Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-03 / 182. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárna Olasz égbolt alatt (I.) Augusztus 6-án és 7-én az ország közepén Békefeszti vá I Pusztavacson Róma. Fametszet Schedel Világkrónikájából. 1493. Úti tanulságok Éjfélkor indult a Nyugatiból a római gyors. Zágrábig feleségemmel és fiammal kényelmesen utaztunk, csak mi hárman voltunk a fülkében. Fél- ncp! zágrábi várakozás után indult tovább a vonat. Akkor benyomult a fülkébe egy népes horvát család, szülők, nagyszülők, három gyerek; lármáztak, nyüzsögtek, hatalmas csirkehúsokat szedtek elő, ettek, ittak, énekeltek, mintha lakodalomból jönnének. Valahol Trieszt előtt rajzottak ki. Aztán bejött az olasz kalauz, kövér, -kopaszodó férfi, megnézte Nápolyig kiállított jegyünket, sokáig csóválta a fejét, és fölemelte az ujját: — Uram, Rómáig si, si, de utána no, no. Az már nem Itália . .. — Jellegzetes mozdulattal a zsebére tette a kezét. — Ne utazzanak oda! Ott már lopnak, maffia és vérbosszú ... — Ez volt a találkozásunk Olaszországgal. Másnap reggel érkeztünk meg Rómába. A város előtt, ha megállt a vonat, a peremkerületekben lakó munkások szálltak föl a kocsikba. Rómába már úgy cammogott be a nemzetközi gyors, mint egy vidéki embereket szállító, helyi munkásvonat. Aki egy több milliós világvárosba érkezik, és olyan óriási pályaudvarra, mint a Termini, zavarban van. örülne, ha várnák, és legalább első szállására elkísérnék. Barátom megígérte, hogy kijön elénk az állomásra. De hogyan fogunk rábukkanni arra az emberre, akivel eddig csak levelet váltottunk, telefonon beszéltünk, és személyesen még nem találkoztunk? Barátom erre is gondolt: — Az olyan célállomások esetében, mint a Termini, ahonnét nem megy tovább a vonat, a következőket tanácsolom — mondta oktatóén a telefonba. — Legjobb, ha a beérkező szerelvény mozdonyánál várlak. Ott minden utasnak, aki leszáll a vonatról, el kell haladnia. És hogy megismerj, egy magyar újság lesz a zsebemben. — Feri ott várt a sinek végén, a zöld villanymozdony mellett. Szemüveget viselt, és egy több napos Magyar Nemzet kandikált ki a zakója zsebéből. Persze nem minden állomáson várt barát, nem minden városban volt előre biztosított szállásunk. Az ilyen megérkezésre már akkor kialakult a módszerünk, amikor a jugoszláviai városokat, Sarajevót, Mostart, Dubrovnikot, Korculát, Splitet jártuk végig vonattal és hajóval. Ott is hárman voltunk, és a recept Olaszországban is bevált. A három ember megérkezik az idegen városba, leszáll a vonatról. Egyikük a csomagokkal az állomáson ma-' rád, ketten az utazási irodába mennek, címeket kérnek, és végigjárják a szállásokat. A legalkalmasabbnak látszó helyet kiválasztják, kettőjük közül az egyik a szálláson marad, a másik visszamegy a csomagokhoz. Most már csak az van hátra, hogy a csomagokat a szállásra vigyék, ahol végre mindhárman találkoznak. (Ugye nem kell mondani, hogy annak a legkényelmesebb, aki az állomáson a csomagokat őrzi, amíg érte jönnek? És azt sem, hogy ezt a részt többnyire melyikünk választotta?) A legkitűnőbben működő szerkezetbe is homokszem kerülhet. Az egyik olasz városban történt: késő este érkeztünk meg, nem sok idő maradt szálláskeresésre. Az első kínálkozó szállodában szobát foglaltunk. Fáradtak voltunk, de aludni nem tudtunk. A szoba udvarra nyíló ablaka alatt, a szomszédos ház udvarán valaki egész éjszaka a motorkerékpárját járatta be. Másnap kora reggel döntöttünk. Bedagadt, kialvatian szemmel a portástól elkértük az útleveleket, és elköszöntünk. Rövidesen kitűnő magánpanziót találtunk, tudtam, hogy itt is be kell jelentkezni, és nyújtom a föltor- nyozott hajú hölgynek a három' kék útlevelet. A tulajdonosnő sorban kinyitja a kis könyvecskéket, a fényképekre néz, aztán ránk, és megrázza a fejét. Ffa nem mondja, mozdulatából is megértem: ezek nem mi vagyunk. A három útlevél közül kettőt a portás valaki máséval elcserélte. Rohanok vissza a szállodába. Szerencsére a másik két magyar, aki véletlenül ugyanott lakott, ahol mi, még aludt. Ennek a történetnek is megvolt a tanulsága: azóta, ha valaki iratot kér tőlem, és ad vissza, leg- kivólt külföldön, mindig megnézem, kinek a neve van beleírva? Sex horas Róma olyan, mint egy dúsan terített asztal. Már a szem jóllakik a látványával. Hát még ha valaki enni is akar belőle? Ez a bőség már a betegség forrása lehet. Beszéltem olyan emberrel1, aki a mindent látni akarás vágyában végül idegkimerülést kapott, és — bár harminc napot tölthetett volna Olaszországban — egy hét múlva vissza kellett jönnie Rómából. Régóta készültem a várossal való találkozásra. 1950 táján, a legzordabb években, amikor egyetemista voltam Pesten, az utazás legkisebb reménye nélkül, a Széchényi Könyvtár olvasótermében, a zöldbúrás lámpák alatt könyveket céduláz- tam, magyar íróktól származó, Rómáról szóló szemelvényeket gyűjtöttem. A Regélő városok sorozatban, Lontay László szerkesztésében azóta megjelent egy kötet Rómáról, de ez csak külföldi szerzők írásait tartalmazza. Az én antológiám — magyar írók vallomása Rómáról Janus Pannoniustól Vas Istvánig — sosem született meg. Fontosabb, hogy most itt állok a Termini - pályaudvar előtt, Amerigo Tot híres fríze alatt, és előttem a valóságos város. Akinek egy hete van Rómára, jól ossza be, mit akar megnézni. Nem tudom, talán az idő volt kevés, talán a várakozás volt fölfokozott: a város inkább zsúfoltságával, a stílusok egymásra réteg ezettségével, áttekinthetetlen kuszaságával, mint szépségével hatott. Az egész olyan, mint egy konglomerátum, gondoltam. Antik romok, római oszlopok, néhány szép középkori emlék, • o barokk lobogó pompája, újkori ál-monumentalitás, Nervi ragyogóan tiszta építészeti gondolatai, s mindez együtt, nem is egymás mellett, hanem egymáson és egymásban . . . Még fölsorolni sincs kedvem Róma hírességeit: Forum Ro- manum, Colosseum, Pantheon, Capitolium és Marcus Aurelius szobra, a Sixtus-kápolna és Michelangelo, a Szent Péter tér és a Szent Péter templom, a középkori város ... Ez ott van minden útikönyvben. A romok, a paloták, a templomok, a szobrok, a képek mögött az ember, a mai élet érdekelt igazán. Az a férff például, aki júliusban, Róma belvárosában, a Palazzo Venezia közelében, egy forgalmas utcában, szűk kis antikváriumban, délben, amikor a harangok mór elhallgattak, a pult alól elővett egy gyékényszőnyeget, a földre terítette, és kényelmesen végignyújtózkodott rajta. Kint az utcát a perzselő nap sugarai verték; ő a nyitott boltajtó mögött édesen aludt. A gyöngy- függönyös ajtóban csak a roló lehúzására használt, keresztbe tett vaspálca jelezte, hogy a tulajdonost most senki se zavarja, a bolt legalább öt óráig zárva. Akkor újból kinyit. És a városban is megindul az élet.- Ahogy leszállt az est, úgy nőttek meg a hangok. Szállásunk ablaka kis térre nézett, alattunk a földszinten kis kávézó működött. Mintha hálóval emelték volna föl este a hangokat. Egyre sötétebb lett, és a zsongás egyre fokozódott. Tizenegy óTakor még vicceket meséltek az emberek az asztalok körül. Ha éjfélkor egy jókedvű hazatérő belerúgott az üres alumíniumdobozba, amiből kiitták már a jéghideg gyümölcslevet, a macskafejes köveken úgy szállt a hang, mint az ágyúdörgés. Az álmatlanul forgolódónak eszébe jutott a régi iskolai latinórákon tanult közmondás: Sex horas dormire sat est ju- venique senique. Hat órát aludni fiatalnak és öregnek egyaránt elég. Hát persze. Azok a régi rómaiak és ezek a mai utódaik valóban naponta hat órát aludtak, illetve alszanak. De kétszer hat órát. Először éjféltől reggel hatig. Másodszor déltől késő délutánig. Tüskés Tibor E hét közepén sajtótájékoztatót tartott az Országos Béketanács és a Képes Újság szerkesztősége, ahol bejelentették, hogy augusztus 6-án és 7-én, közösen, országos békefesztivált rendeznek Pusztavacson, az ország földrajzi középpontjában. Ezen a helyen most Ke- rényi József Ybl-díjas építész átal tervezett jeltorony áll. A torony alatt márványba vésett térképen látható a pont, amelyre a jeltorony csúcsán elhelyezett arany gömbből kiinduló nyíl mutat az ország geometriai középpontjára. A jeltoronytól körülbelül egy kilométerre egy erdővel övezett, sík füves területen kerül megrendezésre a találkozó, ott, ahol az elmúlt évben a Képes Újság már rendezett sajtófesztivált. A színhelyt a 4-es és 5-ös főutakról lehet majd megközelíteni. A bekötőutakat a fesztivál idejére egyirányúsítják majd, hogy a forgalom zavartalanabb legyen. A Volán vállalat sűríteni fogja a monori és Örkényi vasútállomásokról induló járatait, melyek érintik a fesztivál színhelyét. Nyitott, városnéző kisbuszok segítik majd a jeltorony és a béketalálkozó közötti forgalom lebonyolítását. A találkozóra tehát a béke jegyében kerül sor. A tervezett időpont egybeesik a hirosimai atombomba ledobásának évfordulójával. Ezért a béketalálkozó fő tartalma a nukleáris fegyverek elleni tiltakozás lesz A szervezők az ország minden részéből negyedmillió résztvevőre számítanak, akik számára tartalmas programot, zavarta lan ellátást készítenek elő. A helyszínen felállított szabadtéri színpadon 6-án reggel 8 órától, 7-én 18 óráig meg szakítás nélkül (éjszaka is) zaj lik majd a műsor, melyben or szágosan ismert színművészek, népdal- és magyarnóta éne kesek, táncdalénekesek, kiváló zenekarok lépnek fel. A hivatásos művészeken kívül 150 amatőr művész és művész együttes jelentkezett eddig fellépésre, közülük három városban megrendezett előselejtezőn választják ki a legjobba kát. Ott lesznek a tv „Ki mit tud?” vetélkedőjének közön ségkedvencei is. A sportpályákon a fesztiválra érkező autósok és motorosok vetélkednek, összemérik erejüket a legjobb magyar női futballcsapatok. Lesz vadászati bemutató, kutyabemutató, sár- kónyeresztés, tűzoltóbemutató, léggömbbemutató. A progam látványos eseménye lesz a csoportos esküvő a jeltoronynál és a közös lakoda-- lom a fesztivál területén, mely-; re eddig 8 fiatal pár jelentke-| zett. M. E. Tiszai bar Az elmúlt nyáron másodjára sze képzőművészeti tábort. Kis csapat pá településeket. Csónak-karavánjukkal és a vele harmonikusan együtt élni tu tek. Tizenöten-huszan; biológusok és egyetemi hallgatók — a Szolnok megyei tani Egyesület szervezésében és támoga geinek megörökítésére néhány képzőm! borba e sorok íróját is. A múlt nyári közös vállalkozás végterrT egy-egy alkotás a rendezők tulajdonábi kiállítást rendeztek Szolnokon, a Megye szai barangolások című tárlat azután k| repel a Tisza menti településeken. A fotók végigvezetnek bennünket a Vadregényes táj az Alföld kellős közép* tavunkat, a kiskörei víztározót jártuk valójában inkább a szabályozás előtti Könnyen felmelegedő sekély vizein újro helyei. A folyás irányában lefefé zegzugos ki nerációk óta nevezetes halász famíliák beliek az árterületüket, dús rétjeit lege Hortobágy távolabb esik, a környék ju érzik a magukénak. íme, milyen messzi A falvakban ma is folyatják a régi mes^ sok összefüggést mutatnak a folyó jel * Egy pillanatfelvétel az 1982-es pusztavacsi Képes Újság fesztiválról Nők rekordjai A világ legmagasabb asz- szonya jelenleg az 1955-ben született chicagói Sandy Allan. Magassáqa 2 méter 27 centiméter, súlya 190 kilogramm. * A washingtoni Percy Pearl, a legnaayobb súlyú nő, nemrég halt meg 46 éves korában, 338,6 kilogrammot nyomott. * A világ legtermékenyebb asszonya a brazíliai Magdaléna Gorbouba. Eddig 24 fia és 8 lánya született, és bár mór 48 éves, még újabb gyermeket remél. * Az ongliai Scarborough- ban 1974-ben rendezett ,,kia- bálási versenyen" Margaret Featherson győzött, akinek kiáltása elérte a 109,7 decibel hangerősséget. * A szárazföldön a női sebességi rekordot a Los Angeles-i ; Lee Beedlove érte el, aki 1965-ben Spirit of America — Sonic 1 gépkocsijával 539,1 kilométer/óra sebességgel haladt. A gépkocsiban férje ült mellette. * A merülési rekordot az ausztráliai Kate Trout érte el, aki 97,5 méter mélységre jutott le a tengerben. * 1975-ben az angliai salopi Ann Withbrown kötőtűit megállás nélkül mozgatva össze- szesen 4606 kilogramm gyapjúfonalat használt fel, tehát annyit, amennyit 85 angliai birka megnyírásával nyernek. A mongolok titkos története Mongólia legrégibb történelmi— irodalmi emléke „A mongolok titkos története”, amely egyes feltevések szerint 1228-ból, más források szerint. 1240-ből származik. A mintegy 1500 verssorból álló szöveg a mongol birodalom születésének történetét, valamint ősi hagyományok, legendák, törvények és kiváltságok leírását tartalmazza. A különböző részek az olvasót az egykori mongol társadalom gazdasági és kulturális viszonyaiban is eligazítják. A történelmi krónikában sok néprajzi érdekesség is található, ami a néprajzkutatóknak szolgál szinte kimeríthetetlen forrásul. Ez a nomád népek történetében páratlan alkotás volt a mongol írott nyelv alapja is. A Mongol Népköztársaságban a közelmúltban közreadták a „titkos történet” új, szövegmagyarázatokkal ellátott kiadását. Jellegzetes, tornácos parasztház Tiszaroffon Csónakkal járták be a kutatók a kiskörei tr A falusiak ma is használják a kiöntésekbe* i
