Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-28 / 177. szám

e Dunántúli napló 1983. június 28., kedd Az NDK-ban tanult Szalay Ágota és művei A forma­tervező Kiállítás nyilt a közelmúltban az NDK Kulturális és Tájékoz­tató Központjában Heisz Pálné Szalay Ágota formatervező mű­vész munkáiból. — Úgy kezdődött, hogy tud­tomon kívül, még az általános iskolában elküldték egyik raj­zomat valamelyik gyermekrajz- pályázatra —- mondja Szalay Ágota.-----A rajzot, nagy meg­l epetésre, egy katalógus cím­lapján láttam viszont hamaro­san. Érettségi után az Iparmű­vészeti Főiskolára jelentkeztem. Textilszakra, erre az ősi tech­nikára; más művészi kifejezési formákkal addig nem volt kap­csolatom. Helyhiány miatt nem vettek fel. Itt már tapasztalnom kellett, milyen küzdelem folyik a szakmán belül. Textiltervező­ként dolgoztam egy évig, és ta­nultam, főleg nyelveket, angolt, spanyolt és készültem a máso­dik, sajnos ugyancsak sikerte­lenül végződött felvételi vizs­gámra. — Hogyan került az NDK- ba? — Az általános iskolában német nyevtagozatra jártam, aminek később jó hasznát vet­tem. Lehetőség kínákozott ar­ra, hogy az NDK-ban folytas­sam tanulmányaimat ösztöndí­jasként. így há^t újra felvételiz­tem idehaza. Ez már sikeres volt. Csupán annyi előnyöm le­hetett másokkal szemben, hogy tanultam németül. Aztán Haliéba kerültem, az Ipari For­matervező Főiskolára. — Mit jelentett idegenben tanulni? — Az első év bizony szenve­déssel járt, hiszen más, idegen rajzi kultúrával, felfogással, ál­talános képzéssel kellett meg­barátkoznom. Olyan dolgokat tanultam kint, amit idehaza nem is tanítanak. Ez volt a leg­nehezebb, de éppen ezért so­kat adott a kipti iskola. Forma- tervezést és játékkészítést ta­nultam a Burg Gieichenstein- ben. Nálunk nincs játékkészítő szak, de ezt a területet én na­gyon kedvelem, már gyerekko­romban is foglalkoztam bábok­kal. így én voltam az első ma­gyar művésznövendék, aki on­nan kikerült. — Mi határozza meg alap­vetően egy NDK-ban tanult formatervező munkáját, stílu­sát? — Elsősorban talán az, hogy az ember iparcentrikusabb szemléletű lesz. Most itthon is már van néhány tervem. Nem is titkolom, színházi bábterve­zéssel szeretnék majd egyszer foglalkozni. Hazaérkezve — közben megszületett a kisfiam, mert még odakinn férjhez men­tem — szövetkezetben kezdtem dolgozni formatervezőként. Je­lenleg a Hermes Szövetkezet­nek bábokot tervezek, mivel új profilt szeretnének kialakítani, én állítom össze a leendő áru­skálájukat. Egyelőre hat külön­böző bábformán próbálhatom a fantáziámat. Emellett közte­rek — főleg betonból és mű­kőből készült — használati tár­gyainak megformálásával is kí­sérletezem. Szémann Béla A közlekedési erkölcsről Önnek mi a véleménye? B eszélgető partnerünk dr. Szűcs György, aki két évig oka dolgozott a texasi Houstonban lévő orvosegyetemi el. központban. Természetesen sokat autózott is. minthogy Amerikában autó nélkül egyszerűen létezni sem lehet. Autós tapasztalatait így foglalja össze: — Amíg csak idehaza autóz, tam, az itteni közlekedési szo­kások természetesnek tűntek. Most, két év után, viszont rend­kívül szembetűnővé — és bán­tóvá — vált á nálunk tapasz­talható agresszivitás, türelmet­lenség. Ezt nehéz megérteni, hiszen nálunk — az amerikai méretekhez viszonyítva — alig vannak távolságok, következés­képpen nincs okunk a rohanás­ra, az ideges vezetési stílusra. A tengeren túl nemcsak az arányok mások, hanem a köz­lekedés tárgyi feltételei is, a high way-ktől a szervizhálóza­ton át az autós motelekig ... Sok dolog van azonban, ami anyagi befektetés nélkül is át­vehető lenne. Gondolok itt el­sősorban az autósok magatar­tására. Az udvariasság, az elő­zékenység nemcsak a közleke­dés biztonságát fokozza, hanem gyorsítja is a forgalmat. Mon­dok egy példát: igen gyakori az amerikai utak kereszteződé­sénél a négy stop-táblás meg­oldás. Itt minden kocsi megáll, majd elsőként az hajt tovább — függetlenül attól, hogy egye­nesen, jobbra vagy balra foly­tatja útját —, amelyik elsőként érkezett a kereszteződéshez. De ezt a módszert követik az egyéb kereszteződéseknél is. Torló­dást sohasem láttam és a du­dálás, az egymás értelmi ké­pességét kétség bevgpó muto­gatás, az ingerült beszólások is ismeretlenek odaát. Azon sem botránkozik meg senki, ha a másik autós valami szabály­talanságot követ el. Bizonyára van rá — így könyvelik Igen erős a kölcsönös se­gítségnyújtás szelleme is. Bármi baj van — műszaki hiba vagy más, azonnal fékez valaki, hogy segítsen . .. Azt talán monda­nom sem kell, hogy a gyalo­gosakra nagyon vigyáznak. Per­sze az autósból a következő pillanatban gyalogos lehet, a gyalogos viszont kocsiján hajt tovább, ha átjutott a túlsó ol­dalra. Érthető, ha értik egymást. Van egy apróság, amit mi is könnyen megvalósíthatnánk. A lakótelepek útjairól nem le­het gyorsan „kilőni”. Ebben az útra merőlegesen kiképzett „púp" akadályozza meg a ve­zetőket. Tehát akár tetszik, akár nem, csak lépésben tud­nak a főutakra kihajtani. — Mit tanácsolhat ezek után? — Alapvetően: az udvarias­ságot, előzékenységet és a tü­relmet másokkal szemben. Higgyék el nekem, kifizetődik. Búsbarna László * Dugó, - de f STOP v Nyílt napot rendezett szomba­ton Pécsett az Autóklubban és a Szigeti úti szervizben az Autó­felügyelet kollektívája. A nyilt napon lehetőségük volt az autó­soknak gépkocsijuk műszaki át- vizsgáltatósára, sőt, forgalmi­engedély érvényesítésre is. A két helyszínen 124 gépkocsit vizs­gáltak át a szakemberek, ezek közül 85-öt minősítettek alkal­masnak a közúti közlekedésre. Az alkalmatlanság okai között a fék- és a kormányhiba vezetett. Az Autófelügyelet munkatársai ezúton is szeretnék felhívni az autósok figyelmét arra, hogy bár a kötelező biztosítás meg­szűnt, az előző vizsgától, vagy beszerzéstől kérik a dijigazoló lapot a műszaki vizsgán. (Aki 1982. január 1. után vizsgáztatta a gépkocsiját, vagy új gépkocsit vásárolt, attól nem kérik.) Egyébként az utolsó befizetést, ami 1982. első fél évre szól és 480 Ft, dijigazoló lapon kell iga­zolni. * A Merkur pécsi autószalonjá­nak heti kínálata: motorteszte- rek, fejtámlák, bukósisakok, kor­mányvédő huzatok. * A szokásosnál kevesebb autót kínáltak eladásra a vasárnapi pécsi autóvásáron. Az árak vál­tozatlanul magasak voltak. Há­rom-, négyéves Trabantokért 55— 80 ezret, ugyanilyen idős Ladá­kért az új árát is elkérték. * Az elmúlt héten 22 közlekedési baleset történt Baranya megyé­ben : egy halálos, kilenc súlyos, tizenkettő pedig könnyű kimene­telű volt. Ismerősöm hívott a minap, s panaszolta: munkahelyére, egy gyermekorvosi rendelőbe igye­kezvén kocsijával, de a pécsi Flórián téren dugóba került. Előtte mór vagy tizenöt teher- és személyautó sorakozott, ve­zetőik a kocsiból kiszállva bosz- szankodtak, s előre mutogattak. Talán baleset történt, gondolta a doktornő, s a beszélgető csoporthoz sietett. Azonban pillanatokon belül megtudta, hogy balesetről szó sincs, sőt az út sem szakadt be, mint jó- néhányszor a városban az utób­bi években, „csupán" a DÉ- DÁSZ darusautója állja el az utat, azért, hogy a kandelábe­rek lámpáit kicserélhessék a szakemberek. De mindezt a reg. Baranya megye útjain június 27. és július 1. között az alábbi építési, javítási munkák történ­nek. A 6-os sz. főúton a mecsek- nádasdi és apátvarasdi kapasz­kodó sávot szélesítik. A meg­engedett legnagyobb sebesség 40 km. Az 57-es sz. főúton ká­tyúmentesítést végeznek. Az 58-as sz. főúton Pécsett, a Ró­zsa Ferenc utcai felüljáró asz­faltburkolatát cserélik, ezért az útat félszélességben lezárták, a sebességkorlátozás 40 km. Tú- rony és a máriagyűdi elágazás között a padkát és a töltést állítják helyre, ezért ezen a sza­kaszon útszűkülettel számolja­geli csúcsforgalom kellős köze­pén ... Emiatt a doktornő később ért a rendelőbe, ahol a beteg gye­rekek és szüleik már türelmet­lenül várták. De feltételezem, hogy a többiek is valahonnan elkéstek, s úgy léptek be mun­kahelyükre, hogy „ez a nap is jól kezdődik”. Bennük is, bennem is óha­tatlanul felmerül a kérdés: miért kell a legnagyobb forga­lomban végezni ezt a munkát, mesterséges dugót előidézve. Jól tudjuk, szükség van a lám­pacserékre, de éppen ekkor? Hisz amúgy is oly körülményes közlekedni Pécs belvárosában ... R. N. * --------------------------------------­nak az arra autózók. A szeder­kény—Villány—harkányi úton a mároki elágazásnál lévő híd támfalának hibája miatt 12 ton­na a súlykorlátozás. Ajánlott terelőútvonal: Boly—Töttös— Kislippó—Villány. A bezedek— bólyi, a sároki, a nagybudméri és a kisbudméri utakon felületi bevonás történik. Az oroszló— szentlőrinci összekötőúton Husz- tót és Kovácsszénája térségé­ben az utat aszfaltozzák. A mekényes—mágocsi összekötő úton Mekényesnél a hidat szé­lesítik, ezért 40 km-es sebesség- korlátozás van érvényben. Korszerűsítések, építések Baranyai utakon * Az úton / társak vagyunk Idősek mindig előnyben — Az öreg volt a hibás! — hajtogatta a személyautó veze­tője Várpalotán, amíg ai fiatal- asszonyt a járda mellett elsőse­gélyben részesítették. Várták a mentőket és a helyszínelőket. Az idős ember megszeppenve állt az árnyékban, szemben a kijelölt gyalogátkelőhellyel, amelyen a baleset történt. Mi is történt? Az idős férfi lassan, kofának megfelelő tempóban lépegetett a zebrán. Mögötte egy fiatal lány, majd pedig a sérülést szenvedett fiatalasszony haladt át az úttesten. Libasorban, egy­más mögött. A gépkocsivezető — ezt elismerte — időben ész­revette őket, de látva, hogy fiatalabbakról van szó, alig csökkentette a sebességet. . . s amijror már fékezett, késő volt. Csakhogy a járdaszegélynél az idős férfi megtorpant. Ne­hezen emelte fel köszvényes lá­bát a magas szegélyre. Ez elég volt arra, hogy mögötte a lány­ka, majd pedig a fiatalasszony is megálljon, hacsak rövid idő­re is. Ekkor történt a baleset. Ki a hibás? Az idős ember? Aki nem volt képes gyorsabban ha­ladni, felugrani a járdasze­gélyre? A leányka? A fiatal- asszony? A gépkocsivezetőnek kellett volna úgy lassítania, fékeznie, sőt megállnia, hogy bármi tör­ténjék is, a gyalogosok — el­sőbbséget élvezve — veszélyte­lenül áthaladhassanak az út­testen. De . . . elmarasztalható o két gyalogos is. A zebra elég széles ahhoz, hogy egymás mel­lett haladjanak és ne ütközze­nek a megtorpanó, idős em­berbe. — Nem számítottam rá, hogy meaállnak! — védekezett a gépkocsivezető. Pedig mindenre és minden­kor számítani kell. Hangoztatjuk, ismételjük, hogy „az úton társak vagyunk". Nincs különbség; gyalogosan is, volán mögött is be kell tar­tani a szabályokat. A kölcsö­nösség alapján, egymás védel­me érdekében. S a gép- járművezetők a forgalomban gondoljanak arra, hogy idős szüleiknek éppen most biztosí­tanak valahol szabad, veszély­telen áthaladást az úttesten. Az idős emberek pedig emlé­kezzenek: a fiúk, a lányuk is gépkocsit vezet! Nekik is figyel­niük kell az idősekre, okik gyakran meggondolatlanul cse­lekszenek, miközben baleset- veszélyt idéznek elő. (Folytatjuk) Úton, űtszéten |Í|| Egy taxisofőr visszaemlékezései N egyvenkilencben Gyön­gyösön vége lett a gép­kocsivezetői tanfolyam­nak. Hallgatóink egy kivételé­vel szerencsésen levizsgáztak. A tanfolyam végén természete­sen az egyik bornagykereskedő pincéjében került sor a ban- kettra. Az emelkedett hangulat­ban egyik adoma követte a másikat. Én is elmeséltem hát egyet, amit még Beregszászon hallottam egy vizsgáztató rend­őrtiszttől :- Egy közismert művésznőt kellett volna levizsgáztatni - mondtam. - A művésznőnek tü­zes vérmérséklete, magas ba­rátai és nulla vezetőkészsége volt. Mindezek mellett átkozot­tul szexis is volt a hölgy. Mind­ezek ellenére úgy döntöttek a vizsgáztatók, hogy egyelőre még nem engedik volá^i mögé a nagynevű művésznőt. Megkérdezték hát a vizsgázó hölgyet: — Mondja el, művésznő, mit csinál, ha az utcáról be akar hajtani a garázsba? — Először is félreállok hogy a forgalmat ne zavarjam - mondta Junó-szemeivel a vizs­gázó —, majd indexelek, dudá­lok (akkor még előírás volt!), körülnézek, és ha nem jön sen­ki, óvatosan behajtok a ga­rázsba. — Köszönjük, hölgyem, felelt a vizsgabiztos. — Szíveskedjék hat hét múlva újrajönni, mert a garázskaput elfelejtette ki­nyitni. — Értem — válaszolt a szép­séges, gőbölyszemű. — Igazuk van, még sokat kell gyakorol­nom, de nem ússzák meg, uraim, mert igenis le fogok vizsgázni I- Sebaj — gondolta a vizs­gabiztos — remélem, nem há­lám. Farkasordító hidegben indul­tam másnap haza Mágocsra. A kocsik fűtése akkor még megvalósításra várt. Bakancs, vastag gyapjúzokni, jéger alsó, sál, pulóver, bekecs és kucsma elengedhetetlen 'téli utazási kelléket jelentettek. Még ezek mellett is fáztam. Hatvan előtt járhattam, mikor egy, az út szé­lén álló kocsi mellől kézzel-láb- bal integetett egy félig megfa­gyott hóember. Megálltam és megkérdeztem, mi a baj? — Nem tudom, válaszolt a hóember — csak néhányat dur- rogott a kocsi és egyszerűen leállt. Nem sok kedvem volt a met­sző, havas szélben az út szé­lén szerelni, ezért felajánlot­tam, hogy bevontatom szegény hóember kocsiját Hatvanig. A húzatást autóstársam nem mer­te vállalni a jeges úton. — Adok magának ötven fo­rintot — mondta, — ha beindít­ja a kocsimat. ötven forint nagy pénz volt még akkor! Kiszálltam hát, ki­nyitottam a Skoda motorházát, miközben a hidegtől összeve­rődő fogaim szolgáltatták a kí­sérő zenét. Szerencsém volt, mert egyből az elosztófejhez nyúltam, ami lötyögött. Kiesett ugyanis a rögzítő csavarja. Az csak természetes, hogy egyi­künknek sem akadt odaillő csavarja. Ezért a megfelelő helyre állítva az elosztófejet, hogy megszoruljon, vágóval kétszer odaütöttem a tövébe. — (gy biztosan eljut Hatva­nig, ot{ rakasson új csavart ide — mulattam a hóembernek. — Mivel tartozom? — kér­dezte. Kérdése meglepett, de nyu­godtan válaszoltam: — ön mondta, ötven forint. — ötven forintot egy ilyen semmi munkáért? Nem tartott öt percig sem és nem is csinált mást, mint kétszer odaütött ka­lapáccsal. — Erre már elöntött a méreg, annál is inkább, mert magam is hóemberré váltam időköz­ben, de eszembe jutott egy ré­gi anekdota: — Igen, uram - válaszoltam. - ütésenként egy forint, az ösz- szesen kettő, és hogy hová kel­lett ütni, az negyvennyolc. Skodásom elnevette magát, kifizette az ötvenest, sőt, Hat­vanban együtt teáztunk, míg a kocsiját megjavították az egyik műhelyben. Csernavölgyi Antal Rovatszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom