Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-17 / 166. szám

1983. június 17., péntek Dunántúli napló 3 Lapáneaa, amikor nem hajtották ki a dlsxnókat Munkalehetőségek a tanulmányaikat 1983. évben befejező fiatalok számára Fél évvel a falu­gyűlés után Reggel még esett egy kicsit — ennyi nemcsak a kukoricá­nak kellett, de a kondásnak is elég volt ahhoz, hogy ne hajtsa ki ai disznókat. — Pedig kihajthatott volna — mondja Puskás néni, aki harminc disznajából tizennégyet küldene mindennap a legelőre. Maguknak négyet szoktak vág­ni, egyet éppen ai nopokban, a többire szerződésük van: — Sok haszon nincs rajtuk, de az ember csinálja. Ketten a lányommal látjuk el az állato­kat, meg besegít a férjem is. A férj gépkocsivezető, s mert­hogy csongrádi születésű, ő beházasodott Lapáncsára. — Milyen falu Lapáncsa, Puskás néni? — Olyan, amilyen, megva­gyunk, dolgozunk. Lapáncsára egy falugyűlés vitt el még a télen, ott, akkor sorolták az emberek, mi minden kellene a faluba. Többek között disznópásztor, merthogy aki van, az beteg, s ki viszi majd az állatokat, ha lehet, ai legelőre. Disznópásztor azóta akadt, de van hogy három napra is el­tűnik. Mondják, ha pénze van, maradása nincs. A pásztorház foszlott oldalát fiatal nő tá- masztja, a disznópásztor húga. Ö már régótai itt lakik, mutatja az egyik szemben levő házat, hogy azt vennék meg, de sokra tartják, kétszázezerre. A pász­tor az ő férjével ment, talán Beremendre, biciklivel, s mutat toronyiránt. — Rögtön kell jönnie — mondja fél tíz tájban, s hogy 'két óra felé megint arra kerü­lök, mutatja, még nem érkeztek meg. A fiatalasszonyból nehe­zen lehet szót kihúzni, inkább csak gesztusokkal felel. Fia, a kis Laci közlékenyebb, ő mond- jcr, hogy a húga kórházban van, meg a kutyája mindenkit meg fog harapni. — A lüle folyik — mondja mór az anyja —, ez is olyan füllolyós volt — mutat a kö­lyökkutyát abajgató gyerekre. — Tegyen rá melegített sót, zacskóba varrva — tanácsolom. — Sóf? Ilyet még nem hal­lottam. A pásztorház udvara jókora, s a gaz is rajta, csak néhány kis ágyáson látszik némi vete- mény. A ház elhanyagolt. — Mióta ígérik, hogy meg­csinálják, aztán látja! Hogy mi mindent nem csináltunk már a férjemmel... Terefere két zivatar között A tanácsi kirendeltség veze-' tője szerint semmit, csak lakják. Meg azt is mondja, hogy az idén valóban felújítják, ötven­ezer forintot irányoztak elő erre a munkára: a falugyűlésen is elhangzott, hogy ilyen roskatag pásztorházba pásztort, rende­set, nemigen találnak. — Ki jön pásztornáik egyál­talán? — Nem nagyon válogatha­tunk. Ez most Alsószentmárton- ból jött. Tudja, úgy van, hogy a többi után jön az egész pe- reputty. Valami lehet vele, mert a munkakönyvé még mindig nincs itt, s nem is akar elmenni érte, talán nem tud leszámolni, nem tudom ... Most a felesége nevén van a pásztorság, de tő­le meg jócskán vonnak le, mert fizet a gyerekei után, mondom is nekik, hogy intézzék már el a munkakönyvét, mert jobban járnak úgy anyagilag ... Ci­gánynépség. Nem is biztos, hogy megmarad. — Sok cigány van Lapán- csán? — Vannak, az egyik jön a másik után. Némelyikkel van csak gond, jobbára az újonnan jöttékkel, akik még nem illesz­kednek be a falu életébe. A falu Karasica felőli végé­ben beszélgetnek idősebbek, fiatalabbak a két esőfelhő kö­zötti napsütésben. Közülük két asszonnyal, Jencer Lászlónéval és Bocsi Jánosáéval már talál­koztam korábban, amikor a hí­don túl a pásztor munkahelyét kerestem, a legelőt. A híd kor­látjára1 támaszkodtak, nézték a halakat. Bocsiné göbéje az ól­ban, azt sem hajtotta ma ki a pásztor. — Gazdag falu Lapáncsa? — Nézzen végig rajta... Mi biztosan nem vagyunk gazda­gok, inkább szegények. —■ A legszegényebbek? — Azt azért nem. — S ki a leggazdagabb a faluban? — Talán Puskásék, ők tán tizenöt disznót is kihajtatnak, tyúkjuk meg annyi van, tán nem is tudják mennyi. A ház előtt beszélgetők egyike Jencerné László nevű fia. Kantulajdonos, s mint ilyen, pajzán célzások céltáb­lája is. — Vannak hivatalos kanok is, a téeszé, de azok nagyok, nehezek, aztán sok a fiatal süldő, azok wem bírják el azo­kat. — S hozzák a süldőket? — A, nem, aki kéri, annak szívességből odaviszem ... Nem szoktak ezért kérni sem­mit. Az árokparton legelésző fia­tal kanról hivatalos helyen mit sem tudnak: „Az nem lehet, arról papit kell, mert még el­fertőzi az egész falut — mondja a tanácsi kirendeltség vezetője. — Persze, ha saját süldőit fedezteti, azt lehet." „Mindenkit meg fog harapni!" — Ezek minden sört meg­isznak — súgja nekem a pász­torházi várakozásnál a kis La­ci, ahogy a kantulajdonos és a jól megtermett beszélgető- társa, Halász Zoltán elmegy a falu másik felébe. Az anyja még mindig a ház falát tá­masztja, gyakran néz ő is Be- remend felé, de akiket vá­runk, nem jönnek. A Magyarbólyi Községi Kö­zös Tanács elnöke reggel már várt a kirendeltségen: — Ami a falugyűlésen el­hangzott, és ami a mi hatás­körünkbe tartozott, az már megoldódott. Mert például van már táplerakat, itt hely­ben meg lehet vásárolni a tá­pot. Van disznópásztor, iga­Közösségi kezdeményezésre hívjuk fel a tanyák, tanyabok­rok, társközségek, aprófalvak, kisközségek fiataljait. E pályázaton magánemberek csoportjai ugyanúgy részt ve­hetnek, mint a klubok, iskolák, a Hazafias Népfront helyi szer­vezetei, vagy más helybeli in­tézmények. A pályázat keretében • min­den olyan kezdeményezést tá­mogatni kívánunk, amely — a település Iákéinak kö­zösségi művelődését, a szabad idő hasznos eltöltését szol­gálja; — nagyobbrészt önerőből, társadalmi munkával és össze­fogással megvalósítható; — a meglévő lehetőségek célszerűbb, hatékonyabb, új­szerű hasznosítására törekszik; zán nem tehetünk róla, hogy ilyen megbízhatatlan. S az ivó­víz is megoldódott, emlékszik, erről is szó volt. Új kutat fúr­tak a falu végén még tavaly, de papír jött a KÖJÁL-tól, hogy akkora a vastartalma, hogy nem fogyasztható. Aztán újra megvizsgálták, s azt ír­ták, hogy iható, egészségre ártalmatlan. Most az kellene, hogy jól kinyomassák a vizet, a csövek is berozsdáltak, mert az emberek nem járnak oda vízért, kell fogadni valakit napszámba. A buszügyben is többször tárgyaltunk, s talán szeptembertől teljesül a la- páncsaiak régi vágya, hogy a busz bemenjen a faluba. — Az útcsatlakozás viszont még mindig kátyús . . . — A KPM azt válaszolta, hogy nem lehet egyenesen be­csatlakozni egy alsóbb rendű útnak a felsőbb rendűbe, így nem egyenesíthetik ki a ka­nyart. — De a falugyűlésen az volt a panasz, hogy gödrös, sáros a kereszteződés. — Az még most is olyan, mert nem csinálta meg a KPM. De megoldódott a telefon kér­dése is, akkor azt mondták a falugyűlésen, hogy sokan nem tudják kezelni. Most elhelyez­tünk a készülék mellett egy részletes használati útmuta­tást ... — Meg én is itt vagyok éj­jel-nappal — mondja a kiren­deltségvezetőnő —, és segítek bárkinek. — Sose jön be a busz a fa­luba — mondja a ház előtti beszélgetők tapasztaltabbja. — De bejön, a kultúrháznál lesz a megálló — feleli neki a markos Halász Zoltán. — Milyen az élet Lapán- csán? —• kérdem tőle. — Megvagyunk. Esténként a kultúrházba járunk, esetleg máshova. — És az emberek? Megfér­nek egymással? — Meg. Aki meg nem, arra odafigyelünk . . . Vastag karját megemeli, mozdulata nem fenyegető, de azért nem szívesen lennék La­páncsára most betelepülő. Bodó László — a létrejövő közösség, új intézmény önfenntartására és önigazgatására törekszik. A pályázók feladata, hogy jellemezzék településüket, kör­vonalazzák, hogy — mi az elképzelésük lé­nyege és annak megvalósítá­sa kiket érint; — kik támogatnák szándé. kaikat és milyen módon; — tervük valóra váltásáért, illetve a majdani működés során mit vállalnak saját ere­jükből, és milyen segítséget kérnek; — a célkitűzések megvaló­sításához egyszeri támogatás­ként mekkora összeget pályáz­nak meg a Központi Ifjúsági Alapból. A pályázat beadási határ­ideje: 1983. szeptember 30. . A komlói járás munkailehető­ségei, szakmunkásképzőt vég­zetteknek: Zengőalja Tsz pécsváradi üzeme felvesz növénytermesztő gépészeket, s szarvasmarha- gondozókat, havi 3200—4800 forintért. A Baranya megyei Gabonoforgalmi és Malomipari Vállalat pécsváradi üzemébe felvesz molnár szakmunkást, havi 3200 forintért. A gödrei Béke Tsz felvesz kőműveseket, villanyszerelőt, lakatost, autó­szerelőt, mezőgazdasági gép­szerelőket, ács-állványozókat, mezőgazdasági kovácsot 3000—4000 forintért. A mohá­csi Könnyűipari Vállalat pécs­váradi üzeme felvesz varró szakmunkásokat, havi 2000— 3000 forintért. A DÉLKÖ Válla­lat erdősmecskei üzeme telvesz lakatosokat, hegesztőket, vil­lanyszerelőket, esztergályoso­kat 2100—4200 forintért. A Sásdi Építőipari Szövetkezet mázaszászvári és sásdi üzeme felvesz kőműveseket, lakatoso­kat, villanyszerelőket, vizszere- lőket, bádogost, havi 2900— 3300 forintért. A Mezőgép Vál­lalat pécsváradi és mágocsi üzeme keres vas- és fémszer­kezet-lakatosokat, egyéb laka­tosokat, csúcsesztergólyosoka:, havi 2700—3500 forintért. A Mecseki Szénbányák máza- szászvóri üzeme felvesz vájáro­kat, havi 6—8000 forintért* A Kenderfonó és Szövőipari Vál­lalat mázaszászvári üzeme fel­vesz szövőket és villanyszerelőt, havi 3600 forintért. A magyar­széki Egyetértés Tsz felvesz me­zőgazdasági gépszerelőket, nö­vénytermesztő gépészeket és autószerelőt, havi 2900 forin­tért. Az egyházaskozári Hala­dás Tsz felvesz szarvasmarha­gondozókat, havi 4500—5300 forintért, traktorvezetőket 3500— 5000 forintért és mezőgazdasá­gi gépszerelőket, havi 2400— 3300 forintért. Szakközépiskolát végzettek közül: Felvesz a sásdi Hegyháti Áfész könyvelőt, leltárírót, havi 1300—2800 forintért. Sásd. Bú­zakalász Tsz felvesz mezőgaz­dasági gépszerelőt, növényter­mesztő gépészt, havi 2800— 3400 forintért. A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ká- rászi és pécsváradi erdészete felvesz erdészeket, havi 3000 forintért. A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság hosz- szúhetényi fafeldolaozó üzteme műszakvezetőt .felvesz, havi 3000 forintért. (A Mecseki Er- dőaazdasáa dolgozói illetmériv- fa-járandósáaot kapnak.) A pécsváradi Zengőalia Tsz fel­vesz mezőgazdasáai gépszere­lőket, havi 3000—3500 forin­tért. A gödrei Béke Tsz felvesz raktárost, anvagkönyvelőket. nö­vénytermesztő géoészeket, szarvasmarha-tenyésztőket, ba­romfitenyésztőket, 1800—5000 forintig. A Baranya menyei Ga­bonaforgalmi és Malomioari Vállalat sásdi üzeme felvesz betanított molnárt, havi 3200 A legjobb pályázatok meg­valósításához elnyerhető maxi­mális összeg: 100 000 forint. A pályázatokat pontos címmel ellátva — a Baranya megyei Tanács V. B. ifjúsági titkárá­hoz (Végh József, Pécs, Rákó­czi út 34. Pf. 121. 7601) kell beküldeni. A pályázatok előkészítésé­hez, a tartalmi munka megin­dításához segítséget nyújtanak a járási-városi művelődési központok, a Baranya megyei Művelődési Központ (Pécs, Széchenyi tér 9. 7621. Telefon: 11-622), a KISZ, a Hazafias Népfront, a SZOVOSZ, a TOT illetékes területi bizottságai, il. letve szervezetei. További fel­világosításért forduljanak a tanács, a HNF, a KISZ, vagy a művelődési otthon helyi kép­viselőjéhez. forintért. A DÉLKŐ Vállalat er­dősmecskei üzeme felvesz gép­lakatosokat, 2700—3600 forin­tért. A cserkúti Mezőgép Vál­lalat pécsváradi és mágocsi üzeme felvesz lánghegesztőket, havi 3000—3500 forintért. A Mecseki Szénbányák máza­szászvári üzeme felvesz akná­szokat, havi 3800—5000 forin­tért. A magyarszéki Egyetértés Tsz felvesz állatorvosi szakse­gédet, havi 2700 forintért. Az egyházaskozári Haladás Tsz fel­vesz gépkönyvelőt, 2200—2800 forintért. Főiskolát, egyetemet végzet­tek közül: A Pécsi Állami Gazdaság pécsváradi üzeme felvesz ál­lattenyésztő mezőgazdasági mérnököt, 2600—4500 forintért.' A gödrei Béke Tsz felvesz fa­ipari mérnököt, gépüzemmér­nököt, keverő- és szárító-üzem­mérnököt, takarmányozási elő­adót, havi 3500—4500 forintért. A sásdi Búzakalósz Tsz felvesz szarvasmarha-tenyésztő üzem­mérnököt, baromfiágazati me­zőgazdasági üzemmérnököket, keverőüzem-mérnököt és erdő­ágazati vezetőt, 3500—4500 fo­rintért. A Mecseki Szénbányák mázaszászvári üzeme felvesz számviteli vezetőt, bányamér­nököt, 3500—5500 forintért. A Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakmunkásképző Intézet Pécsvárad felvesz kollégiumi nevelőket, havi 3000—3500 fo­rintért. Mohácsi munkalehetőségek: Általános iskola 8. osztályá­nál alacsonyabb végzettségűek közül: a Baranya megyei Ven­déglátó Vállalat felvesz üzemi segédmunkásokat, havi 2100 forintért. A Mohácsi Építőipari Szövetkezet felvesz építőipari segédmunkásokat, havi 2200 forintért. Általános iskolát végzettek közül: A Magyar Selyemipari Vál­lalat mohácsi szövőgyára fel­vesz szövőtanulókat, hat hóna­pig 1720 forintos fizetésért, utána teljesítménybérezés. A Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszmű Szövetkezet mohácsi üzeme fel­vesz kesztyűvarrókat, havi 1500—2500 forintért. A Dél- dunántúli Vízügyi Igazgatóság felvesz kubikosokat, havi 3000— 3500 forintért. A Mohácsi Áfész felvesz eladókat, havi 1500— 2400 forintért. Az újmohácsi Dunavölgye Tsz felvesz segéd­munkásokat, havi 2000—2500 forintért. A Baranya meayei Sütőipari Vállalat mohácsi üze­me felvesz két konyhamunkást, havi 2500—4000 forintért. Gimnáziumot végzettek kö­zül: A MÁV Mohács Körzeti özem- főnöksége felvesz jegyvizsgáló- kat, havi 4500—5500 forintért (utazószolgálat, vonatvezetői munkakörre való átképzést, il­letve szakirányú továbbképzést biztosít). A Mohácsi Farostle­mezgyár felvesz falemezgyár­tókat, havi 3500—4000 forin­tért. Szakközépiskolát végzettek közül: A Pécsi Geodéziai és Térké­pészeti Vállalat felvesz műsza­ki ügyintézőt, hav.i 2200—2600 forintért. A Postaigazgatóság (Mohács, Széchenyi tér 1.), fel­vesz rendszerhelyetteseket, ha­vi 2700—3200 forintért. A Mo­hácsi Farostlemezgyár felvesz anyagvizsgálókat, havi 3300 fo­rintért. A mohácsi Újbarázda Tsz felvesz mezőgazdasági gé­pészeket, havi 3500—4000 fo­rintért. Az Országos Takarék- pénztár mohácsi kirendeltsége felvesz számfejtőket, havi 2200—2400 forintért. Szakmunkásképzési célú szak- középiskolát végzettek közül: A Mohács városi Tanács V. B. Kórház Rendelőintézete felvesz ápolónőket, havi 2000—3000 forintért. Technikusképzési célú szak- középiskolát végzettek közül: A Mohácsi Farostlemezgyót felvesz pénzügyi előadót, ke­reskedelmi előadót, külkereske­delmi bonyolítót, havi 3000 forintért. Pályázati felhívás „Aki nem fér meg a másikkal, arra odafigyelünk!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom