Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-25 / 143. szám

Dunántúlt napló 1983. május 25., szerda Honismeret Gondolatok egy ünnepségsorozat végén A mai Széchenyi I Iskolánk 125 éves történetében felszabadulásunk közel négy évtizede jelentős idő. Az 1948-as augusztusi határozat után — amely kimondja, hogy a Széchenyi István Gimnázium egész tanári kara átkerül a mai Nagy Lajos Gimnázium­ba — 1954-ben kezdődött meg újra a gimnáziumi oktatás. (Közben az iskola épületében az Állami Tanítóképző műkö­dött). Párád nevezetességei A reál szellem, a reál ha­gyományok erős gyökerei ma is élnek. Az ötvenes évek vé­gén a politechnikai képzés fel­karolásában jelentkeztek. Ágoston György egyetemi ta­nár „Pedagógiájában" említi a Széchenyi István Gimnáziumot, mint példát, az új forma fel- karolóját. A politechnikai kép­zésből nőtt kj a 60-as évelt kezdetén az autószerelői szak­középiskolai oktatás, amely ma is él és jelentős szerepet vál­lal Baranya, Somogy, Tolna megyék műszaki szakember-el­látásából és középkáder kép­zéséből. 1963-ban — elsőként a megyében — egy matemati­ka—fizika tagozatos gimnáziu­mi osztály kezdte meg tanul­mányait. A tagozat 1982-ig működött. Helyét a fakultáció­ra épülő gimnáziumi képzés vette át. Az 1969 70-es tanévtől az esti tagozaton gépjármű­technikai, a hetvenes évek ele­jén nappali tagozaton híradás- technikai képzés indult. 1974- ben megkaptuk a technikus minősítés jogát. (Az országban 5 autós iskola kapta meg el­sőként.) Elindítottuk levelező tagozaton a híradásipari kép­zést. 1954-től 2146 fő gimna­zista, 2073 fő szakközépisko­lás, 797 fő esti és levelező ta­gozatos és 825 fő technikus szerzett végzettséget iskolánk­ban. Az újért, a haladóért, a szű- kebb és tágabb közösségért va­ló tenniakarás végigvonult új­kori történelmünkön. 1969-ben új tanműhelyt adtunk át. 1972- ben a régi szenes pincéből ma is működő iskolai klubot ala­kítottunk ki. 1970-ben Kabar Ferenc osztályvezető-helyettes segítségével elindítottuk az ál­talános és középiskolák közöt­ti átmenet vizsgálatát. 1970-től — ma is élő — kapcsolatot kezdeményeztünk a zitauri Ro- bur Művek üzemi iskolájával. Az 1970-es évek elején ott vol­tunk az ország 53 középisko­lája között, amely a vertikális KISZ-szervezeti forma kísérletét vállalta. Ma is ebben a formában dolgozunk. A tanulók munkájá­ból a 10 000 kötetes könyvtár mellett esztétikus olvasótermet avattunk. A Pécsi Posta Igaz­gatóság és a HTI segítségével négymillió forintos, átviteltech­nikai laboratóriumot hoztunk létre. Elindítottuk a szaktanter­mi oktatást. A nyitott iskola megvalósításáért kb. 40 válla­lattal és intézménnyel rend­szeres kapcsolatot alakítottunk ki. A NOSZF 50. évfordulója tiszteletére átfogó iskolai ver­senymozgalmat kezdeményez­tünk. Lenin születésének 100. évfordulójára ünnepi program­mal készültünk, és szobrot avat­tunk. 15 év óta Pécsért éven­ként 500 000—800 000 forintos értékben társadalmi munkát végzünk. A legfőbb tevékenységet, a tanulást ifjúságunk becsülettel teljesíti. 15 év alatt az iskola tanulmányi átlaga 2,9-ről 3,5— 3,6-ra nőtt. A bukások száma hatodrészére csökkent. Közel 30 egyén vagy közösség került az ország legjobb 10 helyezett­je közé. Énekkarunk 2 esetben arany minősítést szerzett, és 1982-ben Lahtiban képviselte a magyar kórusmozgalmat nem­zetközi fesztiválon. A szakkö­zépiskolás kórustagok a pécsi munkáskórusok utánpótlását biztosítják. Felsőoktatási felvé­teli vizsgákon tanulóink jól helytállnak. Szakközépiskolá­saink 34 százalékát vették fel. (Az országos átlag 17 száza­lék.) Vezetőképzésünk tudatos és rendszeres, ennek eredmé­nye, hogy tanulóink közül so­kan vannak a városi és me­gyei vezetői posztokon, a vál­lalati és intézményi párt- és állami vezetésben. Nevelési rendszerünk a ta­nulói tevékenységrendszerre épül. Iskolánk 620 tanulójának közel 2000 egyéni és közös­ségi elfoglaltsága van. 1976- ban Zánkán a II. Nemzetközi Neveléselméleti Konferencia tárgyalta nevelési modellünket, kiemelte annak sokoldalúsá­gát és eredményességét. A fi­zikai munkára nevelésünket iga­zolják a Villány-Siklósi Borgaz­dasági Kombinátban végzett munkáink, az épitőtábori kitün­tetések, a Pécsszabolcsi Álta­lános Iskola építésében betöl­tött helyünk, amelyről Aczél György így írt: Aczél György elvtárs, a Ma­gyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökhelyettesének le­vele dr. Erhardt Imre, a Szé­chenyi István Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójá­nak. KEDVES ERHARDT ELVTÁRSI Örömmel értesültem arról, hogy a Pécsszabolcsi Általá­nos Iskola építésében az is­kola KISZ-szervezete és taná­ri kara milyen nagy részt vál­lalt ebből a közoktatás ügyét szolgáló munkából. Kérem tol­mácsolja köszönetemet a tár­sadalmi munkában résztvevők­nek. Jó érzés tudni, hogy az em­berek egy szép ügy szolgálatá­ban mindig hajlandók áldoza­tot vállalni. További segítséget kérve, ön­nek és a munkában részt vett tanároknak és tanulóknak na­gyon köszönöm az eddigi se­gítséget, gratulálok ahhoz a jó légkörhöz, ami lehetővé teszi, hogy a társadalmi munkavál­lalásban ilyen szép sikereket érjenek el. További eredményeket, jó erőt és egészséget kívánunk. Budapest, 1974. szeptember 27. Aczél György sk. Az eredmények mögött egy ambiciózus, újat akaró és azért küzdő, a napi munka mellett tudományos tevékeny­séget is végző 64 tagú tantes­tület és 17 fős dolgozó közös­ség áll. Tantestületünket a folyamatosság és megújulás, a stabilitás és a rugalmas vál­toztatás igénye és megvalósí­tási készsége jellemzi. Az el­múlt 10 évben 6 fő doktori fo­kozatot, 12 fő országos és me­gyei pályázaton első helyezést szerzett. Jelenleg 7 fő tudo­mányos intézet vezetésével ku­tatói feladatokat lát el. 9 fő egyéni kutatási terv alapján dolgozik. 5-en a doktori foko­zat megszerzésére készülnek. A jelenlegi tantestület tagjai 9 könyvet, 31 darab tudomá­nyos dolgozatot és 44 cikket írtak. 3-an nemzetközi, 5-en hazai tudományos konferencián működtek közre. 5-en 20 év­nél több ideje tanítanak is­kolánkban, 16-an iskolánk diákjaiból lettek tanáraink. Büszkék vagyunk azokra a volt kollégáinkra, akik iskolánk légkörében is érettek és váltak felsőoktatási szakemberekké vagy vezetőkké. Az elmúlt 15 évben tantestületünkből eltá­vozottak közül 2 fő tudományos kutató, 20 főiskolai vagy egye­temi oktató, 12 fő városi vagy megyei állami és mozgalmi ap­parátusban dolgozó, 4 fő is­kolaigazgató és 1 fő igazga­tóhelyettes került ki. Terveink merészek: A 125. évforduló ünnepségeinek, fe­lettes szerveink támogató se­gítésének, iskolaközösségünk egységének és tenni akarásá­nak erőtartalékából [peritve részt kívánunk venni az MSZMP XII. kongresszusa határozatai­nak megvalósításából, a szo­cialista szellemű és művelt szakemberek nevelésével. A KISZ-mozgalom által kitűzött feladatokból a tizenévesekről hozott határozatok megvalósí­tásával. A megye gazdaságát a művezetőképzés, az új tech­nikus képzés beindításával és a mesterszakmunkás képzés eredményes folytatásával se­gítjük. A városi feladatokból továbbra is az „Egy napot Pécsért" mozgalomban való bekapcsolódásunkkal és a 600 Ft fő értékű munkánk nö­velésével, a városi jégsport fel­lendítése érdekében hozott kez­deményezéseink. tovább folyta­tásával kívánunk részt venni. Jeleztük a JPTE Tanárképző Kara gyakorlati képzésébe be­kapcsolódási szándékunkat, amellyel a nevelésközpontú iskolai munkára kívánjuk fel­készíteni a jövendő pedagó­gusokat. Az új tantervek jó megvaló­sításával, állandó megfigyelé­sével és a hibák jelzésével kí­vánjuk szolgálni közoktatásun­kat. A tehetséggondozásunk hagyományaira építve új for­mák bevezetésével növelni nem­zeti kincsünket, a művelt em­berfők sokaságát. A Károlyi kastély A Heves megyep Párád Mo­hács előtti történetéről alig tudunk valamit. Az viszont biz­tos, hogy 1549-ben a Perényi- ek használják, bár Országh Kristóf tulajdona. Debrő vá­rának lerombolása után az ónodi erősséghez tartozik. 1575-ben Ungnád Kristóf egri várkapitány veszi zálogba, az­tán 1603-ban a későbbi erdé­lyi fejedelem, Rákóczi Zsig- mond veszi meg, s ez a famí­lia birtokolja mintegy száz esztendeig. 1676-ban Erdődy Györgyné, Rákóczi Erzsébet a falu egy részének birtokosa, a másiké pedig Rákóczi Ferenc, a majdani szabadságharcos ve­zér és testvére, Júlia. A vesztes küzdelem után a fejedelem birtokait elorozza a kincstár, de húga jogait nem sérti meg. 1740—41-ben a gya­rapodó Grassalkovich Antal ter­jeszkedik errefelé, ő vásárol meg minden földet. Ezután — egészen 1841-ig ebben a csa­ládban öröklődik a tetemes va­gyon. Utánuk a hajdani bérlő, a megtollasodott gróf Károlyi A Balatonba ömlő Pécsely- patak mentén, a Tihanyi félszigettől nyugat felé haladva igen szép környezet­ben, kellemes pihenő-fürdőhely ötlik szemünkbe: örvényes. Egyike a Balaton-part legki­sebb és leghangulatosabb te­lepüléseinek. Tapolcáról kirán­dulva is könnyen megközelíthe­tő éppúgy, mint Aszófő felől, de az északi balatoni főút is érinti. A nagy fürdőhelyek telí­tettsége még szerencsére nem érte el, hangulatát, színeit ha­misítatlan, jellegzetesen bala­toni-falusi jellege adja. Néhány különösen érdekes műemlékkel találkozhatunk örvényesen. A műút mentén, a vasútállo­mást éppen elhagyva szemünk­be ötlik egy kis domb, megle­hetősen jó állapotban lévő ro­mokkal. Megszemlélve láthat­juk, hogy egy szép, régi sírkö­vekben gazdag temetőtől öve­zett templom romjainál állunk, mely a XIII. század első felé­ben épült, románkori, egyhajós templom maradványait jelzi. A szentély és diadalíve még ma is áll. A túlsó oldalon lefelé sétál­va a Pécsely-patak a műemlék­nek nyilvánított kedves, hangu­latos, régi vízimalom kerekeit hajtja. Eredeti bútorokkal, edé­nyekkel, a malomipar számos régi, még mindig használható szerszámával ismerkedhetünk meg ebben a miniatűr múze­umban. Sőt a malom ma is ugyanúgy őröl, ahogyan több száz éve egyfolytában pergett le a tiszta, finom liszt kövei kö­zött. Rekonstruálása igen gaz­dag tapasztalatokon alapszik: örvényes réges-régi malmos- település, már az Árpád-házi királyok oklevelei is megemlé­keznek az örvényesi vízimal­mokról. Természetesen a mai malom-múzeum nem ennyire ősi: a XVIII. században épült, de a már előtte régen ott mű­ködő malom helyére. A bennp elhelyezett népművészeti gyűj­temény darabjai egytől egyig a György következik, aki 1847- ben megveszi a határt. Ettől kezdve ez a família regnál sok­sok ezer ember felett. Rákóczi ezernyi teendője mellett előrelátó iparszervező is volt. Erre utal az is, hogy n Somhegy alatt 1708-ban üveg­hutát létesít, s ez — bár adód­tak közben kisebb megszakítá­sok — egészen az 1770-es esztendőkig a régi helyén üze­melt. 1767 újabb állomás: ekkortól Újhután is. laknak har­mincegyen. 1776 táján a hu­tát ide, azaz a mai Paródsas- várra telepítik. A fejlődés kö­vetkező állomása 1763: a me­gye agilis és tehetséges tiszti­orvosa, Markhot Ferenc, a Fe­hérkőhegy déli lábánál — a jelenlegi fürdőtelep szomszéd­ságában — timsótartalmú ás­ványvízre lel. A bravúros ügyes­ségű, művésznek is rendkívüli Fazola Henrik, a Vörösvár­hegyben bukkan ércbányákra. 1778-ban az okos és módos egri görög—rác kereskedők Keresztelő Szent János nevét viselő bányatársulata itt indít­falu különböző malmaiból szár­maznak, tehát valósághűen, eredeti tárgyakkal dokumentál­ják a község szép múltját, ipa­raink közül az egyik legősibbet, és talán a legszebbet. A falu hangulatos, nagy gyü­mölcsöskertekkel, szőlőkkel tar­kított házai között sétálva rö­videsen szemünkbe ötlik egy szép barokk templom, a XVIII. századból: mellékoltára és szó­széke későbbi, a klasszicizmus idején készült. A Szent Imré­ről elnevezett templommal egy­idős a szintén barokk stílusú kőhíd is, melyet Napumoki Szent János szobra díszít. A római időknek is marad­tak fenn emlékei örvényes ha­tárában. A Pécsely-patak han­gulatos völgyében tovább ba­rangolva szinte elfeledkeztünk a hátunk mögött csillogó Bala­tonról. Egyik percről a másik­ra jellegzetes dunántúli táj tá­rul elénk: a játékosan kanyar­gó, tiszta vizű patakocska kis erdőfoltokat, vadvirágos réte­ket, nádszigeteket csobog kő­iül. Sétánk során rövidesen nagy kiterjedésű rommezővel találkozunk: a III. századból jo meg az ország első timsó- gyárát. Ugyanebben az idő­pontban erre alapozva jött lét­re a timsófürdő. 1795-ben az egyik Orczy földbirtokos felfi­gyelt az „idegenforgalmi” és üdülési lehetőségekre, s igye­kezett kiaknázni. A már jelzett gyár mellett négy kamrás és nyolc kádas fürdőházat és szálláshelyet épített. A tudós Kitaibel Pál 1797- ben precízen megvizsgálta, elemezte a parádi gyógyvizet, s cikkeivel népszerűsítette. 1813-ban megszűnt az ipari jellegű tevékenység, ám egyre nagyobb teret hódított a für­dés. 1827—29 között nagy­mérvű építkezés bontakozott ki itt és a kénesforrás környé­kén. Szállodák sorát emelték, tulajdonképpen akkor létesült a ma annyira közkedvelt és lá­togatott, oly sok ember szá­mára gyógyulást nyújtó Paród- fürdő. Sasvór nevezetessége a volt Károlyi kastély, amelynek L- formájú, romantikus, földszintes traktusát 1872-ben Ybl ké­szíttette. Emeletes rizalitja és kétemeletes, német reneszánsz stílusú szárnya szintén az ő műve. Itt élt Károlyi Mihály, ha­zánk első köztársasági elnöke, okit a mágnások csak „bolond grófnak" tituláltak. Felesége memoárjából tudjuk, hogy ide­genkedett a hatalmas, fényűző épülettől. „A legjobb az volt, amikor Mihály eljöhetett hoz­zám Párádra. Szerettem Paró- dot, mert csak ott lehettünk kettesben. Szerettem Paródot minden évszakban, de külö­nösen ősszel, amikor már rö­vidülnek a nappalok, korán összehúztuk a függönyöket, és a kandallóban lobogott a tűz. Pécsi István származó római épületeket lát­hatunk, rendezetten, szépen fel­tárva. Pontosan látszanak a hajdani villák alaprajzai, a tá­gas, kényelmes termek, a nagy verandák, medencék; a pihe­nést kereső és a táj szépségét csodáién kívánó ember termé­szethez igazodó építményeinek emlékei. Különlegesség közöt­tük egy kovácsműhely maradvá­nya — eszközeit, s az itt talált számos kőfaragványt, oszlop­maradványt, edényeket, hasz­nálati tárgyakat, ékszereket a Tihanyi Múzeumban őrzik. Kellemes, hosszú sétákat te­hetünk és a jó bort kedvelők­nek örvényesről szép kirándu­lás Ígérkezik Dörgicsére, Vá- zsolyba. Aki viszont a Balaton vidéki népi építkezés további szép példáit kívánja megtekin­teni, indulhat Balatonudvari fe­lé is, ott szintén láthat érde­kességet: a balatoni műút köz­vetlen közelében fekszik a régi, védett temető, ahol a XVIII. század végétől kezdődően talál­hatók sajátos, szív alakban ki­faragott, népies barokk stílusú sírkövek. Révy Eszter Dr. Erhardt Imre igazgató A Kisteleki-alapítvány pályázati felhívása A Kisteleki Ede költő-szer­kesztő emlékezetére alapított pályadijat harmadizben 1985. május 12-én osztják ki. A szegedi Somogyi Könyvtár keretében alakult bíráló bi­zottság. A Szeged múltjával, jelenével, jövőjével foglalko­zó kutatók * pályamunkáikat 1984. december 31-ig aján­lottan küldhetik meg. A föl­tételeknek megfelelően csak kiadatlan, a pályázat céljá­ra készült, legalább 4, leg­följebb 1 ív (egy ív 22 szab­ványosan gépelt lap) terje­delmű. Szegeddel kapcsola­tos mű nyújtható be. A pá­lyamű tárgyát nem szabják meg. A tárgyválasztást (új tárgykörök földolgozását, új források föltárását, új szem­pontok érvényesitését) érté­kelik. A bizottság egy pálya­dijat (12 000 Ft), két — egyenként 7000,— Ft-os — és két — egyenként 4000,— Ft- os — jutalmat ad ki. A díj­nyertes és jutalmazott pálya­művek a Somogyi Könyvtár állományába kerülnek. A pá­lyázat jeligés. A szerző nevét a dolgozat nem tartalmaz­hatja. Nevét és cimét zárt borítékban mellékelje. A bi­zottság döntését titkos szava­zással hozza. A dijazottakat levélben értesítik, a közvéle­ményt pedig a díjkiosztásról a Dél-Magyarország és a Csongrád megyei Hírlap ha­sábjain tájékoztatják. A pá­lyázatok beküldhetők: Sze­ged, Somogyi Könyvtár, 441. PL : 6701. • • Örvényes és környéke Az örvényesi malom

Next

/
Oldalképek
Tartalom