Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-08 / 157. szám
1983. június 8., szerda Dunántúli napló 5 Tavaszy Noémi gyakori vendég Baranyában: néhány évvel ezelőtt a harkányi Községi Tanács ösztöndijával dolgozott, és azóta is több tárlaton je lent meg megyénkben. Most a POTE Kisgazdájának sorozatában mutatkozott be grafikáival. Kiállítása június 27-ig tekinthető meg az egyetem aulájának előcsarnokában, naponta 8-tól 17 óráig. Kínai oktatási szakemberek Pécsett A magyar UNESCO Bizottság vendégeiként kínai oktatási delegáció érkezett ha. zánkba. hogy tanulmányozzák a magyar középfokú oktatási rendszert — több, mint húsz éve nem járt hazánkban hasonló küldöttség. A kínai szakemberek két hetet telítenek Magyarországon, innen Angliába utaznak. Kedden délelőtt érkeztek Pécsre. A megyei tanácson Bernics Ferenc művelődésügyi osztályvezető köszöntötte a delegációt, amelynek vezetője Shi yi, a Tianjin megyei középfokú oktatási iroda igazgatója, tagjai a különböző kinai oktatási intézetek vezető munkatársai. Ezután dr. Bárdy László tanácsos tájékoztatta a vendégeket a Baranya megyei ipari, műszaki és mezőgazdasági középfokú szakmai képzés rendszeréről. A kínai szakemberek délután ellátogattak a Nagy Lajos Gimnáziumba, az 500. sz. Szakmunkásképzőbe, ma Szentlőrinre utaznak, az Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskolába. Programjukat városnézés egészíti ki. Feketedik a felső- szentmártoni ribizli Győrj Pálnak nagy kő esett le a szivéről tegnap. A felsöszent- mártoni termelőszövetkezet 54 hektáros ribizli tábláján a termés nem fog megrohadni, a TSZKER-től éppen tegnap délelőtt kapott, mintegy utolsó mentsvárként telefont, a ribizlinek sikerült export-piacot szerezni. Az otthon lakóinak munkáiból nyílott kiállítás Fotó: Proksza László Kiállítás nyílt a legszebb kézimunkákból Naponta érdekes programok De persze, ez még nem szerződés, nem végleges üzlet, így a szövetkezet sokat tapasztalt elnöke nyilván azt is megfontolva tárta föl, a kártyákat, hogy kockáztatja, a gondok nyilvánosság elé tárása a feldolgozókkal folytatandó esetleges további (ár-) tárgyalásokon saját pozíciójukat gyengíti, de hát a helyzet az, a ribizli piaca immár jó néhány éve bizonytalan. A zamatos gyümölcs értékesítésének nehézsége mindenesetre túlmutat önmagán és tanulságokkal szolgál másoknak is. A felsőszentmártoniak megyei ösztönzésre — nagyon helyesen, mert az évek igazolták — több más gazdaság mellett a hatvanas évek végén kezdték telepíteni és fejlesztették fel ribizlisüket, ez az 54 hektár az ország legnagyobb ilyen összefüggő területe. Előreláthqtó döntés volt, a ribizlinek hosszú időre jó piac ígérkezet, ezzel együtt — ami az akkori mérlegelésnél döntő súllyal esett latba — a telepítés segített megoldani a tagság és a község foglalkoztatási gondjait. A ribizli — rossz években fagyokat és jégverést szenvedve, mert termesztése nem kockázatmentes — hozta a bevételt és a nyereséget, a gazdaság évi nyereségének 8—10 százalékát. A gyümölcs átvételében hosszú időn keresztül nagylelkű és korrekt partner volt a Nagyatádi Konzervgyár, folyamatosan emelte a felvásárlási árat, ám utóbb értékesítési gondjai adódtak, a ribizli kész ít- mények piaca telített lett, áru maradt a raktárban. Az elmúlt évben így már csak 6 vagonnyit vettek át, a felsőszentmártoniak 7 vagonnyi gyümölcsöt voltak kénytelenek távolra, Ti- szakécskére és Szobra fuvarozni tengelyen. Ez már komoly intés volt. Ilyen előjelekkel indultak az idei szezonnak, s természetesen még messzebbre néztek, év elején megkeresték ajánlatukkal az országban számba jöhető összes feldolgozót. A válasz: ribizliből telített a piac. És . . . nem tud segíteni rajtuk a bogádi termelőszövetkezet új nagykozári szörpüzeme sem, a vele szerződésben álló gazdaságok termését ő is nagy nehézségek árán tudja átvenni és feldolgozni. Nos, az érés idejére ez a patthelyzet alakul ki. A szövetkezet az értékesítési gondokat érezve mellesleg már korábban lépett, a műtrágya adagolásával úgymond fékezni a hozamokat — ribiszkésük évi 25—30 vagonnyi termésre képes —, így most nem egészen felkészületlenül érte a gond. Végül mégiscsak sikerült, még nem tudni, mennyit jövedelmező értékesítési csatornát találni, igaz, a jövő héten kezdődő szüret résztvevőinek az idei szezon- igencsak emlékezetes marad — aprólékosan, fürtökben kell leszedniük a gyümölcsöt, s így feladniuk exportra. Első ízben rendezik meg pécsi szociális otthonban az idősek hónapját. A Tímár utcai intézmény vállalkozott a szép, hagyományteremtő júniusi programsorozat megrendezésére. . s Júniusban minden napra jut egy-egy érdekes program az otthon idős lakóinak, akik maguk is tevékeny résztvevői a műsoroknak. A héten többek között a görcsönyi Nevelési Központ kamarakórusa szerepelt náluk, de a következő napokban-hetekben megfordulnak náluk a pécsi óvodák, iskolák kis csoportjai is műsorukkal. A' legizgalmasabb programnak ígérkezik a hónap végén megrendezendő juniális, amelyre meghívták a testvérintézetek lakóit is. ■ Különösen ünnepélyes nap volt tegnap az otthonban. Délelőtt megkoszorúzták dr. Szántó László emléktábláját, amelyet négy éve helyeztek el az otthonban, az intézmény egykori orvosának tiszteletére. Az otthon lakói közül többen személyesen ismerték dr. Szántó Lászlót, aki negyven éven keresztül dolgozott Pécsett, 1918-tól, mint a pécsi Munkás Biztosító orvosa, s 1919-ben dr. Doktor Sándorral, a pécsi orvos szakszervezet alapítója és titkára volt. Viola Györgyné, az otthon lakója helyezte el tegnap a megemlékezés koszorúját az emléktáblánál. Kiállítást is nyitottak tegnap a Tüzér utcában, amelyen az otthon lakóinak legszebb munkáit mutatják be: gyönyörű hímzéseket, horgolásokat, kézimunkákat. Nehéz volt a válogatás, hiszen hét paravánt megtöltöttek a kiállítási darabok. S hogy mi a tanulság? Mezőgazdaságunkban helyenként adódhatnak túltermelési és értékesítési gondok, de azért ettől nem fogunk pánikba esni. Más kérdés, feldolgozó iparunk és kereskedelmünk úgymond sokkal többet kihozhatna a fekete- és piros- ribizliből. Miklósvári Zoltán Alkotó pedagógusok klubja Kiállítás a Nevelők Házában Négy éve működik Pécsett, a Nevelők Házában az Alkotó pedagógusok klubja, az általános iskolai rajztanárok közössége. Tagjainak száma változó, általában húszán járnak rendszeresen a heti összejövetelekre, amelyek. — Takács Dezső általános iskolai rajz-szakfelügyelő irányításával — szakmai és művészeti továbbképzést jelentenek számukra. Modellt rajzolnak, műveket elemeznek, esztétikai előadásokat hallgatnak és az alagsori grafikai műhelyben dolgoznak. A tanulás, önképzés egyik állomása, hogy időnként a közönség elé lépnek alkotásaikkal. Mint most is: a kiállítást tegnap délután nyitotta meg Csekő Györgyi a városi tanács művészeti főelőadója, a Nevelők Háza Rézfúvós Kvin. tettje koncerttel, köszöntötte az egybegyűlteket. Tizenegy alkotó műve került a falra: Maul Ernőné, Szekeres Zsuzsa, Voglné Schmuck Stefánia Svastitsné Bogáthy Zsuzsa, D. Szabó Margit, Szakácsné Kozári Piroska, Jarmeczky István, Lénárd Éva, Szatyor Győző, Takács Dezső és Dani Sándor festménye, tus- és krétarajza, linómetszete. A kiállítás egy hétig tart nyitva: szombaton és vasárnap is látogatható. Posztulátum A Pécsi Tanárképző Főiskola tudományos diákköri tanácsa és KISZ-bizottsága külön kiadványaként jelent meg a Posztulátum (magyarul: Követelmény) című, 165 lapnyi terjedelmű munka. Az ismertetések sorát dr. Hajzer Lajos docens Mivel foglalkoznak a plzeni testvér- tőiskolán tudományos diákköreiben? című munkája nyitja meg. Megtudjuk, hogy a testvérfőiskola hallgatóit elsősorban gazdaságföldrajzi kérdések érdeklik: a Sumava területén folyó aranykitermeléssel, a Karlovy Vary környéki kaolinbányászattal, az ottani ipari, mezőgazdasági, hulladékanyagok felhasználási problémáival foglalkoznak. Érdekli őket a porcelángyár története, a pilseni színháztörténet is. Meglepő viszont, hogy keveset foglalkoznak irodalom- történeti kérdésekkel. A Pest megyei német nemzetiség népességi viszonyaival foglalkozik Magyar István hallgató, az ottani harminc község német nemzetiségű lakosságának statisztikai változását mutatva be. Az 53 lapnyi, tudományos felkészültséggel írt tanulmány végső kicsengése: a budai járásban és a Budapest környékén élő német nemzetiségűek száma a háború alatti és utáni kitelepítésekkel és a természetes asszimiláció eredményeként kb. 20 000 főre csökkent. Legnagyobb arányban a mezőgazdaságilag foglalkoztatott területeken élnek. A nemzetiségi oktatás és a művészeti csoportok iránt fokozódó érdeklődés nem engedi veszendőbe menni a kialakult nemzetiségi hagyományokat. Német Zoltán hallgató A Szentgyörgy hegy Mgtsz gazdasági földrajza című dolgozatában főleg azt vizsgálja, mennyire hasznosítják a természeti adottságok által nyújtott lehetőségeket, miként igyekeznek az ottélők megváltoztatni a kedvezőtlen feltételeket. A pécsi piacokon árusított gombák származási helyét, fajait, megjelenési sorrendjét, mennyiségét vizsgálja Bősz Zsuzsanna hallgató, akinek több mint ezer adatt feldolgozásából kellett megállapítania, hogy Pécsett több melegkedvelő faj kerül piacra, mint az ország más területén. Az országban egyedül itt árusítják a Mecsekben gyakori piruló galócát, amelyet az ellenőrök nagy szakismerettel különböztetnek meg a többi mérges galócafajtától. A tartalmában magvas, stílusában nem túl igényes dolgozat szerzőjének tanácsa: a hazai piac ellátásán kívül igen fontos a korlátlan export- lehetőségek kihasználása és egy gombafeldolgozó központ létesítése a Dél-Dunántúlon. Neveléstani témát választott Erdélyi Ernő: Az esztétikai igényszint fejlesztésének hatása a személyiség alakulására. A földrajz—rajz szakos hallgatónak feltűnt, hogy több fiatalnak hiányosak a képzőművészeti ismeretei. Szerinte azok a tényezők, amelyek kialakíthatják a vizuális kultúra megfelelő szintjét, még nem érvényesülnek teljes mértékben az oktatásunkban — főleg nem a személyiség kialakításában. Nem válik természetessé a szépművű tárgyak ismerete, ezek alkalmazása az otthoni és a munkahelyi környezetben. Pedig a fiatalon szerzet^ élmények igen nagy hatással vannak a későbbi, saját környezet kialakítására, az esztétikus élettér létrehozására. Kovács Ida hallgatót az c kérdés foglalkoztatta, miért és hogyan tanulnak nyolcadikos diákjaink. A szakcikkből főleg a mottó ragadott meg bennünket: „A tanítvány nem bögre, amelyet meg "kell töltenünk, hanem fáklya, melyet lángra kell lobbantam.” A dolgozatokat témavezető tanárok irányították: dr. Sikó Ágnes, dr. Aubert Antal, dr. Kovács Zsuzsanna és dr. Székely Istvánná. Tóth István .
