Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-16 / 195. szám

Fenyő a vártán A Tar-patak A Felkai-völgy, fenn a Sziléziai ház Vár a Tátra Honnan ered az ember hegyek utáni vágyódása? Titkokat keres? Vagy pusztán a magasságok vonzzák? Az alföldi vá­rosban mesterséges ,,hegyet" építenek, hordanak össze. A Balatoo déli partjáról mindenki észak felé tekint. Az áttel- lenben magasodó hegyek mozdulatlan életét lesi. És gondo­latban feljiág a tetőkre, végigbaramgolja a völgyeket. Ha pedig egyszer a valóságban is nekivág a hegyi utaknak, fel­fedezi, hogy minden fantázia szegényes a hegyek gazdag­sága, szépsége mellett. Nem manókat rejtegetnek a hegyek, hanem a természet maga formálta ezernyi látványosságát, különös neszeket és szinte hallhatóvá sűrűsödött csendet. Az ember mindezt magába szívja, érzi miként. visszhangzik benne a hegyek üzenete és táguló szemekkel indul újabb csodát látni, érezni, hallani. Észrevehető gyorsasággal jöttek divatba a magas hegy­ségek. Úgy, mint a tengerék. Az ember látni alkarja a még nem látottat, kóstolni a sós vizet, befogadni a végtelent. Sokan eljutnak az Alpokba, a profi alpinisták a Pamir csú­csait kóstolgathatják, de mindenki számára elérhető közelséa- ben a Magas-Tátra. A Magas-Tátra barátainak a száma évről évre nő. Nem pusztán sikk a Tátrába járni, hanem nagyon sokak számá­ra szenvedély. Miért? Valószínűleg azért, mert mivel a világ legkisebb terjedelmű magashegysége, egyúttal a leginkább ember-léptékű is. Az Alpok óriását minden szépségük elle­nére félelmetesek, lépten-nyomon a törpeségére figyelmez­tetik az embert. Hófödte csúcsaik borzongatóan méltósá- gosak. A Magas-Tátra nem rejtőzik előhegységek mögé. Pil­lanat alatt kitárulkozik, amint az utas beér a Szepesi me­dencébe. Szinte hívogat a Káván, a Gerlachi — meg a Lomnici csúcs gránittömbje. A rohanó világjárás korában sokan hajlamosaik, hogy csak az autós nagykörúton az üdülőhelyekkel ismerkedjenek meg. Nos így is gyönyörködhetnek a Csorba-tóban, siklóval fel­juthatnak a Tarajkára onnan kényelmes sétaúton eljuthat­nak a Tar-pataki vízeséshez. Érdemes azonban a turista­utakon is néhány órát gyalogolni. A több mint 300 kilométer hosszú turistaút-hálózaton még néhány csúcsot és nyerget Is elérhetnek a vállalkozó kedvűek. A Magisztrális útnak neve­zett felsőtátrai körúton sem ajánlatos azonban ,/féloipős" tú­róra indulni. A magashegyi utak gyakran vezetnek a szik­lavilágba, 1700 méter feletti magasságba, ahol már törpefe­nyők övezetét a havas; gyep váltja fel. De a legtöbb szépség éppen ott rejtőzik, ahová csak kisebb-nagyobb erőfeszítés árán juthat el az ember. A száznál több tengerszem javaré­sze a jégvájta völgyek felső teraszain helyezkedik el, a leg­magasabban a Kék-tó 2157 méteren, a Furkota-völgyi Fel- ső-Wallenberg tó 2154 méter magasságban található. Az ember persze a csúcsokra szeretne feljutni. A késmárki 'diákók már az 1600-as évek elején hódítottak meg csúcso­kat. A szintén késmárki Fábry Jakab és fiai 1760 és 1790 kö­zött mászták meg először a Lomnici csúcsot. A csúcsok meg­hódítása azóta is tart. De a mászótúrák már a magasfokú sportteljesítmények világába tartoznak. Csak az vállalkozzék ró, aki megfelelően felkészült az ilyen különleges teljesít­ményt igénylő feladatra. A Lomnici csúcs egyébként minden­ki számára elérhető a lanovkával. Ám, aki a nyári, kora őszi csúcsforgalomban nem akar órákat sorbanállással tölteni, vágjon neki a Magas-Tátra luristaútjainak. Ezernyi csoda és szépség várja. Kurucz Pál A Popródi-tó Tessék választani! Útjelző a Pátria Szálló mögött Kilátás a Tarajkáról Reggeli köd 0 Csorba-tó felett. Háttérben a Hotel Pátria. A Tótra áldozatainak emlékét őrzó Szimbolikus temető

Next

/
Oldalképek
Tartalom