Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-28 / 177. szám
e Dunántúli napló 1983. június 28., kedd Az NDK-ban tanult Szalay Ágota és művei A formatervező Kiállítás nyilt a közelmúltban az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjában Heisz Pálné Szalay Ágota formatervező művész munkáiból. — Úgy kezdődött, hogy tudtomon kívül, még az általános iskolában elküldték egyik rajzomat valamelyik gyermekrajz- pályázatra —- mondja Szalay Ágota.-----A rajzot, nagy megl epetésre, egy katalógus címlapján láttam viszont hamarosan. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem. Textilszakra, erre az ősi technikára; más művészi kifejezési formákkal addig nem volt kapcsolatom. Helyhiány miatt nem vettek fel. Itt már tapasztalnom kellett, milyen küzdelem folyik a szakmán belül. Textiltervezőként dolgoztam egy évig, és tanultam, főleg nyelveket, angolt, spanyolt és készültem a második, sajnos ugyancsak sikertelenül végződött felvételi vizsgámra. — Hogyan került az NDK- ba? — Az általános iskolában német nyevtagozatra jártam, aminek később jó hasznát vettem. Lehetőség kínákozott arra, hogy az NDK-ban folytassam tanulmányaimat ösztöndíjasként. így há^t újra felvételiztem idehaza. Ez már sikeres volt. Csupán annyi előnyöm lehetett másokkal szemben, hogy tanultam németül. Aztán Haliéba kerültem, az Ipari Formatervező Főiskolára. — Mit jelentett idegenben tanulni? — Az első év bizony szenvedéssel járt, hiszen más, idegen rajzi kultúrával, felfogással, általános képzéssel kellett megbarátkoznom. Olyan dolgokat tanultam kint, amit idehaza nem is tanítanak. Ez volt a legnehezebb, de éppen ezért sokat adott a kipti iskola. Forma- tervezést és játékkészítést tanultam a Burg Gieichenstein- ben. Nálunk nincs játékkészítő szak, de ezt a területet én nagyon kedvelem, már gyerekkoromban is foglalkoztam bábokkal. így én voltam az első magyar művésznövendék, aki onnan kikerült. — Mi határozza meg alapvetően egy NDK-ban tanult formatervező munkáját, stílusát? — Elsősorban talán az, hogy az ember iparcentrikusabb szemléletű lesz. Most itthon is már van néhány tervem. Nem is titkolom, színházi bábtervezéssel szeretnék majd egyszer foglalkozni. Hazaérkezve — közben megszületett a kisfiam, mert még odakinn férjhez mentem — szövetkezetben kezdtem dolgozni formatervezőként. Jelenleg a Hermes Szövetkezetnek bábokot tervezek, mivel új profilt szeretnének kialakítani, én állítom össze a leendő áruskálájukat. Egyelőre hat különböző bábformán próbálhatom a fantáziámat. Emellett közterek — főleg betonból és műkőből készült — használati tárgyainak megformálásával is kísérletezem. Szémann Béla A közlekedési erkölcsről Önnek mi a véleménye? B eszélgető partnerünk dr. Szűcs György, aki két évig oka dolgozott a texasi Houstonban lévő orvosegyetemi el. központban. Természetesen sokat autózott is. minthogy Amerikában autó nélkül egyszerűen létezni sem lehet. Autós tapasztalatait így foglalja össze: — Amíg csak idehaza autóz, tam, az itteni közlekedési szokások természetesnek tűntek. Most, két év után, viszont rendkívül szembetűnővé — és bántóvá — vált á nálunk tapasztalható agresszivitás, türelmetlenség. Ezt nehéz megérteni, hiszen nálunk — az amerikai méretekhez viszonyítva — alig vannak távolságok, következésképpen nincs okunk a rohanásra, az ideges vezetési stílusra. A tengeren túl nemcsak az arányok mások, hanem a közlekedés tárgyi feltételei is, a high way-ktől a szervizhálózaton át az autós motelekig ... Sok dolog van azonban, ami anyagi befektetés nélkül is átvehető lenne. Gondolok itt elsősorban az autósok magatartására. Az udvariasság, az előzékenység nemcsak a közlekedés biztonságát fokozza, hanem gyorsítja is a forgalmat. Mondok egy példát: igen gyakori az amerikai utak kereszteződésénél a négy stop-táblás megoldás. Itt minden kocsi megáll, majd elsőként az hajt tovább — függetlenül attól, hogy egyenesen, jobbra vagy balra folytatja útját —, amelyik elsőként érkezett a kereszteződéshez. De ezt a módszert követik az egyéb kereszteződéseknél is. Torlódást sohasem láttam és a dudálás, az egymás értelmi képességét kétség bevgpó mutogatás, az ingerült beszólások is ismeretlenek odaát. Azon sem botránkozik meg senki, ha a másik autós valami szabálytalanságot követ el. Bizonyára van rá — így könyvelik Igen erős a kölcsönös segítségnyújtás szelleme is. Bármi baj van — műszaki hiba vagy más, azonnal fékez valaki, hogy segítsen . .. Azt talán mondanom sem kell, hogy a gyalogosakra nagyon vigyáznak. Persze az autósból a következő pillanatban gyalogos lehet, a gyalogos viszont kocsiján hajt tovább, ha átjutott a túlsó oldalra. Érthető, ha értik egymást. Van egy apróság, amit mi is könnyen megvalósíthatnánk. A lakótelepek útjairól nem lehet gyorsan „kilőni”. Ebben az útra merőlegesen kiképzett „púp" akadályozza meg a vezetőket. Tehát akár tetszik, akár nem, csak lépésben tudnak a főutakra kihajtani. — Mit tanácsolhat ezek után? — Alapvetően: az udvariasságot, előzékenységet és a türelmet másokkal szemben. Higgyék el nekem, kifizetődik. Búsbarna László * Dugó, - de f STOP v Nyílt napot rendezett szombaton Pécsett az Autóklubban és a Szigeti úti szervizben az Autófelügyelet kollektívája. A nyilt napon lehetőségük volt az autósoknak gépkocsijuk műszaki át- vizsgáltatósára, sőt, forgalmiengedély érvényesítésre is. A két helyszínen 124 gépkocsit vizsgáltak át a szakemberek, ezek közül 85-öt minősítettek alkalmasnak a közúti közlekedésre. Az alkalmatlanság okai között a fék- és a kormányhiba vezetett. Az Autófelügyelet munkatársai ezúton is szeretnék felhívni az autósok figyelmét arra, hogy bár a kötelező biztosítás megszűnt, az előző vizsgától, vagy beszerzéstől kérik a dijigazoló lapot a műszaki vizsgán. (Aki 1982. január 1. után vizsgáztatta a gépkocsiját, vagy új gépkocsit vásárolt, attól nem kérik.) Egyébként az utolsó befizetést, ami 1982. első fél évre szól és 480 Ft, dijigazoló lapon kell igazolni. * A Merkur pécsi autószalonjának heti kínálata: motorteszte- rek, fejtámlák, bukósisakok, kormányvédő huzatok. * A szokásosnál kevesebb autót kínáltak eladásra a vasárnapi pécsi autóvásáron. Az árak változatlanul magasak voltak. Három-, négyéves Trabantokért 55— 80 ezret, ugyanilyen idős Ladákért az új árát is elkérték. * Az elmúlt héten 22 közlekedési baleset történt Baranya megyében : egy halálos, kilenc súlyos, tizenkettő pedig könnyű kimenetelű volt. Ismerősöm hívott a minap, s panaszolta: munkahelyére, egy gyermekorvosi rendelőbe igyekezvén kocsijával, de a pécsi Flórián téren dugóba került. Előtte mór vagy tizenöt teher- és személyautó sorakozott, vezetőik a kocsiból kiszállva bosz- szankodtak, s előre mutogattak. Talán baleset történt, gondolta a doktornő, s a beszélgető csoporthoz sietett. Azonban pillanatokon belül megtudta, hogy balesetről szó sincs, sőt az út sem szakadt be, mint jó- néhányszor a városban az utóbbi években, „csupán" a DÉ- DÁSZ darusautója állja el az utat, azért, hogy a kandeláberek lámpáit kicserélhessék a szakemberek. De mindezt a reg. Baranya megye útjain június 27. és július 1. között az alábbi építési, javítási munkák történnek. A 6-os sz. főúton a mecsek- nádasdi és apátvarasdi kapaszkodó sávot szélesítik. A megengedett legnagyobb sebesség 40 km. Az 57-es sz. főúton kátyúmentesítést végeznek. Az 58-as sz. főúton Pécsett, a Rózsa Ferenc utcai felüljáró aszfaltburkolatát cserélik, ezért az útat félszélességben lezárták, a sebességkorlátozás 40 km. Tú- rony és a máriagyűdi elágazás között a padkát és a töltést állítják helyre, ezért ezen a szakaszon útszűkülettel számoljageli csúcsforgalom kellős közepén ... Emiatt a doktornő később ért a rendelőbe, ahol a beteg gyerekek és szüleik már türelmetlenül várták. De feltételezem, hogy a többiek is valahonnan elkéstek, s úgy léptek be munkahelyükre, hogy „ez a nap is jól kezdődik”. Bennük is, bennem is óhatatlanul felmerül a kérdés: miért kell a legnagyobb forgalomban végezni ezt a munkát, mesterséges dugót előidézve. Jól tudjuk, szükség van a lámpacserékre, de éppen ekkor? Hisz amúgy is oly körülményes közlekedni Pécs belvárosában ... R. N. * --------------------------------------nak az arra autózók. A szederkény—Villány—harkányi úton a mároki elágazásnál lévő híd támfalának hibája miatt 12 tonna a súlykorlátozás. Ajánlott terelőútvonal: Boly—Töttös— Kislippó—Villány. A bezedek— bólyi, a sároki, a nagybudméri és a kisbudméri utakon felületi bevonás történik. Az oroszló— szentlőrinci összekötőúton Husz- tót és Kovácsszénája térségében az utat aszfaltozzák. A mekényes—mágocsi összekötő úton Mekényesnél a hidat szélesítik, ezért 40 km-es sebesség- korlátozás van érvényben. Korszerűsítések, építések Baranyai utakon * Az úton / társak vagyunk Idősek mindig előnyben — Az öreg volt a hibás! — hajtogatta a személyautó vezetője Várpalotán, amíg ai fiatal- asszonyt a járda mellett elsősegélyben részesítették. Várták a mentőket és a helyszínelőket. Az idős ember megszeppenve állt az árnyékban, szemben a kijelölt gyalogátkelőhellyel, amelyen a baleset történt. Mi is történt? Az idős férfi lassan, kofának megfelelő tempóban lépegetett a zebrán. Mögötte egy fiatal lány, majd pedig a sérülést szenvedett fiatalasszony haladt át az úttesten. Libasorban, egymás mögött. A gépkocsivezető — ezt elismerte — időben észrevette őket, de látva, hogy fiatalabbakról van szó, alig csökkentette a sebességet. . . s amijror már fékezett, késő volt. Csakhogy a járdaszegélynél az idős férfi megtorpant. Nehezen emelte fel köszvényes lábát a magas szegélyre. Ez elég volt arra, hogy mögötte a lányka, majd pedig a fiatalasszony is megálljon, hacsak rövid időre is. Ekkor történt a baleset. Ki a hibás? Az idős ember? Aki nem volt képes gyorsabban haladni, felugrani a járdaszegélyre? A leányka? A fiatal- asszony? A gépkocsivezetőnek kellett volna úgy lassítania, fékeznie, sőt megállnia, hogy bármi történjék is, a gyalogosok — elsőbbséget élvezve — veszélytelenül áthaladhassanak az úttesten. De . . . elmarasztalható o két gyalogos is. A zebra elég széles ahhoz, hogy egymás mellett haladjanak és ne ütközzenek a megtorpanó, idős emberbe. — Nem számítottam rá, hogy meaállnak! — védekezett a gépkocsivezető. Pedig mindenre és mindenkor számítani kell. Hangoztatjuk, ismételjük, hogy „az úton társak vagyunk". Nincs különbség; gyalogosan is, volán mögött is be kell tartani a szabályokat. A kölcsönösség alapján, egymás védelme érdekében. S a gép- járművezetők a forgalomban gondoljanak arra, hogy idős szüleiknek éppen most biztosítanak valahol szabad, veszélytelen áthaladást az úttesten. Az idős emberek pedig emlékezzenek: a fiúk, a lányuk is gépkocsit vezet! Nekik is figyelniük kell az idősekre, okik gyakran meggondolatlanul cselekszenek, miközben baleset- veszélyt idéznek elő. (Folytatjuk) Úton, űtszéten |Í|| Egy taxisofőr visszaemlékezései N egyvenkilencben Gyöngyösön vége lett a gépkocsivezetői tanfolyamnak. Hallgatóink egy kivételével szerencsésen levizsgáztak. A tanfolyam végén természetesen az egyik bornagykereskedő pincéjében került sor a ban- kettra. Az emelkedett hangulatban egyik adoma követte a másikat. Én is elmeséltem hát egyet, amit még Beregszászon hallottam egy vizsgáztató rendőrtiszttől :- Egy közismert művésznőt kellett volna levizsgáztatni - mondtam. - A művésznőnek tüzes vérmérséklete, magas barátai és nulla vezetőkészsége volt. Mindezek mellett átkozottul szexis is volt a hölgy. Mindezek ellenére úgy döntöttek a vizsgáztatók, hogy egyelőre még nem engedik volá^i mögé a nagynevű művésznőt. Megkérdezték hát a vizsgázó hölgyet: — Mondja el, művésznő, mit csinál, ha az utcáról be akar hajtani a garázsba? — Először is félreállok hogy a forgalmat ne zavarjam - mondta Junó-szemeivel a vizsgázó —, majd indexelek, dudálok (akkor még előírás volt!), körülnézek, és ha nem jön senki, óvatosan behajtok a garázsba. — Köszönjük, hölgyem, felelt a vizsgabiztos. — Szíveskedjék hat hét múlva újrajönni, mert a garázskaput elfelejtette kinyitni. — Értem — válaszolt a szépséges, gőbölyszemű. — Igazuk van, még sokat kell gyakorolnom, de nem ússzák meg, uraim, mert igenis le fogok vizsgázni I- Sebaj — gondolta a vizsgabiztos — remélem, nem hálám. Farkasordító hidegben indultam másnap haza Mágocsra. A kocsik fűtése akkor még megvalósításra várt. Bakancs, vastag gyapjúzokni, jéger alsó, sál, pulóver, bekecs és kucsma elengedhetetlen 'téli utazási kelléket jelentettek. Még ezek mellett is fáztam. Hatvan előtt járhattam, mikor egy, az út szélén álló kocsi mellől kézzel-láb- bal integetett egy félig megfagyott hóember. Megálltam és megkérdeztem, mi a baj? — Nem tudom, válaszolt a hóember — csak néhányat dur- rogott a kocsi és egyszerűen leállt. Nem sok kedvem volt a metsző, havas szélben az út szélén szerelni, ezért felajánlottam, hogy bevontatom szegény hóember kocsiját Hatvanig. A húzatást autóstársam nem merte vállalni a jeges úton. — Adok magának ötven forintot — mondta, — ha beindítja a kocsimat. ötven forint nagy pénz volt még akkor! Kiszálltam hát, kinyitottam a Skoda motorházát, miközben a hidegtől összeverődő fogaim szolgáltatták a kísérő zenét. Szerencsém volt, mert egyből az elosztófejhez nyúltam, ami lötyögött. Kiesett ugyanis a rögzítő csavarja. Az csak természetes, hogy egyikünknek sem akadt odaillő csavarja. Ezért a megfelelő helyre állítva az elosztófejet, hogy megszoruljon, vágóval kétszer odaütöttem a tövébe. — (gy biztosan eljut Hatvanig, ot{ rakasson új csavart ide — mulattam a hóembernek. — Mivel tartozom? — kérdezte. Kérdése meglepett, de nyugodtan válaszoltam: — ön mondta, ötven forint. — ötven forintot egy ilyen semmi munkáért? Nem tartott öt percig sem és nem is csinált mást, mint kétszer odaütött kalapáccsal. — Erre már elöntött a méreg, annál is inkább, mert magam is hóemberré váltam időközben, de eszembe jutott egy régi anekdota: — Igen, uram - válaszoltam. - ütésenként egy forint, az ösz- szesen kettő, és hogy hová kellett ütni, az negyvennyolc. Skodásom elnevette magát, kifizette az ötvenest, sőt, Hatvanban együtt teáztunk, míg a kocsiját megjavították az egyik műhelyben. Csernavölgyi Antal Rovatszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR
