Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-29 / 208. szám
1983. július 29., péntek Dunantult napló Elmosta az eső\ de mégis elkészül határidőre Jobb kenyeret kap Komló 1984-től Most már jól halad az új komlói kenyérgyár építése Egyenletesen jó minőséget ígér a korszerű technológia Évtizedes gond Komlón és környékén a kenyérellátás. A Branya megyei Sütőipari Vállalat komlói gyára régi, s igencsak elavult technológiája miatt rengeteg probléma volt elsősorban a kenyér minőségével, de gyakori műszaki hibák miatt a mennyiségével is, S hogy az utóbbi időben ennek ellenére javult a kenyérellátás, az csak annak a szervezésnek köszönhető, hogy a bányászvárosba és környékére más baranyai kenyérgyárakból is szállítanak kenyeret. Az V, ötéves tervciklus során Komló város lakosságának jogos igényét, egy új, korszerű kenyérgyár felépítésének szükségességét elismerte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is. Ha nem is könnyen, de megteremtődött az új kenyérgyár létesítésének költség- fedezete is: a Baranya megyei Sütőipari Vállalat a beruházáshoz 47 millió forint állami támogatást kapott. A 36x96 méter alapterületű, egyszintes, vasbeton szerkezetű gyárépület terveit a Győri Tervező Vállalat készítette el. A beruházási program 1978-ban, a kiviteli terv 1979-ben készült el. Az UNIBER 1981 június elején rendelte meg a kivitelezést a Tolna megyei Állam; Építőipari Vállalattól. A beruházás eredeti, tervezeti költsége 66 millió forint volt. A gépek, berendezések szállítását és szerelését az ÉLGÉP azzal a Teltétellel vállalta, hogy a TÁÉV a gyárépületet 1983. július 1-ig készen átadja. Az építkezés 1981 őszén kezdődött el, s a kivitelező mindjárt az alapozásnál jelentős lépéshátrányba került. A terület feltöltése kőbányai meddővel történt, mint más komlói építkezéseknél, a hosszan tartó esős időszak azonban azt eredményezte, hogy a talaj nem bírta el a feltöltést. Újra kellett kezdeni más, drágább s megbízhatóbb anyaggal. A komlói kenyérgyár műszak; megvalósításának ütemtervében mindez féléves csúszást eredményezett. Mindazok a komlói lakosok, akik hallottak az ÉLGÉP feltételéről, hogy a TÁÉV-nek 1983. július 1-ig át kell adnia az épü- letet, joggal aggódhattak az új kenyérgyárért. Mi iis a helyzet most, július végén, egy hónappal a fent említett határidő lejárta előtt? A komlói ÉPFU-telep szomszédságában, a mecsekjá- nosi csecsemőotthonhoz vezető út mellett készülő gyárépületen még dolgoznak a TÁÉV munkásai, ugyanékor az ÉLGÉP is megkezdte a szereléseket. Noha a kenyérgyár nem tanácsi beruházás, a Komlói városi Tanács a tervezéstől kezdve figyelemmel kíséri megvalósulását. Czukor Jánosné, a tervosztály vezetője a következőkben foglalta össze az előzményeket, illetve az építkezés jelenlegi helyzetét: — A kivitelező, a Tolna megyei Állam; Építőipari Vállalat nem hibáztatható a csúszásért. A terület feltöltéséhez olyan kőanyagot használtak fel, mint amit máskor is, s azzal eddig nem volt probléma. A rendkívüli csapadékmennyiség okozta, hogy újra el kellett végezni a talaj feltöltését. A TÁÉV oz épület átadásának határidejét kívánta későbbi időpontra módosítani, kapacitásihányra hivatkozva. Az ÉLGÉP kapacitását viszont a későbbi időszakra más beruházásokra tervezték be tavaly év végén, minden érintett részvételével megtartott vezetői értekezleten megállapodás szü. letett: nem módosul a kenyérgyár üzembe helyezésének határideje. A TÁÉV erre a beruházásra koncentrálja a kapacitását és részleges átadásokkal biztosítja a munkaterületet az ÉLGÉP szerelőinek. Hozzá kell tenni, hogy a TÁÉV csak úgy vállalta a megállapodás teljesítését, hogy az idei átadásra tervezett 64 komlói lakást csak 1984 májusában fejezi be. A Komlói városi Tanácsnak rangsorolnia kellett, hogy a több fontos beruházás közül melyik a legfontosabb, s a kenyérgyár minél előbbi befejezése mellett döntött, noha az nem tanácsi, hanem ágazati beruházás. A komlói kenyérgyár felépítésének költsége az eredeti 66 millió helyett az időközben emelkedett épitőanyagárak, il. letve a kényszerű teljes talajcsere és a kétszer elvégzett ta- lajfeltöltés miatt most már 80 millió forint körül várható. Fazekas István, a Baranya megyei Sütőipari Vállalat igazgatója mégis elégedett: — Most már úgy fogalmazhatok, hogy jó áll az új komlói kenyérgyár ügye. A kivitelező, a TÁÉV ez idáig többet produkált — mondhatni megelőzte önmagát — mint amenyit a januári szerződésben vállalt. Ha az építkezés üteme továbbra sem lassul, ez év december 31-én megkezdhetjük az új komlói kenyérgyárban a próbaüzemeltetést. Egy bizonytalansági tényező még maradt: be tudja-e szerezni időben az ÉLGÉP az import berendezéseket. Megrendelésüket visszaigazolták, a devizakeret is rendelkezésre áll — csak az a kérdés, hogy időben szállít-e a külföldi partner. Mindezt inkább csak óvatosságból mondom, hiszen ez- idáig az ÉLGÉP nem jelzett akadályt. — Mit tud majd az új komlói kenyérgyár? — Huszonhat tonna per 16 óra kapacitású lesz vagyis 25— 30 százalékkal nagyobb, mint a régi kenyérgyár. Ennél is jelentősebb azonban, hogy az új kenyérgyár korszerű technológiájával ezt a kapacitást megbízhatóan és egyenletesen jó színvonalon képes produkálni. Teljes egészében ellátja kenyérrel Komlót és környékét, valamint Komló, Sásd Mágocsés Mázaszászvár környékét péksüteménnyel. Külön öröm, hogy végre Komlón is lehetőségünk lesz a kenyér, zsemle és kifli mellett finom töllelékes áruk gyártására is. — S mi lesz a régi komlói kenyérgyár épületével? — Vállalatunk nem tudja hasznosítani ezt az épületet, a Komlói városi Tanács viszont jól fel tudná használni akár fedett piacként is. Ez azonban egyelőre csak elképzelés: az átadás Teltételeiben még nem született megállapodás. D. I. Ősztől: fegyueres termeszetuedelmi őrök Gyakori a természetvédelmi bírság A természetvédelmi bírság fogalma meglehetősen új keletű. A múlt évben a NET 4. számú törvényerejű rendeleté vezette be, indoklásul egyebek mellett megemlítve: a természetvédelmi értékeket károsító cselekmények szankcionálását — állampolgárok esetében — a büntetőjogi, illetőleg szabálysértési jogszabályok lehetővé tették, nem volt azonban mód a jogi személyek jogellenes magatartásainak megfelelő büntetésére. —( Amikor a törvényerejű rendelet megjelent — hallottuk dr. Szabó Lajostól, az OKTH dél-dunántúli felügyelőségének vezetőjétől —, igyekeztük közismertté tenni az új rendelkezések lényegét. Úgy tűnik azonban, hogy ebből a munkából sohasem elég ... Azaz: a bírságolás gyakorlattá vált, mert mindig van valami miatt valakit büntetni, azzal együtt, hogy ha egyszer már valakit megbírságoltak, esetükben erre újból nincsen szükség. Elkönyvelhető tehát a természetvédelmi bírság előnyére a visszatartó, megelőző erő is. Ám néhány eset arra is figyelmeztet: igazából csak a „kemény vonal” gondolkoztatja el a súlyosabb bírságokat kifizető cégeket. Mint például a faddi termelőszövetkezetet az a 66 000 forint, amelyet a parti fecskék fészkelelőhelyének fió- kástól-tojásostól történő feldú- lásáért kellett fizetnie. Egyszerűen ledózerolta a telepet... Egy erdészetnek azért kellett természetvédelmi bírságot fizetnie — 50 000 forintot —, mert a rendkívül szigorúan védett rétisasfészek közelében dolgoztak. Ez azt jelzi: meghatározott esetekben a természet- védelem érdeke rangsorban megelőzheti a vállalati, markánsabban fogalmazva, a gazdasági érdeket is. A rétisasok fészkelőhelye közelében ugyanis a költési időszakban mindenféle munka, de még gyakoribb mozgolódás is szigorúan tilos, a kényes és nagyon ritka madár könnyen elhagyja ilyenkor fészkét... Még kirívóbb példa: egy termelőszövetkezetünk megszervezte — több megyét érintően is —' az erdei ciklámen gyűjtését, budapesti árusítását. Valóságos nyomozati munka végeredményeként 600 000 forint bírságot kellett fizetnie! Mindebből tehát következik: a természet és környezet védelme érdekében — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — szabálysértési büntetést szabhatnak ki egyrészt a tanácsok, másfelől az OKTH bírságolhat saját hatáskörén belül, tehet feljelentést szabálysértés miatt, illetve élhet a helyszíni bírság alkalmazásával is. S minthogy ennek nyomatékot szeretnének adni —■ természetesen a legszélesebb körű érdek: környezetünk és a természet megóvása érdekében —, senkj se lepődjön meg akkor, ha — az őszi hónapoktól kezdődően — fegyveres természetvédelmi őrökkel találja magát szemben. Akik nem fognak habozni bírságot kiszabni például tiltott helyen való tűzgyújtás, de még szemetelés miatt is. M. A. Vigyázzunk gyermekeinkre! A kisfiú, lehetett vagy hétéves, tétován állt a járdán, a felnőttforgatagban szinte elveszett, senki nem figyelt ró. A kijelölt gyalogátkelőhely néhány méterre volt Ottói a helytől, ahol állt, előtte már többen áthaladtak a forgalmas úton, de a gyerek még várt. A tragédia pillanatok alatt lejátszódott. A kisfiú hirtelen lépett le a járdáról, minél előbb akart átjutni a túlsó oldalra, ezért szaladt. A teherautó vezetője már csak akkor tudott a fékre lépni, mikor a kis test tompán puffanva a kocsi orrához vágódott . .. Idézet a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács egyik szakbizottságának tanulmányából: „Az 1982-ben bekövetkezett 767 személy által okozott balesetből 69-et okozott 0—14 év közötti életkorú gyermek, s ennek több mint 30 százalékát a 0—6 év közötti korosztályba tartozó. A 69 esetből 29 Pécsett történt, 41-et gyalogosként, 28-at pedig járművezetőként okoztak a gyermekek. Az elmúlt év 1093 baleseti sérültje közül 136 fő tartozik a 0—14 év közötti korosztályba, melynek több mint 60 százaléka a 7—14 év közötti iskolás korú gyermek. Tavaly hat gyermek halt meg, 35 súlyosan, 95 pedig könnyen sérült meg közúti közlekedési baleset következtében.” Jól tudom, ezek a számok önmagukban nem borzolják fe| a kedélyeket, de ha arra gondolunk, hogy ezek a gyermekbalesetek mekkora tragédiát okoznak a családoknak, s ha átérezzük az ő fájdalmukat, akkor a rideg statisztikára is másképpen tekintünk. Persze attól még nem változik meg semmi, ha szomszédunk balesetet szenvedett gyermekénél látogatóban azt mondjuk, „ szegény, hót ez borzalmas". Nekünk szülőknek, pedagógusoknak gyermekeink védelmében a legfontosabb teendőnk, hogy tanítsuk, felkészítsük őket a biztonságos közlekedésre. Ez már szinte frázisnak tűnik, de hogy ezen a téren még akad tennivalónk bőven, azt éppen e balesetek magas száma és súlyossága bizonyítja. Való igaz: oktatásukat már az óvodában elkezdik, az iskolákban folytatják, s ehhez a közlekedésbiztonsági tanácsok jelentős támogatást adnak, különféle versenyeket, vetélkedőket rendeznek, melyeken játékos formában ismerkedhetnek meg a KRESZ számukra legfontosabb tudnivalóival. A közelmúltban egyik kisvárosunkban voltam szemtanúja, hogy apa, anya, s a két kisgyerek az ország egyik legforgalmasabb főútvonalán, a gyalogátkelőhelytől néhány méterre igyekezett át az úton, a túlsó oldalon levő autójukhoz. Hogy miért? A szülők nem tudták, csupán sajnálkoztak. Az egyik kisgyerek mondta, hogy az iskolában tanulta, hogy mindig a kijelölt gyalogátkelőhelyen kell átmenni. Igen, mint a gyermeknevelés minden területén, ebben is hallatlan nagy a felelősségünk, nekünk, szülőknek, Lehet, hogy az a kisgyerek, akit a teherautó elütött, szintén a szüleitől látta, hogy nem muszáj mindig a gyalogátkelőhelyen átmenni az úton. S ez az életébe került. Nekünk, szülőknek tetteinkkel is bizonyítanunk kell gyermekeink előtt, mert igazán úgy lesz hatásos a helyes közlekedésre való nevelés. S ha szükséges, akár mindennap többször figyelmeztessük őket a veszélyhelyzetekre, akár boltba, görkorcsolyázni, vagy kerékpározni megy gyermekünk. Most, a vakáció alatt ez különösen fontos. A tanév utolsó napján minden általános iskolában úgy köszöntek el a gyerekektől, viszontlátásra a következő tanévben. Hogy valamennyi gyereket viszontlássák, ez rajtunk is múlik. Vigyázzunk rájuk! Roszprim Nándor Á Posta nemesít E ddig ugyan úgy tudtam, hogy a munka tesz nemessé, ám kiderült ezzel szemben, hogy a Postának vannak ily törekvései. Eléggé el nem ítélhető módon tizenötezer forint értékmegjelölésű csomagot kívántam feladni a Magyar Postán, ám a kisasszony közölte, hogy nem veheti fel, mert ilyen értékhatár mellett csak pecsétviasszal lezárt, s azon különleges metszetű pecsétnyomóval ellátott jegyemmel tehetné azt. Azt mertem megkérdezni a kisasszonytól, hogy a pecsétnyomó anyagául ragaszkodik-e a Magyar Posta az aranyhoz, vagy megelégszik valamilyen prolibb fémmel is? — de nem kérdeztem, mert még kötözködésnek vette volna, ezért előzékenyen felajánlottam, hogy a forró pecsétviaszba jobb hüvelykujjam barázdáit fogom belenyomni, de ő közölte, hogy azt a Magyar Posta nem fogadhatja el. Gondolom azért, mert saját ujjlenyomata minden jöttmentnek lehet, arany pecsétnyomója viszont nem akárkinek. Most kezdtem bánni, hogy nem ősi hercegi család sarja vagyok, különlegesen vésett főnemesi címerrel a gyűrűmön, amit 125. ősömtől örököltem a már régen államosított volt gyáraimmal, nincstelen zsellérek között szétosztott százezer holdnyi erdőimmel, szántóimmal, zsenge füvű hegyi legelőimmel egyetemben. Hiába bizonygattam a kisasszonynak, hogy az ujjlenyomatom egészen egyedi, még a rendőrség is elfogadja, a Magyar Népköztársaság rendőrsége, sőt ügyészi szervei is, hasztalan. Azt tanácsolta, hogy csök- kentsem le tízezer forintra az értékhatárt, talán nem veszik el a csomag, s akkor nem lesz károm, ha meg elveszik, akkor mi az az ötezer forintnyi kár annak, aki tizenötezer forintos csomagokat küldözget csak úgy ukmuk- fukk. Leszállítottam az értékhatárt, mert velem lehet alkudni, de ..., bár inkább rohantam volna pecsétgyűrűt készíttetni, metszettetni I Mert a kisasszony nagyon előzékenyen levagdosott nekem vagy harminc ragasztópapírt, hogy azzal jó sűrűn ragasszam körbe csomagomat, mindegyikre írjam rá a a nevem. Miután ezt szemrevételezte, közölte, hogy még harmincszor írjam le a nevem, mert felének a csomagolópapíron kell lennie, a másik felének meg a cetlin. Válaszolni már csak azért sem tudtam neki mit, mert ajkaim összeragadtak, a ragasztócédulák viszont boldogan lebegtek, mert a Magyar Posta kedvéért sem akartak odaragadni a csomaghoz. Hosszas, ám nem reménytelen küzdelem után, teljesítve a kisasszony minden megbízását, megköny- nyebbülve hagytam el a hivatalt: inkább éreztem magam egy süketnéma grafo- mánnak, mint győztesnek. Pedig a csomagot azért felvette a kisasszony. (Bodó)
