Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-07 / 125. szám
emzefközí maga; A győzelem napján Májusi találkozó Vlagyiszlav Davidov háborús veterán a fiatalok között, a májusi ünnepi táncban Az édesanya még mindig fiát, Tornász Kulnyevet várja Egyikük sem gondolt a dicsőségre. Nem a kitüntetésekkel törődtek. A katonák minden gondolata hazájuk megmentére volt. A történészek ezt a háborút nevezik a legpusztí- tóbbnak. A Szovjetunió veszteségeinek számait csillagászati adatok fejezik ki. Az anyagi kárt 2 milliárd 600 millió rubelre becsülik. Több száz város omlott romba, 70 ezer falu és közel 32 ezer iparvállalat semmisült meg. De milyen mércével lehetne kifejezni a gyermekek árvaságát, egész családok pusztulását, az apák, a fiúk, a férjek elvesztését, a szovjet emberek kínjait és szenvedését? A fasiszta Németország váratlan, hitszegő támadásának politikai céljai voltak: a Szovjetunió lakosságának elpusztítása vagy rabigába hajtása, a szovjet fegyveres erők megsemmisítése, másfél—két hónap alatt, s a Volgáig, majd az Uraiig terjedő terület elfoglalása. A szovjet haza védelmére mindenki fegyvert fogott. A kommunista párt vezetésével megszervezték a honvédő harcot. Ezt az igazságos, felszabadító háborút akkor kezdték Nagy Honvédő Háborúnak nevezni. A régmúlt időket, száraz, enciklopédikus adatok őrzik: ,,A moszkvai csata a német csapatoknak a második világháborúban elszenvedett első, jelentős vesztesége, a második világháborúban bekövetkezett fordulat kezdete, mely stabilizálta az arcvonalat.'’ Életben maradt résztvevői, a haza védői minden év május 9-én összegyűlnek Moszkvában, a Vörös téren, a főváros parkjaiban és terein. A legkülönfélébb helyekről érkeznek a fővárosba. Felhangzónak a háborús idők dalai, felidézik az ezredtársak emlékét, örömkönnyekkel fogadják egymást. Vlagyiszlav Davidov 1941 áprilisától 1942 végéig Moszkva egvik védője volt. A tavaly májusi napon a fotótudósítók egy ünnepi táncban örökítették meg. PáveJ Lincevics ezredtársait várja. A Kis Föld védői között volt. így nevezték azt a hídfőt, amelyet a szovjet katonák 1943 februárjától szeptemberéig a Fekete-tengeri Novorosz- szijszktól délnyugatra védtek. S itt egy néni, aki sehol nem küzdött. Legalábbis fegyverrel nem. De felnevelt egy fiút, aki ismeretlen katonaként esett el Leningrad 900 napos blokádja idején. Mária Kulnyeva 1945 óta várja fiát, keresi azokat az embereket, akik ismerték. Bánata nem enyhül. A háború utolsó sortüzei után született idegen fiúk köszöntik és hajtanak fejet anyai szíve előtt. A felszabadulás és a ma Csehszlovákiában Az első májusi napokban Csehszlovákia lakossága minden évben megemlékezik 1945 dicsőséges eseményeiről, amikor Csehszlovákia felszabadításával betetőzött a fasizmus veresége az európai kontinensen. Május 9-én értek Prágába a szovjet páncélos gárda hadsereg egységei, hogy felszámolják a nácik utolsó ellenállását. Ez a nap fontos határkövet jelent Csehszlovákia újkori történelmében. Nem csupán azt jelenti, hogy hatéves náci megszállás után visszanyerte nemzeti függetlenségét, hanem ez jelentette Csehszlovákia demokratikus forradalmának kezdetét, amely azután 1948-ban szocialista forradalommá nőtt, s megnyitotta az utat a szocialista társadalom kiépítéséhez. A csehszlovák nép a nemzetközi fasisztaellenes harcot nem nézte ölhetett kezekkel. Az 1939. évi megszállás kezdetétől szervezett ellenállást fejtett ki, amit elsősorban a kommunisták élesztettek. Az ellenállók szabotálták a hadi gyártást, megrongálták a kommunikációkat, együttműködtek a külföldi Hitler-ellenes szövetségesekkel, illegális sajtótermékeket adtak ki, s más hasonló tevékenységet folytattak. Sokan életükkel fizettek e tevékenységükért: a náci koncentrációs táborokba és fegyházak. ba 300 000 csehszlovák polgárt hurcoltak el, akiknek csak egy- jiarmada élte meg a háború végét. A csehszlovák Lidice, Lezáky, Javorícko, Klak községek neve, amelyeket a nácik porig égettek, örökké a fasiszta barbárság szimbóluma marad. Nyolcvan ezer ember — szlovákok, csehek, de más nemzetek antifasiszta polgárai is — vett részt az 1944 augusztusában kitört Szlovák Nemzeti Felkelésben, s nyílt harcban fordult a nácik és a hazai kol. laboránsok ellen. A felkelést ugyan katonai túlerővel leverték, de a náciknak ez 40 000 halottat, sebesültet és hadifoglyot jelentett. Hasonlóképpen kelt fel április végén, május elején több cseh város lakossága is — a legelkesere- dettebb harcok azonban Prágában folytak május 5—9. között. Május 9-e végérvényesen véget vetett a csehszlovák nép sokéves szenvedéseinek, s megmutatta, a Szovjetunióban nem csupán önzetlen felszabadítóra talált, hanem tartós szövetségesére, Csehszlovákia szuverenitásának és biztonságának kezesére is. Csehszlovákia a Szovjetunióval és a háború után a szocialista fejlődést választó többi európai országgal koordinált külpolitikai tevékenységgel mindig is arra törekedett, hogy az új generációk már ne is ismerjék, mi a háború. Béke- tgrekvése emellett a szocialista rendszernek magának a lényegéből fakadt és fakad — hiszen itt nincsenek olyan rétegek és csoportok, amelyeknek érdekében lenne a háború, vagy valamit is nyernének a háborús előkészületekből. Csehszlovákia nemzetközi aktivitásával maga is hozzájárult ahhoz, hogy 1945 májusa óta Európa a béke kontinense maradt. Erről tanúskodik az az előkészülete is, amellyel a háború ellenzőinek egyik legnagyobb nemzetközi találkozóját rendezi meg — Prágában ül össze nemsokára, ez év júniusában a Világtalálkozó a békéért, az életért, a háború ellen. E fórum biztosításával akar Csehszlovákia hozzájárulni a világ háborúellenes mozgalma különböző irányainak akcióegységéhez. Prága felé ... Az MX-rakéták egyike a végszereidében. Ezek a rakéták szinte jelképpé váltak, az új agressziós fenyegetések legfőbb eszközeként. A kifejlesztésükkel kapcsolatos kutatások, kísérletek 4,5 milliárd dollárt emésztettek fel, a teljes MX- program költsége meghaladná a 30 milliárd dollárt. A „kis” háborúk veszélye Az első világháborúban még „csak” 33 állam vett részt (10 millió halott, 20 millió sebesült, mintegy 360 milliárd dolláros hadikiadás), a második világháborúba sodródott országok száma már 72-re ugrott (52 millió halott, 90 millió sebesült hozzávetőleg 4000 milliárd dollárnyi kiadás). Az utóbbi 35 évben 150 „helyi” hőború tört ki bolygónkon. Közülük nem egy — például az 1948 óta állandósult arab—izraeli viszály — könnyen általános konfliktusba csaphat át. A 150 „korlátozott” fegyveres konfliktusban több mint tízmillió ember vesztette életét, vagyis annyi, amennyi az első világháborúban együttvéve. Vajon mibe kerülnek azok a modern „kis” háborúk, amelyekben „csak” hagyományos fegyvereket vetettek be? Az Egyesült Államok évekig elhúzódó indokínai háborúja 80— 100 milliárd dollárt emésztett fel. A már két esztendeje tartó iraki—iráni háború havonta 180—200 millió dollárral rövidíti meg mindkét felet. Nagy- Britannia számára a falklandi kaland több mint két milliárd dolláros számlával zárult. A Be. gin-kormány legutóbbi libanoni inváziója, csupán augusztus végéig 2—2,5 milliárd1 dollárba került. 1960 és 1980 között a fejlődő országok katonai kiadásai hétszeresükre ugrottak: együttes hadiköltségvetésük (1978-as árakon) 11,3 milliárd dollárról 77,5 milliárd dollára szökött fel: a Közel-Keleten 2,4 milliárdról 37,9 milliárdra, Afrikában 0,9 milliárdról 9,9 milliárdra. Latin- Amerikában 3,1 milliárdról 8,2 milliárdra. Jelentős a növekedés a távol-keleti és a délázsiai országokban, jóllehet Kína adatai titkosak. A katonai előkészületék költ. ségei és a feszültséget szító fegyverkezési kiadások az utóbbi 35 évben minden eddigit felülmúltak. Ez az összeg — hozzávetőleges becslés szerint — meghaladta a 7500 'milliárd dollárt. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy 1981 végén az évi hadügyi előirányzatok világviszonylatban elérték a 600 milliárd dollárt és hogy az ezredfordulóig túlléphetik a 820 milliárd dolláros plafont — világos, hogy mily súlyos terheket ró ez a népekre, mily bizonytalan jövőt tartogat az egész emberiség számára a fegyverkezési verseny amelyben az első lépést mindig az imperia- lirmus teszi. Fegyverzetkorlátozás, leszerelés (1.) Határozatok, javaslatok A szocialista országok szakadatlanul azon fáradoznak, hogy az emberiséget megóvják a háborútól és a fegyverkezési verseny csökkentésével biztosítsák a békét. Az MSZMP Központi Bizottsága 1983. április 12—13-i ülésének határozata is leszögezi : „A Központi Bizottság . . . meggyőződése hogy az egyenlő és kölcsönös biztonság elérhető és megszilárdítható a fegyverzetek alacsonyabb szintjén”. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió, több szocialista és semleges ország számos javaslatot tett a fegyverzetek csökkentése, a leszerelés, különösképpen a tömegpusztító fegy- I verek korlátozása, illetve betil- I tása érdekében. Most részletesen ismertetjük ezeket a javaslatokat. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé 1983. januári ülésén javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le a katonai erőszak alkalmazásáról és vállaljon kötelezettséget a békés kapcsolatok fenntartására. Előzmények: az Egyesült Nem zetek alapokmányának 2. pontja kimondja és a közgyűlés 1970. október 24-én hozott deklarációja megerősíti az erőszakról való lemondás elvét a nemzetközi kapcsolatokban. 1976- ban a Szovjetunió vi-lágszerző- dés megkötését indítványozta a fontos kérdésben. Ugyanebben az évben a Varsói Szerződés tagállamai felhívták a NATO- országokat: kössenek szerződést. hogy elsőként nem alkal. maznak egymás ellen atomfegyvereket. A Szovjetunió 1979-ben javasolta a nukleáris és a hagyományos fegyverek felhasználásáról való lemondást. A Varsói Szerződés tagállamainak legújabb határozata az ENSZ alapokmányának az erőszakról való lemondás elvére alapozva jvasolta a két szövetség tagállamai között olyan értelmű szerződés megkötését, hogy elsőként egyikük sem alkalmaz sem nukleáris sem hagyományos fegyvert, tehát katonai erőszakot a másik féllel szemben. A javaslat a továbbiakban a fegyverkezési verseny megszüntetésére és a leszerelésre irányul. A szerződés kimondaná: lépéseket kell tenni a meglepetésszerű támadás lehetőségének meqszüntetése és az úiabb bizalomkeltő lépések megtétele érdekében. A Varsói Szerződés tagállamai ugyancsak javasolták harmadik államokkal szemben is az erőszakról való lemondást. A javaslat a továbbiakban az ENSZ hatékonyságának növelésére irányul: a vitás kérdéseket békés tárgyalásokon a világszervezet keretében oldják meg. A világbéke megóvása érdekében felhívja a tömbön kívüli államokat a szerződéshez való csatlakozásra. A javaslat konkrét intézkedéseket javasol a fegyverkezés korlátozása. a leszerelés, a politikai kapcsolatok stabilizálása érdekében. Az ENSZ legutóbbi, 37. közgyűlése — az NDK és Kuba javaslata alapján — határozatban hívja fel az atomhatalmakat, jelentsék ki, hogy elsőként nem alkalmaznak atomfegyvereket. Előzmények: az ENSZ 1981. évi 36. közgyűlésén a Szovjetunió javaslatára határozatot hoztak a nukleáris katasztrófa elhárítására. A határozat kimondja: az atomfegyver első- kénti bevetése az emberiség elleni legnagyobb bűntettnek tekintendő. Az ENSZ 1982-ben megtartott rendkívüli ülésén a Szovjetunió ünnepélyesen kötelezte magát, hogy elsőként nem Kádár János a Varsói Szerződés nek ülésén 1983 januárjában használ atomfegyvert. Hasonló nyilatkozatot tett a Kínai Nép- köztársaság is. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország eddig nem csatlakozott a nyilatkozathoz. India, Svédország és Mexikó javaslatára az ENSZ 3J. közgyűlése követelte az atomfegyverek gyártásának, kipróbálásának és állomásoztatásának befagyasztását. Előzmények: a szocialista országok a genfi leszerelési konferencián a nukleáris fegyverkezési verseny megszüntetését és a nukleáris leszerelést javasolták. Az előterjesztés szerint nemzetközi szerződést kellene kötni az atomfegyverek valópolitikai tanácskozó testületémennyi fajtája gyártásának leállítására, a készletek általános csökkentésére majd teljes felszámolására. A semleges országok javaslata hangoztatja, hogy a befagyasztásra a jelenlegi feltételek rendkívül kedvezőek, minthogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok hozzávetőleg azonos készletekkel rendelkezik. Az atomfegyverek befagyasztása az első lépés lenne a teljes nukleáris leszerelés felé. Gáti István (Folytatjuk) IKövetkezik: A stratégiai fegyverek korlátozása és csökkentése).
