Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-05 / 184. szám
Kapcsolataink a fejlődőkkel z ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának (UNCTAD) hatodik ülésszaka, amelyen csaknem 150 tagország képviseltette magát, ismételten a fejlődő országokra irányította a világ közvéleményének figyelmét. Nemcsak azért, mert eddig kevés szó esett ennek az országcsopc.í- nak a gondjairól, hanem azért is, mert a Belgrádban megtartott konferencia talán a leg- széleskörűbb megbeszélés, amelyen valamennyi érdekelt egyaránt kifejthette véleményét. Noha a résztvevők nagy száma,- az eltérő nézetek következtében aligha lehetett számolni gyökeres, a világgazdaságot alapjaiban, a fejlődő országok számára kedvezően átalakító, s mindenki á'tal elfogadott határozatok 'kidolgozásával, a tanácskozás ennek ellenére alkalmat adott a nézetek ismételt átgondolására, az elképzelések kifejtésére. Nyilvánvaló, hogy a fejlődő országok új gazdasági rendet igénylő, mind hangosabb követelése olyan tényező, amelyet az ezekkel az országokkal 'kapcsolatban álló államoknak rövid és hosszú távon egyaránt figyelembe kell venniök. Ami hazánkat illeti, az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy a magyar kü'kereskedelmi forgalomban mind nagyabb szerepet játszanak a fejlődő országok. Ennek bizonyítására elegendő idézni például, hogy a fejlődő országokba irányuló exportunk a legutóbbi három évben 15 százalékkal emelkedett évente — amikor a teljes magyar export 5,5 százalékkal nőtt. A fejlődő országok súlya a teljes magyar kivitelben a 'hetvenes évek 5—7 százalékos arányáról a nyolcvanas évek elejére nagyjából megduplázódott, s ma már eléri a 13 százalékot. Tavaly exportunk csaknem 40 milliárd forint volt, ilyenformán kivitelünk az előző évhez képest 14,5 százalékkal növekedett, ami nem kis teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy .a különböző statisztikák szerint ugyanebben az időszakban az olaj- jövedelmekkel rendelkező fejlődő országok importja három százalékkal, a többi fejlődő vásárlása pedig mintegy 10 százalékkal csökkent. Bár a behozatalunkban nem volt hasonló mértékű növekedés, — az elmúlt időszakban évi át- lagban 6,5 százalékkal növekedtek vásárlásaink a fejlődő országokból — ennek ellenére nagyobb lett a fejlődők súlya importunkban, hiszen a más országokból származó behozatalunk az elmúlt években alacsony ütemben nőtt. Kedvező számunkra az a tény, is, hogy az elmúlt években a fejlődő országokba irányuló exportunkban a meghatározó szerepet b gépipari termékek játszották — e termékcsoportban a növekedés évenként mintegy 36 százalékos volt. A fejlődő országok piacain jelentkező igények szerencsésen összetalálkoztak a magyar ipar felkészültségével és lehetőségeivel, amit a legfontosabb gépipari export-termékeinkről összeállított lista is szemléltet: közúti és vasúti járművek, egészségügyi, oktatási, élelmiszeripari és erősáramú 'berendezésék. Emellett a hazai vállalatok nem egy esetben — az igényeknek megfelelően — vállalkoztak komplett berendezések kulcsrakész szállítására is — ezt jelzi az algériai cementmű, számos rendelő- intézet Nigériában, Líbiában, különböző konzervgyárak a közép-keleti országokban. Nem elhanyagolható fejlemény az sem, hogy számos olyan termékünk — hengerelt áruk, vegyipari cikkek —, amelyek különböző protekcionista intézkedések miatt kiszorultak a nyugateurópai piacokról, ha alacsonyabb áron is, de vevőre találtak, elsősorban Észak-Afrikában, s Közel-Keleten. Ami vásárlásainkat illeti, a legíontpsabb termékek a mező- gazdasági és élelmiszeripari cikkek, mindenekelőtt a kávé, a kakaó, a déligyümölcs és a fehérjetakarmányok. Különösen a jövő szempontjából figyelemre méltó az a jelenség, hogy importunkban egyre nagyobb arányt foglalnak el a fejlődő országokból származó fogyasztási iparcikkek — jelezvén azokat a hosszú távú együttműködési irányokat, amelyekben a következő időszakban a továbblépés elképzelhető. Nem kétséges, hogy a fejlődő országoknak hazánk külkereskedelmében játszott szerepét a következő években is erősíteni akarjuk.. Am a belgrádi UNCTAD értekezlet is erőteljesen hangsúlyozta, hogy ezen országoknak a gazdasági függetlenségre irányuló, egyre erőteljesebb törekvése fokozatosan új partneri viszonyok kialakításához vezet. Ennek az újfajta kapcsolatnak egyik alapvető vonása feltehetően az lesz, hogy a fejlődő országok aligha érik be az egyszerű vevő—eladói viszonnyal, s egyre inkább azokkal hajlandók csak üzleti szerződést aláírni, akik bosszú távon akarnak együttműködni velük, nemcsak egy-egy alkalommal, hanem éveken át ■hozzájárulva gazdasági fejlesztési elképzeléseik megvalósításához. Mindez számunkra egyebek között azt is jelenti, hogy már a népgazdasági tervezés) munka során figyelembe kell venni a fejlődő országoknak ezt a megváltozott, a korábbi évekhez képest minőségileg más igényeit. Fel kell térképeznünk azokat a lehetőségeket, ahol munkamegosztáson alapuló együttműködési alkalom kínálkozik. Nemcsak szüntelenül kutatni 'kell ezeket a lehetőségeket, hanem saját fejlesztési munkákat is — legalábbis ezen a téren — tudatosan ezekhez a lehetőségekhez kell szervezni. Nem egy fejlődő országban akad már oiyán iparág, amelynek fejlett, ségi iszínvonala lehetőséget teremt a magyar vállalatok számára a hosszú távú együttműködés kiépítésére. A hazai szakemberek felmérései szerint az ilyen jellegű tartós kapcsolatok elsősorban a könnyűipar több ágazatában, a kohó. szatban, a vegyiparban, a fém- tömegcikk iparban jöhetnék lét. d'e — sőt létrejöttükre nem egy helyen már példa is akad. Ezek az együttműködések nemcsak egy-egy országban helyezik biztos alapokra gazdasági kapcso. latoinkat, elősegíthetik azit is, hogy közösen, harmadik piacon is fellépjünk egy-egy fejlődő ország vezető cégével. K ölcsönös és alapvető gaz- dpsági érdek fűződik a fejlődő országokkal való kapcsolatok bővítéséhez, hiszen amint azt Veress Péter külkereskedelmi miniszterünk éppenséggel a belgrádi UNCTAD- konferencián is kifejtette: ,,Magyarország a jövőben is, akárcsak a múltban törekedni fog arra, hogy még inkább bekapcsolódjék a nemzetközi gazdasági együttműködésbe, s így a fejlődő országokkal is erősítse kapcsolatait." K. Nyirö József A majsi Kossuth Tsz 100 hektáros szójatábláját gyomtalanitják a majsi általános iskola tanulói. A munkáért kapott pénzt jól hasznosíthatják a diákok a nyaraláskor. Fotó: Proksza László Helmut Kohl Moszkvában Moszkvába érkezett hétfőn a nyugatnémet kancellár. Helmut Kohl (jobbról a második) fogadásán a repülőtéren megjelent többek közt Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök és Andrej Gromiko külügyminiszter. Szovjet-nyugatnémet tárgyalások Textilipari szakmunkásokat avattak Ünnepség a Budapest Sportcsarnokban Minden bizonnyal emlékezetes marad a tegnapi nap annak a hét baranyai kislánynak —, Nagy Erzsébetnek, Tóbiás Erzsébetnek, Bicsár Juliannának, Győré Annának, Kolompár Erzsébetnek, Ságodi Ilonának, Láda Valériának —, akik a hir- di kenderfonó végzős szövőszakmunkás-tanulóiként ott voltak a Budapesti Sportcsarnokban megrendezett nagyszabású országos szakmunkásavatón, ahol 1700 végzős textilipari szakmunkástanuló társaikkal együtt ünnepélyesen a textilipar ifjú szakmunkásaivá avatták őket. Részt vettek az avatón azok a fiatalok is, akik ugyan más szakmában fejezték be tanulmányaikat, de a textiliparban lesznek pályakezdők. így a baranyai kis csapattal utazott az 500-as Szakmunkásképző Intézetben villanyszerelőként végzett Neubauer Tibor is. Kísérők voltak Hajnal Ernő, az 508-as Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, a kancellár helyettese, hétfőn délben, a szovjet vezetés meghívására Moszkvába érkezett. A vendégeket a repülőtéren Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök, Andrej Gromiko, a Minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter, és más hivatalos személyiségek fogadták. Tárgyszerűnek és nyílt légkörűnek nevezték Moszkvában a 'hétfői szovjet—nyugatnémet hivatalos megbeszélést, amelyben a két ország kapcsolatairól és a nemzetköz) élet legidőszerűbb kérdéseiről volt szó. A tárgyaláson szovjet részről jelen volt Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió. Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és Leonyid Kosztandov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese. A tárgyaláson a Német Szövetségi Köz(Folytatás a 2. oldalon) Shultz Közel-Keleten Két hónap múltán azzal a feladattal tér vissza hétfőn a Közel-Keletre George Shultz amerikai külügyminiszter, hogy kísérletet tegyen a bá. báskodásával megszületett, Damaszkuszban életképtelennek minősített izraeli—libanoni megállapodás megmen. tésére. Az egyezményt eleve kudarcra ítélte a hozzá csatolt amerikai—izraeli memorandum, amely szerint Izrael a Libanonban állomásozó szíriai és palesztin erők kivonásától tette függővé a megszállt területek kiürítését. Minthogy Szíria változatlanul ragaszkodik az érdekeit sértő alku érvénytelenítéséhez, az izraeli megszállók feltétel nélküli távozásához, az amerikai diplomácia vezetője szükségszerűen Damaszkusz. ra összpontosítja figyelmét. A külügyminiszter útiprogramjában természetesen Libanon és Izrael is szerepel. A libanoni kormány attól tart, hogy az Izrael által tervezett, a Bejrút és Suf térségét érintő részleges csapatvisszavonás az állandó megszállás, az ország felosztásának előjátéka lesz. A izraeli csapatátcsopor- tositás szándéka megmásítha- tatlannak tekinthető, de Tel Avivban feltételezik, hogy Washington valamiféle teljes kiürítési menetrend keretébe próbálja illeszenj ezt a lépést. Az izraeli rádió értesülése szerint Shultz a Libanonban állomásozó amerikai egységeket is magában foglaló többnemzetiségű haderő felduzzasztását indítványozza abban az esetben, ha Izrael kész összeállítani a teljes csapatkivonás ütemtervét. — Maga Shultz úgy nyilatkozott, hogy körútja tájékozódó jellegű, nem hoz magával konkrét tervet, Shultz azt mondta, hogy szaud-arábiai, libanoni, izraeli és szíriai útja .,az informálódás és az értesülések értékelését” célozza. Szakmunkásképző Intézet igazgató-helyettese, valamint a hir- di gyár képviselői. Az országos szakmunkásavató ünnepséget —, amelynek védnöke Méhes Lajos ipari miniszter és dr. Martos Istvánné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára volt — Turáni József, a TDSZ titkára nyitotta meg. Ezt követően avatta fel a textilipa.r dolgozóivá az 1700 végzős szakmunkástanulót dr. Martos Istvánné és dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettes. Az avatás ünnepélyességét emelte a fiatalok között szét-, osztott virág, emléklap és avatókendő, amélyet a PNYV textilfestő gyárának kollektívája tervezett és készített. Az ünnepség műsorában közreműködtek a KISZ Központi Művészegyüttes tagjai, a Zalka Máté Katonai Főiskola énekkara és a görög SIRTOS zenei együttes. Az ünnepségen Szabó Imre ipari miniszterhelyettes méltatta a több mint százezer dolgozót, köztük 37 ezer szakmunkást foglalkoztató szakma jelentősé, gét. Az iparág 42 vállalata évente 45 milliárd forint értéket állít elő, s termelésének mintegy felét exportálja, A miniszterhelyettes hangsúlyozta: növelni kell a textilipar verseny- képességét, s ezt a munka minőségének javításával, a ráfor. dítások csökkentésével érhetik el. A feltételek adottak, hiszen a közelmúltban befejeződött 26 milliárd forinos textilipari rekonstrukció során magas műszaki színvonalú, termelékeny berendezésekkel váltották fel az elavult gépeket. A műszaki fejlődés korszerűen képzett, széles látókörű szakmunkásokat követel. Az első országos textilipari szakmunkásavatót az elmúlt évben rendezték, az idei már egy hagyomány kibontakozásának folytatásaként tekinthető. A célja a szakmaszeretet, a szakmához való hűség tudatának elmélyítése, a textilipari szakmában dolgozók és az általuk végzett munka rangjának, társadalmi megbecsülésének növelése. A tegnapi ünnepségen összesen mintegy 4 ezren vettek részt, 59 szakmunkásképző intézet és 42 vállalat képviselte magát. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli naniö XL. évfolyam, 184. szám 1983. július 5., kedd Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból^r/ Káposzta- háború (3. oldal) Átigazolások az NB l-ben (8 oldal) Barackszüret Szilágypusztán ‘ (5. oldal)
