Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-01 / 180. szám
1983. július 1., péntek Dunántúlt napló 3 Könnyítés a gyerekes családok terhein Aki a KSH egyik kiadványának, a Statisztikai Havi Közleményeknek a legfrissebb számába belelapoz, jószerivel naprakész ismereteket szerezhet Magyarország teljes demográfiai helyzeté, ről. A számok mögé pillantó olvasónak sokatmondó és igen elgondolkoztató az alábbi adatok együttese. tént — a lakosság fogyása 10 533. Távol álljon a szándék, mintha valamiféle nemzetsiratást szándékoznánk végezni. A fejlettebb gazdasággal rendelkező európai országok nagy részében évek óta regisztrálható folyamat a népességszám lassú csökkenése, és minden statisztikai számvetés arra mutat, hogy — fejlődésünk és demográfiai helyzetünk egyenlőtlenségei folytán — magunk is ebbe a kategóriába jutottunk. Többféle — konkrét adatokon, illetve előre látható társadalmiegyéni szándékok elemzésén alapuló előrejelzés szerint az ezredfordulóig akár a kétszázezres számot is meghaladhatja ez a fogyatkozás. A demográfiai hullámhegy a továbbiakban, feltehetően, ismét bizonyos mértékű születésszám emelkedést eredményez majd, a népességszám stagnálása azonban feltétlenül hosszabb folyamatnak ígérkezik. Ezek a folyamatok részben befolyásolhatók, kedvezőbb irányba terelhetők, bármennyire is világjelenségről van szó. A befolyásolás eszközei — nem szólva most a tudati elemekről — tekintélyes részben feltétlenül anyagi természetűek. Égető családpolitikai gondjaink oldásáról, enyhítésükről a napokban az országgyűlésen is szó esett. Lázár Györgynek, a parlament nyári ülésszakán elmondott beszédéből elevenítek fel elöljáróban néhány mondatot. „A társadalmi juttatások reálértéke az utóbbi két évben is a nemzeti jövedelemnél nagyobb mértékben, összesen 6 százalékkal emelkedett. Azonban így is csak szerény előrelépésre volt mód. Most. . . július 1-i hatállyal 490 forintról 600 forintra növeljük a kétgyermekes családok gyermekenkénti családi pótlékát. Az egygyermekes családok a jelenlegi 130 forintos jövedelemkiegészítés helyett pedig havi 300 forintos családi pótlékot kapnak a gyermekek 6 éves koráig". Feltétlenül segítség — és nem is lebecsülendő nagyságú — a megemelt családi pótlék a családokban. Több mint 70 éves ez a sajátos segítési, pénzügyi forma, amelynek jogosultsági kcrét 1946-tól lehet erőteljesen társadalmi méretűnek tekinteni (ekkor vált jogosulttá családi pótlékra , a kötelező társadalombiztosítás hatálya alá tartozó összes dolgozó, s a korhatár a gyermek 16. életévére emelkedett). 1966-ban már a kétgyermékes tsz-családok is kaphatták, 1968-tól a gyermeket egyedül nevelő apák jogán is jár, 1972 januárjától pedig — s ez a szám jelenleg is egyre nő — az olyan, egy gyermeket nevelő családok is részesévé váltak ennek a családsegítő juttatásnak, amelyekben az idősebb gyermek már betöltötte a korhatárt. 1981-ben 2,1 millió gyermek után fizettek hazánkban családi pótlékot! A jogszabály is családokra kedvezően módosult. Ma már a kisiparosok és kiskereskedők gyermekei is részesednek e támogatásban, amely gyakorlatilag teljesen kitér, jedt és azt a 16—19 éves fiatalt is megilleti, aki alsó, vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul. Az államkasszából már az 1981-es adatok szerint is több mint 14 milliárd jutott családi pótlék formájában a gyermekes családokhoz. Ez az összeg, a mostani emelést figyelembe véve, meg fogja közelíteni a 20 milliárd forintot. Egyértelmű, szép és nemes a cél: a gyermekvállalás ösztönzése biztatás és garancia arra, hogy az állam, a társadalom keresi a módot a segítésre és anyagi eszközeink arányában megpróbál könnyíteni a gyermeknevelés családi terhein. Várkonyi Margit Hazánkban 1980-ban a népesség száma 10 millió 713 ezer; a házasságkötések száma 80 331, az élveszületéseké — az 1979. évi 160 364-es magas szám után — még mindig a 148 ezret meghaladó. A természetes szaporodás azonban — ismét csők összevetve az 1979. év több mint 23 ezres lé- lekszám növekedésével — mái csak mintegy háromezer. Eny- nyivel születtek tehát többen, mint ahányon meghaltak. A tavalyi adatok ugyanebben a régióban: összlakosság 10 millió 700 ezer; 75 557 házasság köttetett, 133 579 élveszületés törSzocialista brigádvezetök az országos tanácskozásról A megújulás első lépése A szocialista brigádmozgalom negyedszázados évfordulóján, május végén rendezték meg a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozását. Az országos konferenciát megelőzően, annak előkészítéseként megrendezték a vállalatoknál is a szocialista brigádvezetők tanácskozásait. Ezeken az értekezleteken Baranya megyében 67 000 brigádtag képviseletében 5000 brigádvezető vett részt. Az ötezer baranyai brigádvezető közül harminchármon vehettek részt az országos tanácskozáson. Közülük három brigádvezetővel beszélgettünk, miről számoltak be otthon a brigódtagoknak, mi ragadta meg őket leginkább az országos tanácskozáson. Mórás László, a Sopiana Gépgyár „József Attila” lakatos szocialista brigádjának vezetője.- Az országos tanácskozást követően természetesen elmeséltem a fiúknak az éTményei- met, de nemcsak nekik, hanem a vállalat többi brigádvezetőjének is. Mindenkinek csak azt mondhattam, hogy nagy dolog volt ez a tanácskozás. A legalapvetőbb benyomásom az volt, hogy hatalmas erőt képvisel ez a mozgalom, szüksége van rá a társadalomnak, sőt a szocialista brigádok nélkül nem az lenne, ami. A mostani tanácskozáson sokszor megfogalmazódott, milyen erőt is jelent, ha tíz-húsz ember összefog a munkában és a munkán kívül. Igen nagy súllyal szerepel a tanácskozáson - s ezt tartom a mi brigádunk számára követendő iránymutatásnak — a munka, a termelés és ezzel együtt a mozgalmi feladatok teljesítésének minősége. Érdekes és új jelenség volt, hogy több felszólaló is megkérdezte: hogyan fér össze a szocialista brigádmozgalom az egyre nagyobb számban alakuló gazdasági munkaközösségekkel. Felvetettek egy érdekes javaslatot, kíváncsian várom, hogy lesz-e belőle valami: adják meg a szocialista brogádoknak mint kollektíváknak azt a lehetőséget, hogy gazdasági munkaközösséget alakítsanak. Jilly Csaba, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat pécsi, Pollack Mihály utcai 10-es számú ABC-jének áruházvezetője képviselte az ABC dolgozóiból 12 évvel ezelőtt megalakult „Szigeti” szocialista brigádot, amelynek 11 évig volt vezetője. — Felszólalással is készültem erre a tanácskozásra, de végül is nem jutott rá idő. Ezt azért is nagyon sajnálom, mert a kereskedelem és a szolgáltatás szinte nem is került szóba a konferencián. A szakma egyetlen felszólalója egy pesti cukrász volt. Munkája jellege miatt aligha szólhatott a kereskedelem és vendéglátás legizgalmasabb oldaláról, a lakossággal, a vásárlókkal való közvetlen kapcsolatról. Attól a kis csalódástól eltekintve, hogy a tanácskozás meglehetősen iparcentrikus volt, nagy pozitívuma, hogy felrázta az egész mozgalmat és friss vérkeringést vitt bele egy olyan időszakban, amikor igen sokan már a brigádmozgalom megtorpanásának, visszaesésének jeleit vélték felfedezni. Jó volt, hogy a tanácskozáson nagyon kritikus hangvétel uralkodott, s több olyan javaslat is elhangzott, amit én magam is el akartam mondani: ne központosítsák a brigádmozgalmat, lazítsanak a megkötöttségeken a jutalmazásoknál, elismeréseknél, bízzák ennek megítélését a vállalatokra, valamint meg kellene találni azt a formát, amely lehetőséget ad a brigádok húzóerőinek számító tagok külön megbecsülésére. Barcsa Gyula, a Pécsi Kesztyűgyár II. számú gyáregysége „Che Guevara” szocialista brigádjának vezetője. — Véleményem szerint a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása nagyon sok pozitívummal járt. Mindenki nagyon komolyan vette, s nagyon tetszett, hogy a problémákat őszintén, kritikusan tárták fel és sok előrevivő javaslat is megfogalmazódott. Gyakran emlegették az utóbbi időben a mozgalom válságba jutását, s ez a tanácskozás arra nagyon jó volt, hogy nyilvánvalóvá váljon: milyen idejétmúlta formákat, szabályozókat kell megváltoztatni a megújulás érdekében. A javaslatok nyomán ígéret hangzott el, hogy felülvizsgálják az elismerések, ösztönző jutalmak rendszerét, ellentmondásait. Nagyon bízom benne, hogy a sokat kifogásolt formális, bürokratikus elemeket is sikerül hamarosan kiküszöbölni a mozgalomból, s a változtatások lényege és eredménye valóban az lesz, amit elhatároztunk: a brigádvállalásokban még jobban a termelésre koncentrálunk. Ezért meggyőződésem, hogy a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása a brigádmozgalom újabb fellendülésének kezdő lépése volt. Dunai Imre A hibák őszinte Jilly Csaba feltárása, előbbre vivő javaslatok Barcsa Gyula Az öregek napközijében Komlón Az idősek Helyzete - Komlón A törődés nem merülhet ki a szociális juttatásokban Az újságíró mindig bojban van* ha egy korosztály, pontosabban ha az öregeket érintő kérdésekről ír. Az időskorú lakosság a megfelelő kifejezés, hasonlóképpen fogalmazott oz az előterjesztés is, mely a komlói pártbizottság végrehajtó bizottságának az ülése elé került a közelmúltban. Másrészt: statisztikák bizonyítják, hogy a 60 éven felüli korosztály jövedelmimegélhetési viszonyaiban igen nagv a szóródás, s éppen ezért általánosítani nemigen lehet. Nappali házi gondozás Baranyában 82 660 nyugdíjas él: közülük is a nehéz körülmények között élő, olacsony nyugdíjjal rendelkezőkre kell a társadalom figyelmét irányítani. A komlói párt-vb tárgyilagosan megállapította: az egykor fiatolok városa is egyre nehezebb helyzetbe kerül az állami szociális gondoskodás terén, s bizony egyre több figyelmet kell szentelni a Jiázi gondozás, az öregek napközi otthonai és a szociális otthoni elhelyezés feltételeinek javítására. Megkezdődött az 1950-es évek „városépítő" nemzedékének kiöregedése. A vb-ülés vitáidban sokan kifejtették véleményüket. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják a városban, hogy igen jól" bevált forma a nappali házi gondozás, s népszerű a napi háromszori étkezést biztosító kenderföldi napközi otthon. Ez utóbbit illetően: a férőhelyek korlátozottak, az igény magasabb az elhelyezési lehetőségnél. Hasonlóképpen szűk o szociális otthon — mindössze 45 férőhelyes. Újszerű — és másutt is követésre ajánlható — az a szociális étkeztetési forma, mely rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert Komlón. Jelenleg 41 komlói részesül ebben az ellátási formában, az egyedülálló, nogyon alacsony jövedelmű, önmagukat nehezen ellátni tudó személyek közül. Az előterjesztés egy kimutatást közöl, melyet a Komlói Bányász Nyugdíjas Szakszervezet készített — 1530 nyugdíjasról. Ezek szerint 10 fő részesül 1700 forint körüli nyugdíjban, 1700— 2000 forint között kap nyugdíjat 217 fő, 2000 és 3000 között 428-an, 3000 és 4000 között 128-an, 5000 forint felett pedig 747-en állnak. Azok vannak nehéz helyzetben, akik a bányászokra vonatkozó új nyugdíj-intézkedés előtt fejezték be aktív kereső foglalkozásukat. Amikor az időskorúok helyzetének elemzésével foglalkoznak különböző fórumok, szinte minden esetben az időskorúak élet- körülményei, jövedelmi viszonyai kerülnek terítékre. Jó volt hallani a végrehajtó bizottság meqállaDÍtását, mely így hong- zik: az időskorúakkal való törődést nem szabad csak a szociális juttatásokkal ozonosítani. (Csak zárójelben jegyezzük meg: Komlón, a mostani tervidőszakban a gesztenyési általános iskola épületét szociális otthonná alokítják át.) Szükség van az időskorúak tapasztalatának, évek hosszú sora óta felhalmozott ismeretanyagának kamatoztatására is. Szükség van az idősek segítségére a közéleti-lakóterületi munkában, arra, hogy ki-ki érdeklődésének és képességének megfelelő elfoglaltságot találjon. Éppen ezért fordult Komlón a HNF városi bizottsága az üzemek- hez-vállalatokhoz, kérve őket: közöljék a nyuqdíjba vonuló dolgozók nevét, lakcímét, s ily módon a HNF területi szervei hamar rájuk akadnak, és tálcán kínálhatják a lehetőséget a közéletben való további részvételre. Rendezvények nyugdíjasoknak Szó esett még o pártfórumon a volt munkahely és a nyugdíjas kapcsolatának alakulásáról is. A városban e „mozgalomnak” tradíciói vannak. Nemcsak a gyakori meghívások — nyugdíjasnapok — fémjelzik e kapcsolatokat, s nemcsak az, hogy május 1-én a volt dolgozókat is meghívják a menetbe. Jó volt hallani, hogy például a Mecseki Szénbányák a jóléti és kulturális alapjuk felosztásakor a nyugdíjas alapszervezetek részére évente 220 000 forintot utalnak át a rászorult nyugdíjasok közötti segélyek kifizetésére. K. F.
