőregyüttese. Any- nyi koncertet adnak évente, ahányon vannak: ötvenet. Ezek legtöbbjét a svéd rádióban és tv-ben. Mindezt az együttes hazai útját szervező Molnár Jánostól tudtam meg, aki „civilben" a svéd vasutak alkalmazottja, ám ilyen minőségében is turisztikával, utazások szervezésével foglalkozik. Egy göteborgi kórust kalauzolt mór Pécsett is, ám azt hiszem, csak a högersteniekről beszél ilyen határtalan szeretettel, lelkesedéssel. A kórus csaknem kétórás koncertje ezt is, jóhírüket is pontról pontra, maradéktalanul igazolta. Hallatlanul fegyelmezetten, ugyanakkor könnyed muzikalitással énekeltek el az északi dalosok igen nehéz műveket: egy háromtételes Martindarabot, majd egy-egy Reger, Bach- és Sandström-motettát. Közülük kettőnek külön érdekessége is volt: a Bach-műnek az, hogy előadásához az együttes nyolc szólamra oszlott, az utóbbinak az, hogy Sandström, a mű európai hírű szerzője, maga is énekel a kórusban. Mindenekfelett azonban előadásuk nemes, tiszta hangzása, a jól válogatott hangok egysége és finomsága ragadta meg a közönséget. Karnagyuk, Ingemar M őns- son, ezt mondta együtteséről: — „Titkunk", ha van, csupán az, hogy a kórustagok ilyenek, amilyennek látja: ambiciózusak, lelkesek, fiatalok. Másokkal korántsem tudnék ennyire jutni; ők a zenei és egyéb problémákat is zökkenőmentesen tudják megoldani. Nemcsak muzikálisak, hanem lelkileg is felkészülnek a zenére, „belsőleg" érzékelik, adják visz- sza a zene finomságát. Veszprém, Tihany és Pécs után Budapesten léptek fel. Boldogok, hogy nálunk énekelhettek, hogy Kodály Zoltán hazáját közelebbről is megismerhetik. Varga J. Jazzbalettesek tábora Salgótarjánban Salgótarjánban rendezték meg az első országos jazzba- lett-tábort, amelynek résztvevőit a KISZ Nógrád megyei Bizottsága és a helyi megyei művelődési központ hívta meg. Az ország minden részéből össze- sereglett táncosok, klubvezetők között ott voltak a Baranya megyeiek is. Kovács Ilona táncpedagógus és tanítványai a pécsi és mohácsi jazzbalet- tosokat képviselték. A továbbképzés jellegű tíznapos kurzus alatt a fiatalok klasszikus és jazzbalett képzést kaptak, különböző koreográfiákkal ismerkedtek. A tábor művészeti vezetőjétől, dr. Vargáné Foga- rassy Judit hódmezővásárhelyi táncpedagógustól a hazánkban még kevéssé ismert Gra- ham-technika alapelemeit sajátították el. Az izolációs technika lényege a különböző testrészek egymástól függetlenül való mozgatása. A táborlakók bepillantást kaptak a mind népszerűbbé váló aerobic gyakorlatba is. Várhatóan egyre nagyobb lendületet kap ez az új mozgásművészeti forma, így a Salgótarjánban elsajátított koreográfiák segítik a mozgalom erősödését. Két gálaestet láthattunk az elmúlt hét végén a folklór jegyében, Pénteken a Pécsi KISZÖV, és a Mecseknádasdi Német Nemzetiségi Tánc- együttes osztotta meg velünk 25, illetve 30 éves jubileumának táncban kifejezett örömét, szombaton este pedig az V. Pécsi Szövetkezeti Néptánctalálkozó résztvevői mutatkoztak be a közönségnek a Nyári Színház keretében. A két együttes születésnapi gáláját a tettyei romok között rendezték meg. Sajnálatosan rossz húzása volt ez a rendezőknek, mert ez a helyszín mindenre alkalmas, csak ilyen jellegű események élvezhető lebonyolítására nem. Különösen nem akkor, ha egy másik előadás — jelen esetben a Székelyfonó — díszletei között kell bujkálniuk a táncosoknak. Ezek a körülmények a me- cseknádasdiakat zavarták jobban, nem csodo, ha önmagukhoz képest indiszponáltan mozogtak a színpadon. Schram Antal együttesétől megszoktuk, hogy a kitűnő Czéhmann-zenekar muzsikájára már-már a német táncok jellegét meghazudtoló tüzességgel ropják a táncot. Színpadképeik változatosak, frissek a zenei váltások, szép tiszta világot sugallnak a kosztümök. Ezúttal a tűz hiányzott a műsorból, pedig mindhárom korosztály képviselői nagyon igyekeztek. A halványabb produkcióért okolható a műsor hossza is: véleményem szerint nem szabad sorozatban egy egész órát adni ezekből a bármilyen szép, de mégis csak egynemű táncokból. (Sem csárdásból, sem kólóból nem tudnánk élvezettel elviselni ezt a töménységet.) A szerencsétlen körülmények között a Pécsi KISZÖV Tánc- együttes találta fel jobban magát, olyannyira, hogy igazi meglepetést okozott műsoruk. A dél-alföldi tóncösszeállítás hangulatos kezdésnek bizonyult, aztán méltán kapott nagy tapsot a mezőségi, bukovinai és kibédi székely tánccsokor, a mátyusföldi gyűjtési leányjáték, a vendégtáncossal előadott katoltaszegi legényes. A lakácsai horvát kólóro épülő Csizmaverős egy kicsit egysíkúnak tűnt, talán rövidebben nagyobb hatást keltene. Ezzel együtt is látszik, hogy reményteljes gárda van felnövőben Molnár János és Gábor Klára keze alatt. A zenei kíséretről — amelyet a Zengőegyüttes látptt el — csak a legjobbakat lehet mondani. Szombaton este szerencsére ismét találkoztunk a két jubiláló együttessel a szövetkezeti gálán, ami azért is jó volt, mert a mecseknádasdiak a Szabadtéri Táncszínen végre önmagukat adhatták. Jóllehet az eső kétszer is megzavarta a gálát, egészében véve színes, ha nem is a legmagasabb színvonalra emelkedő műsort láttunk. A Zalaegerszegi KISZÖV Táncegyüttes gyi- mesi táncai sajnos csak any- nyira hasonlítottak az eredeti anyaghoz, mint amennyire a lányok rikító szoknyája hasonlít a gyimesi asszonyok kézzel szőtt viseletéhez. Szép volt viszont a dombóvári Kapos Együttes két párra szerkesztett tolnai összeállításo. A tardos- bányaiak szlovák táncainak előadását többször ritmuszavar tette élvezhetetlenné. Külön színfoltja volt a gálának az enyingi Cigány Hagyományőrző Együttes fellépése. Öserővel, valóban a „házak között" ellesett technikával adták elő táncaikat, amelyek valódi folklór-élményt nyújtottak. (Szerencsére a gitárt és a csörgődobot kiiktatták a műsorukból, valószínűleg a zsűri javaslatára.) Szép, de nem különösen kiugró teljesítménnyel rukkolt elő a nagykátai, a martonvásári és a csongrádi együttes. Egyértelmű csalódást okozott viszont — és már ki tudja hányadszor! — az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttesének tánckara, a Verbunk Lovász Pista emlékére című számával. Egyenesen érthetetlen, hogyan élhetnek meg ilyen avítt szemléletű koreográfiák a néptáncszínpadokon. Mintha az elmúlt évtizedben semmi sem változott volna néptáncmozgalomban. Pipiskedő, szellemtelen, komolynak szánt, de néptáncparódiává süllyedt számot láttunk előadásukban. Havasi János A szakmai bemutatókon is nagy sikert aratott műsorával a mecseknádasdi nemzetiségi együttes. Július 10-én Zengővárkonyi vasárnap Egész napos programot szervezett a Zengővárkonyi Népiegyüttes erre a vasárnapra, július 10-re. A helyi hagyományok, az élő népművészet jegyében várják községükbe az érdeklődőket. Délelőtt 9 órától népművészeti vásárt rendeznek a faluban, ahová bőrdíszműveseket, kékfestőket, mézeskalácsosokat, keramikusokat, szövőket, fazekasokat hívtak. Délután 15 órától népi együttesek vonulnak végig a falun, a házigazdák mellett ott lesz Magyaregregy együttese és ismét Zengővár- konyba látogat o szlavóniai magyarság hagyományőrző együttese Jugoszláviából, az Eszék környéki Szentlászlóról. 16 órakor kezdődik a három együttes műsora a zengővárkonyi tájház szabadtéri színpadán. Este 7 órakor a község templomában rendeznek hangversenyt. A kis baranyai falu ezenkívül gazdagon berendezett tájházzal várja vendégeit, itt megvásárolhatók a helyben készített szőttesek valamint a szomszédos Óbánya kerámiái. Nyitva áll majd a látogatók előtt Fülep Lajos művészettörténész emlékszobája is. Mit tett m motetta ?
