Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-24 / 173. szám

Dunántúlt napló 1983. június 24., péntek Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka * Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke beszámolóját tartja a kormány munkájáról. (Folytatás az 1. oldalról) tás hatásfokának egyidejű ja­vítására. Az állami funkciók jobb ellátásának a szocialista demokrácia fejlesztése is nél­külözhetetlen eleme. E téren is van előrehaladás. Most azon­ban a korábbinál is nagyobb szükség van a demokratikus fó­rumok tartalmas működésére, a tanácsi önkormányzat erősí­tésére, a cselekvő közéi etiség teljesebb kibontakoztatására. A VI. ötéves terv minden ko­rábbinál nagyobb hangsúllyal állítja előtérbe a hatékonyság növelését, az egyensúly javítá­sát — mondotta Lázár György. — 1980 óta tervünk végrehaj­tásának feltételei nehezebbek lettek. Ennek legfőbb oka a külgazdasági feltételek további romlása. Helyzetünket eseten­ként nehezítik a szocialista or­szágokkal szemben alkalmazott, főleg az Egyesült Államok ré­széről erőltetett politikai meg­fontolásokból fakadó kereske­delmi és pénzügyi korlátozá­sok. A világgazdasági válság hátrányos következményei mel­lett saját munkánk fogyatékos­ságai is hozzájárultak gondja, ink növekedéséhez. Ezért is megbecsülést érdemlő ered­mény, hogy nemzeti vagyonunk az elmúlt két évben is növeke­dett. A nemzeti jövedelem az 1980. évi csökkenés után évi átlagban mintegy 2,5 százalék­kal nőtt, és 1982-ben — hosszú idő óta először — meghaladta a belföldi felhasználást. Csök- .kent a költségvetés hiánya, az ipar termelése csaknem 5 szá­zalékkal. a mezőgazdasági ter­mékek termelése 6 százalékkal htíladta meg az 1981. évit. Az anyagi ágak termelékenysége több mint 6 százalékkal nőtt, tehát nagyobb mértékben, mint a nemzeti jövedelem. A kivi­tel értéke kevés híján 16 száza, lékkai emelkedett, lényegesen gyorsabban, mint a behozatal. Minden viszonylatban eleget tettünk nemzetközi fizetési kö­telezettségeinknek. Mégis "jogos a kritika, hogy az irányító és gazdálkodó terü­letek részéről nem elegendő, de legalábbis egyenetlen az új viszonyokhoz való alkalmazko­dási készség; lassan javul a versenykéossség, magasak a ráfordítások, olykor gyenge a piaci munka; még mindig sok a veszteséges, vagy alacsony hatékonyságú vállalat és szö­vetkezet. Nemzetközi fizetőké­pességünk fenntartása csak úgy volt elérhető, hogy a kivitel növelésére és az új piacok fel­tárására tett erőfeszítések mellett átmeneti importkorláto­zást léptettünk életbe, csökken­tettük a beruházásokat, a költ­ségvetési kiadásók egyes téte­leit, és 1982-ben a terve­zettnél nagyobb fogyasztói ár­emelést hajtottunk végre. Ezek az intézkedések a gazdálkodó szervezetek, a lakosság és fő­leg annak egyes rétegei szá­mára gondot okoznak. Mégis cselekednünk kellett! A leg­főbb célt elértük.: a belső egyensúlyt és a nemzetközi fi­zetőképességet egyaránt sike­rült megőrizni. A gazdasági teljesítmény nö­velését most és a következő években a tartalékok feltárásá­val. műszaki fejlesztéssel, gyor­san megtérülő szelíltemi és anya­gi befektetésekkel, a szerve­zettség, a munkakultúra növe­lésével kell elérni. Még erőtel­jesebben be kell kapcsolód­nunk a nemzetközi munkameg­osztásba, mindenekelőtt a szo­cialista gazdasági integrációba. Nemzetközi gazdasági kapcso­latainkban növekvő szerepe van a fejlődő országokkal mind jobban kiépülő együttműködés­nek. Az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján készek vagyunk a fejlett tőkés álla­mokkal folytatott kereskedelem és kooperáció bővítésére is. Irányítási rendszerünk velő- mennyi fő elemének: a népgaz­dasági tervezésnek, a közgaz­dasági szabályozó eszközöknek — ezen belül az ár-, bér. és adórendszernek —. a piaci fel­ügyeleti tevékenységnék, az in­tézményi és szervezeti rendszer­nek összehangolt és egyidejű továbbfejlesztésére van szük­ség. Még inkább olyan felté­teleket kell teremteni, amelyek a központi állami gazdaságirá­nyítás és a gazdaságszervező munka hatékonyságának foko­zásával együtt növelik a .válla­lati önállóságot, az eredmé­nyekhez fűződő kollektív és egyéni érdekeltség érvényesü­lését. Tovább akarunk lépni azon az úton, amely lehetővé tette, hogy a vállalati kollektí­vák részt vehessenek a gazda­sági tervek kialakításában, a gazdasági vezetők kiválasztásá­ban, és véleményt mondhassa­nak munkájukról. A bevált alapelvekre építve intenzíven folynak, és a befejezéshez kö­zelednek azok az előkészítő munkálatok, amelyek az 1968- ban bevezetett gazdasági me­chanizmus továbbfejlesztését szolgálják. Az 1983. évi terv eddigi vég­rehajtásáról szólva Lázár György kifejtette: megfelelő volt a felkészülés, és a munka szervezetten indult. A nehéz külpiaci viszonyok ellenére a dollár elszámolású forgalomban kiviteli többletet értünk el. Ked­vezőtlen, hogy az ipari termelés az első öt hónapban a terve­zettnél alacsonyabb volt. Az exportárak tovább csökkentek, s a számítottnál nagyobb a belföldi, különösen a beruhá­zási kereslet. A sokat ígérő kez­det után sajnos a mezőgazda­ságban is vannak kedvezőtlen jelék. Az időjárás, mint eddig is sok alkalommal, az idén sem pártolt mellénk. A Minisztertanács elnöke az életszínvonal-politikáról szólva elmondotta: a vállalt kötelezett­ségék eddig teljesültek. Meg­őriztük olyan fontos vívmánya­inkat, mint a létbiztonságot szavatoló teljes foglalkoztatott­ság, vagy az egész lakosságra kiterjedő szociális gondoskodás. Ha szerény mértékben is, ja­vultak az élet- és munkákörül- mények. Általános az ötnapos munkahét, és növekedett az alapszabadság. 1982-ben a la­kosság fogyasztása 4 százalék­kal!, reáljövedelme mintegy 3 százalékkal volt magasabb az 1980. évinél. — Tudjuk — mondotta —, hogy az átlagok elfedik azokat a különbségeket, amelyek az egyes családok helyzetét elemzik, s hogy nem kevesen vannak, akiknek jobban be kell osztani a jövedelmüket, akiknek kevesebbre futja, és akik nehezebben élnek, mint korábban. Ezeket a tényeket számon tartjuk és a lehetősé­gek határai között figyelembe vesszük. A lehetséges intézke­dések keretében sor került az 1971. január 1. előtt megálla­pított nyugdíjak, és a rendsze­res évenkénti kiegészítés alsó határának emelésére. Július 1-i hatállyal 490 forintról 600 forintra növeljük a kétgyerme­kes családok gyermekenkénti családi pótlékát. Az egygyer­mekes családok a jelenlegi 130 forintos jövedelemkiegészí­tés helyett pedig havi 300 fo­rint családi pótlékot kapnak a gyermekek 6 éves koráig. Ter­veink szerint ez év szeptembe- rétől a régebben megállapított Ladányi József (Borsod m. 26. vk.). Felszólalásában kiemelte: a nagyobb önállóságban rejlő lehetőségeket és feladatokat még nem mindenütt ismerték fel, az előrelépéshez több olyan tanácsi vezetőre és dolgozóra van szükség, aki feladatát első­sorban a lakosság ellátásának szervezésében, a köz szolgála­tában látja. Tóth Attiláné (Bp. 52. vk.). Az elektronikai ipar központi fejlesztési programjának meg­valósítását elemezve hangsú­lyozta: elmaradásunk felszámo­lása létkérdéssé vált. Az elekt­ronika alkalmazása nélkül ma már a népgazdaság egyetlen ágazata s.em tudja feladatait versenyképesen megvalósítani. Elő kell segíteni, hogy az elekt_ ■ronikai alkatrészgyártás is lé­pést tartson a követeimények­legalacsonyabb nyugdíjakat is felemeljük. A lakásépítés eddig az elő­irányzatnak megfelelően ala­kult. Két év alatt közel 153 ezer otthon épült fel. A kor­mány utasítása nyomán az il­letékesek intézkedtek a lakos­ság építőanyag-ellátásának javítása, a szolgáltatások bő­vítése érdekében. — Az életszínvonal megőr­zéséhez, az életkörülmények bármilyen szerény javításához is csak a jobb, az eredményes munkával, a teherviselés igaz­ságosabb megosztásával te­remthetjük elő a fedezetet — mondotta a kormány elnöke. Lázár György külpolitikánk­ról szólva kiemelte: abban központi helyet foglal el a Var­sói Szerződés tagállamaihoz, a Szovjetunióhoz és a többi - szocialista országhoz fűződő szövetségi és testvéri kapcso­latunk állandó fejlesztése, mert ebben látjuk nemzeti lé­tünk, szuverenitásunk megőrzé­sének legfőbb biztosítékát. A kölcsönös érdekek és szolida­ritás alapján folytattuk az el nem kötelezett és a fejlődő or­szágokkal meglévő együttmű­ködés bővítését, és arra töre­kedtünk, hogy ne csők meg­őrizzük, hanem — a kölcsönös előnyökre építve — továbbfej­lesszük a tőkés országokkal meglévő kapcsolatainkat is. Támogatjuk a Szovjetuniónak a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására előterjesztett ko­rábbi és legutóbbi javaslatait. Sikraszállunk az erőegyensúly fenntartásáért, azért, hogy az államok függetlenségének, te­rületi sérthetetlenségének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása legyen a vitás kérdések rendezésének alapja. Meggyőződésünk, hogy a nukleáris katasztrófa elke­rülhető, a béke megőrizhető. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség és a haladó országok következetes békepolitikája. kel. és valóban bázisa legyen ennek az iparágnak. Postás Sándor (Hajdú-Bihar megye, 4. vk.). Debrecenben tavaly ezer lakosra számolva náluk éoült a legtöbb lakás. Az önerőből otthont teremtőket iái segíti a javuló telekgazdál­kodás. A VI. ötéves tervidő­szakra előirányzott magánjla- kásépítéshez a szükséges tel­kek az év végéig rendelkezésre állnak. Ugyanakkor utalt arra, hogy a magánlakásépítést ne­hezíti az építőanyagok hiánya, amiért a gyártók és a kereske­dők egymást okolják. Maróthy László (Bp. 33. vk.). Felszólalásában megállapította: Az eltelt időszak tapasztalatai egyértelműen igzolták, hogy he­lyes volt a XII. kongresszus dön­(Folytatás a 3. oldalon)------------------------------------------¥ ------------------------------------------­A vitában felszólaló képviselők Baranyai képviselők a kormány munkájáról (Munkatársunk tudósítása) Hogyan vélekednek a ba­ranyai képviselők a kormány munkájáról, s saját területükön mit tartanak legfontosabb tennivalónak? Válaszok ülés­szak szünetében. Horváth Lajos: — A miniszterelnöki beszá­moló tartalmazta a tanácsok munkáját, örömeinkkel, gond­jainkkal együtt. A tanácsok továbbra is segíteni tudják-és segíteniök is kell a lakossági ellátás — s itt nem csupán a szolgáltatásokra gondolok — színvonalának javítását. A szo­cialista demokrácia kiteljese­désében a tanácsok aktív szerepet vállalnak, gondot okoz azonban, hogy a gazda­sági demokrácia nem halad úgy, ahogy kellene. Az önkor­mányzati jellegben még sok lehetőség rejlik, ennek jobb kihasználását szorgalmazni kell, erre mi is nagyobb hang­súlyt helyezünk a jövőben.-El­sősorban a funkcionális irányí­tásban lótok tennivalókat, mert úgy vélem, hogy ennek nem elégséges a területi kap­csolódása. A kölcsönös túlér­zékenységet pedig minél előbb meg kellene szüntetni . . . A baranyai képviselőcsoport elnöke, Borsos János szerint a kormányprogram eredmé­nyesen szolgálja az ország gazdasági, társadalmi, kultu­rális fejlődését. Kiemelte, hogy az intézkedések operatívabbak lettek és sokat javult az együttműködés a kormányzat és a társadalmi szervek, szer­vezetek között, ami fokozta a közéleti aktivitást, serkentette a cselekvőképességet és erő­sítette a társadalmi összefo­gást. Ennek hatása megyei szinten is érzékelhető. Az in­tézmények önállósága növeke­dett, de a végrehajtásban még akadnak gondok. Elmondta, hogy Baranya megyében az el­múlt kéf évben szép eredmé­nyeket értek el a területfej­lesztésben, de a községekkel kapcsolatban már nem ilyen pozitív a kép. A jövőben ezen változtatni szükséges. Gázsity Milutinné örömmel mondta, hogy a miniszterelnö­ki expozé a feladatok között az aprófalvas települések gondjainak javítását, a közsé­gek népességmegtartó képes­ségének növelését is célul tűz­te. — Nagyon jónak tartom ezt, mert eddig erre nem volt le­hetőség, de most szeretnénk ennek hatását tapasztalni. Dohoczky Antal úgy fogal­mazott, hogy a jó helyzetfel­ismerés eddig is döntő ténye­ző volt, s ezután még inkább azzá válik. Azonban a végre­hajtás alsóbb szintjein is fel kellene venni ezj a szemlélet- módot. — Kétségtelen, hogy a ki­sebb területek gazdái jobban magukénak érzik feladataik teljesítését, mint korábban, de a szemléleten még sok he­lyütt változtatni kell. Az együtt­gondolkodás és tenniakarás még nem mindenhol tökéletes. Például gondolok a magán­erős építkezések anyagellátá­sára. Roszprim Nándor Dr. Nagy József felszólalása Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjá­nak teljesítéséről szóló beszá­molót korrektnek és őszintének tartom, s úgy vélem, hogy meg­felelő módon tájékoztatja az ország lakosságát helyzetünk­ről!, eredményeinkről és gond­jainkról. Azt hiszem, hogy sem a tisz­telt képviselőtársaimat, sem önmagamat nem kell meggyőz­ni a központi akarat érvényesí­tése érdekében történő beavat­kozások szükségességéről. Eb­ben — gondolom — mindnyá­jan, ,,kormánypártiak” vagyunk. A módszereket illetően azonban lehetnek problémáink és lehet­nek eltérő véleményeink is. Számomra az okoz gondot, hogy a központ] intézkedések az apparátusi utasítások, szán­dékuk ellenére is háttérbe szo­rították a helyi választott tes­tületek véleményezési, döntési lehetőségét. A döntésék központosításá­nak van egy — szerintem nem szükségszerű — kísérőjelensé­ge, ez az a jogszabály és ren­deletalkotási halmazat, amely az utóbbi években a kormány munkastílusának egyik jellem­zője volt. Az új jogszabályok, miniszteri rendeletek sokasága, a „módosítások módosítása” nem egyszerűsítette, hanem bo­nyolultabbá tette az életet. A Tanácsok Közlönyének má­jus 16-i számában megjelent a szokásos Torta lom mutató, amely szerint 1982 második félében — tehát egy fél év alatt — szám-szerint a következő jog­szabályok jé'énték meq: 3 törvény, 16 törvényerejű rendelet, 54 minisztertanácsi rendelet és határozat. 198 mi­nisztériumi rendelet, utasítás, állásfoglalás, 44 olyan rende­let, utasítás, amelyet a Tanácsi Hivattíf, Árhivatal, KSH, MNB, SZOT stb. adott ki. Lehet hogy ez a felsorolás a jogalkotás vülgarizálásaként hat, de akkor is soknak tűnik ez a 319 új jogszabály. Sze­rintem más feltételek hiányá­ban jogszabálymódosítással, rendelettel még nem lehet a hiánygazdálkodást, vagy a mo­nopolhelyzet visszásságait meg­szüntetni. Több lakás, több áru, vagy feszesebb termelési fe­gyelem abból még nem lesz, ha új rendeletét alkotunk. Végletes példának tűnik, de nem szerencsés dólop, hogy az országgyűlés által jóváhagyott éves tervet az adminisztratív ve­zetési stílus jegyében egy mi­niszteri rendelettel, utasítással lehet módosítani. Úqy érzem, képviselőtársaim nevében is joggal kérhetjük, hogy tartsuk tiszteletben az al­kotmány előírásait és biztosít­sunk nagyobb súlyt az ország- gyűlés munkájának. Az elmúlt három év eredmé­nyei is bizonyítják, hogy a ta­nácsok eleget tettek a közpon­ti akarat érvényesítésének, még ókkor is, ha ez a területi irá­nyítást már kevésbé segítette. A központi szervek képvise­lőinek nem szabad azt feltételez­ni, hogy a végrehajtásért fele­lős testületek, tisztségviselők már eleve a kiskapukat keresik — különösen ha valamilyen más, vagy új módszert javasol­nak — a másik oldalon pedig meg kell érteni és értetni, hogy a központi intézkedések mind­nyájunk érdekét szolgálják. Az utóbbi két év eredménye és a kiemelt programok megva­lósulása a beszámoló értékelé­se szerint — összességében — kedvező képet mutat. Nem hi­szem azonban, hogy az eltelt időszakból messzemenő követ­keztetéseket vonhatnánk le. A kedvező tejesítések részben arra vezethetők vissza, hogy a szigorodó körülmények ellen- súlyozására mozgósítottuk a természetbeni és pénzbeni tar­talékainkat. Kérdéses azonban ennek a jövőbeni lehetősége, illetve az elvisélhetőség hatá­ra. Alig van ma olyan központi program, amely ne hivatkozna a lakossági erőforrások mobili­zálásának igényére, illetve ame­lyik ne számolna a feladatok megvalósításában a lakosság pénzeszközeivel. A mai helyzetben a lakosság is mindinkább érdekeltté válik önmaga sorsának saját erő­ből való jobbításában. Ügy is megfogalmazhatjuk, hogy a la­kossági jövedelmek egyre in­kább részt vesznek az ellátás, főként az infrastruktúra fejlesz­tésében. Ezt a központi vezetés is serkenti, szorgalmazza. A ta­nácsi feladatoknak pedig egyik legfontosabbja ennek elősegí­tése, szervezése. Az ilyen jellegű társadalmi összefogásnak nemcsak az anyagi eredménye elismerésre méltó, hanem a mögötte lévő lakossági egyetértés, amely a kormányprogram politikai támo­gatását is jelenti. Mindemellett kénytelen vagyok néhány gya­korlati problémára utalni. Ellentmondást látok’ a jöve­delem kiáramlás mérséklésére és a lakossági erőforrások moz. gósítására irányuló központi szándékok között. (A lehetősé­geinkhez igazodó, mérsékeltebb jövedelemnövekedéssel, de ugyanakkor magasabb lakossá­gi hozzájárulással számolunk). Nem eléggé vesszük figyelem­be azt sem, hogy a lakosság teherbíró képessége már ma is erőteljesen differenciált, s ez indokolatlanul nagy különbsé­geket eredményezhet az .egyes területek, vagy rétegek élet- körülményeiben. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a lakossági erőforrások — már a jelenlegi árszínvonal mellett Is — csak a költségvetési esz­közök kiegészítésére alkalma­sak, de nem helyettesíthetik azokat. (Sajátos példája en­nek a bányászat munkaerőpót­lását szolgáló lakásakció, amelyben a korábbi állami cél- csoportos helyett, most OTP-la- kásokat kell megépíteni. A je­lenlegi magas építési költségek miatt, a hitel és a vállalati tá­mogatás ellenére — még to­vábbi 2—300 000 Ft készpénzt kellene fizetni annak a fiatal­nak, ’ hogy lakást kapjon, aki valahonnan az ország más te­rületéről eljön bányásznak. Ez 'irreális követelmény és ilyen körülmények között a bányász- takásakció sem vezethet célhoz). Tisztelt Országgyűlés! Van egy régi mondás: „a múltba nézni, s a jövőt látni”, így vagyok én is a kormányzati munka értékelésével. Azzal a várakozással hallgattam végig a beszámolót és tanulmányoz­tam az írásos dokumentumokat, hogy mit mutat a tegnap a holnap számára, milyen követ­keztetéseket kell a tapasztala­tokból levonni. Amikor tisztelettel arra kérem a Minisztertanácsot, hogy ész­revételeimet vegye fontolóra — baranyai képviselő társaimmal, együtt — meggyőződéssel ígér­jük, hogy vállaljuk jelenünket, vállaljuk jövőnket, és olyan fe­lelősségtudattal akarunk a jö­vőben is dolgozni, ahogy ezt hazánk és népünk elvárja tő- lü n'k. (A felszólalást rövidítve kö­zöljük.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom