Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-31 / 210. szám

1983. július 31., vasárnap Dunántúli napló 3 Hálózat-karbantartás a PETAV-nál Augusztus 8-tól egy hétig szünetel a melegvíz-szolgáltatás A Jókai utca és a Kálvin utca sarkán cserélik az elöregedett táv­fűtővezetéket Läufer László felvétele A nyári hónapokban van a karbantartási munkák dan­dárja a Pécsi Távfűtő Vállalat­nál, amely ez év közepére már több, mint 30 000 lakást fűt, és ebből 27 500-at lát el haszná­lati meleg vízzel Baranya mind az öt városában és Szentlőrin- cen. Ilyenkor kerül sor olyan nagyobb karbantartásokra, ja­vításokra, felújításokra is, amelyeket csak a hálózat tel­jes víztelenítésével, nyomás­mentesítésével lehet elvégezni. Erre az időszakra ütemezik a Pécsi Hőerőmű hő- és meleg- vízszolgáltató-rendszerének a nagykarbantartását is. Az elmúlt héten Komlón szü­netelt hálózat-karbantartás miatt a melegvíz-szolgáltatás, Pécsett pedig augusztus 8-a 0 órától 13-a 24 óráig lesz teljes leállás. Hónapokkal ez­előtt termovíziós vizsgálatokkal felmértek mintegy 50 kilométer hosszúságú hálózatot: a hő­fényképek megmutatták, hot vannak hibák a rendszerben, hol szükséges feltárni a veze­téket. Az eddigi munkák azt bizonyították, hogy az esetek 90 százalékában a szigetelés­sel van probléma. A nyári hónapokban folya­matosan zajlik a kiöregedett hőközpontok teljes rekonstruk­ciója. Harmincöt ilyen van a megye területén. A leállás ide­jén a hálózatban az elzáró szerelvények, a légtelenítő sze­relvények, a hőközpontokban a főelzárók javítását, cseréjét végzik el. A PÉTÁV 125 szak­embere dolgozik a nagykar­bantartás munkáin. Pécsett a hálózatban a leállás egy hete alatt 83 elzárót és 980 darab szerelvényt kell cserélni, illetve javítani. Most kötik rá a háló­zatra azokat az új épületeket is, amelyeket az idei fűtési szezonban adnak át a kivite­lezők. A PÉTÁV a nagyobb veze­tékrekonstrukciókat is most a fűtési szezon előtt, s javarészt a leállás idején hajthatja vég­re. Ezekben a munkákban részt vesznek a CSŐSZER és a Hő­technika szakemberei, vala­mint a reménypusztai és a kő- vágószőlősi termelőszövetkezet kubikosai is. A Verseny utcától északra mintegy 80 méteres nyomsávon 400 milliméteresről 500 milliméteres átmérőjűre cserélik a belvárost ellátó Jó­kai utcai gerincvezetéket. Ve­zetékfelújítást és -bővítést haj­tanak végre a Tüzér utca es a Szigeti út keresztéződésében, s felújítják a Mecsek-Nyugat városrészt ellátó gerincvezeté­ket. A Ivov-kertvárosiakat érintő hír: megtörtént a közműalag­út ellenőrző központja épüle­tének műszaki átadása. A mű­szerek beszerelése még ez év végéig megtörténik, s akkor a központból ellenőrizni lehet a közműalagút egészét, vala­mennyi ott elhelyezett vezeték állapotát. A beruházás mint­egy 12 millió forintba kerül. D. I. Nyáron nehezebb Hosszú évek tapasztalata, hogy a nyári hónapokban is zavartalan az emberek alap­ellátása, a lakosság minden szükségeshez hozzájut, a vál­lalatok igyekeznek minél ke­vesebb kényelmetlenséget okozni. Pedig nem lehet ez könnyű fél-létszámmal, amikor a dolgozók nagy részét a há­zilagos hirdetőtáblákra kiszö­gezett üdvözlő képeslapok képviselik csupán, ráadásul olyan közleményekkel — re­mek az idő, nagyszerűen nya­ralunk —, amellyel tovább fájdítják a helyettük is dolgo­zók szívét. Dehát valóban nem ez a legnehezebb a bentmaradottaknak — hiszen majd ők is írnak ilyen lapot —, hanem a mindennapos helytállás, a kétszer, három­szor több dolgozóra mérete­zett munka elvégzése. A legtöbb munkahelyen ugyanis nem érvényes a nyá­ri menetrend, s a lakosság nem tolerálná —, hogy diva­tosan fejezzük ki magunkat — a kisebb-nagyobb nyári ki­hagyásokat. Ilyenkor aligha nézné el például a mentők­nek a késedelmet, s az is ab­szurdum, hogy a tűzoltók sza­badságon legyenek. De ugyanez a helyzet számtalan, a háttérben dolgozó munkás­sal, szakemberrel is, nem be­szélve azokról, akiknek a nyár még meg is tetézi fel­adatukat. Gondoljunk csak a megnövekedett vízfogyasztás­ra, amit csupán nagyobb víz­termeléssel iehet ellensúlyoz­ni, vagy az aratással össze­függő feladatokra, a nagyobb szállításra, a nagyobb fordu- lalszámon működő gabona­iparra. És mindenkire, aki má­sok dolgát átvállalja. El kell ismerni, meg kell be­csülni a 'munkájukat. Az a kérdés, hogyan? Például úgy, hogy az üzletekben türelme­sebben várjuk, amig sorra ke­rülünk a talán kevesebb pénztáros miatt. Az ügyintéző­ket is olyan üggyel keressük fel, amely valóban halasztha­tatlan, nem várhat a szabad­ságolási időszak végéig. Egy­szóval, mi is tapintatosabbak vagyunk a túlterhelt alkalma­zottakhoz, dolgozókhoz. Az ő nagyobb vállalásaik nem hagyhatják hidegen a mun­kahelyek vezetőit sem. Sokfé­le módon segíthetik a sza­badságolt dolgozók helyett is fáradozását. Tudunk arról, hogy a nyár elején gondosab­ban megtervezték a júliusi és az augusztusi munkafeladato­kat, hogy a szervezetlenség, a rögtönzés ne növelje a ten­nivalók számát. Segítség a nyugdíjasok behívása, a diá­kok szünidei foglalkoztatása, de mivel a fő teher a meg­csappant számú állandó dol­gozóra hárul, munkakörülmé­nyeik javítása és a gondosko­dás róluk nyáron sem szüne­telhet. A dolgozók nyári helyt­állását azért is értékelhetjük, mert a többségük ilyenkor sem esik a nyár csapdájába, továbbra is igényesen, fegyel­mezetten, nagy felelősségtu­dattal teljesíti kötelessé­geit ... És ennek így is kell lennie. Mert ha a nyár itt-ott kikezdi az emberek felelősségérzetét, ha csökken a munkahelyi és az állampolgári fegyelem, a következmények — amire pél­da a legutóbbi ételmérgezés —, bizony súlyosak is tehet­nek. A nyár nem ad felmen­tést a szabályok, előírások be­tartása alól, a károsultat az sem vigasztalja meg, hogy a hibát a mások szabadsága miatt többet vállaló dolgozó követte el. De ne fessünk ör­dögöt a falra, inkább legyünk azon közösen, hogy az idei meleg évszak egyaránt adja meg a megérdemelt pihenés és a jól végzett munka örö­mét. A HDN vonata Baján Sétahajó, éneklő gyerekek, szerencsés nyertesek Borús idő, szemerkélő eső fogadta szombaton reggel a Bajára induló HND-vonat uta­sait: ám csupa optimista em­ber váltott jegyet, aki bízott a jó időben — négyszáz utas­sal megtelt és fél 7 után elin­dult a szerelvény. A vonatot két 375-ös típusú gőzmozdony vontatta, s vasutas szempont­ból külön érdekessége volt, hogy az egyiket már a „nyug­díjból” vették elő erre az al­kalomra. Bátaszéktől Bajáig pedig Bodoki József vezette a mozdonyt: Bodoki József húsz évig teljesített szolgálatot ezen a gépen. Nem jól kezdődött a bajai program. Majdnem minden pécsi utas szeretett volna séta­hajózni, ám a hatvanszemélyes Bendegúz motoros csak egy fordulót tudott tenni, ’aztán máshova szólította a köteles­ség. A szervezők nem számí­tottal' ekkora érdeklődésre. Ei persze, nem ''gcisztolta a lemaradtakat. Vigasztalta azonban az, hogy a megyei Idegenforgalmi Hivatal bajai irodájának meg­bízott vezetője, Kunsági Rita jóleső rugalmasságról és talá­lékonyságról téve tanúbizony­ságot, tárgyalásokat kezdett a Mohácsi Révhajózási Vállalat Pannónia nevű hajójának ka­pitányával egy pótsétahajó­zásról. A Pannónia kiránduló­kat hozott Bajára, s kikötött, utasait ebédszünetre, városné­zésre elbocsátva. Kunsági Rita közbenjárására kettőtől há­romig az ígért kedvezményes áru jegy ellenében a HDN­vonat érdeklődő utasait elvitte a Sugovicáról a Dunára —sé­tahajózásra. Déltájban a Halászcsárda kerthelyiségében Németh Ti­bor énekes konferálásával (Né­meth Tibor Pécs—Baja közt a vonaton is szórakoztatta az utasokat) és a vendégek közül felkért zsűritagok közreműkö­désével lezajlott a gyermekdal­verseny. Tizennégy induló (négy évtől tizenegy éves korig) énekelte e| legnépsze­rűbb gyermekdalainkat és népdalainkat. A Dunántúli Napló ajándékát az első he­lyezett Cser Anasztázia kapta, a második Parlagi Gabriella, a harmadik Kis Tóth Zsófia lett. Sor került a HDN totónyer­tesének kisorsolására is. A szelvényt — a kérdések Baja történelmével voltak kapcso­latosak —1 153-an töltötték ki, de csak hatan értek el 12 ta­lálatot. Közülük Pavlicsek György pécs-vasasi lakos nyer­te s vette át az utalványt Or­bán Magdolnától, a Hotel Su- govica igazgatóhelyettesétől: az utalvány arra jogosítja, hogy három napot töltsön csa­ládjával a szálloda, vagy a kemping bármely lakosztályá­ban. Délutánra kiderült az idő, forrón sütött a nap: sokaknak megjött a kedvük a fürdéshez is. Akiknek mégsem, azok a megszépült bajai belváros mú­zeumait és vendéglátó egysé­geit látogatták — jó kedvvel. G. T. Két mozdony húzta a HDN-vonatot Szegeden bemutatták a Hunyadi Lászlót Szombat este ismét műsoron volt az Ember tragédiája Jelenet az Ember tragédiájából. Az egyiptomi színben: Bubik István, Tóth Éva és Balkay Géza. (Munkatársunk telelonjelen- tése) Telt ház, pontosabban: zsú­folt tér előtt, kellemes időben nagyon szép, s valóban ünne­pi előadást láthatott 6000 néző pénteken este a jubiláló Sze­gedi Szabadtéri Játékok har­madik bemutatóján: a Hunya­di László idei premierjén. Né­ha felhők gyülekeztek ugyan, s be-betévedő szélrohamok té­pázták az előadás díszleteit, a bemutató mégis kitűnően si­került. Ami a nézők egy ré­szében —, akik 25 éve is itt ülhettek a fölújított játékok el­ső előadásán, az akkori Hu­nyadi-premieren — nosztalgi­kus élményeket ,is felidézett. Bennem még azt is, hogy a következő évadban, 1960 nya­rán ugyancsak Erkel Hunyadi­jával kezdtek volna. Nehéz elfelejteni: a kitűnően előké­szített előadást (akkor Vaszy Viktor vezénylésével, Simándy József, Szabó Miklós főszerep­lésével) háromszor mosta el az eső. Negyedszerre viszont alig 600-an ültünk a hatalmas nézőtéren .. . Azóta nincs „esőnap" a Dóm téren, hiszen 6000, többségében vidéki né­zőre ismét számítani —1 lehe­tetlen. Szerencsére az időjárás 25 év alatt kegyes volt Szeged­hez. A tervezett 382 előadás­ból alig 16—18 maradt el. Saj­nos, köztük van az elmúlt va­sárnapi folklór gálaest is, ami­kor 700 néptáncos Hegyen- völgyön lakodalom című nagy, látványos előadását mosta el az országos vihar. Ezt leszámítva eddig sike­resnek mondható az idei prog­ram első hete. A három pre­miert zsúfolt nézőtér előtt tar- tották meg. A hét első felében az opera főpróbái folytak, pén­teken este pedig egy nemrég elvonult zivatar után csendül­hetett fel a Hunyadi László nyitánya Pál Tamás vezénylé­sével. Külön érdekesség, hogy Er­kel operáját ezúttal is a 25 év előtti nyitóelőadás rendezője, Mikó András állította színpad­ra, s a díszlettervező most is Varga Mátyás. összevetve: keveset változ­tattak, de lényegeset. Vona­laiban egyszerűbb, s ezáltal szebb, dekoratívabb lett a mo­numentális színpadtér. A Dóm hátterébe remekül illeszkednek az ódon hatású bástyák és monstrum várfalak. A legfon­tosabb drámai képeket erőtel­jesen kiemelik. Az eskü jele­nete egy hatalmas, aranyozott szárnyasoltár előtt; Gara ná­dor cselvetése egy tömegha­tású pompázatos reneszánsz lakoma környezetében játszó­dik le. ahol a palotást 24 hó­fehér jelmezbe öltözött fiatal pár táncolta el a csillogó szín­padtéren. Színészileg erőtelje­sebb ez a mostani előadás, főképp a drámai személyek lé­lektani vonásait illetően. Éne­kes előadásban — jóllehet az énekesek élményt nyújtot­tak, kifogásolni valót nemigen találhattunk — a mai szerep­lők nem versenyezhetnek a nagy elődökkel ... A mintegy 200 tagú kórus és a 120 főnyi zenekar csodálatosan szólt, összhatásában egy nagyon szép előadás részesei lehet­tünk. Tegnap a háromnapos ifjú­sági találkozó, amely 25 hely­színen több mint 100 progra­mot kínál, és a közeledő, esti (második) Tragédia-előadás foglalkoztatta a Tisza-parti vá­ros több tízezer hétvégi ven­dégét, illetve a szegedieket. A programok mennyiségében, változatosságában s külsősé­gekben egyaránt általában érezhető, hogy Szeged városa méltóképpen készült fel a já­tékok kezdetének 50., illetve felújításának 25 éves jubi­leumára. Wallinger Endre Minden pécsi utas sétahajózni szeretett volna' Läufer tósí/jjelvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom