Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-05 / 154. szám

Pedagógusnapra Pécsváradi tetőcseréppel fedendő ház épül Pécsett, az Asztalos János út közepén Betoncserépgyártó szalagüzem Pécsváradon J elentős vállalkozásba fogott a Pécsváradi Építőipari Szö­vetkezet, amely egy 60 milliós beruházással még idén be­toncserépgyártó üzemet akar létesíteni. Az Állami Tervbizott­ság döntése alapján a nagy összegű tökét az Állami Fejlesz­tési Bank, az OKISZ és az ÉVM biztosítja. Az ÉVM célja az, hogy az ország egyik legmodernebb mintaüzeme épüljön fel Pécsváradon. Elsőként az Építéstudományi Intézet foglalkozott a legújabb tetőfedési rendszer hazai elter­jesztésével, az NSZK-beli Braas cég licenszét kínálta a pályá­zóknak. Nagyobb gyártó üze­meket megelőzve végül is a pécsváradi kollektíva pályáza­tát ismerték el 1982 decembe­rére. Lehetőség nyílt arra, hogy az ausztriai Bramac cégnél, az említett nyugatnémet cég leány- vállalatánál legyártassanak 40 000 színes betoncserepet kí­sérleti céllal. Az alapanyago­kat, így a pécsváradi kvarcho­mokot a beremendi cementet és a különféle oxidfestékeket az építőipari szövetkezet szállítot­ta. Az ily módon készült cserép látható a bólyi kombináti lakó­telepen, a pécsi Asztalos János utca egyik társasházán, a yécs- váradi Zengő társasházon és a mecseknádasdi szolgáltatóhá­zon. Jelenleg az ÉVM, az ÉTI, Bolgár párt- és állami küldöttség látogat hazánkba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának és Minisz­tertanácsának meghívásá­ra Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke vezetésével június közepén hivatalos, baráti látoga­tásra hazánkba érkezik a Bolgár Népköztársaság pórt- és állami küldöttsé­ge. ge L a Fejlesztési Bank, az Intercoop Külkereskedelmi Vállalat és a pécsváradi ÉPSZÖV közreműkö­désével a versenytárgyalások folynak a gépi, technológiai kivitelezés érdekében, ezérí ajánlatot tettek svéd, osztrák, NSZK. és NDK-beli kivitelezők­nek. Közülük azt választják, amelyik kulcsrakészen, a leg­gazdaságosabb kivitelezésben még idén átadja az új létesít­ményt, és jövő év januárjától teljes kapacitással dolgozhat az üzem. Évente félmillió négy­zetméter tetőcserepet állítanak majd elő, ez a mennyiség kö­rülbelül 3500 nagyobb családi ház fedésére használható fel. Az építészeti munkákat a ver­senytárgyalások után az ÉP­SZÖV brigádjaira bízzák. Egyéb­ként a beruházás összegének legalább 80 százalékát a gépi technológia beszerzésére for­dítják. A gyártás jórészt automati­zált, az élőmunkaigény szokat­lanul alacsony. Elég a négy szakvezető, néhány munkást pe­dig a külföldi betanítók képez­nek át a jövendőbeli szalag­üzemben illetve külföldön. Mu- fics József elnök szerint azért is merték vállalni a modern gyártási módok alkalmazását, mert a munkásállomány komoly szakmai múlttal rendelkezik, ki­tűnő alapanyagot tudnak vá­sárolni a DÉL'KÖ helyi üzemé­ből, o BCM-ből, a számítások igazolják az energiatakarékos előállítást. Az energiafelhasz­nálás sokkal kevesebb mint az égetett cserép esetében. A színes betoncserép mellé kiegészítő elemeket is állítanak elő, többek között műanyag tetőkfbúvót, antenna kibúvóele­met, fürdőszoba-szellőzőt. Eb­ben partner a pécsi Plastex Műanyag, és Textilpari Szövet­kezet lesz. Az újdonságok együttvéve tetőfedő rendszert alkotnak. Bárki fedhet velük tetőt, nem kell bádogost és cserepest munkába állítani. Csuti J. Pécsett szombaton délelőtt tartották meg a 32. pedagó­gusnap városi ünnepségét. Az Ifjúsági Házban összegyüleke­zett pedagógusok köszöntésén megjelent Szentirányi József, a városi pártbizottság első titká­ra; Czente Gyula, a városi ta­nács elnöke; jelen volt az államigazgatás és a tömeg­szervezetek több vezető képvi­selője, valamint a megye és a város több macjas beosztású kulturális vezetője. Az ünnep­ség bevezetéseképpen a Leö- wey Gimnázium néhány diákja feltűnően szép és jpensőséges hangulatú muzsikával köszön­tötte a város kitüntetett neve­lőit, majd a megjelenteket, köztük a város vezető szemé­lyiségeit Csorba Tivadar műve­lődésügyi osztályvezető üdvö­zölte. Czente Gyula elnök ünnepi beszédében a pedagógus-hi­vatás különleges fontosságú társadalmi szerepét méltatta, majd áttekintette a városban folyó különböző szintű nevelő­munka lehetőségeinek javulá­sát, föltételeit, eredményeit' és meglévő gondjait. Befejezésül köszönetét mondott a város ne­velőinek helytállásukért a ne­héz körülmények mellett is. A továbbiakban a városi ta­nács elnöke átnyújtotta azok­nak a pedagógusoknak a ki­tüntetését, akik az elmúlt évek­ben, évtizedekben kimagasló munkát végeztek. Negyvenhár­mán Kiváló Munkáért, huszon­egyen Miniszteri Dicséret ki­tüntetést vehették át; egy pe­dagógus Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. Töb­ben, mint szombati számunk­ban közreadtuk, Budapesten, illetve a pénteki központi me­gyei ünnepségen vehették át a ktiüntetésüket. Országjáró diákok megyei találkozója Orfűn. (Tudósítás a 3. oldalon) ,,Minden tudomány fölös­leges volna, ha a dolgok megjelenési formája és lé­nyege egybeesnék", mondja Marx, s Lenin féj évszázad­dal később hozzáteszi: „Az eleven szemlélettől az elvont gondolkozáshoz, s a gondol­kozástól a gyakorlathoz — ez az objektív igazság meg­ismerésének dialektikus útja." Ha ez a két alapvető isme­retelméleti igazság nem vol­na, teljesen feleslegesnek bi­zonyulna nemcsak a tudósok munkája, hanem a tanítóké, a tanároké — a pedagógu­soké is. Csodálatos mesevi­lágban élnénk — gyermekek és felnőttek egyaránt —, nem kellene megküzdenünk a tu­dásért, szemünk-fülünk azon­nal mindennek a legtitko­sabb lényegét szállítaná el­ménkbe. De vajon a megismerésért folytatandó küzdelem és munka hiánya nem sorvasz­taná-e el emberi lényegünk­nek egy másik oldalát? Va­jon erkölcsünk-emberségünk olyan mély és valódi volna-e a tudásért folytatott küzde­lem nélkül, mint amilyenné vált e küzdelem folyamán? Amikor most, a pedagógu­sok tudatépítő, jellemnevelő, emberformáló munkája előtt tisztelgünk, a nevelői hivatás elkerülhetetlen szükséges­ségéről és alapvető fontos­ságáról meggyőződve egy újabb gondolat követi a meg­előzőeket. Ha az ismeret, a tudás — éppen a megisme­résért folytatott küzdelem ré­vén — csaknem mindig együttjár a karakter alakulá­sával, akkor megkérdezhet­jük: mi hát az az emberesz­mény, amelynek megvalósí­tásáért a pedagógusok nap mint nap dolgoznak, a leg­nemesebb nyersanyagot, az emberi tudatot formálva? A görög eszmény a „kalo- kagathia" volt, „a szép és jó foglalata"; a római a „ho­mo politicus", a középkori a „miles Christi”, a Krisztus ka­tonája, a reneszánszé pedig az „uomo universale"; a re­neszánsz — magasabb fokon — újra eljutott a szép és jó akkor korszerű foglalatához, az univerzális emberhez. Csakhogy az élet, a társa­dalom fejlődése nem áll meg, tovább kell lépni a megis­merés és az ismeretátadás útján. És ez különösen nehéz azóta, amióta az emberi is­meretek szakosodása és egy­re gyorsabb tempójú meny- nyiségi növekedése szinte le­győzhetetlen akadályokat tor­j nyosít a tudnivógyó ember elé. A reneszánsz után jött I a barokk, jött a felvilágoso­dás kora, a polgári forradal­maké, s jött a természettu­dományok százada, a tizen­kilencedik. S a pedagógiá­ban is szükségszerűen sorra születtek a nagy egyéniségek. Comenius Amos még univer­zális nevelést akart adni diákjainak, és didaktikájá­ban a szaktudományok egy­ségét vallja. A mi Apáczai Csere Jánosunk az egyolda­lúság veszélyeire figyelmeztet, s megírja az akkori tudomá­nyok alapjainak összefogla­lását a Magyar Encyplopae- diában. Pestalozzi szemléltető módszere, Maria Montessori öntevékenységre alapozó ne­velési módszere, Makarenko közösségi nevelési alapelve mind-mind a tudományok összefoglaló elsajátítására, az emberi kultúra egy és szétszaggathatatlan voltának felismerésére, s az ezt az egy­séget egybefoglaló etikai ke­retre irányul. Hogy a pedagógus mun­kája mennyire nem csupán egy-egy szaktudomány át­adása, hanem annál sokkal több, arra jellemző az a vé­lemény, amely nem szakma­bélitől, hanem egy nagyon világosan ‘látó, haladó poli­tikustól, Kossuth Lajostól származik. Hét évvel a forra­dalom előtt, 1841-ben ezt írta a Pesti Hírlapba, a közneve­lés dolgáról töprengve: „Ki­művelt fej könnyen magáévá tehet egy vagy más szaktu­dományt; az egyes műága­zati képzés ellenben egyetlen irányban magas tökélyre vi­het ugyan, de általában véve az. észt parlagon, a szellem­termék erejét - törpén, az esz­mék világát ismeretlenül hagyja." A szakismeretek fon­tosságát tagadta volna Kos­suth? Korántsem. A „szak- barbárság" ellen hadakozott, s a tágabb látókörért. S ez a fajta tendencia ju­tott uralomra — szükségsze­rűen — éppen a mi szocia­lista társadalmunk jelenében, az intenzív és általános alap­képzésre épülő szakképzést találva a legideálisabbnak, amely voltaképpen nem egyéb, mint az évezredeken át alacsonyabb formában el­gondolt „univerzális ember" magasabb fokon történő ki- teljesedése. Pedagógusaink ezért az embereszményért, ennek az eszménynek a megvalósítá­sáért, vagy legalább megkö­zelítéséért dolgoznak. Azaz: valamennyiünk jövőjéért dol­goznak. Jövőnkre gondolva köszöntsük hát őket hálával, bizalommal és biztatással a pedagógusok napján. Újfajta cserép csa/ádiház-építőknek Pedagógus napi ünnepség Pécsett Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XL. évfolyam, 154. szám 1983. június 5.. vasárnap Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom