Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-18 / 136. szám

6 Dunántúlt napló 1983. május 18., szerda T er mészetvédelem a Mecsek erdőiben Helyreállítják a budavári palota Zsigmond-tornyát 45 évé alakult mag a Mecsek Erdővédelmi Szolgálata Pécs szab. kir. város erdő­hivatala 1937 májusában az új erdőtörvény megismertetésé­re közleményt adott ki, melyet 1937. május 23.-Í számában a Pécsi Napló is közölt. Ez a tör­vény az ország természeti ér­tékeit volt hivatva megvédeni. Az erdőhivatal a Mecsek vé­delmében tette közzé az erdő. törvény idevonatkozó részeit. A már addig is kihágásnak mi­nősülő cselekményeken kívül büntették az alábbiakat is: 1 2 3 tanonciskola „Ybl Miklós” 689. sz. csapata adta. Ez a csapat volt az erdővédelmi szolgálat törzsgárdája. Őrjárataikat se­gítette a Fémipari Szakiskola 675. sz. „Acél" és a 652. sz. „I. Rákóczi György” csapata, valamint néhány ízben a pécsi rádiós és ifjúsági szervezetei­nek rádió adó-vevőkkel felsze­relt egységei. A későbbiekben felnőttek is csatlakoztak hozzá­juk. Az őrjáratozók az erdő­őrök szolgálati épületeiben A mecseki Mandulásban május 17-én délelőtt 1. Aki a városi erdőben az erdőhöz tartozó egyéb te­rületen, vagy az erdő szé­létől számított százméter, nyi távolságon belül tűz­veszélyes tárgyat eldob és tűzveszélyes világító- eszközt használ. 2. Aki a városi erdőben sze. metel, papírt és egyéb hulladékot hátrahagy. 3. Aki a forrás és patak vi­zét beszennyezi. Ezenkívül az erdőhivatal fel­hívta a kirándulók figyelmét arra is, hogy a városi erdőben csakis a kijelölt kocsi-, turista. és sétautakon szabad járni. Az utakról letérni, az erdőben az e célra kijelölt (Mandulás, Kantavár, Kisrét, Remeterét, Büdöskút, Tripamerfa) tisztás­területeken kívül letelepedni szigorúan tilos volt. Ellenkező esetben az erdészeti személy­zet köteles volt az erdőtörvény értelmében minden idegent, akit a kijelölt turista- és köz­utakon kívül talált, az erdőből kiutasítani és az ellenszegülők, kel szemben a törvény értel­mében eljárni. Az erdészek és erdőőrök munkáját a Mecsek Egyesület természetjáróin kívül szómos természetbarát igyekezett segí­teni. 1938 tavaszán az akkori ifjúsági szervezetek is jelent­keztek Rábay Gyula erdőmes­ternél, hogy felajánlják szolga, lataikat. Az erdőmester és az önkéntes ifjúsági csapatok ve­zetőivel való megbeszélés után megalakult a Mecsek Erdővé­delmi Szolgálata. A szolgálatot telejsítő csapatok közül, a leg­több őrjáratot a pécsi ipari gyülekeztek és onnan rajzottak ki az ellenőrzendő kiránduló- helyekre. Többek között az alábbi állomáshelyeken voltak állandó ügyeleteik: Lapisi va­dászház, Keresztkunyhó, Vilmos- háza, Büdöskút és a Kozári va­dászház feletti kőbánya erdő­őri épülete, melyet kővárnak neveztek. A csapat megszervezése önkéntes jelentkezés útján tör­tént. A szolgálatot néha hét­köznap is végezték, de a hétvé­geken mindig őrjáratoztak. Ilyenkor egész napos szolgála­ti időt tartottak. Télen is kijár­tak néha, de a nyári hőnapok­ban volt igazán szükség a mun­kájukra Ekkor rendezték meg az iskolák a „Madarak és fák napját", akadályversenyeiket és egyéb tanulmányi kirándu­lásaikat. Ilyenkor tartották meg a majálisokat, valamint a kü­lönböző egyletek-egyesületek rendezvényeit, természetjáró túróit is. Megerősített szolgá­latot végeztek április végén is, mikor a „májusfák" beszerzé­sét kellett megakadályozniuk. A legelső erdővédelmi szolgá­latot 1938. március 25-én tar-* tották meg, összesen 43 fővel, rádiós egységekkel együtt. Ezt követően minden héten járták az erdőt és ügyeltek annak rendjére. Feladatuk abban állt, hogy az erdőőrök munkáját segítsék, s a legtöbbet látoga. tott kirándulóhelyeket sorra járva, ellenőrizzék azok tiszta­ságát, rászóljanak a lármázók- ra, vigyázzanak a tűzhelyekre, s minden természeti kincs ron­gálására irányuló cselekedetet akadályozzanak meg. Hogy munkájukat segítsék, az erdő. Márfi Attila Vaskos támpillérek tartják a ró­mai stílusú ácsai templom fa­lait Hornyászky Katalin felvétele lek ékítményei semmivel sem maradnak el az erdős, hegyes tájak sírkertjeiben sorakozó emlékfák szépségétől. Szinte egytől egyig múzeumba való remekek! A. L. hivataltól igazolványokat s egyéb felszereléseket (látcső, ásó, iránytű, térképek stb.) is kaptak. A szolgálatot teljesítő csapatot minden hétvégére az „Ybl Miklós” csapat önkéntes ifjúsági vezetője állította ösz- sze. Általában ez 30 főt jelen­tett. A csapatok rajokra tago­lódtak, s ezek elfoglalták a fent említett állomáshelyek egyikét, majd minden raj a megkapott útvonalon végigha­ladt s őrjárata után ún. szol­gálati jegyeken írásban rögzí­tette észrevételeit. Ezek a je­lentések nemcsak a különböző kihágásokat jegyezték, hanem más hasznos információkat, természeti megfigyeléseket is tartalmaztak. A szolgálati je­gyek alapján a csapatvezető jelentést küídött az erdőhiva­talba. Az erdővédelmi szolgá­lat csak a város tulajdonába tartozó erdőkben' teljesített megfigyeléseket. Az erdőhiva­talnak s minden természetba­rátnak nagy szolgálatot tettek a Mecsek környezetvédelméért vállalt szolgálataikkal. 1939- ben is részt vettek az erdővé­delmi szolgálatban, de 1940- ben valószínű, hogy a háborús idők miatt más irányba terelő­dött figyelmük, s már nem tel­jesítettek több szolgálatot. A 45 éve megszervezett erdővédelmi szolgálat példáját úttörőink s egyéb ifjúsági szervezeteink is követhetnék. A Budai Építő Szövetkezet dolgozói az eredetinek megfelelően állítják helyre az elmúlt év szep­temberében leégett Zsigmond-tornyoL A bejárati várkapu tornyát az idén nyáron már az új tetővel láthatják a turisták. Akik az E-5-ös számú nem­zetközi főúton éppen csak el­hagyták, vagy már-már megkö­zelítették Budapestet, főváro­sunktól délre alig húszegyné­hány kilométernyire egy olyan eligazító táblával találkoznak, amelyen ez a rövidke helység­név áll: Ócsa. E helyen nem mindennapi látnivalókkal lehet találkozni. A Pest megyei Ócsa nagy­község — egyébként tényleg nagy, mert majd kilencezren lakják — több olyan értékkel dicsekedhet, amelyre bizton rá­illik a jelző: egyedülálló. Legelőbb a természetvédelmi területek jól ismert fehér ma­daras emblémája tűnik az utas szemébe. Ezt azért helyezték el több helyütt is, mert a telepü­lés Nagyerdő elnevezésű ha­tárrészén terül el a valóban rit­kaságszámba menő ún. őstur- jános. Egy hatalmas — majd 60 hektáros — láprét ez, ahol e „félvízi” világnak megannyi növényritkasóga éli bolydi- tatlan ősi életét. Mondani sem kell, hogy illő tapintattal — s persze gyalogosan — szabad csak jönni-menni ott. (A Nagy­erdővel szomszédos 135 hektá­ros Madencia-erdő szintén ter­mészetvédelmi terület — első­sorban fakülönlegességei mi­att.) A természetvédelmi terület­ről tovább indulva újabb úti állomásként fölkereshetjük Ócsa ősi templomát, ezt a XIII. századi épitményt. Az Alföldnek ebben az el­dugott szögletében már 1250 táján állott az a román stílusú egyházi épület, amelyre bátran rámondhatjuk, hogy kisebb ka- tedrális. Annál is inkább, mert nemcsak nemesen egyszerű kül­ső kőfaragványai, vaskos tám- pillérei teszik méltóságossá, hanem belsejének korabeli freskói is: az apostolokat, evan­gélistákat, s velük együtt Szent László királyt megörökítő fali­képek. Az utókor szerencséjére meg­lehetősen sok írott adat örökí­ti meg a ácsai templom histó­riáját. A legelsők egyike arról tudósít, hogy a premontrei szer­zetesek kezére volt bízva ez az egyház. Egy későbbi azt keser- gi, hogy mily pusztítást vittek végbe ott is a törökök, akik természetesen a maguk hite szerint használták az épületet. Máig bizonyító példa erre egy török kori imafülke, meg egy jól kivehető Korán-idézet a fa­lon. A XVI. századtól a reformá­tus hit vallói vették egy időre kezelésbe, de ők sem véglege­sen, mert az 1670-es években — így a följegyzés — félig rommá pusztulva, tető nélkül állott. 1777-re ugyan újjáépítet­ték, s egy barokkos karzatot is ragasztottak hozzá, de a múlt század végén előbb villám csapott belé, majd tűz pusztí­totta, s csak 1897-re vált is­mét használhatóvá. (Ekkoriban kerültek elő egyébként a fön­tebb említett, páratlanul érté­kes freskók is.) Ma az ácsai templom műem­lékeink első sorába tartozik. Annál is inkább, mivel nem­csak mint látvány érdemel megkülönböztetett figyelmet, hanem mint olyan építmény is, amelynek ritka jó az akusztiká­ja. Legkiválóbb énekkaraink, zenei együtteseink tartanak ott rendszeresen hangversenyeket, sót alkalmanként még rádiófel­vételekre is sor kerül. Ócsán akad ezeken kívül még más látnivaló is. Például az öregfalu a maga szintén védett félszáznyi tömésfalu, nád-, szalma- és zsuptetejű házával. Ezek együttese eleven skanzen hatását kelti. Az öreghegyen 6—10 méter­nyi hosszú borospincék sora­koznak, s még ma is legalább százban őriznek hordókat. Nagyságuk ugyan változik, ám mindegyikükben egyenletes a hőmérséklet, plusz 6 Celsius- fok télen-nyáron. Ezért min­denféle italok és ételek tárolá­sára igén alkalmasak. Végezetül pedig be lehet még térni a kopjafás temető­be. Hogy honnan származott ide, erre a sík vidékre a kop­jafás temetkezés szokása, nem tudni, tény viszont, hogy e je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom