Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-16 / 134. szám

a tietföi tagozata július 2-án viszi szín­re Puccini: Bohémélet című operáját. Két nappal később a színházban a város pedqgó- guskórusa, továbbá a Liszt Fe­renc Énekkar és a Rába Gyári Kórus a Győri Filharmonikus Zenekarral szólaltatja meg Beethoven szimfóniáját Jancso- vics Antal karnagy vezényleté­vel, közreműködnek a Magyar Állami Operaház szólistái. A zenés műfaj mellett a táncművészet is egyre nagyobb tért hódít. Az idén a Magyar Állami Operaház balettkara Hacsaturján—Seregi: Sparta­cus című kompozíciójával ven­dégszerepei június 23-án; jú­nius 29-én pedig a Fülöp-szi- getek táncegyüttese lép pó­diumra, az előbbit a színház­ban, az utóbbit a sportcsar­nokban tekinthetik meg a vá­roslakók és az oda látogató turisták. A nyári rendezvénysorozathoz kapcsolódik a VI. országos ze­nei nevelési konferencia június 26. és július 1. között. A nyári hónapokban több ki­állítást is tartanak Győrött. Ud- vardi Erzsébet festőművész tár­lata június 17-én nyílik a Mű­csarnokban, Gadányi Jenő fes­tőművész munkái június 30-tól a múzeum képtárában, B. He­gyi László szobrászművész al­kotásai pedig július 5-től a Liszt Ferenc Zeneiskola udva­rán szabadtéri bemutatón lát­hatók. Világjáró, világhíres zeneszerzőnk: Takács Jenő Mélyinterjú készül a társkeresővel A képernyőn jól megtermett, bajuszos férfi szívja elfogódot- tan a cigarettáját. Szemmel láthatóan nem kenyere a be­széd, hadarva mondja el, hogy lakással, kocsivol, jól fizető szakmával rendelkezik, elvált és most társat keres. A háttérből kérdések hangzanak el —sza­bályos mélyinterjú készül — és lassan kirajzolódik előttünk egy ember portréja. Pontosabban nem előttünk, kíváncsiak előtt, hanem a társkereső hölgyek előtt, akik ezt a képmagnóra rögzített felvételt végignézik majd. Üj szolgáltatásról számolha­tunk be: megnyílt a video-há- zasságközvetítő iroda Pécsett, egy Budai Nagy Antal utcai bérház negyedik emeleti laká­sában. Az irodavezető — és egyben operatőr, riporter, ad­minisztrátor — Simora József, több éves NSZK-beli tartózko­dás után nemrégen tért haza, és komoly videó-felszerelését így kívánja kamatoztatni. Az engedélyek már a birtokában vannak, és megjelentek az el­ső párkeresők is. A szolgálta­tás díja nem olcsó, de az iro­da egyéves keresést vállal, s legalább három személyes ta­lálkozót is létre kíván hozni a szóba jöhető partnerek között. Hogyan működik a házas- ságközvetitő iroda? A társke­reső férfi vagy nő beül egy kényelmes fonott székbe, és mindent elmond magáról a kamera és a mikrofon előtt, amit lényegesnek tart. Ha úgy gondolja, hogy hasznára lesz, a riporter kényesebb kérdései­re is válaszolhat. Egy pár hét után értesítést kap, hogy néz­ze meg azokat a felvételeket, amelyek az elképzeléseihez ha­sonló társkeresőkről készültek. Ha a felvétel alapján megtet­szik neki valaki, némi egyez­tetés utón létrejöhet a szemé­lyes találkozás. Kétségtelenül humánusabb ez a módszer an­nál, mintha egy presszóban várná valaki az ideálját, s megjelenik egy fogatlan bo­szorkány . .. H. J. Borsósjáték, „paprikózás” Kéthelyen Június 17. és július 11. kö­zött rendezik meg a Győri Ze­nei Nyár idei eseményeit. Ez­úttal immár 18. alkalommal ad otthont a Rába-parti város a rangos programsorozatnak. A hagyományokhoz híven ez év­ben is a komolyzenei műsorok alkotják a program gerincét. A Győri Kisfaludy Színház zenés Zeneszerző, karmester, zon­goraművész, tanár, tudós, ku­tató. Egyszerűbb, ha csak eny- nyit mondunk róla: magyar mu­zsikus, egyike azoknak, akik — Bartókhoz, Dohnányi Ernőhöz, Széli Györgyhöz, Solti Györgyhöz hasonlóan, hogy csak néhányat említsünk — elvitték a nagy­világba: világgá muzsikálták egy tehetséges nemzet jóhírét. A Sopron melletti (ma már o határon túl lévő) Cinfalván született, cukorgyóri tisztviselők, kocsmárosok leszármazottjaként. („Hogyan keveredett bele a zene?" — kérdezi a megyei könyvtár rendezvényének kö­zönsége előtt, ahonnan egy régi író-barát felel is: — Hát a kocsmából .. .) S ahogy az or­szág túloldaláról, Biharból Ady jutott el „az Értől az Óceánig", a délvidékről Bartók Svájcig, New Yorkig, valahogy így járta be ő is a világot, tekervényes úton, bátran, kockáztatva, min­dig újra, többre vállalkozva. A kairói zenei főiskola zon­goratanári állását Bécsben ajánlották fel neki 1932-ben — mi sem volt természetesebb, mint hogy elfogadja. Pár év múlva — nagy orientalistánk­hoz, German,us Gyulához ha­sonlóan — már az arab zene tudora, angolul írt előadásait arabra fordítják vissza, mert arabok közt sem találnak job­bat, hitelesebbet. Újabb né­Készül a felvétel az ismerkedéshez Múzeumi kiadványok Somogybán hány év múlva a fejvadász bennszülöttek népzenei kincseit kutatja a Fülöp-szigeteken, s Kínában, Japánban először játssza el Bartók müveit. Első találkozásuk színeit ken­dőzetlenül, szépítés nélkül ecse­teli: — Bartók maga nyitott ajtót a Szilágyi Dezső téri la­kásában, betessékelte, s leül­tünk valami nagyon kényelmet­len, erdélyi „néprajzi" székek­re .. . Arra gondoltam: vajon mit fog szólni, de nem szólt semmit. Én se szóltam . . . Tel­jesen sikertelen volt az első ta­lálkozás, csak később, Kairó­ban melegedtünk össze, egy tu­dományos konferencián . . . Aztán a pécsi emlékek — itt dolgozott 1942-től 1949-ig —; találkozásai Weöres Sán­dorral, Martyn Ferenccel, Csor­ba Győzővel, akikhez most is ellátogatott. A régi tanítványok sem mulasztják el, hogy meg­keressék. Művei: az Ének a teremtés­ről, o Réai magyar táncok, a Bach emlékére írott Divertimen­to, a Haydn előtt tisztelgő szimfónia sok-sok zenei képzelő­erővel, üde humorral vallanak életéről, művészi felfogásáról. Bartók, Kodály, Lajtha és a többiek mellett — Takács Je­nőnk is van. Ennyire gazda­gok vagyunk!... Jó lenne hallani, többet hal­lani műveit a hazai koncert­pódiumokon is. Varga János Különlenyomatok ... A szó­nak van bizonyos szakmai-tudo­mányos szóhangulata, s hogy mégsem kizárólagos ez, arról egy vaskos küldemény győzött meg a minap. Feladója a So­mogy megyei Múzeumok Igaz­gatósága. A csomag 12—13 tet­szetős kiállítású, ízléses, cím- képpel ellátott borítójú kiad­ványt rejtett, aminek igencsak megörültem. Egészében véve a kaposvári múzeum ez évben ki­adott évkönyvének anyagáról, tehát elsősorban szakmai kö­röknek szóló tudományos dol­gozatokról van szó, amiket a múzeum most 500-500 példány­ban különlenyomatként is meg­jelentetett. Van köztük pécsi muzeológus munkája, például Uherkovich Ákos A zselici táj­védelmi körzet nagylepkelauná- ja c. tanulmánya; vannak ré­gészeti, néprajzi művészettör­téneti, irodalomtörténeti, had­történeti tanulmányok; s van néhány, amelyről úgy gondo­lom, a szakembereken túl, szé­lesebb érdeklődésre is számot tarthatnak. Például Szapu Mag­da A kaposszentjakabi „oláh" cigányok hiedelemvilága; vagy Knézy Judit: A somogyi paraszt­gyerekek életének kutatása' Együd Árpád: Népi sportszerű játékok Somogybán c. tanulmá­nyai. Utóbbiban természetesen a „‘sportszerű'" nem ugyanazt je­lenti, minj am' — a képernyő­ről figyelemmel kísérve — mind ritkább a sporteseményekben. Sport gyanánt űzött játékokról van szó, mint amilyen a „bi- gézés", a „bilinckézés" (pilinc- kézés) vagy a métafélék (lon- ga-méta) voltak. Vagy bizonyá­ra nem kevesek érdeklődését keltheti fel Takács Éva Tábori levelek az első világháborúból c. publikációja. A kiadványok olcsó áron a Somogy megyei múzeumi he­lyeken kaphatók. » A fiákeresek halhatatlanok Az nem igaz, hogy Baján tizenöt évig nem volt fiá- ker... A nagy tér a Sugo- vica felett, ódon szenthárom, sdg-szobrával és még ódo­nabb kockaköveivel csak élet nélkül teng, ha nem csattog a lópatkók ritmusa. Koszto­lányi Dezső lebegő hangula­tú regényéből, a Pacsirtából itt, a bajai főtéren született a kanadai nagydíjas film, amint Gázon Gyula bácsi mellett fiáikerek ringtak el a képen. A Nemzeti Kávéház­tól a MABI-palotáig húzó­dott — mit húzódott?, még most is húzódik! — a parti gesztenyesor, ahonnét régen a jobb fiákeres odasercintett egészen a vízparti lépcsőkre. A pejlovak vendégváró gom­bócokkal terjesztették a jó vi­déki levegőt, békés jócskái harmóniában, a krémszínű, meg halványlila petúniasorral. Mert buja-mézes petúniáidat is lengett ott régen, a parti sétány peremén, és még ott volt a mindig simára nyírott szép élősövény nem pedig lélektelen vascsőkorlót... Szóval, egy évszázadon át ott álltak a fiákerek sorban, és a fiákeresek kupacban. Káromkodtak, anélkül, hogy politizáltak volna. Bizony! Ez a fiákertelen tizenöt év pe­dig nem is volt, felejtsük el. Tizenöt év... Akkor halt meg Nagy bácsi, az utolsó bajai fiákeres, aki csak az alvégi srácoknak volt Nagy bácsi, holmi utasoknak: Nagy úr! Felesége, Nagy néni volt a város legelőkelőbb mosó­nője. Kétszáz forint napszá­mot — akkor nyolc kiló hús árát — kapta patyolat-szép munkájáért, továbbá mindig tudott fiákért szerezni. Nagy bácsi, az öreg, két nemze­dékkel ezelőtt kezdett el na. ponta behajtani az Erzsébet királyné út végéről. Az utcából azóta Szabadság út tett, Nagy bácsiból Nagy elvtárs, a két sárga csikóból pedig tsz-fogat a szántásban. De vett másik két lovat, és et­től pár év múlva már nyu­godtan meg tudott halni. Utána lett suta a bajai Szent­háromság tér tizenöt éven át. Most pedig megérkezett' Szlavikovics úr, az új bajai fiákeres. A Pandúr-szigetről trappolt be gumikerekű kocsival. Et­től még elegónsobban csat­tantak a patkók, egy sárga meg egy fekete ló patkói. A városháza előtt kérdeztük tőle: — Mennyi? — Kétszáz! — felelte. — De egy óra hosszat kocsi­zunk a városban! — i Tessék mondani, far­merben beülhetünk? — Hát. .. Na tépjenek föl! Szél fújt és keresztbe rak­tuk a lábunkat. Szlavikovics úr haját is fújta, mert ő nem hord fekete keménykalapot. Ettem már virslit egy asztal­nál bécsi fiákeresekkel a Stephans Kirche tövében, léptem fiákeres lovak gom­bócába a firenzei dóm előtt, így állíthatom valószínűleg Szlavikovics úr az egyetlen hajadonfőn fuvarozó fiáke­res. De Bécsben, Firenzében vagy Baján, mindahánynak hangulatkergető, emléket ke­reső utasai vannak. Büdös autók rohannak el mellettünk, és barátkozunk Szlavikovics úrral: — Hány lorinton utazunk? — Százezren! A pár ló 60 000, a szerszám 15 000, a fiáker 28 000, az jó 100 000 forint. — Nagy bácsi régi kocsi- ja? — Az már Baja város ereklyéje, bent van a múze­umban. Egyre több a fuvar, tán nem is bírnák a régi rugók. Ebbe a mostaniba is hatan férnek, kettő a hátsó, nagy ülésre kettő a kicsire, egy a bakra, meg a fiákeres. Hala­son kutatta föl Szlavikovics István. Olyan, mintha Nagy bácsi hajtana elő a geszte­nyefás Szent Antal utcából. Pedig . . . De halhatatlanok az emlékeink, tehát halhatat­lanok a fiákeresek. Földessy ' Dénes A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰVÉSZEI az 1983 84-es színi évadra albérleti szobát keresnek Kérik a bérletbe adni szándékozó lakástulajdonosokat, hogy címüket Szalay Attilának (telefon: 11-266, vagy a színház címére) adják meg. Felveszünk r$ ff - ff ■ főművezetői munkakörbe férfi munkaerőt. _ Feltétel: cipőipari középiskolai végzettség, 10 év feletti szakmai gyakorlat, termelésirányitásban jártasság. JELENTKEZÉS: PÉCSI CIPŐIPARI SZÖVETKEZET, PÉCS, MADÁCH I. U. 10. SZEMÉLYZETI VEZETŐ. Kairótól a Fülöp-szigeteki fej vad ■9 Egy hónap múlva - Győri Nyár Nem kell virág a gomblyukba Videó-házasság- közvetítés Takács Jenő dr. Nádor Tamással egy régi pécsi plakáttal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom