Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-08 / 126. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárna A 25. évforduló jegyében Pármai vendég- szereplés A Coca-Cola regénye Bő évtizede már nálunk is kapható cr Coca-Cola. s formás üvegei ugyanúgy ott sorakoznak az élelmiszerboltok meg a presszók, vendéglők polcain, mint a leghagyományosabban honi boraink, üdítő italaink fiaskói. Kedvünkre fogyaszthatjuk tehát mi is eme szénsavas italt, és amíg testünk üdítősének okából kortyolgatjuk, dehogyis gondolunk arra, hogy ki, mikor s hogyan ötlötte ki e barnássötét színű levet, s hogy miért is lett belőle az egész földkerekségen jól ismert világmárka. A Coca-Cola karrierje a múlt század végén, egészen pontosan 1886-ban indult. Egy jámbor atlantai (USA) patikus, Pemberton úr találta fel, de rossz üzletember lévén, nem tudott vele mit kezdeni. Helyette barátja, Frank Robinson vállalta magára a népszerűsítés minden gondját, baját. Ö ötlötte ki a jól hangzó márkanevet; s ugyanakkor ő rajzoltatta meg e név összetéveszthetetlenül jellegzetes, szecesz- sziósan hullámzó betűsorát is. S mert tényleg jól üdített, frissített, ez az összetételét illetően máig titokzatos ital (receptjét a Cola cég fő emberei hétpecsétes titokként őrzik), hamar kelendő árucikké vált, s egy bizonyos Asa Candler úr jóvoltából 1888-ban védjegyét bejegyezték, és a korábbinál sokszorosan nagyobb reklám- hadjárat indult érdekében, s hamarosan egész Amerika ezt a folyadékot szomjazta. "Mister Candler, mint új üzlettárs, a palackozóüzemek egész hálózatát építette ki, s arra is volt gondja, hogy a kis üvegek újratöltése, szállítása folyamatos legyen. 1899-ben már egy nagy cég, a Thomas and Whitehead Company vette pártfogásába — írjuk ezután így, magyarosan — a kólát, s ennek a vezérei adták ki a parancsot, hogy nemcsak a töltelék minőségét kell vasszigorúsággal megőrizni, hanem olyan üveget is kell terveztetni, amely semmilyen más göngyölegre nem hasonlít. szágot". Leányvállalatokat alapított mindenfelé; méginkább megszigorította a minőségellenőrzést. 1919-ben Ernest Woodroof lett a kólás birodalom koronázatlan fője, majd őt fia, Robert Winship Woodroof követte, aki 1923-tól egészen 1955-ig uralta a behatárolha- tatlanul nagy Coca-Cola „orHogy a kóla kóla maradjon, ahhoz tényleg nagyon szigorú regulák kellenek, s ezeket keményen be is kell tartani. Csupán a Coca-Cola reklámhadjáratát háromkötetes kézikönyv szabályozza, amely kiadvány az üvegek feliratának a méreteit éppen úgy megszabja, mint a hirdetések nagyságát, színezését. Mindezek után azért kénytelen-kelletlen megkérdezi a józan ész: tényleg olyan hasonlíthatatlanul jobb innivaló ez a Pemberton úr féle buborékos lé, mint más, hasonló készítmény? Egy névtelenségbe burkolózó, ám annál szellemesebb brit szakember szavaival válaszolunk, aki a nevezetes árucikkről egyszer a következőket mondotta: „Végül is ez az ital nem annyival jobb a többinél, mint amennyivel többen isszák, de ahogyan az egészet tálalják, és ahogyan a vállalatot működtetik, az lenyűgöző, az sok mindent megmagyaráz.” A. L. Ebben az évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját, a ma már az egész országban és külföldön is jól ismert Pécsi Úttörő Fúvószenekar. A rangos évforduló méltó megünneplésére rendszeres próbákkal készülnek Auth Vilmos kornagy vezetésével. A sok gyakorlás, próba ez évi első eredménye: április 7—9-e között Veszprémben megtartott országos fúvós- zenekari fesztiválon a „Kiváló Zenekar” minősítést kapták. A közelmúltban Olaszországban, Pármában vendégszerepeit az együttes. A „Pro Párma” Club színháztermében került sor oz első hangversenyre. A számok után percekig tartó vastapssal jutalmazták a zenekar szép játékát. Az olasz önkéntes véradók szervezete klubjának dísztermében került sor második nagy hangversenyükre. A nézőteret zsúfolásig megtöltötte a közönség, a város több vezetője is megjelent, melyen ismét nagy volt a zenekar sikere. Többször meg kellett ismételni Brahms: V. magyar táncát, és még ezután is újabb számokat követelt a közönség. Április 25-én zászlódíszbe öltözött Párma összes utcája. Ezen a napon ünnepük a fasiz; mus alól való felszabadulásukat. Pármában és a megyében a baloldali vezetés érvényesül. Talán ennek is köszönhető, hogy erre az időpontra időzítették egy szocialista ország kulturális küldöttségének meghívását. A város Garibaldi terén, sok ember várta a zenekart. Itt több mint egyórás térzenére került sor. A közönség közül azok, akik a klubban hallották Brahms: V. magyar táncát, arra kérték Auth Vilmos karnagyot, hogy azt itt is játsszák el. Természetesen a kérésnek a zenekar eleget is tett. Ezután hosz- szú percekig zúgott a taps. Később megérkezett a térre a Párma városát kitüntető zászlókat kísérő városi zenekar. Egy induló eljátszása után megkezdődött a felszabadulási ünnepség. Az ünnepség után meglátogattuk a városi „Verdi zenekar”-t, vezetőjük átadta Auth Vilmosnak az ezüstből készült Verdi- veretet. Az egész délelőtti programot felvette a Pórmai Televízió és az esti híradó részleteket közölt belőle, kiemelve, hogy a 14 évesekből álló zenekar úgy játszik, mintha ez lenne a foglalkozásuk. Természetesen ez a kritika mindenkinek nagyon jólesett. Pármából még Velencébe látogattak a pécsi úttörők. Mintegy négy órát töltöttek ott, onnét útjuk vissza, Pécsre vezetett. Horváth J. Anyák r A zenekar tagjai és vezetői részére fogadást adtak a pármai városházán Négyszemközt Hoféliával Mi tagadás, nem valami nőies jelenség Hoféüa, amint itt ül atlétatrikóban, a pécsi Ifjúsági Ház egyik öltözőjében. Persze, az a sok ember, aki összegyűlik a nézőtéren, nem a vonalaira kíváncsi, hanem a szövegére. Egy sajátos műfajt jöttek el megnézni: „a Hofit”.- Nem fáradt két előadás után? Vették itthon, vitték külföldre, többen csak azért jártak visz- sza az óhazába, hogy az ő műsorait megnézhessék. Most a Madách Színház éjszakai előadásaiban Hoféliát játsz- sza, miközben „valami bűzlik Dániában". A sajátos musicalre szeptemberig nem lehet jegyet kapni. Ha kedden este Hofi Géza vág egy grimaszt, elmond egy poént, másnap reggel már az egész ország erről beszél. kásnak alig nevezhető helyen a feleségemmel. — Most a televízió főmunkatársa. Jelent-e ez valami változást az életében? — Amíg a téglagyárban dolgoztam, ezt sohasem kérdezték meg tőlem — vág vissza azonnal. — Érdekes dolog ez: a melós izzad, töri magát, mázsákat emel, s közben milliókat termel, mégsem érdeklődnek a hogyléte felől. Az én műsoromra dugig megtelt a Sportcsarnok, jött a bevétel, a rendezők meg állandóan a hátamat simogatták: „Nem vagy fáradt, Gézám? Nincs szükséged valamire?” Egyébként nem fáradtam el, merj amit csinálok, az nekem is szórakozás, öröm. — Nem zavarja ez a nagy népszerűség? Sokan megijednének ekkora felelősségtől. — Nem mondhatnám ... A televízió nem az az intézmény, ahol elmélyült munkát végezhet az ember. A műsoraim főként horgásztanyákon, éjszakába nyúló baráti összejöveteleken állnak össze, sok-sok veszekedéssel, aztán persze kibéküléssel. — Hofi Géza műsorai mindig erőteljesen politikus jellegűek. A gazdaságpolitikai jelszavak azonban elég sűrűn változtak az utóbbi években. Hogyan tud velük lépést tartani? Hofi Géza lemezeiből nyolc év alatt egymillió fogyott el. — Nézze, én tudom, hogy mekkora vagyok, és nem foglalkozom vele. Becsületesen dolgozom, igyekszem barátságos lenni mindenkivel, nem játszom meg a fejemet, mert mit érnék el vele, ha megtenném? Másnapra mindenki megutálna. Egyébként a siker nem máról holnapra jött, nem olyan hirtelen szakadt rám a népszerűség. 1948-tól próbáltam betörni a színpadra, s közben voltam gyári munkás is. Hosszú éveken át éltem la— Hogyan került kapcsolatba a Madách Színházzal?- Kellett nekik a bevétel. Megkerestek, hogy nem vállalnék-e egy műsort. Tudták, hogy ha én kiállók a színpadra, plakát nélkül is özönlik a nép. És itt a Madáchban én is megvalósíthattam régi álmomat, egy musical-szerű játékot. Adva van a technika — minden jelenet előre beprogramozott fénnyel, díszletváltással játszódik — jó zenészekkel dolgozom együtt, az Exp- ressz-zenekarral, egyszóval ez már színház . . . — Naponta több tucat levelet kapok. Akad közöttük olyan, amelyikben a feladó egy kitöltetlen csekket küld a számomra azzal a kéréssel, hogy szíveskedjem anyagilag támogatni. De érkeznek használható tippek, észrevételek, apró villanások a munkahelyről, közéletből, s ezek közül a legszínvonalasabbakat beépítem a műsoraimba. Vannak politikus barátaim, ismerőseim, akik az összefüggésekre hívják fel a figyelmemet. — „Súgnak" Hofinak? — Nem kell súgni. Én ma is melós szemmel figyelem a világot, a köpönyegem színe nem változott; nem forgatom és nem csereberélem... Havasi János A plakáton két egymásnak fc és az ölelő kar vonala stilizált nyörű kép. meleg ünnepélyesst újságok, képeslapok képeket, i Anyát, ábrázolják, a kissé fán éppen fiatal, hosszú szempilláj hát így életkorban, vagy közna nek egymástól, de az azonos ke ládféltés - jövőért aggódás fáj Anya Csak Egy Van, miképpen anyaszeretet, anyaföld és any szigorúbb értelmében. Régen eltemettük Őt, és nir amint a méhzsongású kertben kútvízben mosott szőlőfürt. Me sott és feslett kartonruháját, k a szélfújta száraz virágszirmot már messzebbre távolodik tői sem emlékszem már, ha rá gór termetét, egyhangú, de föld-k( ké kékfestő ruhát és sötét fej mert „.. . a hivalkodást isten b ládi ebédek — az év néhány ne és asztal körül fiák, menyek, u asztalfőn nagyanyám helye .. tányér, úgy evett, és leste, mi ke töltse meg ismét húsokkal, ken utolsóként a lámpát, sóhajtve sustorogva imádkozott és csőn kér-kezei éjét. És mégis „ő", mégis „ők" ü töltötték meg az otthont. Ma is korábban érkező papa és a gy a gyerekek csapzottan mászká kéne, a papa nem talál me< jön . .aztán jön is, lepakol, a házra. Ki, vagy mi tudja hely Kezenyoma, ízlése ott van < fában, a levendula szagú szel ha zajában. Ha beteg vagy, a féltés, ha öröm ér, Őt nagyobi veled: az övé vagy. „Az Anyu dolgozik" — írja a harmadára átvállalja a pede néni, akik női mivoltukból erei amennyit élethivatásuk rendje Anyuban" biztonságérzetet az ban a kisgyerekek rajzot kész pálcika lábakkal, esetlen déré áll a fazék mellett, vasalja a Azt, amit látnak. Ahogy ismeri Mert őszinték, és igazak.
