Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-02 / 181. szám

Alkotó kapcsolat minden városlakóval Az ügy szolgálatában Beszélgetés Szentirányi Józseffel, a Pécs városi Pártbizottság első titkárával a Központi Bizottság „félidős" határozatairól A Társadalmi Szemle a Központi Bizottság áp­rilisi ülése után azzal a kéréssel fordult a vezető pártmunkásokhoz, mondják el véleményüket a két kong­resszus közötti, úgynevezett „félidős” ülésszak és hatá­rozatainak jelentőségéről, fogadtatásáról és a határo- zatbóli következő — saját területükön megoldandó — feladatokról, illetve a hatá­rozat végrehajtásával kap­csolatos elképzeléseikről, tér. veikről. Az alábbiakban Szentirányi József, a Pécs városi Pártbizottság első tit­kárával! folytatott beszélge­tést közöljük. Á megújulás mellett — A Központi Bizottság ápri­lis 12—73-/ számvetése nem vágyálmokat fogalmazott meg, hanem azt, ami van, és ami te­endő ebből lakad. Milyen vissz­hangot váltott ki az emberek­ből, hogy a párt vezető testü­leté megerősítette a 12. kong­resszuson elhatározott irányvo. nalat? — A határozat egyértelműen leszögezi: a kongresszuson és a VI. ötéves tervben kitűzött cé­lok jobb munkával teljesíthe­tők, az elért életszínvonal meg­őrzése, az életkörülmények ja­vítása lehetséges. A párt ezúttal is állást foglalt néhány fontos kérdésben. A legfontosabb talán a társada­lomirányítás továbbfejlesztése, az alkotó megújulás melletti egyértelmű kiállás, amely egy­szerre jelent elhatárolódást mind a „reform reformja” hang­zatos jelszavától, mind azok felfogásától, akik nem látják, hogy a fejlődés szükségszerűen írja elő a pártirányítás mód­szerének a fejlesztését, s még a nehezebb helyzetben sem léphetünk vissza a vállalati és helyi önállóság csökkentése, a recentralizálás irányában. A határozat közérhetősége, egyértelműsége és az a tény, hogy teljes egészében nyilvá­nosságra hozták, jó visszhangot váltott ki. Pártunk a politiká­ban tiszta fogalmakkal dolgo­zik, és ezt a közvélemény mél­tányolja. Igen jó, ha egy párt­dokumentum az eredmények minősítésében szerénységre, következetességre int, de önbi­zalmat is ad, amikor kimondja, hogy nagyobb összefogással, jobb munkával, a szocialista nemzeti egység erősítésével a hibák, a nehézségek leküzdhe­tők. Csak tisztességes munkával! — A határozat egyértelmű választ adott a gazdaságunk szocialista fejlődésével össze­függő problémákra. Ezekkel kapcsolatban számíthatnak to­vábbi kérdésekre? — Igen. A kisvállalkozásokat például általában elfogadják, de az ott szerezhető jövedel­mekről továbbra is várható vi­ta. Sokan újra fölvetik: miért nem tudtuk a már létező kere­tek között megkeresni és meg­találni azokat a megoldásokat, amiket most a kisvállalkozások töltenek be. Aztán a lakásvásárlás, a la­kásokhoz jutás kérdésében is újra válaszolnunk kell. Mivel állami erőből nem tudunk any- nyi lakást építeni, ahány jogos igény van, támogatjuk a ma­gánerőt és számítunk arra, hogy akik anyagilag megtehe­tik, ezt a megoldást választják. Magyaráznunk kell a munka- fegyelem javításának egyéni és közösségi összefüggéseit. Csak a lógósnak jó, ha ugyanúgy megkapja a pénzét, mint az, aki becsületesen dolgozik, de a közösség, a társadalom szem­pontjából semmiképpen sern jó. Társadalmunkban megfogalma­zott cél, hogy csak tisztességes munkával lehessen érvényesül­ni. De nálunk ma még nem mindig az él jobban, aki be­csületesen dolgozik. Néhány nemkívánatos jelen­ség ellen, amelyekkel a hatá­rozat is foglalkozik — fel kell mélyes felelősségének fontossá­gát hangsúlyozom. Egy vállala­tunk igazgatóját le kellett vál­tani, mert vezetési módszere — bár hozott eredményeket is — inkább taszította az embereket, mintsem vonzotta. Egy másik szabálytalanságok árán is biz­tosítani szerette volna az ered­ményességet. A határozottsá­got összekeverte a durvaság­gal, a tisztességes kereskedel­mi tárgyalást és üzletet az lépnünk. Elsőként a vezetői pél­damutatásnak, a vezetők sze- eszem-iszommal. Ezek a jelen­ségek ellenérzést váltanak ki, és az irányítástól a határozot­tabb fellépést követelik meg. Azt hiszem, több figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy az érdekeltséget sokan -— gyakran mi magunk is — egy­oldalúan csak anyagi érdekelt­ségként fogjuk fel és kezeljük. Nemrégiben például műszakiak százait kérdeztük meg helyze­tükről, megbecsülésükről. Arra a kérdésre, beszél-e nyelveket, a többségnek csak annyi vá­lasza volt: „anyagilag nem va­gyok érdekelt a nyelvtanulás­ban”. De idézhetném a pécsi ingatlankezelő dolgozóit is, akik — miközben jelentős kö­zösségi vagyonért felelősek — azt mondják: „nem érdekeltek” anyagilag a kint levő több millió forintos lakbértartozás behajtá­sában. — A határozat követelmény­ként állítja elénk, hogy minden­ki tegyen eleget kötelezettsé­geinek. Mit tehetnek a párt- szervezetek a fegyelem, a köteles­ségtudat, a személyes felelős­ség javításáért? — Nem szabad elfogadni azt a nézetet," hog'y az emberek eleve fegyelmezetlenek. A kör­nyezet, a körülmények és az em­berek saját igényszintje önma­gukkal szemben mind a mai napig kevéssé figyelembe vett tényezői a munkahelyi, a társa­dalmi, az állampolgári fegye­lemnek. Ha a dolgozók nem érzékelik maguk körül a ren­det, a szervezettséget, ha nincs pontos követelményrendszer, ve­zetői igényesség, mindenkivel szemben érvényes erkölcsi nor­ma, és ha ezek következtében anyagilag sem találják meg a számításukat, mindezek együtt a fegyelem lazulásához vezet­nek. Ráolvasással nem megyünk előbbre. Hathatósabb módsze­rekkel kell a munkahelyeken belüli pozitív szokások, normák kialakítására és betartására törekednünk. Ahol az emberek jól érzik magukat, ahol alkotó, normális munkatársi légkör alakul ki, onnan akár maga­sabb bérért is ritkán kívánkoz­nak el. Ahol viszont az embe­reket csak munkaerőnek tekin­tik, és nem vesznek részt tény­legesen a vállalatok gazdálko­dásával kapcsolatos elgondolá­sok előkészítésében, döntések alakításában, a közösségi mo­tívumok erősítésében, az embe­ri erőforrások mozgásba hoza­talában, szocialista értékeink meghozatalban is, ott eleve le­mondanak bizonyos tartalékok hasznosításáról, a munkaver­senyben, a brigádmozgalom­ban rejlő lehetőségekről. Min­den szinten többet kell törőd­nünk a dolgozókkal, és nem­csak azzal, ami a munkahelyen belül, hanem azzal is, ami azon kívül foglalkoztatja az embere­ket. A pártszervezeteknek éppen e téren, a kollektív szellem ki­és erkölcsi normáink megőrzé­sében, fejlesztésében van ki­emelkedő szerepük. Ehhez per­sze alapfeltétel, hogy a párt- olapszervezetben is rend, szer­vezeti fegyelem, cselekvési egy­ség legyen. Vállalkozó szellemű vezeiést! — A Központi Bizottság mos­tani határozata is aláhúzta, hogy a hatékonyabb pártirá­nyítás meghatározó feltétele, döntő eleme a színvonalas ká­dermunka. Milyen gyakolati ta­pasztalatok vannak ezen a té­ren? — Az a törekvésünk, hogy a kádermunka a megyei, járási, városi pártszervektől az alap­szervezetekig legyen elvszerűbb, felelősségteljesebb. Elfogadha­tatlan például az a félelem, ami egyébként rátermett, ki-^ próbált, de még fiatal emberek előléptetésekor, kinevezése előtt olykor tapasztalható. Igaz, a felfedezésen, a megbízáson túl energiát, figyelmet igényel a fiatal káder nevelése, felkészí­tése, munkájának folyamatos értékelése, segítő bírálata a munkahelyi kollektíva és fel­sőbb vezetés részéről egyaránt, de adott helyre és feladatokra alkalmas, megfelelő vezetőt csak alapos, a szubjektivizmust a lehetőségig kiküszöbölő ká­dermunkával nyerhetünk. . Ebben a munkában az alap­szervezeteknek is nagy részt kell vállalniuk. -Azért, mert a felelősen kezdeményező, vállal­kozó szellemű, a fegyelmet megkövetelő tehetséges jelöl­tek és már funkcióban levő ve­zetők mindenekelőtt a helyi pártszervezettől kaphatnak elvi alapon nyugvó védettséget, se­gítő szándékú kritikát és gya­korlati támogatást is. Hozzá­teszem: a szubjektivizmust, a hatalommal való visszaélést vagy a helytelen vezetői maga­tartást is elsőként a pártszer­vezet közössége fedheti fel és szállhat vele szembe elvtársi bírálattal, de ha kell pártfe­gyelmivel is. Nem lenne szabad megvárni — valamiféle rosszul értelmezett óvatosságból, be­tyárbecsületből, kényelmesség­ből —, amíg a helyzet elfajul. A közelmúltban egy tanácsi vállalatnál azért fordult elő ilyen eset, azért mérgesedtek el a problémák, mert a pártszer­vezet nem tett semmit. Igaz, lehetne számos példát hozni arra is, hogy hatott az időben elhangzott jelzés, a határozott elvtársi szó. Ha a pártszervezet az ilyen ügyekben tétlen, az embereknek. — teljes joggal — úgy tűnik, mintha a visszaélé­sek a pártszervezet, sőt a fel­sőbb irányítás egyetértésével történnének, és ez a párt egye­temes megítélésének is sokat árthat. Ugyancsak el kell oszlatnunk azt az egyes vezetőkben még mindig megtalálható tévhitet, hogy a munkájukkal kapcsola­tos kritika, panasz, bejelentés — személyük elleni támadás. S különösen megengedhetetlen, ha ezt különféle retorziókkal próbálják megtorolni. Ez rend­kívüli károkat okozhat. Az ilyen negatív jelenségekkel szemben határozottabban kell fellépni. Sok okos, előre­vivő vélemény — Az emberek közézetét, felfogását nagymértékben be­folyásolja saját üzemük, mun­kahelyük gazdasági eredmé­nyessége, lakóhelyük fejlődése. Három év tükrében hogyan áll­nak Pécsett a dolgok? — A vállalatok, szövetkezetek munkája alapvetően eredmé­nyes, bár az ipari termelés nö­vekedési dinamikája lelassult. Az importkorlátozás, a külpiaci viszonyok főleg a könnyűipar termelését és értékesítését érin­tették kedvezőtlenül. Az orszá­gos tendenciáktól eltérően a megyében — s Pécsett is — nagyobb a fizetőképes keres­let, mint amit az építőipar ki tud elégíteni, és ez feszültséget okoz. Tennivalók vannak a szer­vezettségben, a fegyelemben, a minőségben. A várospolitikai feladatok megoldására rendelkezésre álló költségvetési fedezet ugyan va­lamelyest csökkent, de a város fejlődése nem állt meg. A VI. ötéves terv első két évében 3169 lakás készült el, hatvan­nal több a tervezettnél. Üj diákotthon, egészségügyi léte­sítmények, tantermek, kereske­delmi, vendéglátó és szolgálta, tó egységek épültek. Ha a kel­leténél lassabbqn is, de halad a belváros rekonstrukciója, a régebben épült lakások felújí­tása. A város víz-, gáz- és vil- lamosenergia-ellátása alapve­tően meg van oldva. Szeretnénk, ha vállalataink még jobban beépülnének a vá­rospolitikai tennivalók megol­dásába. Most tanulmányozzuk annak a lehetőségét, hogyan kapcsolódhatna be egy-egy vál­lalat, * szövetkezet a felújítási munkálatokba. Nem építőipari alaptevékenységet végző szer­vezetre gondolunk, hanem olyan üzemekre, amelyeknek saját kis karbantartó részlegük van, és vállalnák — természetesen nem saját anyagból — egy-egy la­kóház külső felújítósát, és így érdemben működhetének közre a városkép alakításában. Ezenkívül jobb, alkotóbb kapcsolatot kívánunk teremteni minden városlakóval. Az értel­miségtől, a pedagógusoktól, mint meghatározó vélemény- formálóktól azt várjuk, hogy ve­lünk együtt vegyenek részt a döntések kialakításában. A vi­ták során arra törekszünk, hogy ne a hatalmi pozíció döntse el a polémia végső kimenetelét, hanem az előrevivő, okos véle­mény. Ehhez persze állandó mód­szerbeli megújulásra, nem a hatalmi helyzetből, hanem az ügy szolgálatából fakadó cse­lekvésre van szükség. Úgy lesz valóság az elhatározásokból, ha a jó döntéseket minél több ember meggyőződésévé, saját ügyévé tudjuk tenni. Ezt látom ma a legfontosabb feladatnak. Csikós Józ sef Júniusra ígérték Két teljesítés - két csúszás Úgy ahogy ígérte, június 12-én felavatta az üszögpusz­tai éttermet és minibárt a Pé­csi Állami Gazdaság. Ápri­lis elején azt írtuk a Dunán­túli Naplóban, hogy a gaz­daság helyben szeretne főzni a kastélyfogadójukban meg­szálló hazai és külföldi ven­dégeknek. Ennek érdekében a kastély mellett lévő, haszná­laton kívüli épületet építő­brigádjuk eredeti formájában állította helyre. A bontást már tavaly elkezdték, idén pedig — Pelényi Margit ter­vei alapján — a földszinti ré­szen konyhát és éttermet, il­letve minibárt építettek. A munkát folytatják. Úgy terve­zik, hogy jövőre az IBUSZ- szal közösen — 10 szobát, társalgót és tv-szobát alakí­tanak ki az épület emeleti részén. Nemcsak elkészült, hanem már üzemel is a mázaszász- váriak új postahivatala. Mint azelőtt, most is két postahi­vatala van a hosszan nyújtó­zó településnek. A változás mégsem jelentéktelen, hiszen a június elejétől működő hi­vatal egy régi, korszerűtlen körülmények közöttit váltott fel. A Pécsi Postaigazgatóság által biztosított 1 347 000 fo­rintból a Sásdi Építőipari Szövetkezet építette az új hivatalt. A tervekhez képest kissé csúszik a belvárdgyulai ter­melőszövetkezet gépműhelyé­nek átadása. A szövetkezeti­ek tavaly nyáron még úgy gondolták, hogy 1983 nyarán be tudják fejezni a munkát, de időközben meg kellett épí­teniük egy 400 vagonos ter­ménytárolót. Emiatt később tudták elkezdeni és lassab­ban haladtak a gépműhely kialakításával. Most úgy vé­lik, hogy az év végére kész lesz a 28 millió forint értékű műhely. Az eredeti tervektől eltérő­en júniusban nem befejezni, hanem csak kezdeni tudja az ÉPGÉP mohácsi gyára a fes­tőüzemük építését. A kezdés pénzügyi források tisztázat­lansága, illetve a kellő terv­dokumentáció hiánya miatt csúszott. A 10 millió forintot meghaladó értékű üzemet a mohácsi gyár részben saját, részben a debreceni gyár, il­letve több alvállalkozó segít­ségével létesíti. Jelenleg az épület acélszerkezetének megerősítésén, illetve a te­tőburkolat cseréjén dolgoz­nak. A tervek szerint az év végére befejezik a munkát. T. É. Felújítás a DELKO nagyharsányi üzemében Az úgynevezett puffertóroló, amelybe már beépítették a rezgőadagolót. Évi 230 ezer tonna mészkővel termelnek majd többet Leálltak a gépek június 1- én a DÉLKÖ nagyharsányi üzemében. Építő- és szerelő- munkások vették birtokukba a telepet, hogy néhány hó­nap múlva felújítva, évi 230 ezer tonnával megnövekedett kapacitással dolgozhasson újra a gyár. A munkálatok nem most kezdődtek el, ez csak az az időpont volt, amikor az üzem leállítása már elkerülhetetlen volt. Előtte hónapokon át fo­kozott tempóban fol^jt a ter­melés, hogy a kényszerű szü­net ne okozzon gondot az iparnak. Fontos -népgazdasági ér­dek fűződik ugyanis e gyár folyamatos termeléséhez. A cukoripar és az acélipar épp a Szársomlyó hegy kiemelke­dően jó minőségű, jura-, és krétakori, kemény, nagytöm­bös, kevés meddőt tartalmazó finom mészkövét igényli. A Dunai Vasmű konverteres acélművének technológiai ga­ranciáit is a nagyharsányi mészkőre alapozták. Tavaly kezdődött a terep- rendezés, az építőipari felvo­nulás, az acélszerkezetek gyártása. Ekkor került sor az úgynevezett puffertóroló át­építésére is, amelyet sikerült az 1982-es nagyjavítási, kar­bantartási munkák idejére időzíteni. Két rezgő-adagolót szereltek be a rendszerbe, amelyek egyenletes teljesít­ményükkel jobb minőségű terméket adnak. Az idén az új utántörő késztermék-osztá- lyozó és -tároló, s az ezekhez szükséges szállítószalag-rend­szer építését kezdték el, míg­nem június elején hozzálát­hattak az előtörő átépítésé­hez, a szállító-, osztályozó- és tórolószerkezet korszerűsí­téséhez. Ezeket az alapvető fontosságú munkákat várha­tóan befejezik augusztus vé­gére, s attól fogva újra ter­mel majd a gyár. Ám a teljes rendszer üzem­beállítása még egy hónapot várat magára: ekkor fejezik be az utántörő, osztályozó és készáruraktár építését. Ekkor végzik majd az utolsó simí­tásokat az új üzemviteli épü­leteken is: a műhelyekben, a kazánházon, a szennyvíztisztí­tón. Az igazi hajrá 1984 márciu­sában lesz, amikor az épít­kezések miatt idén elmaradt nagyjavítások pótlása után a porelszívó-berendezések üzem­üzembe helyezésével évi 950 000 tonna kapacitással kezdi meg munkáját újra a gyár. B.Zs. HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom