Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-18 / 167. szám

Munkalehetőségek

a tanulmányaikat 1983. évben befejező fiatalok számára

Komlói munkalehetőségek gimnáziumot végzettek számára:

A Carbon Könnyűipari Vállalat felvesz ruházati ipari betanított munkásokat havi 1700— 2000 forintért. A Pécsi Posta- igazgatóság felvesz rendszerhelyetteseket 2700—3200 forintért.

Főiskolai, egyetemi végzettségűek számára:

A Mecseki Szénbányák keres műszaki fejlesztési mérnököt, gyártástechnológust, üzemgazdászt havi 3500—4000 forintért. A Baranya megyei Sütőipari Vállalat felvesz műveztőt havi 3400—6000 forintért. A Komló városi Tanács Kórház-Rendelőintézet egy fogorvosi és egy orvosi állást hirdetett havi 3200 forintért, felvesz területi védőnőket és közegészségügyi ellenőröket havi 3000—3200 forintért. A Baranya megyei Tanács Gyógyszertári Központja felvesz egy gyógyszerészt havi 3100 forintért. Az Országos Földtani Kutató- és Fúró Vállalat felvesz programozót, gyártástechnológust, geológust, gépészmérnököt, biológust havi 3400—3700 forintért. (Lakásvásárlási támogatást biztosit).

Komlói járásban lévő munkalehetőségek az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb iskolai végzettségűek számára:

A MÁV Pécsi Pályafenntartási Főnöksége felvesz pályamunkásokat, segédmunkásokat

2900—3300 forintért. (Utazási kedvezmény, térítéses ebéd, munkába szállítás). Az Építőipari Szövetkezet, Pécsvárad felvesz építőipari segédmunkásokat ha. vi 2500—3000 forintért.

Általános iskolai végzettségűek számára:

A Pécsváradi Építői pari Vállalat felvesz mozaiklap prése- lőket és segédmunkásokat 2500—3500 forintért. A Pécsi Faipori Szövetkezet mecseknádasdi és sásdi üzeme felvesz faipari csiszolási munkára havi 2500—2800 forintért. A Carbon sásdi és mágocsj üzeme felvesz textil konfekciónálókat havi 1500—2000 forintért. A MEZŐGÉP cserkúti üzeme felvesz lakatos és egyéb betanított munkásokat havi 2300— 2600 forintért. A Pécsi Bútorgyár Pécsvárad felvesz betanított nádfonót havi 2600—3600 forintért. A Mecseki Szénbányák mázaszászvári üzeme felvesz csilléseket, betanított munkásokat az előbbi 5000— 7000 forintos, utóbbi 4500— 6500 forintos fizetéssel A Bonyhádi Cipőgyár mecseknádasdi üzeme felvesz jelölő betanított munkásokat és szálfestő beta- ntiott munkást havi 2100—2600 forintért. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat mázaszászvári üzeme felvesz cérnázó kisegítő, két havi 3000 forintért. A Haladás Mgtsz, Egyházaskozár felvesz kötélfonókat havi 2000— 2600 forintért.

Szakmunkásképző iskolát végzettek számára:

A Pécsváradi Építőipari Szövetkezet felvesz kőműveseket havi 3000—4000 forintért. A Pécsi Állami Gazdaság pécsváradi telepe felvesz mezőgazdasági gépjármű- és motorszerelőket havi 2000—3600 forintod, szarvasmarha-gondozókat, sertéstenyésztőket 2300—5000 forintért. A Faipari Szövetkezet sásdi és mecseknádasdi üzeme felvesz asztalosokat, stílbútor készítőket havi 2800—3100 forintért. A sásdi Hegyhát Áfész keres cukrászt és vegyesbolli eladót havi 1400—2200 forintért. A Baranya megyei Sütőipari Vállalat felvesz táblamunkásokat 3500—5000 forintért. A MEFAG kárászi és pécsváradi erdészete, felvesz erdészett szakmunkásokat havi 4000 forintért. (+ iHetményfa).

A Hermann Ottó brigád

A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett brigád

Bikali halászok

Sohasem jutottunk volna másképp a Parlamentbe

Fotó: Läufer László

Ajjaj — mondták a Bikali Állami Gazdaság központjában —, a Hermann Ottó halászbrigádot nehéz lesz megtalálni. Három-négy munkahelyen is dolgoznak, ki itt, ki amott. Csak reggel 7-kor, a napi eligazításkor vannak együtt, meg amikor lehalászás van. Olyankor sok kézre van szükség.

Lelovics Dezső, a gazdaság tűzrendésze segített rajtam, aki felajánlotta — ha megfelel —, motorkerékpárjával szívesen kivisz a halastavakra. Bikáiról Mágocson keresztül a falun túl földútra kanyarodtunk. Az előző napi esőtől felózott homokban farolt a motor kereke, nehéz volt egyenesben tartani. Lelovics Dezső nagy motoros gyakorlatának köszönhetően aztán simán megérkeztünk a Béka-tóhoz. A két hatalmas vízfelületet széles gát választja el, körülötte erdő borította dombok, gyönyörű, megnyugtató látvány.

A brigádból hárman vannak itt, szusszanásnyi pihenőre ültek be a tó melletti kis házba. Kniesz Adóm traktoros, ő hordja a tavakhoz a tápot, a trágyát. A brigádnak 1972 óta a tagja. Traktoros ugyan, de mint mondja, ha lehalászás van, nincs különbség közte és a halászok között, mindenkinek be kell állnia a munkába.

Földi József fél lábán gumicsizma, másikon o vizes, sáros zoknit szárítja. „Lyukas volt a csizma, nem vettem észre." Alacsony, szikár, szűkszavú. 1960-ban jött a gazdasághoz, előtte a tsz-ben tehenész volt.

A Hermann Ottó brigád tagjai kivétel nélkül elmondhatják, valamikor eszükbe sem jutott volna, hogy halászok lesznek. A balatoni, dunai halászatnak hagyományai vannak, halászdinasztiák nőnek fel, és ha valamelyik gyerek nem is követi az elődök foglalkozását, a megszerzett élmények, ismeretek megmaradnak. Bikái környékén azelőtt soha nem foglalkoztak hallal. Wohlschein Ferenc, a brigád vezetője meséli, gyerekkorában csak akkor látott halat, amikor egy árus időnként kocsijával végigjárta a falvakat, de ezek a halak büdösek voltak, senkinek sem kellettek.

Most pedig — a gazdaság vezetői ió érzékkel — a Má- gocs melletti Béka-tavakban, az alsómocsoládi tórendszerben országos hírű halgazdaságot alakítottak ki a nagyüzemi haltenyésztésnek a Bikali Állami Gazdaság a rendszer gazdája, és“ az egykori tehenészek, növénytermesztők, építőiparban dolgozók vérbeli halászemberek lettek. Sőt az idén munkájukkal elnyerték a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. A brigád 1964-ben alakult, tagjainak létszáma 20, ebből 16-an vehették át Budapesten az elismerést.

Földi Józsefet kérdem, mivel érdemelték ki.

— Hát . . . biztos megdolgoztunk érte.

Golubán János meséli:

— Bizony nagy dolog volt. Még egyikünk sem volt a Parlamentben, soha nem is jutottunk volna oda másképp. Szemtől szembe láthottuk az ország vezetőit. Megilletődtünk — na! A vadászteremben volt a fogadás.

Hazafelé természetes, hogy magálltak egy csárdánái ünnepelni, de nem halászlével! Mert ezek a bikali halászok egy örökséget megőriztek a hal nélküli gyerekkorból —, a halat megenni nem szeretik.

Hogy telik az itteni halász egy munkanapja? — kérdem Golubán Jánostól.

— Van munka elég — mondja. — Reggel indul az etetés, telelapátolom az etetőcsónakot Toppantott kukoricával. Végigjárom a tavat. Az etetőcsónak a bikali gazdaság találmánya, itt is gyártják. A fémcsónak alja egy karral nyitható, így a benne lévő haltakarmány egyenletesen szóródik. Ezután sertéstrágya kerül ugyanilyen módon a vízbe. Ez nem a halaknak kell, hanem a halak egészséges táplálkozásához szükséges zoo-planktonoknak, algáknak. Végig járni a gátakat, ellenőrizni, nem szivárog-e. Pár óra múlva meg kell nézni, hogy a leszórt takarmányt a halak fölették-e. Aztán vannak a lehalászások, amikor jön a vevő. Akkor szinte mindenki itt van, a múlt héten például holland kamiont töltöttünk meg. A mi brigádunkban nincs semmi különös, csak pontosan, biztatás nélkül tesszük, amit kell.

Golubán János szintén sohasem gondolta volna, hogy halász lesz, most pedig úgy mondja, nem is tudná másképp elképzelni.

Schulteisz Henriket, a főha- lászmestert a keltető és ivadéktó melletti halászháznál találom hálófoltozás közepette. Régen maguk is készítették a hálót, ma készen veszik, de ha elszakad, a javítás a halász

dolga, még a főhalászmesteré is. Ö is már felnőtt fejjel, tanfolyamon sajátította el a halászatot, na meg a gyakorlatban. Az egykori gyümölcskertész most főhalászmesterként irányítja a lehalászásokat, szervezi a brigád munkáját.

Wohlschein Ferenc a Bikali Állami Gazdaság halászati fő- ágazatának helyettes vezetője, és emellett vállalta a brigádvezetői tisztet is.

— Ennek a brigádnak érdeme, hogy mindenre kapható, fogékonyak minden újra. Évekkel ezelőtt a debreceni egyetem haltenyésztéssel foglalkozó egyik professzorának elképzeléseit próbáltuk ki a gyakorlatban, és ehhez a brigád ió partner volt. Amikor elkezdtük itt a halászatot, még csak 3—5 mázsát termeltünk vízfelületre számított hektáronként, a sok új módszer bevezetésével ma már 15 mázsás hozamot értünk el. Most is újabb kísérletet folytatunk. Tízezer harcsaivadékot nevelünk tápon, így az egyébként ragadozó halat kukoricaevő hallá szelídítjük. Nagyüzemi harcsatenyészetet akarunk beindítani, mert a piacon most ennek van jó ára, és a kísérleteknek ebben van nagy jelentősége — mondja a brigádvezető.

A Hermann Ottó brigád 1982-ben 54 vagon halat tenyésztett, és értékesített, aminek 30 százalékát tőkés piacra vittek. (Az egész halászati ágazat teljesítménye 156 vagon volt.) A brigád, a gazdaságnak 12 millió forint nyereséget hozott. A brigád tagjai: Wohlschein Ferenc brigádvezető, Földi József, Golubán János, Kiss György, Kniesz Ádám, László Ferenc, Martinka Ádám, Martinka Ádámné, Mühlbert Henrik, Nagy János, Pandur György, Pandur János, Puchner Károly, Rózsa József, Schulteisz János, Schulteisz Henrik, Tóth István, Vida Sándor, Zsi- bók Tibor.

Sarok Zsuzsa

Élni a lehetőségekkel!

Még magasabbra a mércét!

Az ágazati nyereségátiag lesz a minimum

A közelmúltban zajlottak le a Kiváló címek sorsáról tudósító vállalati, szövetkezeti ünnepségek. Csupán két adat erejéig talán nem árt erre még visszatérni: háromszáz ilyen elismerés talált gazdára az országban, s ebből harmincat baranyai cég kapott.

Ez a tízszázalékos arány az ország területének megközelítőleg egyhuszadát kitevő megyének mindenképpen sikert jelent, más adatok, vizsgálati eredmények viszont arra intenek, hogy el- bizakodásra azért — már ami az átlagot, az egészet illeti — nincs okunk.

Vállalataink gazdálkodásáról a PM Ellenőrzési Fő- igazgatósága készített alapos elemzést nemrégiben. Százharminckét baranyai cég tavalyi és 1981. évi gazdálkodását vették szemügyre, főleg arra voltak kíváncsiak, miként hatottak munkájukra az időszerű követelmények, változások.

Általánosságban azt lehet mondani: a gazdálkodók a szigorodó szabályzók, az importforrások szűkítése a több. letexportra törekvés, a csökkenő rendelések, a felerősödő konkurrencia és általában a piac közvetlenebb hatására a korábbinál jobban érzékelték a népgazdasági gondokot, s a többségük magatartását általában rugalmasabbá tették e változások.

Egészében e vállalatok tehát kedvezően, jól alkalmazkodva reagáltak a nehézségekben rejlő kihívásra, ám ehhez rögtön hozzá kell tenni : egyúttal differenciálódásuk is fokozódott. A legjobbak még jobban elhúztak a mezőnytől, s még jobban lemaradtak a nehezen mozdulók, a veszteségesek. A mezőgazdasághoz, amely az elmúlt két év legnagyobb nyereségnövekményét hozta, megkezdte felzárkózását a bányá. szat, a gép-, a vegy- és (kisebb mértékben) az épitőipar, az élelmiszeripar nyeresége viszont a kedvezőtlen értékesítési feltételek miatt csökkent. A tanácsi vállalatok — mivel nagyobb élőmunka-hányaddal dolgoznak — általában rugalmasabbnak mutatkoztak, mint o minisztériumiak.

Melyek a tipikus problémák?

Az iparban lezajló termékszerkezetváltás - a pozitívumok ellenére is — lassú, s az előirányzottakat csaknem min. denütt már az első félévben meghaladták a bérfejlesztések. A nem rubel elszámolású export-értékesités (folyó áron és árfolyamon) 425 millió forinttal nőtt, ezt elősegítette a vállalati önállósulási folyamat is, de kedvezőtlenül hatott rá a külpiaci árcsökkenés, az olcsóbb termékek iránti kereslet, a nem megfelelő minőség. Így az export jövedelmezősége jelentősen csökkent, azaz vállalataink egy része az export növelését csak komoly árveszteséggel érte el. Az önállóság növekedése ugyan egészében segítette a piaci alkalmazkodást, a termelő és a külkereskedelmi vállalatok

együttműködése is javult, ám az élélmiszergazdasági termékek külföldi értékesítésében még mindig sok a közbeéke- lődő szerv, s a többszörös át. tétel nehezíti és lassítja az alkalmazkodást.

Kiderült: a vállalatok egy része túlságosan igénybe veszi tartalékalapjait, a szükségesnél kevesebbet törődik a biztonsággal. Más értelemben viszont az ellenkezője igaz: túl sokan várakoznak, nem tudnak vagy nem akarnak kockáztatni. A feltételek rosz- szabbodására csupán áremeléssel reagálnak, nem keresik a megoldás belső, szervezeti, szervezési és egyéb eröforrá. sait. Még mindig csak kevéssé nőtt a költségérzékenység, lassú, vontatott az értékelemzés térhódítása, s nem tükrözi az innovációs törekvéseket. Az ellenőrzési munka ugyan részben — a külső ellenőrzések tekintetében — javult, de ez korántsem mond. ható el a belső ellenőrzésről. Ezt ugyanis a vállalatok többsége formálisnak, szükséges rossznak tekinti, információs, ,,hibajelző'' funkcióját nem alakítja ki megfelelően, pedig ez fontos eleme, segítője lehetne a döntéselőkészítésnek, a vezetői munkának.

Mit mutat tehát a vállalati röntgenkép?

Elég világosan megrajzolja, kik tudják teljesíteni a jövőben nyilván még tovább szigorodó követelményeket, s mely cégek azok, akiktől ez nem várható — de a társadalomtól sem, hogy őket, a tartósan veszteségeseket, tovább injekciózza, eltartsa. A má említett differenciálódás elsősorban abból látszik, hogy mérséklődött a termelési érték növekedése, de még inkább az árbevétel arányában mért nyereség: egyes vállalatoknál a jövedelmezőség nem éri el még az átlagos bankkamatláb mértékét sem.

Aligha véletlen, hogy az Állami Tervbizottság egyik új rendelete meghatározza az „alacsony hatékonyságú szervezet" fogalmát — tudniillik azokét, melyek — legyenek bár ipariak vagy mezőgazda, ságiak — még az ágazati nyereségátlagot sem érik el. El kell dönteni, mi legyen velük: kaphatnak-e — például — vérátömlesztést: komoly, alapos fejlesztési programot, vagy — végső soron mindenki számára — előnyösebb ha megszűnnek. Az ezzel kapcsolatos, sok tekintetben teljesen újszerű — ellátásbeli, terme'ési, foglalkoztatottsági stb. — feladatokra fel kell készülniük a gazdálkodóknak, a felügyeleti szerveknek az egész társadalomnak.

E nyereségátlagnak ugyanis korántsem csupán negatív funkciója van, nemcsak „lefelé” mérce, de „felfelé” is, nemcsak a gyengék ösztökéiő- je, de a kiválóknak sem árt, ha éppenséggel a sarkukban érzik. Az „össznépi teljesí- mény” folytonos emelését is célozza: alacsony voltát mindannyian szenvedjük, de ma- magasodásából is mindannyi, an profitálni fogunk.

Varga János

Lehalászás a bikali „Halászháznál"