Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-24 / 203. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárn Olasz égbolt alatt (4.) A Város Kalauzom nem az útikönyv, hanem egy tizennyolcadik századi magyar útleírás, Sándor István könyve, aztán Füsi József nagyon szép Itália-könyve, a Tengeri szél és Borsos Miklós önéletrajza, a Visszanéztem télutómból. Az ő emlékeikre fényképezem az én élményeimet. Firenze egy boltajtóra szerelt, különleges formájú csengő városa . . . Firenze egy szemüveges, barátságos arcú, ismeretlen régiségkereskedő városa. Casa Buonarotti Firenzében, a Santa Croce bazilika közelében, a Via Chi- bellina 70. szám alatt egy emeletes sarokház áll. Az útikalauzok nemigen beszélnek róla, a turisták többnyire elkerülik anélkül, hogy pillantást vetnének rá. A kapu mellett szerény réztábla: Casa Buonarotti. Bent a szobákban emlékmúzeum. Michelangelo ifjúkori művei, rajzai, továbbá vázlatok később megvalósult műveihez és tervei, amelyek sohase készültek el, szobrászati szerszámok, makettek. Itt őrzik halotti maszkja után készített hires bronzportréját, Daniele da Volterra 1565 körül készült alkotását. A házat Michelangelo 1508. március 9-én vásárolta meg egyik unokaöccsének. Az örökösök alakították palotává. Az épület ícjy került kapcsolatba a Buonarotti család történetével. Falai között a múlt század közepén rendezték be a kiállítást. A múzeum igazgatója hosz- szú ideig, egészen közelmúltban bekövetkezett haláláig Charles de Tolnay, Tolnay KáMiért szeret meg az idegen egy ismeretlen várost az első pillanatban? Apróságokért. .. Amikor egy hétig Firenzében laktunk, mindennap egy régiségbolt előtt vitt el az utam. A főtéren, a híres dóm árnyékában, egy reneszánsz palota földszintjén nyílt a kis üzlet. Ajtaja tárva volt, a pult mögött tett-vett a tulajdonos. A kitámasztott fa ajtótáblákra csalogató holmikat rakott ki reggelente. Itt láttam meg a szokatlan formájú csengőt. Olyan volt, mint egy kicsiny kútkerék. A küllők helyén apró rézharangok függtek. Ha valaki megforgatta a kerék kiálló karját, a különböző hangmagasságú csengők táncoló hangjátékba kezdtek. Akárhányszor elmentem a régiségbolt ajtaja előtt, a csengő kerekét mindig megforgattam. A boltos fölnézett, szemüvegét az orra hegyére tolta, és mosolygott. Tudom, amikor Goethe Itáliában járt, nem hatotta meg a város különösképpen. Rómába, az antik emlékek látására sietett, ahol majd így kiált föl: „Nun bin ich endlich geboren!" Valahára megszülettem!... Firenzében alig állt meg. Firenze nekem a Város, mindörökre. Firenze. Fametszet Schedel Világkrónikájából. 1943. roly, a magyar származású művészettörténész professzor, a világszerte ismert és becsült Mi- chelangelo-kutató volt. Primavera Firenze egy egész vilóg, ahol a folyamat a rejtélyes etruszk művészettől Papiniig és Fülep Lajosig ível. Firenze örök műhely, ahol majdnem mindenki a mesterséget kezdi, és ahol a tanítvány igazi mesterré érik. Firenze Leonardo és Michelangelo, Giotto és Dante, Donatello és a Mediciek, Boccaccio és Machiavelli, Fülep Lajos és Borsos Miklós városa. Firenze örök kezdet, ahonnan a négy égtáj felé vezetnek az utak . . . Firenze a különféle stílusok harmonikus együttélésének a városa: barbár pénzek és gótikus ötvösmunkák, reneszánsz szobrok és modern gondolatok városa . . . Firenze századokon át az itt élőknek és: az ide utazóknak az urbs élményét adja .. . A reprodukpió körülbelül úgy viszonylik az eredeti művészeti alkotáshoz, mint a zacharin a cukorhoz vagy a mézhez. Az íze megvan, édes, de hiányzik belőle a valódi érték, a vitamin. A művészeti könyvekben látható legtökéletesebb, megszólalásig hű másolat is torzít, ha mással nem, a mérettel bizonyé ra. Kevés helyen éreztem ennek igazát annyira, mint az Uffizi- ben. Botticelli festménye, a Primavera előtt állok. Az első meglepetés: ez a kép él. Hányszor láttam már reprodukcióját képeslapon, művészeti könyvekben? Megcsodálhattam akkor is a képkompozició- ját, szerkezetét, ha jó volt a nyomás, a színeit is. De ez a hatás most más. Botticelli egyik csodája: megmozgatja a látványt. A festmény mindig keretbe illesztett, falra helyezett, rögzített, statikus tárgy. De ez a kép él, mozog, ezek a légiesen könnyű alakok valóban táncolnak, lejtésük olyan könnyed, hogy félni kell: lepkeként elszállnak a vászonról. Egy tál gyümölcsöt, egy havas tájat „csak” le kell festeni: ott a „téma" is áll, mozdulatlan. De hogyan lehet megörökíteni egy léckeretre feszített, mozdulatlan vásznon a táncot, az alakok forgását, a test mozgását, a ruha lebegését? Botticelli meg tudta tenni. Megbűvölve állok már percek óta a kép előtt. Nem írom le a festményt, csak a hatását. Ha van gyönyörűség, amit műalkotás kiválthat, most azt érzem. Az idegeimbe, a zsigere- imbe, a vérembe hatol a látvány. Megborzong a bőröm. A gerincoszlopomon érzem a képet. Valósággal érzéki öröm jár át. Az első évszak, a tavasz, a kezdet, a születés öröme. A bűn előtti létre, a paradicsomi állapotra döbbent a kép. Fölkavar, megrendít, megtisztít, mássá tesz. Ha van esztétikai öröm, amely éppúgy megköny- nyeztet, mint a fájdalom, akkor a PrimaverávaI való találkozás ezt adja meg. Ügy érzem, most azonnal el kellene indulni valahová, ahol már régóta várnak rám. Ahol csak rám várnak. Ajándék Firenze az ajándékozás városa. Aki máshová indul innét, az ajándékot szeretne vinni annak, akit szeret; az utas meg okarja osztani örömét azzal, aki nem lehet itt vele. Firenze az a város, ahol az idegenből érkezőt a legváratlanabb helyzetek érik; az idegen a várostól a legmeglepőbb ajándékokat kapja. A Ponte Vecchi nemcsak híd, hanem kereskedelmi „negyed" is. üzletsor. A járdán, a földre terített vászonlapokon néger álarcok, keleti rézedények, finn vadászkések, bőrből font övék: a fél világ bazáráruja. A híd két oldalán a firenzei aranyművesek és ékszerészek boltjai. Ha leszáll az est, kemény fatáblák, vaspántok, lakatok és fekete köpenyben cirkáló éjjeliőrök védik a kirakatokat. Nappal az üveg mögött a gyűrűk, fülbevalók, karperecek és nyakékek fényétől sárgán lángolnak a boltok. Az úton összenélkülözött líráinkból csak egy vékony aranyláncra tellett. A garancialevelet — pecséttel és névaláírással - a tárcámba csúsztattam. A láncot majd otthon maradt kislányunk nyakára kapcsoljuk. És az ajándék, amit Firenze adott? Még otthon, indulás előtt, T. László barátommal — aki kitűnően beszél olaszul, és mór sokszor megjárta Itáliát — tanácskoztuk meg az utazás „gyakorlati tudnivalóit". Szívesen megosztotta tapasztalatait, szólláscímeket adott, és szó volt arról, hogy talán ezen a nyáron is eljut Olaszországba. Az egyik meleg firenzei nap délutánján a penzióban az ágyon heverésztem. Kopognak, majd nyílik az ajtó, és ott áll előttem T. László olyan természetesen és hétköznapion, mintha otthoni lakásunkban látnám. — Most érkeztem Magyarországról — mondja, és leteszi kezéből a bőröndöt. — Az állomásról egyenesen ide jöttem. Azt hiszem, én adtam ezt a címet. Gondoltam, talán itt talállak benneteket. Már útban voltunk hazafelé, ő akkor érkezett Olaszországba. De a kirándulásokra Firenzéből még eljött velünk. Tüskés Tibor Tengerhajózásunk múltja (2.) A gőzhajózás kialakulásának az 1867. évi kiegyezés adta meg az első lökést. A magyar kereskedelmi tengerészet fejlődését, fellendülését jól mutatja, hogy míg 1871-ben csak egyetlen gőzhajóból és 565 vitorlásból állt a hajópark, addig a gőzhajók száma 1881- ben hatra, 1891-ben már 4Ű7 re emelkedett, 13126 tonna tartalommal, a vitorlások száma pedig 445-re csökkent. E hajók különböző vállalatok tulajdonában voltak. Közülük a legnagyobb az 1882-ben hét hajóval alakult Adria Magyar Hajózási RT volt. Tíz év múlva már 25 hajóval, összesen évi 1242 járatot tartott fenn Fiume és a világ különböző pontjai között. A legtöbb járatot Nagy. Britanniába, Franciaországba, a Földközi-tenger partvidékére indították: de évente hatszor Brazíliába is elhajóztak az 1890-től magyar királyi címet viselő Adric-társaság hajói. Hajóállománya 1913-ban 34 egységből állt 75 442 tonnatartalommal. A kiegyezés után további hajótársaságok alakultak, amelyek közül a Magyar- Horvát Tengeri Gőzhajózási RT- nek volt 1913-ban a legtöbb, 46 hajója. Nagyrészt partmenti járatokat üzemeltetett. Az 1893-ban alapított Orient Tengerhajózási Társaság viszont hat nagy hajójával a Kelettel tartott kapcsolatot. Végeredményben tíz magyar tengerhajózási vállalat 123 gőzhajója 235 258 tonna hajótérrel képviselte a magyar színeket a világtengereken Tál4-ben. Az első világháború után a győztesek azzal az indoklással, hogy a polgári hajók hadiszolgálatot teljesítettek, hadizsókmánynak nyilvánították őket. A magyar tengerhajózás vesztesége 100 százalékos volt. De maradtak tengerészek, exportra váró magyar termények és termékek. S annak tudatában, hogy csak saját hajókkal végzett; s ily módon olcsóbb tengeri szállítással tanácsos áruikat szállítani, megszületett a Duna-tengerhajózás, mint az adriai tengerhajózás folytatása. A volt Atlantica Tengerhajózási Vállalat éledt fel először 1920-tól, amerikai tőkével, hét hajóval Oceana néven, öt esztendőn át működött. A következő társaságot a Magyar Hitelbank finanszírozta, s egyetlen hajóval indult (Honvéd), de a nagy gazdasági válság idején megszűnt. Alakult még néhány kisebb vállalat is, néhány hajóval, de a szakemberek látták, hogy nem ez az igazán járható út. A kényszerű helyzet diktálta speciális megoldást talált Bornemissza Félix: a Duna-tengerhajózást. Olyan hajókkal végezték az áruszállítást, amelyek a Dunán és a tengeren egyaránt megállják a helyüket. E célból megépítették a Csepeli Vámmentes Kikötőt, amely 1937-től a Magyar Nemzeti és Szabadkikötő nevet vette fel és tengeri hajók fogadására is alkalmas volt. Ezután próbautat tettek Bornemissza Félix, majd Kádár Ferenc parancsnoksága alatt 1933-ban Rotterdamból Budapestre és vissza az Apollinaris III. nevű parti motorhajóval, s az így szerzett tapasztalatok alapján építették 1934-ben Újpesten a Budapest—Duna- tengerjárót, amely 1934. október 6-án futott ki Budapestről első levantei útjára. Ugyanekkor létrehozták az önálló Du- na-tengerhajózási Vállalatot (Detert vagy DTRT), amely 1941-ig még a következő hajókat építette: Szeged, Tisza, Kassa, Ungvár, Kolozsvár. A második világháború e Duna-tengerjáró hajókat sem kímélte. Kettő elsüllyedt (Duna, Ungvár), egy súlyosan megsérült (Kolozsvár), a Tiszát pedig a britek elkobozták. A Neptun Tengerhajózási Vállalat hajói közül a Nyugatot egy holland romboló kobozta el, a Keletet pedig egy német tengeralattjáró torpedója küldte a tenger mélyére. A felszabadulás után viszonylag rövid idő alatt talpra állt a magyar Duna-tenger. hajózás. Az 1948-ban nyugatról hazakerült hajókkal meginduló forgalomban 1950-ben négy, 1970-ben már 18 egység vett részt, melyek között két olyan nagy hordképességű óceáni hajó is volt, amely a Dunára nem tudott feljárni. A magyar külkereskedelem egyre növekvő igénnyel fordult a tengeri hajózás felé, s ezért a Magyar Hajózási RT. (MAHART) fokozott figyelmet szentelt a tengeri (óceáni vagy mélytengeri) hajózás fejlesztésére. (A DETERT 1955-ben be- feolvadt az akkor újjáalakuló MAHART-ba, annak üzemigaz. gatósága lett, s ezzel a magyar folyami és tengeri hajózás egy vállalatban összpontosult.) A magyar kereskedelmi tengerhajózás ismét virágzik, Budapest hét tenger és három óceán kikötője. Tengerjáró hajóink száma 21, amelyek közül négy a Dunára is alkalmas. Csonkaréti Károly Az 1967-ben vízre bocsátott Somogy tengerjáró Pécsiek, baranyaiak a rádióban, tévében... Pécsi, baranyai énekművészeket több alkalommal is hallhatunk ct rádió jövő heti műsorában: Marczis Demetert 25-én 23.30-kor a Kossuth, 29-én 12.40- kor a Petőfi rádióban, Tihanyi Józselet 28-án 20.44-kor a Kossuth rádióban, a mohácsi Kersics Ankát pedig 29-én 12.40- kor a Petőfi adón. 27-én, szerdán 15.36-kor a Kossuth rádió Kóruspódium című műsorában a pécsi 12. Volán Bartók Béla férfikarát Lak- ner Tamás, a komlói Pedagógus Kamarakórust Szabó Szabolcs vezényli. 31-én, vasárnap a televízió 2. programjában 21.35-kor kezdődik „A város oldalában” című, egyórás portréfilm, mely a József Attila-díjas Csorba Győző költői világát mutatja be. Sorokban A XV. nemzetközi zenei tábor nyilvános hangversenyei sorában a jövő héten kerülnek sorra a záróhangversenyek: 25- én, hétfőn 20 órakor lesz a mesterkurzusok zárókoncertje a Tanárképzőn. 26-án, kedden 20 órakor a kamarazenei záróhangverseny a Mozgalmi Házban és 27-én, szerdán 20 órakor kezdődik a nagyzenekari zárókoncert az Orvostudományi Egyetem aulájában. 29-én, pénteken 20 árakor a P. Box együttes koncertezik az Ifjúsági Farkban. Térzene a svédországi Boras főterén Nem mindennapi f Ércbányási Skandináv Gálaest a skieni Ibsen-teremben Dánia, Svédország, Norvégia ... 1 alkalommal elkísértem már a Met Ércbányászati Vállalat koncert-fúvósz karát külföldi turnéira, azonban ilyen voli országokba vezető, fórcdságos, ug akkor rendkívüli sikert jelentő útról nem számolhattam be. A feladat mindennapi: zenekarunk hazánkat ké selte a Fúvószenekarok I. Világtalálk ján, amelyet július 10—17. között a ne giai Skienben rendezett a Szimfonikus nekarok és Együttesek Világszövetségi WASBE. Alkalmam volt beszélgetni e kével, Trevor J. Forddal, aki egyben nyitókoncerten fellépő Norvég Nemzet júsági Fúvószenekar karmestere, és aki mondotta, e világtalálkozó célja annak zonyítása, hogy a fúvószene éppoly é kés és fontos, mint a többi zenei fór azt szeretné, ha e tanácskozásokon v ménycsere alakulna ki zeneszerzőkről, vekről, karmesterekről, kiadókról, és világ különböző országaiból meghí legjobb zenekarok mutatnák be műs< kát. E világtalálkozóra meghívást kapni ni csak nagy megtiszteltetést, hanem, amint azt Apáthy Árpád karnagy met gyezte, — hatalmas felelősséget is jel tett. Ezért készült a zenekar heteken-hó pokon át tartó megfeszített próbákkal, tán elérkezett az indulás napja: az hét alatt utaztunk repülőgéppel, komp jóval, autóbuszokkal. Bepillanthatl Koppenhága érdekes, elientmondáso sem mentes életébe, láttuk Hans Christ Andersen szobrát, laktunk a Koppenhc alapítójáról, Absalon püspökről elneve; szállodában és aludtunk iskolák, spi csarnokok padlóján elhelyezett matra kon, elsuhantunk a shakespeare-i enr keket idéző Helsingör vára mellett, északon szokatlan kánikulában fürödti a Balti-tengerben, megcsodáltuk Nor gia déli partvidékének zegzúgos völgy vadregányes tengeröbleit, koncertezti Laholm perkjában, Boras főterén, a gö borgi Liseberg szabadtéri színpadán, j tunk az Ibsen-múzeumban. a dráma
