Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-26 / 205. szám

1983. július 26., kedd

Dunántúlt napló

3

Vélemények, nyilatkozatok a 9. Pécsi Iparí Vásárról

DR. KŐROSVOLGYI LÁSZLÓ,

a Budapesti Nemzetközi Vásárokat is rendező Hungexpo vezérigazgatója:

— Először jártam a Pécsi Ipari Vásáron, s meglepetés volt számomra az a hallatlan lelkesedés, ahogyan rendezték, összbenyomásom nagyon kellemes. Meg kell azonban mondanom, vásáruk szakmailag rendkívül vegyes, egy sor technikai feltétel hiányzik. A vásárok specializálódásának korát éljük, ezért javaslom, a bőr- és bőrfeldolgozó-ipar termékeinek szakvásárává lépjen elő Pécs. Az egész bőrös vertikumot, a kapcsolódó ágazatokat be lehetne mutatni, beleértve ebbe még a bőr- és bőrfeldolgozóiparban használatos gépek bemutatását is. Lehet mellé szervezni szakmai tanácskozásokat is.

— Esetleg nemzetközi szakvásárrá is előléphetne a PIV?

— Ennek megszabott technikai feltételei vannak, amit a vásár jelenlegi helyén nem tud biztosítani. Tudomásom szerint a következő vásárt a Nevelési Központban és környékén kívánják rendezni, ebben látok fantáziát. Egyébként leülünk majd tárgyalni a pécsi és a szegedi vásárigazgatókkal, hogy egyeztessünk, s beszéljünk a hogyan továbbról.

ASZTALOS FERENC vásárigazgató:

— A 9. Pécsi Ipari Vásár, bár látogatottsága elmarad az előzőétől, a kiállítók számát, a bemutatott termékeket és az üzletkötéseket illetően minden eddiginél nagyobb és színvonalasabb volt. Sok új céget — ötven új hazai kiállítót — üdvözölhettünk, és ezúttal sokkal többen jöttek kifejezetten azzal a szándékkal, hogy üzleteket akarnak kötni, be akarnak kapcsolódni a magyar—jugoszláv határ menti árucserébe. A vásár hangsúlyai — az építőanyagok, a háztáji termeléshez szükséges eszközök, a bőr- és bőrfeldolgozó-ipar termékeinek kiemelt bemutatása — jól érvényesültek. Elismerem, szakmailag nem a legrendezettebb volt a vásár, a sportcsarnok kifejezetten az összevisszaság képét mutatta. Magyarázatul szolgáljon, sok új kiállítónk volt, akiknek helyet kellett szorítani, s az is igaz, a mostani hely nem alkalmas színvonalas ipari kiállítások rendezésére. Erősen úgy néz ki, két év múlva máshol kell megrendeznünk a vásárt.

— A mostani vásárral egyidöben, a múlt hét péntekjén a Nevelési Központban megnyílt az országos bőrfeldolgozó-ipari

szakvásár, melyet végleg Pécsre helyeztek, s évente két alkalommal tartanak. Nem lehetett volna valamiféleképpen összehozni a PIV-vel?

— Ez most még nem sikerült, de az a tervünk, a kettőt együtt rendezzük. Egyáltalán, a Pécsi Ipari Vásároknak a jövőben a bőr- és bőrfeldolgozóipari szakvásár jelleget akarunk kölcsönözni. Visszatérve a most lezajlott seregszemlére, a Pécsi Ipari Vásárnak mostani helyén is sajátos hangulata, intimitása volt, ami mindig vonzerőt gyakorolt a kiállítókra, akik kétévenként rendre megjelentek.

ACÉL JÓZSEF, a Pécsi Cipőipari Szövetkezet elnöke:

— Milyen lehetőséget lát arra, hogy a PIV idővel nemzetközi bőr- és bőrfeldolgozó-ipari szakvásárrá lépjen elő?

— Először is mindenképpen meg kell oldani a Pécsi Ipari Vásár és a nyaranta ugyancsak Pécsett zajló országos bőrfelLezajlott □ 9. Pécsi Ipari Vásár, melynek eseményeiről, látnivalóiról és hangsúlyairól, a vásáron született üzletkötésekről naponta tudósítottunk. Most véleményeket, nyilatkozatokat adunk közre — ki hogyan értékeli, a tapasztalatok tükrében, hogy képzeli ipari vásárunk jövőjét.

■■ ■* •

dolgozó-ipari szakvásár összehozását. A szakvásár kapcsolódjon, de külön egység legyen a PIV-en. Azt azonban nem tartom kivitelezhetőnek, hogy mindezt nemzetközivé tegyük, tehát hogy a magyar cipőipar itt kösse üzleteit a külfölddel. Egy nyugati vevő nem fog azért eljönni Pécsre, hogy itt eladjanak neki cipőt.

GAJODI JÓZSEF, a jugoszláv kiállítók igazgatója, a jugoszlá- vok kiállítását rendező eszéki Osijek Export-Import cég képviselője:

— Milyennek látta kiállításunkat?

— Bizonyos áruféleségeket, a választékot és a minőséget tekintve messzemenően színvonalasabb volt az idei vásár, mint

— Tapasztalataink szerint soha ennyi jugoszláv üzletember nem fordult meg a vásáron, mint most; magas rangú delegációk érkeztek, s ami feltűnt, nemcsak Horvátországból, de Jugoszlávia más köztársaságaiból is jöttek szép számmal üzletemberek. A vásáron, a határ menti árucsere keretében több millió dollár értékben kötöttek üzleteket.

— Tulajdonképpen a 8. Pé- esi Iparj Vásár nyitotta meg azt az utat, amit járunk, hogy nemcsak a határ mentéről, de egész Jugoszláviából meghívtunk cégeket, jöjjenek el Pécsre, győződjenek meg, vannak itt üzleti lehetőségek. A Pécsi Ipari Vásár, mely valaha pusztán termékkiállításnak indult, ma már határozott üzleti jelleget öltött. Még sohasem történt meg, már az első nap üzletet kötöttünk, amit továbbiak követtek. S ki tudja, hány új üzlet elindítója

a két évvel ezelőtti. A legszebb rész a bőr- és bőrfeldolgozóipar kiállítása, tegyem hozzá, én magam személy szerint a bőr szerelmese vagyok. Ami itt felvonult, az világszínvonal. Nagyon meglepett az élelmiszer- ipar kirakata, a termékek csomagolása már megközelíti az európai színvonalat. Amj viszont a bútorokat illeti, nem azt mutatták, amire a magyar bútoripar képes. Úgy tűnik, a bútorgyárak lebecsülték a vásárt. Amit láttam, leszámítva a stílbútorokat, többnyire olyan, amit nálunk odahaza már egy falusi boltban sem lehet eladni. Viszonylag kevés építőanyagot láttam.

— Ha szabad nekem is szóvá tenni valamit, a jugoszláv kiállítók kirakata a Pécsi Ipari Vásáron évek óta ugyanaz, olyan áruféleségeket mutatnak be, amelyek úgymond már be vannak járatva a határ menti cserében, vagyis jórészt a magyar fogyasztók előtt is ismertek. Mi ennek az okát

— Nekünk, a jugoszláv kiállítást szervező Osijek Export-Import cégnek a feladata, hogy azokat a vállalatokat hozzuk Pécsre, akiknek áruit a határ mentj cserében forgalmazzuk. Ha módunkban állna, nevezetesen ha nagyobb területet kapnánk, akárcsak a Budapesti Nemzetközi Vásárokon, sokkal nagyobb választékot tudnánk megmutatni, egészen új dolgokkal is jönni. Cégem például, csak építőanyagokból 130-féle cikkét forgalmaz, ezekkel akár az egész kiállításunkat megtölthettük volna. így aztán örülök, hogy a következő vásár — tudomásom szerint — már nem itt lesz, s hogy—■ amint ígérték — sokkal nagyobb területet kapunk, ahol olyan cikkeket is bemutathatunk, amiket a jövőben kívánunk exportálni.

volt a tíznapos találkozó . . . Mit mondjak?! Itt jártak például a beljei mezőgazdasági kombinát emberei, és meglátták a cserkúti Mezőgép szállítókocsijait, amire nekik a húsüzemükben szükségük lenne. Ugyanakkor a kombinát saját élelmiszeripari gépgyárának vannak olyan gépei, amiket a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szándékozik megvásárolni. Ebből most árucsere lehet.

— A nyitásra Zágrábból, a Horvát Szocialista Köztársaság Gazdasági Kamarájának részéről magas rangú delegáció érkezett és tárgyalt dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterrel is. A taláfkozón szó esett a különben virágzó magyar—jugoszláv határ menti árucsere egynémely akadályozó tényezőjéről, ezek feloldási lehetőségeiről.

— Évek óta szeretnénk tető alá hozni egy termelési együttműködést a jugoszláv Podravka céggel és a magyar konzervipari vállalatokkal. Különféle zöldségféléket szeretnénk termeltetni, egymás receptúrái alapján különböző konzerveket és ételízesítőket gyártani, s ezekkel esetleg a harmadik piacon is megjelenni. Most sikerült megállapodásra jutnunk, többek között a Szigetvári Konzervgyárral, hogy szeptemberben az érdekeltek összejönnek tárgyalni. Az önök által szorgalmazott árucserében is, úgy gondolom, sikerült előrelépni, a zágrábi kamara itt járt vezetői ígéretet tettek, az illetékeseknél eljárnak, hogy erre mindenféle hosszadalmas engedélyezési eljárást mellőzve, keretet biztosítsanak.

KOLLAR ISTVÁN, a magyar— jugoszláv határ menti cserében

érdekelt Konsumex dél-dunántúli kirendeltségének vezetője:

— örömmel tapasztaltam, ezúttal nemcsak a szomszédos Szlavóniából, de Jugoszlávia távoli részeiből, még Szarajevóból is érkeztek üzletemberek. Ezek szerint a Pécsi Ipari Vásároknak jó híre van, kíváncsiak az itt kiállított áruválasztékra. Ráadásul az ide érkezők pillantást vethetnek a Budapesti Nemzetközi Vásárról kiszorult vállalatok és szövetkezetek termékeire is. A jugoszlá- vokkal egyébként üzleteket is kötöttünk, sok új kapcsolatot teremtettünk, amiből később üzlet lehet. Ami a jugoszlávok kiállítását illeti, színvonalas termékeikkel, a szokásos áru- választékkal jöttek, ezek a termékek a határ menti cserében már jól bevezetettek. Véleményem szerint a jövőben bőví- teniük kellene a kiállított termékeik választékát olyan új cikkekkel, amelyek új ajánlatot jelentenének.

HORN GYULA, az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója:

— Az Univerzum és a Hunga- rocoop a vásár idején több üzletet ik kötött a jugoszlávokkal. Ezek szerint sikerről beszélhetünk?

— Nekünk a Pécsi Ipari Vásár ragyogó alkalom, hogy találkozzunk üzletfeleinkkel. A jövőben méginkább megragadjuk az alkalmat, annál is inkább, mivel a jövő évtől kezdődően önálló export—import jogot nyertünk. Mi elsősorban a kisebb, 30—50 ezer dolláros üzletekre megyünk, ami eddig valahogyan nem fért be a nagy üzleteket lebonyolító külkereskedelmi vállalatok tevékenységébe.

HANS DIETMAR GRAF, a

Sopiana Gépgyár standján ön- -álló kiállítással jelentkező bécsi Festő cég képviselője:

— Tipikus regionális jellegű vásár, rendkívül nagy közönségérdeklődéstől övezve. Annak ellenére, hogy a kiállítás jóval kisebb területen mutatott be gépipari termékeket, mint mondjuk a Budapesti Nemzetközi Vásár, számomra érdekes volt, jó, mi több, családias hangulat uralkodott, otthonosan éreztem itt magam.

— Hangulat ... Mi köze ennek az üzlethez?

— Minden üzlet mögött emberek állnak, e kapcsolatokhoz is hozzátartozik, hogy a benne szereplők jó, baráti viszonyba kerüljenek egymással. Erre is jó volt a vásár. Két év múlva is szeretnénk eljönni. *

CZENTE GYULA, Pécs város tanácselnöke:

— Hol lesz a helyszíne a 10. Pécsi Ipari Vásárnak?

— Eltökélt szándékunk, hogy messzemenően támogatjuk a Pécsi Ipari Vásárok új helyszínen való, színvonalas megrendezését. Két éven belül rendelkezésre bocsátjuk a Nevelési Központot és annak környékét a következő vásár és az országos bőrfeldolgozó-ipari szakvásár együttes megrendezésére. A végleges megoldást egy teljesen új kiállítói komplexum létrehozása jelentené, aminek színhelyéül a mostani havi vásárok területét már korábban kiszemeltük. Ennek bővítésében és a kiállítási épületek létrehozásában segítünk, hiszen ezek a létesítmények a vásárok idején túl a várost szolgálhatnák. Szeretnénk továbbá, ha tovább erősödne a vásár bőr. és bőrfeldolgozó-ipari bemutató-jellege.

Miklósvári Zoltán

Vállalkozni, megújulni - de hogyan?

Műszaki fejlesztés: a termelés szűk keresztmetszete

„A legfejlettebb és legtőkeerősebb országokban is kivételes, és csak a leggyorsabban fejlődő, tömegtermelő iparágakban követett út a termék új változatának gyártása új termelőkapacitás segítségével — írja Mocsáry József, az Agro Industria Innovációs Vállalat igazgatója a Valóság ez év február? számában. — Üzemeinkre mégsem a folyamatos gyártmány- és gyártásfejlesztés, hanem a stagnálás és aztán koncentrált nagyberuházással, általános rekonstrukcióval történő fejlesztés a jellemző, központi támogatás igénybevételével.” A tanulmány cime: Gazdasági környezet — vállalati magatartás - hatékonyság. Központi gondolata, kérdésfeltevése: hogyan tudják vállalataink termelési, piaci politikájuk legközvetlenebb erőforrását: a műszaki fejlesztést megvalósitani.

A konkrét pénzügyi és vállalati tapasztalatokról a Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei igazgatóságán és a Szigetvári Cipőgyárnál tájékozódtunk.

o

— A pénzintézetnek nem feladata a hitelt kérő gazdasági egységek műszaki fejlesztésének minden részletéről tudni, ám arra mindig kérünk és kapunk a műszaki fejlesztésre vonatkozó garanciákat is, hogyan és mikorra térülnek meg az új beruházások, fejlesztések — mondja Vancsik Miklós köz- gazdasági osztályvezető. — Két eset van: vagy vannak a vállalatoknak a fejlesztéshez saját eszközei, vagy nincsenek, és akkor a banktól kérnek hitelt Ami az előbbieket illeti, ezek fokozódó beszűkülését jelzi az amortizációból, illetve a nyereségből képzett fejlesztési alap bizonyos növekvő részének elvonása, a beruházások után járó illeték. További „csapolás" is várható: ha ugyanis a forgóalapok, készletek növekedése nem arányos a termelésbővüléssel, ezek egy vészét is el fogják vonni. Ami a külső forrásokat illeti, a támogatások minimálisak és visszaszorulnak a bankkölcsönök is: ma már csak a nyugati piacokon is jól értékesíthető export bővítésére, az energiafelhasználás korszerű, sítésére és a másodlagos anyag- illetve hulladékfelhasz. nálásra kapható hitel. Ezekre is korlátozott a lehetőség, mert például az idej keret zömét a korábban megkezdettekre kell fordítani.

A megyében lanyhult a pénz- forgalom: a korábban fejlesztők, beruházók új kezdeményezésekre nem vállalkoznak, de mások sem kopogtatnak hitelért.

A bank a „vállalati kötvény" új formájával, meg azzal is igyekszik az új vállalkozásokhoz „pénzt teremteni", hogy saját eszközeit adja „banki vállalatok" munkájához, s ennek hasznából maga Is részesül. Célunk a gazdagabb, de fejlesztésre, termelésbővítésre nem vállalkozó cégeknél „elfekvő" pénzeszközök megmozgatásával is a pénzforgalom élénkítése. Általános tapasztalatunk: moz. gás, dinamika a műszaki fejlesztésben csak ott van, ahol a piac mintegy kikényszeríti a folyamatos fejlesztést megújú- lást.

©

Mocsáry József:

........nem egysz

erűen a fejlesztési alap hiányáról van szó. A vállalatoknak ugyanis van fejlesztési alapjuk az amortizációból és a meglévő termelés nyereségéből. Ennek valóban a fejlesztésre fordítását azonban az indokolná, ha ez újabb nyereséget hozna, és így elősegítené az elhalasztott szinten tartás és egyéb vállalati célok kielégítését. A fejlesztés azonban a nyereségben nem térül meg, s így .... úgy tűnik, hogy a vezetés elpazarolta a fejlesztési alapot. (...)

Az állami irányítás figyelme az általa átfogható nagy fejlesztésekre irányul és ez újabb ok a vállalat üzemelő berendezései, termékei folyamatos fejlesztésének háttérbe szorulásé, ra.”

o

A szakíró és a banki közgazdász által vázolt általános képhez viszonyítva a Szigetvári Cipőgyár sajátos példa, vagy — még inkább — ellenpélda. Épület-fejlesztéseiket (amelyek túlzott aránya már önmagában is visszafogja a folyamatos műszaki fejlesztést) 6—8 éve megvalósították, de akkoriban gépekre, új berendezésekre modern gyártási eljárásokra még nem költhettek — erre ugyanis csak mostanában, a legutóbbi években kerülhetett sor. A továbbiakat Kovács István műsza. ki igazgatóhelyettes ekként részletezi:

— Iparunk sajátosságából következik, hogy még akkor se tudnánk gyártási technológiánkat egyszerre, mindenestől korszerűvé tenni ha minden adottság meglenne hozzá. Minden egyes pár cipő számos apróbb- nagyobb részműveletből áll ősz. sze, így — erényt faragva a szükségből — arra törekedtünk, hogy az alapvető folyamatokat, eljárásokat gépesítsük — hol az egyiket, hol a másikat minél többet, folyamatosan. Intenzív fejlesztésre tehát csak részben vagy inkább részletekben törekszünk: bevezettük a fröccsöntött talpbélésgyártást, dolgozunk mini-számítógéppel vezérelt automata tűzőgéppel, de akad még nálunk kézi szabás, serfolás, sőt a görbe suszterkalapács sem ment ki a divatból. A műszaki fejlesztésre persze hitelt is vettünk fel, ezt szolgálja saját, évente 5 milliós alapunk is, továbbá 5—6 kollégánk — köztük a modellezők — jó munkája s még másoké is esetenként, összes műveleteink 60 százalékát gépesítettük; legközelebbi nagy feladatunk a termelésszervezés átfogó programozása. Egyetértek Vancsik Miklóssal: a műszaki fejlesztésben is leginkább a piac a meghatározó, ez a legfőbb kényszeritő erő. A mi esetünkben ez amerikai piacot jelent, amelynek igényeihez töb. bé-kevésbé jól alkalmazkodtunk . . .

o

Annyira, hogy immár évről évre többmilliós dollárbevételt érnek el . . . Kivételes példájuk azonban aligha változtat azon, hogy a folyamatos, vállalati saját erőből történő műszaki fejlesztés ma még gazdasági életünknek leggyengébb pontja.

Mocsáry József: „A szabályozás (az 1983-as — V. J.) változatlanul a vállalatok eddigi gazdálkodására, termelésére épít, és igazán nem kényszerűi a vállalatokat új hatékonysági pályára. Nem teszi lehetővé, hogy a vállalat termelésének megújúlását, gyártás- és gyártmányfejlesztését az eredményes fejlődés nyereségéből finanszírozza, és a stagnálás gazdasági körülményei sem szorítják ezután sem a vállalatot vállalkozásra, megújulásra.”

Varga János